Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-25 / 21. szám
t □ ZENÉS KOMÉDIÁT rendez K. Sahnazarov a MOSZFILM-stúdióban JÓEMBEREK címmel. A főszere pet Valentyina Tyelicskina játssza. A hősnő nyíltszívű asszony, aki túlzottan lebe csüli önmagát. Remények és örök várakozások világában él, de nem adatott meg neki, hogy álmai valóra■ váljanak. □ OjABB DRAKULA-F1L MET forgattak Angliában. Kis angol faluban játszódik a történet, ahol az Ifjú Dra- kula herceg lakik. A rejtélyes rémségek kinyomozására váltakozik a Van Heising nevű szereplő, akit Laurence Oliver elevenít meg. □ OT AZ ÉRMEKHEZ címmel szovjet—japán koprodukcióban kétrészes film készül a MOSZFILM-stúdióban. A sportfilm forgató- könyve japán és szovjet kosárlabdázókról szól. A két csapat között már évek óta folyó kemény küzdelem a filmben éri el tetőfokát. A rendezők, D. Szato és N. Orlov Japánban a Csendesóceánnál, Moszkvában és Leningrádban forgatnak. □ ROMAIN GARY „Clair de feme* című regényéből készített filmet Costa Gav- ras; Romy Schnetder és Yves Montand főszereplésével. A film cselekménye egy halálesettel kezdődik; a férj végigvirrasztja az éjszakát, amelynek reggelén, tudja, feleségét holtan találja. Véletlenül találkozik össze a férfi egy másik asz- szonnyal, aki talán új szerelmet és értelmet hoz az életébe. munkástEmAk- filmen BESZÉLGETÉS RÉNYI TAMÁS RENDEZŐVEL • Tizenkét játékfilm, mintegy negyvenöt tv-film — pillanatnyilag ezt mutatja a Rényi- filmográfia. Tekintélyes és igen szerteágazó életmű már eddig is. Vajon van-e olyan közös jegy, mely az alkotói szándékot csokorba köti? — Mozik számára készített filmjeimnek van egy közös jegyük. Általában az engem leginkább érdeklő emberekről, társadalmi közegekről, létformáról, mozgásról készítem történeteimet: a magyar munkásokról és életük alakulásáról. 0 Mi készteti erre az útra? Valamiféle politikai befolyás? Divat? Eleve meghatározottság? — Mindig arról beszélek filmjeimben, ami izgat, ami fáj, aminek örülök, amit közölni szeretnék nézőimmel. Egyéni sorsom úgy alakult, hogy szinte gyermekfejjel gyárba kerültem, majd lakatos lettem. Életem nagy, meghatározó élménye a gyári kollektíva légköre, élete, a maga felemelő szépségeivel és lehangoló gondjaival. A gyárból kerültem az iskolapadba, hogy megszerezzem filmrendezői diplomámat. Evidens volt, hogy témáimat abból a közegből hozzam, ahol legjobban kiismertem magam: a munkások, a gyár életéből. Nem tehettem másként: ott kellett debütálnom, ahol leginkább otthonos voltam. Bemutatkozó munkámmal, a Legenda a vonaton című játékfilmmel azt dokumentáltam: a munkás ugyanúgy él, mint a többi miagyar, ugyanúgy tele van hibákkal, gondokkal, élete ugyanannyi örömmel és bánattal teljes, mint azoké az értelmiségieké, akikről akkoriban már sematizmustól mentes filmeket készítettünk. A munkásproblémák szépítésmentes felvetése a hatvanas években revelációként hatott, és bemutatkozásom látványosnak mondható sikerrel párosult. 0 Hogyan fejlődtek a témák Rényi Tamásnál? Az általánostól haladtak az egyediig, vagy fordítva? — Filmjeim mindig általános problémákat vetnek fel, és e kérdések tárgyalásakor az általános emberi felé haladok. Műveim első vonalában az aktuális magyar valóságot kifejező társadalmi kérdés mozog, második vonalában pedig olyan emberi probléma, vagy problémakör jelentkezik, mely túllép a mai — de a tegnapi és esetleg a holnapi — magyar valóságon is, mely általánosabb érvényű drámai, vagy vígjátéki következményekkel, tanulságokkal jár. Vagyis én az emberekről készítek filmet, akik történetesen munkások. Első filmem, a Legenda a vo- . naton, egy sor alapvető drámai problémát és