Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-25 / 21. szám
AZ EMGIAFOGYASnilS CSÖKKENTBE - KORKOVEIHMlNV Közismert, hogy hazánk nem bővelkedik tüzelőanyagban és energiaíorrá sokban, s az is közismert, hogy ezek egy lakosra jutó fogyasztásában világviszonylatban előkelő helyet foglalunk el. Éppen ezért ugyanolyan nagy figyelmet kell fordítani az ésszerű energiafogyasztásra, mint az energiaás fűtőanyag-termelésre. A fogyasztás csökkentése érdekében a csehszlovák kormány már az ötödik ötéves tervidőszakban elfogadta A fűtőanyag- és energiafogyasztás ésszerű sitésének állami programját. A programban meghatározott célt a tervidőszak utolsó évére elértük, sőt túlszárnyaltuk, s Így az 1972—1975-ös években elért megtakarítások közel 7 millió tonna kőszénegyenértékű fűtőanyagot tettek ki. A fűtőanyag- és energiafelhasználás további csökkentéséért a CSKP XV. kongresszusa is határozottan síkraszállt, s az 1976—1980-as időszakra szóló irányelvekben évente 2—2,5 százalékos energiafogyasztáscsökkentést szabott meg. Amennyiben ennek a feladatnak a tervidőszak végéig eleget tudnánk tenni, az ossz megtakarítás országos viszonylatban 10,4 millió tonna kőszénegyenértékű fűtőanyag-megtakarítást jelentene. Ezt a feladatot a hatodik ötéves tervidőszakra vonatkozó új állami programban is lefektették. E program értelmében a tervezett megtakarítások döntő része — 85 százaléka — a tüzelőanyag és energetikai, a kohászati és nehézgépipari, az általános gépipari és a CSSZK illetve az SZSZK Iparügyi Minisztériumához tartozó ágazatokra jut. A CSKP KB 14. ülése többek között megállapította: „ ... a fűtőanyag- és energiafagyasztás ésszerűsítésének állami programját, amelyet a hatodik ötéves tervidőszakra Irányoztunk elő, nem teljesítjük következetesen.“ Ez tehát azt jelenti, hogy egyes reszortok, termelési-gazdasági egységek illetve vállalatok nem tették magukévá ezt a követelményt. Minden valószínűség szerint nem értették meg, hogy komplex ésszerűsítésről van szó, amelynek végrehajtása felelősségteljesebb gondolkodásmódot, a korszerűtlen munka- módszerek felszámolását, az irányító tevékenység tökéletesítését követeli meg. Olyan szervezetek, vállalatok is akadtak, amelyek az energiafogyasztás csökkentése lehetőségeinek, módozatainak keresése, kidolgozása helyett nagyobb arányú fogyasztást terveztek be magukinalk, mint amennyire a valóságban szükségük volt. A ikülönbözetet végül is »ésszerű megtakarításiként« könyvelték el... Energiafogyasztásunk alakulása megkövetelte egy olyan program kidolgozását, amely hosszú távra biztosítja a fogyasztás csökkentését. Ezt a programot tavaly szeptemberben hagyta jóvá a csehszlovák kormány, a CSKP KB Elnöksége pedig októberben. A (program népgazdasági jelentősége kulcsfontosságú. Kilenc alprogramot tartalmaz, amelyek konkrét intézkedésekből tevődnek össze. Ezek érteimé ben és végrehajtásuk eredményeképp 1985 ben 11 mlLliő tonna, 1990-ben pedig már 22,2 millió tonna kőszén- egyenértékű fűtőanyaig-megtakarításról kell számot adnia az országnak. Ezen kívül pedig az elektronikai, az egyes vegyipari termékekre, az új generációjú tehergépkocsi-abroncsokra, a la kások korszerűsítésére vonatkozó állami célprogramok megvalósításával 1985-ben további 1,4 millió tonna, 1990- ben pedig megközelítőleg 4,9—5,5 millió tonna kőszénegyenértékű fűtőanyag takarítható meg. A hosszú távra szóló programban lefektetett konkrét műszaki, gazdasági és szervezési intézkedésekkel tehát 1985-ben összesen töibb mint 12 millió tonna, 1990-ben pedig körülbelül 28 millió tonna kőszénegyenértékű fűtőanyag illetve energia takarítható meg országos viszonylatban. Érthető és természetes, hogy a legnagyobb arányú megtakarításokat a termelő szférától várjuk. