Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-25 / 21. szám

KÉT NÉV — KÉT VILÁG Káros a városban, így Jellem­zi havannai kollégám a Habana Libre Szállót. Az ultramodern paloták és felhőkarcolók közül ez szolgálta legrövidebb ideig a New Yorkból, Washingtonból és Miamiból érkező milliomosok kényelmét. 1958-ban nyitották meg — a Hilton cég építtette — és 1960-ban államosította a forradalmi kormány. Csupán az arányok érzékeltetéséért jegy­zem meg: alapterülete 75 213 négyzetméter, harminc emeletes és 630 szobájában mesés ké­nyelmet biztosítottak a kivá­lasztottaknak. Az épület tenger­kék színű, ma elsősorban a ha­zai és a dél-amerikai országok­ból érkező turisták lakják. Ok élvezik a légkondicionálás nyúj­totta kellemes bőmérsékletet a nyári forróságban. A földszin­ten könyvesbolt, posta, étte­rem, színház, a félemeleten uszoda szolgálja a vendégek ké­nyelmét. Az első emeleten nem­zetközi tanácskozásokat tarta­nak, a másodikon sok más mel­lett még a képzőművészeknek is van állandó kiállítási termük. Szegényebb volnék egy él­ménnyel, ha nem fogadom el kollégám ajánlatát: Igyunk egy üdítő italt a huszonötödik eme­leten. Gyorsltftek szállítják fel a vendégeket a huszonötödik emeleti Kilátó Étterembe és a szomszédos bárba. Az étterem ablakából elénk tárul a bíres Vedado negyed. A felhőkarco­lóik között egy és kétszintes vil­lákat ölelnek körül a törpepál­mák és a trópusi növényzet. Az ötvenes években — a telekspe­kulációkat követó hatalmas botrányok közepette — kubai és amerikai építészek alkották meg a stílusok és színek sze­met gyönyörködtetó egyvelegét. Az utcák amerikalasan derék­szögben metszik egymást. Csak a széles sugárutaknak van ne­vük, a többi utcát nyomtatott nagybetűvel, vagy számmal jel­zik. Kabaré, játékterem és klub volt itt minden épületben. Ez volt a milliomosok kedvelt szó­rakozóhelye. Megkaptak min­dent, amit a szem és a száj megkívánt. Ez a negyed csak névleg volt kubai. Nem véletlenül adták ne­ki a Vedado — tiltott — ne­vet. Az illetékteleneket, munka­nélkülieket, nézelödőket, a mil­liomosok külön rendőrsége tá­volította el innen. Amerikai részvénytársaságok építették a felhőkarcolókat, szállodákat, az ó kezükben volt a szórakoztató­ipar jelentős része, a nyilvános­házak tucatjai. Persze nagyvo­nalúan megengedték a nemzeti burzsoáziának, hogy megfelelő haszonhoz jusson, hiszen szük­ségük volt a megbízható kiszol­gálókra. így az amerikaiak ku­bai vfkendeken elszórakozott milliói szépen visszafolytak az amerikai bankokba. Csak a módszer ___ riHurtt A századak folyamán a szi­getország kizsákmányolói ugyanazt a célt követték, csu­pán módszereik változtak. Ku­bai történészek szerint: az 1902- töl 1958-ig tartó időszak a kor­rupt elnökök és a véres kezű diktátorok korszaka, akik min­denkor az Egyesült Államok ér­dekeit képviselték. Persze nem feledkeztek meg a saját vagyo­nuk gyarapításáról sem. Az esz­közökben nem válogattak. Nem sértette az államföl etikettet még az sem, hogy véletlenül Batista felesége nyerte a rend­kívüli 1 millió pesós főnyere­ményt a lottón. A Battsta-dik- tatúra hét év alatt eltékozolta az ország devizakészletét, az ál­lamadósság 1956-ban elérte a 788 millió pesot