emberi mondanivalót — ugyanakkor sok humorral átszőve — mutatott be. Második filmem, a Mindennap élünk kifejezetten dráma — és rettenetes bukás volt. Készítése előtt arra gondoltam, hogy amit sikeresen elő tudtam adni könnyedebb formában, azt drámában is ki tudom majd fejezni. Tévedtem és a tanulságos lecke után ismét visszatértem a vígjátékhoz: a Tilos a szerelem egy nagyon is élő társadalmi problémáról szóló harsány komédiává kerekedett. Ez a film nagy közönségsikert aratott, és a nézők oly hangosan, oly hosszan nevettek egyes jeleneteken, hogy közben „átnevették“ vagy „elnevették“ a film tulajdonképpeni mondanivalóját. Ezután készítettem el talán máig is legjobbnak mondható filmemet, a Sikátort. Szándékom az volt: tisztán, őszintén, hatásosan ‘és nagyon drámaian elmesélni három ember tragédiáját a nézőnek, azzal a céllal, hogy e kamaramüvei alaposan elgondolkoztassam. A Sikátor cselekménye az 50-es években játszódik. Egy parasztból munkássá alakuló fiatalember felkerül a fővárosba, és megismerkedik egy asszonnyal, akibe beleszeret. Szeretné feleségül venni, de itele van félelemmel. Fél a gyártól, a munkásélettől, amelynek még csak kóstolgatja az Izét, fél az asz- szonnyai járó gondoktól, élet- mődváltozástól. Míg ő tépelő- dik, hogy mit tegyen, addig felbukkan az asszony volt udvar- lója, aki nem habozik és elveszi tőle a nőt. A film tragédiába torkollott. Hogy hol volt itt elgondolkozni való? A történet a személyi kultusz idején játszódott 'és a kor döntően meghatározta a szereplők cselekvési lehetőségeit. A Makra az említett filmek egyenes folytatása. Azt feszegeti: mi történik, ha a hatalmon lévő munkásosztály egy tagja saját életét a közösségi mozgástól függetlenül, egyedül szeretné megteremteni. Makra a szónak nemcsak politikai, de emberi értelmében is passzív alkat. E műtől már csak egy lépés a K. 0., melynek cselekménye: válogató mérkőzésre érkezik egy vidéki boksz-csapat s egyik kiválósága, az ünnepelt olimpikon mögötti örök második megmérkőzik legjobb barátjával, az olimpiai bajnokkal. A mérkőzésen a ml örök másodikunk jobb, az olimpiai bajnok csak védekezik. A bírók mégis az olimpiai bajnokot hozzák ki győztesnek. Hogy miért? Mert ő már bizonyított. Mert ez válogató egy nagy világversenyre. Mert biztosra akarnak menni. Mert annak, aki egyszer már bizonyított, nagyobb esélye van azoknál, akik nem mernek kockáztatni, akik nem merik az új generációt előléptetni. A filmben a vállalás problémája húzódik meg: mikor, mennyit vállal egy munkás, kivel kon- frontál, hogyan fogadja magába a tehetséget az a közeg, amelyben mozog, hogyan él vissza saját tehetségével az, aki tehetséges és hogyan kell másodiknak, hogyan kell elsőnek lenni? Hogyan pusztít el önbecsülést, ‘barátságot, emberi kapcsolatokat, szerelmet az a tény, hogy az embereket kis képességű haszonlesők választásra, döntésre kényszerítik. Hát valahogy így fejlődnek egymásból egymásba témáim ... # Hogyan fogadták a munkások a filmjeit? — Azokat a filmjeimet fogadják jól, melyeket általában a mozik közönsége is jól fogad. Például a Legenda a vonaton címűt, a Tilos a szerelmet, a Sikátort, a Makrát, a K.O.-t. Ezeket a munkásankétok közönsége is szerette. Azokat a filmjeimet, melyek nem voltak olyan sikeresek a mozikban — a munkásközönség sem kedvelte. 