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy a nem termelő ágazatoknak nem kell figyelmet fordítaniuk erre a kérdésre. Ezeknek főleg az osztályozott szén és a kőolajipari termékek ésszerű felhasználására kell az eddiginél fokozottabb mértékben ügyelniük. Az első alprogram a tüzelőanyagnemesítés, az energiafelhasználás során, illetve a fűtőanyag- és energia szállításakor keletkezett veszteségek csökkentésére vonatkozik. E program gesztora a Szövetségi Tüzelőanyag és Energiaügyi Minisztérium. A tervek szerint az intézkedések gyakorlati megvalósításával 1985-ben 1,5 millió tonna kőszénegyenértékű fűtőanyagot és energiát, 1990-ben pedig e mennyiség kétszeresét takaríthatjuk meg. Ez az alprogram az új energiatermelő kapacitások üzembehelyezésével is számol és azzal is, hogy ésszerűsítik a hőtermelő kapacitásokat, s a lakosság hőellátásának javításához más kínálkozó lehetőségeket is kiaknáznak. Ez utóbbi esetben például a Jaslovské Bo- hunice-i V—2-es Atomerőműiben és más erőművekben termelt bő fűtési célokra történő felhasználására gondolunk. A fűtőanyagfogyasztás csökkentéséhez jelentős mértékben hozzájárulhatnak majd a tlmacei energetikai gépgyárban gyártásra kerülő új típusú kazánok is, amelyek a gyengébb minőségű szén lehető leggazdaságosabb fűtési hasznosítását teszik lehetővé. A legnagyobb megtakarításokat azonban a vas- és a színesfém-kohászatban akarjuk elérni. A program megvalósításával az említett években 1,9 millió illetve 3,6 millió tonna kőszénegyenértékű fűtőanyag-megtaikarítást kell elérnünk. Mindenekelőtt az acél és a hengerelt áru gyártása ütemének csökkentéséről van szó. Napjainkban egyébként 1 tonna acél előállításához 1,5 tonna kőszénegyenértékű fűtőanyag felhasználására van szükség, tehát az ilyen arányú energiaigényesség indokolttá teszi az említett intézkedést. A további intézkedések az ugyancsak energiaigényes alumínium és nikkel gyártásának ésszerűsítésére vonatkoznak. Ehhez új berendezésekre, a nagy- olvasztók automatikus irányítására van többek között szükség. A hosszú távra szóló program igényes feladatokat tartalmaz gépiparunk számára is, amely 30 százalékban részesedik ipari termelésünkből, tehát joggal mondható legerősebb Ipari ágazatunknak. A gépipari vállalatokban mindenekelőtt a termelési-műszaki alap korszerűsítésével, a technológiai elejá- rások korszerűsítésével és a műanyagok felhasználási arányának növelésével érhető el megtakarítás. A negyedik alprogram gesztora a CSSZK illetve az SZSZK Iparügyi Minisztériuma. E program megvalósításának segítségével a közszükségleti és vegyiparban 1985-ben 1,2 millió tonna 1990-ben pedig 2,3 millió tonna kőszénegyenértékű fűtőanyag takarítható meg. A program sikeres végrehajtása többek között a kőolaj szállítási és feldolgozási veszteségek csökkentésével, a fáradtolaj felhasználásának növelésével, a másodlagos energetikai források felhasználásának növelésével valósíthatjuk meg. Az építőanyag gyártásában is van lehetőség az energiafogyasztás csökkentésére, mindenekelőtt az új technológiai eljárások alkalmazásával és a másodlagos energetikai források kihasználásával. A jövőben növelni kell a faanyag felhasználását is az építőiparban, s nagyobb figyelmet kell szentelni a hőszigetelő anyagok alkalmazásának is. A hőszigetelő anyagok gyártására szolgáló új kapacitások építését ugyanúgy előtérbe helyezzük és szorgalmazzuk, mint a jelentős