Ugyanakkor a forradalom haragja elöl mene­külő diktátor „magánvagyona* 400 millió dollár voK. Gazdagon jutalmazták szolgálatait hiszen az 50-es években ő teremtett előnyösebb feltételeket az ame­rikai töke beáramlásához. Öt­kor lett Kuba a részvénytársa­ságok „valódi paradicsoma*. Ha­vanna pedig az amerikai fel­sőbb tízezer kedvelt szórakozó­helye. A forradalom győzelme után megüresedett a Vedado negyed, elmenekültek a cukonnágnások és a korrupt hivatalnokok, nem jöttek ide víkendre az amerikai milliomosak sem. Az államosí­tás után a villák egy részébe hivatalokat, intézményeket tele­pítettek, többségűk viszont a vá­ros peremkerületeiből, szegény- negyedeiből ideköltözött csalá­doknak adott fij otthont. A kor­mány megfontolt előrelátással nem számolta fel a szőrakozó­helyeket, bárokat, hanem ki­bontakoztatta az Jsmerd meg hazádat' mozgalmat Lehetősé­get teremtettek arra, hogy az ország lakosai közül mind töb­ben Havannában töltsék szabad­ságuk egy részét. Az elmúlt két évtized alatt a vidékiek tízezrei ismerkedtek meg a főváros tör­ténelmi és kulturális emlékei­vel. Az idősebbek még jól em­lékeznek a magántulajdont jel­ző „tilos* feliratú táblákra. A tengerpart fürdésre alkalmas szakaszai mind magánterületek voltak. Ide színes bőrű oem lép­hetett be. Szinte hihetetlen, de igaz: 1958-ban a fővárosban élő iskolás korú gyermekek többsé­ge nem tudott úszni. Nem vé­letlen, a forradalom után ki­adott első rendeletek között je­lent meg az is, amely kimondja: a népnek joga van valamennyi fürdőhely használatára. Két év­tizede ez a negyed is szerves része a fővárosnak. Ultramo­dern szállodái, villái, egy le­tűnt korszak, egy idegen világ megszűnésének néma tanúi. Hamar A kizsákmányolók villáinak államosításával sok ezren jutot­tak lakáshoz, de a szegényne­gyedek fakunyhóinak csak egy részét sikerült felszámolni. A kétmilliós világváros lakásgon­dokkal küzd. Tatarozzák, javít­ják az óváros házalt, s a város szélén új lakónegyedek épül­nek. Habana del Este a hivata­los neve. de az emberek egy­szerűen Mámorként említik a kelet-havannai épülő városrészt. A főváros szívéből az öböl alatti alagúton jutunk fel a ki­kötő mellé, majd ezt elhagyva az autópálya hal oldalán sora­koznak a lakótelepek. Ez már Kelet-Havanna. Építésének tör­ténete van. Fidel Cast rónak 1970-ben egy beszélgetés során a lakáskörülményeikre panasz­kodtak a havannai munkások. A válasz: szervezzetek brigádokat az üzemekben, a köztársaság ad építészeket és építőanyagot, építsetek magatoknak lakáso­kat. Nem tudom, mennyi idő szükséges egy városrész meg­tervezéséhez, de itt a következő évben, 1971-ben megkezdték az építkezést. René Ariosa, az építőipari vállalat igazgatóhelyettese az új városrész makettje felett ap­rólékosan elmagyarázta, hogy mi épült tel és mit építenek még ezen a 9,5 km*-nyi területen. Ok terveznek és kiviteleznek min­dent. pontosabban a kivitele­zést csak szervezik, irányítják, összehangolják, gondoskodnak a szükséges építőanyagról. A lakásokat a vállalatok mikro- farigádjai építik. Az üzemek ad­nak minden szakmunkást a kő­művestől a villanyszerelőig. Akik itt dolgoznak, azok he­lyett a kollektíva teljesíti a tervet az üzemben, de