0 Néhány filmről már szó esett közöttünk, db néhánynak még a címe sem hangzott el. Mondok egy példát: a Völgy. Hogyan illeszkedik ez a Rényi- életműbe? — Nos, a Völgy, bár főhősei munkásemberek, bizonyos mértékig kilóg a sorból. Volt előzménye is: a Déltől hajnalig című munkám, mely a Völggyel együtt a történelem szubjektív — s ezzel már jeleztem, hogy elfogult — ábrázolása. És ehhez most tervezek egy harmadik filmet is, Emberrablók címmel. Az imént egyébként azért használtam a „bizonyos mértékig“ kifejezést, mert azt gondolom, e művek is szervesen illeszkednek munkásságomba; hogy „kilógnak a sorból" csak azért mondom, mert a munikástémák nélkülözhetetlen jelen idejűségétől eltávolodtam bennük. De mind a Déltől hajnaliig, mind a Völgy, mind a tervezett Emberrablók problematikája szervesen Illeszkedik abba a témakörbe, amelyet jelen idejű munkásfilmjeimben ábrázolok. 0 Mit gondol, melyik filmjében jutott legmesszebb a rendezői önmegvalósításban? — Legjobban a Sikátor című filmemet szeretem, de a legteljesebben, az önmagamhoz el- képzelthez képest legjobban, a Makrában tudtam magam kifejezni. # Milyen filmkészítési módot szeret? — Esztétikai követelményeken túl stílust vagy iskolát nem tudóik megnevezni. Minden stílust lés minden iskolát szeretek, ha jő és hatni képes művet, igazi „-mozit“ produkál. Antonioni Fellini éppen olyan közel áll hozzám, mint az új amerikai filmiskola, vagy a szovjet fiiművészetnek az az irányzata, melyet az Etűdök gépzongorára, az öt este és sok-sok más film képvisel. Az az Igazság, hogy filmet is csak igazi közönséggel szeretek nézni. Nem járok film- és művészklubokba, csak mozikba. Ha jó a film, még arról is elfeledkezem, hogy filmrendezés . a hivatásom, és felszabadult közönség leszek: mozi- és filmrajongó. Azt a stílust, azokat a filmeket szeretem, melyek segítségével ezt el tudom érni. FENYVES GYÖRGY j Kisugárzás A VAK LÁNY: MAJA KOMOROWSKA Maja Komorawaka (a rak liny »«répában) és Bálint András (Fényas alakítója) a Budapesti mesékben Egymás után jöttek az emberek... A vásznat áruló Fodrász, a tragédiák sorát megélt, aggódó Anya, a katonaruhás fiú, az önmagát kereső és konokul jóra törő Fényes, a kötelességtudó Doktor, a hatvanféle sárgát Ismerő Ablakos, a barna ruhás lány és a többiek. Tudták, hagy vége a háborúnak, tekintetükben mégis félelem, bizonytalanság, elkeseredettség vibrált. Tegnap még nem ismerték egymást, mától a céljuk Is közös. Tegnap még senkihez sem tartoztak, ma egymás kezét fogják. Élni akarnak. Együtt. Egymásért. Hogy ml kell az újrakezdéshez? Elsősorban akarat. És... például egy villamos. Egy sárga villamos, amelyet a Duna hullámai vetettek partra. Csak sínre kell emelni — és tolni. Mert a sínpár a remízbe vezet. Az életbe. Biztonságot, védelmet, otthont jelent a villamos. Akikor is, ha tűzvész van, akkor Is, ha víz állja az utat. Ezeken a drámai helyzeteken szinte átsüt Maja Komorowskának, a barna ruhás lány alakítójának tehetsége. Az első képsorokban tétova és határozatlan, később már ösztönösen menekül a borzalom, a kese rüség, a magány elől. Nem szerelmes, mégis felcsillan a szeme, amikor az Ablakos magához szorítja. Fáradt nappalok és még fáradtabb éjszakák váltják egymást. A két ember észre sem veszi, hogy szerelem szövődik közöttük. S egy este, amikor a lány megtudja: Ablakos a saját testével pótolta ki a sín hiányzó részét, hogy ők továbbtolhassák a villamost, öngyilkosságot kísérel meg. Megmentik őt, de belevakul a kudarca, a csalódásba, abba, hogy visszahozzák a megcsömörlött, az elvetett életbe. Döbbenő tes percek következnek. Maja Komorowska szemüvegpróbálgatása, rezzenéstelen arca, jég- prizmás tekintete tanulmány a vak emberről. Nem lát, de érzi a színeket. Csupa megpróbáltatás az élete, mégis lerázza magáról a nyomasztó, önmarcangoló emlékeket. Budapesti mesék. Hiszek bennük. Mert Maja Komorowskának hinni lehet. És hinni kell. (g. szabó) ISII. V. 29. 14 ÚJ SZÓ Je lenet a Sikátorból; a képen Horváth Sándor és Koncz Gábor