energetikai beruházások kivitelezését. A mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra vonatkozó energiatakarékossági programiban elsősorban a szállítás ész szerűsítésére hívják fel a figyelmet. Jelentős mennyiségű üzemanyag takarítható meg a mezőgazdaságban például azzal, hogy a traktorok helyett a szállításban fokozottabb mértékben kihasználják a tehergépkocsikat. Jelentős mennyiségű fűfőanyag takarítható meg a szárítástechniika módosításával, ésszerűbbé tételével Is. A közlekedés, a fuvarozás közismerten a legenergiaigényesebb ágazatok egyike. A jövőben a teherszállítást a lehető leggazdaságosabbá kell tenni, s a kevésbé energiaigényes szállítási mó dókat kell fejleszteni. Ugyanakkor meg kell gyorsítani a vasút villamosítását, s a városi (tömegközlekedésben is előnybe kell helyezni a trolibuszok és a villamosok használatát. Ez intézkedések gyakorlati megvalósításával 1985-hen 0,5 millió tonna kőszénegyenértékű fűtőanyag takarítható meg ebben az ágazatban, 1990-be,n pedig ennek a mennyiségnek a kétszerese. A nem termelő szférában is sok lehetőség nyílik az energiatakarékosságra, a fogyasztás ésszerűsítésére, mindenekelőtt a lakások fűtésének szabá- lyozihatóvá tételével, a villamos Iparcikkek műszaki paramétereinek színvonalasabbá tételével stib. Sorrendben az utolsó, de nem kevésbé fontos alprogram az új, másodlagos energiaforrások fokozottabb mértékű kihasználását célozza. Tény, hogy a geotermikus és a napenergia fel- használásával, továbbá a szilárd hulladékok égetéséből származó hő fokozottabb mértékű hasznosításával az elkövetkező években még nem tehetünk szert különösen nagy mennyiségű megtakarításokra az elsődleges energiahordozókat illetően, de fűtőanyag- és energiamérlegünk javításéiban jó eszközként, segítőtársként lehetnek jelen. Ezt az állítást a következő adatokkal igazolhatjuk: 1985-hen a másodlagos energia felhasználásával 350 ezer tonna, 1990-ben pedig háromnegyed millió tonna kőszénegyenértékű fűtőanyagot takarttöatunk meg. Az energi a ta'ka rákossá got oélzó ész- szerűsítési program megvalósítása nem egyszerű, s jelentős anyagi ráfordításokat is igényel. Tény azonban, hogy népgazdaságunk dinamikus fejlődéséhez ezek elengedhetetlen intézkedések és ráfordítások, s a jövőben is azok lesznek. Mindezeknek az intézkedéseknek a gyakorlati megvalósítása — amint azt a CSKP KB 14. ülése is hangsúlyozta — társadalmunk minden tagjától nagyobb felelősségtudatot és támogatást követel. Az energiafogyasztás ésszerűsítése, az energiaigényesség csökkentése — minden dolgozó ügye. Dr. RUDOLF DEMOVlC, a tudományok kandidátusa Május verőfényes napjaiban az Ipoly mentén fák és mezei virágok hódító Illata töltötte meg a levegőt. Aki csak tehette, a határban vagy a kertben dolgozott. Igazi kirándulásra alkalmas idő volt, de a földművesek előbb az időszerű teendőket végezték, mert azt tartották, hogy majd pihenhetnek akkor, ha rosszabbra fordul az időjárás. Molnár Lászlónak, az ipolynyéki (Vinloa) Béke Efsz főagronómusának is ez volt a véleménye: — Addig dolgozunk, aimíg lehet, amíg vetőmagra vár a föld. Ha süt a nap, nincs megállás sem vasárnap, sem más ünnepnapon. Az idő sürget, minden késés miatt kevesebb lehet a termés. A kéklő hegyek felé nézett, amelyeken túl a őe- lovcei határban Suth Sándor és Veszelai Sándor már a silókukoricát vetette. Nemrég vitte oda őket a terepjárón. Azokat pedig, akik reggel hat órától dolgozták, hazahozta. Két műszakban dolgozott a kezelőszemélyzet a gépekkel. A délutáni műszakban este nyolc óráig üzemeltették a gépeket. Ilyen