ezért nem kapnak külön bért, sem ju­talmat. így közvetve a munkás kollektívák százai hozzájárulá­sával épülnek az új lakások, az kasé Árion az építőipari válla­lat igazgató helyettese (A szerző felvételei) üzemi dolgozók részére. Azt is az üzem kollektívája szabja meg. hogy ki kapja meg a la­kást. Kocsival az öböl végétől fél­óráig (tart idáig az út. Az autó­buszok több mint egy óra alatt érik el a várost Mi nem lakóte­lepet, hanem egy új várost ter­veztünk. Akik itt kapnak lakást, azok jelentős hányadának itt lé­tesítünk új munkahelyet. Ezt nemcsak mondják, folyamato­san meg is valósítják. Eddig tíz­ezer lakást építettek fel, 45 000-en laknak benne. 0/ év­re előre tudjuk, hogy kik köl­töznek majd ide. Az első lakó­tömbökkel párhuzamban készül­tek a járulékos beruházások. Ma nyolc középiskolában 1200 fia­tal tanul, van három szakisko­la, tizenhárom óvoda és bölcső­de. Az iskolák mellett sportpá­lyák, fürdőmedencék. Itt van a havannai egyetem földrajzi és építészeti karának épülete. Hat nagy bevásárló központ, több apróbb üzlet, édesipari, valamint konfekciós üzem, melyekben fő­ként nők dolgoznak. A kubai építészek az előre­gyártóit elemekből is jellegze­tesen kubai épületeket tervez­tek. Háromféle előregyártóit elemet használnak: a hazai Chiron-t, a módosított szovjet és a jugoszláv típust. Az első panelgyárak berendezéseit a Szovjetunió szállította, az ő se­gítségükkel kezdték meg a ter­melést. Az új városrészben nem lehet eltévedni, nincsen két egyforma tömbház. Könnyű panelekből építenek, s persze nem kell gondoskod­niuk a lakások fűtéséről. Nap­pal zárt redőnyökkel — az ab­lakokban nincs üveg — igye­keznek kirekeszteni a trópusi hőséget, éjszaka pedig a nyi­tott ablakok és ajtók vezetik keresztül a lakáson a tengertől áramló friss levegőt. Az épüle­tek többsége ötszintes, körülöt­tük parkosított terület, virágok, facsemeték. A keleti részen további laká­sok épültek. Az építkezésen rend van, nem láttam össze­töri panelt, eldobált deszkát. Az építőanyagnak értéke van. Szük­ség van minden darab téglára, a faanyagokról nem is szólva, hiszen ezrek várnak még la­kásra. Kiét évtized alatt nem le­het eltűntetni századok káros örökségét. 1959-től 1975-ig 200 ezer la­kást építettek. Első ötéves ter­vük — 1975—1980 — további 150 ezer lakás építését irányozza elő. A lakásépítés ütemének nö­velése, elsősorban az épitő- anyag-ipar, főként a cement- gyártás kapacitásának növelésé­től függ. Az idén fejezik be — főként szovjet segítséggel —, két további cementgyár építését. Ha ezek megkezdik a termelést, akkor évente már négymillió tonna cementet kap a 'kubai gazdaság. Az Alamar építését 1987-ben fejezik be, 150 ezer embernek ad majd otthont az új város­rész. Tiszteletet érdemlő erőfe­szítéssel számolják fel azt az elmaradást, melyet évszázadok folyamán az uralkodó osztályok bűnös hanyagsága okozott. Ha a havannaiak a két városrész — Vedado, Alamar — nevét hallják említeni, két kúlönbőző világról kezdenek beszélni. CSET0 JÁNOS Következik: Gondolkodjunk hangosan ✓ Ilyen lakásokat építenek a Bankások b ikra brigádjai as ' Alanar városrészben Itt kezdődik a Vedado. a hajdani milli oraosnegyed

Next

/
Thumbnails
Contents