észszerűen, átgondoltan, tervszerűen dolgoztak tavasznyílás óta. Hrasko László, Dankó László, Siket József, Suth Gábor (traktoros érte el a legnagyobb teljesítményt gépével, de a kezelőszemélyet többi tagja is éjt nappallá, az ünnepet hétköznappá tette, hogy idejében földbe kerülhessen a tavaszi árpa, a zab, a cukorrépa és a szemes kukorica. A silókukorica vetését is idejében (befejezték. A főagronómus határszemle közben részletesen beszélt a munka szervezéséről, arról, hogy milyen módon használták ,ki a napos időt a munkák gyors végzésére, a gépek rugalmas átcsoportosítására. Nem könnyű feladat a munka irányítása a szövetkezetben, mert az egyesülés után olyan földparcelláik is vannak, amelyek a hegyek tövében húzódnák meg, tehát tavasszal is csak később kezdhető meg rajtuk a munka. Olyan parcelláik is vannak viszont; amelyeken kedvezőek a feltételek a melegkedvelő növények termesztésére, s amint az első tavaszi napon szikkadni kezdenék a hantok, máris végezhetik rajtuk a talajellőkészítést. A parcellák fekvése szerint kell meghatározniuk, hogy melyik gazdasági részlegen milyen növényt termesszenek. JÖ TERMÉSRE SZÁMÍTANAK A főagronómus szólít a nehézségekről és a problémák megoldásáraák módjáról is. A meredek lejtőkön nem üzemeltethették a korszerű, nagyobb teljesítményű gépeket. Ezért a régebbi típusú, de még használható gépékkel dolgoztak, amelyekkel . köny- nyebben mozoghattak a dombos területeken is. A kisebb gépek alkalmasak voltak a tavaszi munkák végzésére a hegyaljai körzetekben. A jól összehangolt munka, a rugalmas együttműködés elsősorban a vezetőség helyes döntéseinek az eredménye. A vezetőség többek között elhatározta, hogy Mits Sándor gépesítőt a növénytermesztési ágazatba osztja be, s ezáltal a főagronómussal együtt határozhatja meg a gépsorok összeállítását és azt is, hogy melyik táblán milyen típusú gépekkel dolgozzanak. Ha kellett, munka közben is gyors változásokat eszközöltek. Azoikon a parcellákon dolgoztaik, amelyeken lehetett. A tavaszi munkák gyors és idejében történő elvégzéséhez lényegesen hozzájárultak a javítóműhelyek dolgozói is, akik üzemképesen adták át a gépeket a traktorosoknak. Munka közben csak néhány gépen kellett kisebb javításokat végezniük. A műhelyekben előrelátóan, tervszerűen dolgoznak. A takarmány betakarításához szintén idejében megjavították az önjáró szecskázókat és a szükséges gépeket, így már Idejében indulásira készen álltak. — A munka kezdetéig még van egy kis időnk — mondotta a főagronómus. — A javítóműhely udvarán még főpróbát is rendeztünk, s megállapíthattuk — valamennyi gép használható. Ismét az alapos, jól végzett javításról győződtünk meg. # * # A határt már a nap utolsó sugarai pásztázták végig. A szövetkezet földparoelláin azonban még teljes ütemben folyt a munka. Megkezdték már egy kisebb területen az őszi keverékek kaszálását is. A főag- ronómus elégedetten tekintett végig a jól telelt és tápanyaggal jól ellátott, szépen fejlődő gabonatáblákon. Elmondotta, hogy a réteket és a legelőket is műtrágyázzák, hogy minél többet teremjenek. Háromszáz hektárra trágyalevet is juttattak. Úgy számítják, hogy a növendékállaíok és a tehenek is jó körülmények között legelhetnek majd. Elégendő táplálékot nyújtanak nekik a gondozott legelők. Kukoricából is megteremtették a jó termés feltételeit, mert a mag idejében a földbe került, s az itteni éghajlatnak megfelelő fajtákat vetettek. A nap már nyugovóra tért, a főagronómus ismét a terepjáróban ült, s elindult a délutáni műszakban dolgozó személyzetért. BÁLLÁ JÓZSEF 1980. V. 25. e ÚJ szú
