Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-25 / 21. szám

A fiatalok politikai nevelése

MEGKÜLÖNBÖZTETETT GONDOSKODÁSSAL • ÉRVÉNYESÍTIK A CSKP KB 15. ÜLÉSÉNEK HATÁROZATÁT

Néhány évtizede ismerem Loksa Tibor elvtársat, a Szomotori (Somo- tor] Magtermesztő Állami Gazdaság üzemi pártbizottságának elnökét, a gazdaság fógépesítőjét. Igen sokszor találkoztunk már, s mindezt azért mondom el, mert minden alkalommal meggyőződhettem arról, hogy őszintén, elkötelezetten szívén viseli a gazdaságban zajló politikai élet alakulását, a megvalósítandó termelési, szervezési feladatok sikeres teljesítésének ügyét. Ezzel indokolható, hogy hosszú évek óta élvezi a gazdaság kommunistáinak és a felsőbb vezető szerveknek a bizalmát. Elismerést kiváltó szorgalommal, lelkesedéssel látja el mindkét tisztségét.

Legutóbb azzal a céllal kerestük fel, hogy megtudjuk, milyen eredményeket érnek el a gazdaságban dolgozó fiatalok politikai nevelésében. Nem véletlenül választottuk ezt a témakört. Ennek több oka volt. Először is, néhány évvel ezelőtt ebben a gazdaságban a pártmunkának éppen ezen a szakaszán mutatkoztak bizonyos fogyatékosságok, melyeket annak idején az évzáró pártkonferencia fedett fel. Akkor Loksa elvtárs így nyilatkozott:

— Pártkonferenciánk arra a következtetésre jutott, hogy alapszervezeteink, a gazdaságunkban dolgozó kommunisták általában sikeresen valósítják meg a korábban kitűzött feladatokat. — Emellett viszont fogyatékosságként állapította meg azt is, hogy a szomotori pártszervezet nem foglalkozik kellően a SZISZ- tagok politikai nevelésének kérdésével, két év alatt egyetlen tagjelöltet sem vett fel a fiatalok közül. Konkrétan a központi műhelyben dolgozó fiatal munkások közül. Ez a bírálat érvényes a vécsi és hruäovi gazdasági részlegek alapszervezeteire is.

Azóta eltelt néhány év, a gazdaság dolgozóinak átlagkora elérte a 44 évet. Közülük százhatvannégy párttag, illetve tagjelölt. Ez azt jelenti.

hogy magas, 27 százalékos a szerve zettség a pártban. Ez dicséretes dolog. De vajon történt-e valamilyen kedvező változás a párttagság sorainak felfrissítése, a tagjelöltek és a többi fiatal politikai nevelése terén? Erre kerestük a választ. Loksa elvtárs a tőle megszokott komolysággal és bizakodó hangon tájékoztatott.

— Szégyenkeznünk keflene, ha nem értünk volna el kedvező fordulatot fiataljaink politikai nevelésében. Ezen a területen a korábbi évekhez viszonyítva sokkal céltudatosabb pártmunkát végzünk. Erre annál is inkább szükség van, mert a mi gazdaságunkban nem működik külön SZISZ-szervezet. Fiataljaink, a SZISZ tagok abban a községben vannak szervezve, ahol élnek és dolgoznak. De politikai nevelésükkel az üzemi" pártbizottság irányítása alá tartozó öt pártszervezet illetékes szervei is foglalkoznaík. Amint köztudott, a járási pártbizottság külön politikai nevelést szervez részükre, majd az üzemi pártoktatás megfelelő alakulataiban fejlesztik politikai tudásukat, így — nyugodtan kimondhatom — megkülönböztetett gondoskodással készítjük elő fiataljainkat a jövőbeni politikai munkára, pártéletre. Megfelelő számban vesszük fel őket a tagjelöltek somiba.

A legtöbb fiatal egy csoportot alkotva, a gazdaság egyik legfontosabb munkahelyén, a központi műhelyben dolgozik, illetve tanul. Itt összesen harminckilenc ember dolgozik, ebből harminc fiatal, közülük 14 párttag.

— Ez azt jelenti, hogy a korábban, az említett pártkonferencián megállapított fogyatékosságokat sikerült kiküszöbölni?

— Örömmel számolhatok be arról, hogy az utóbbi évekbep folytatott céltudatos politikai munkánk gyümölcseként valóban kedvező fordulat következett be ezen a téren — közölte Loksa elvtárs. — Éppen a központi műhely az a munkahely, ahol gazdaságunk fiatal, jövőbeni szakembereit, illetve ezek egy jelentős részét neveljük. Ezek a fiatalok szerződéses alapon három éven át végzett szakmai képzésen kívül, politikai és erkölcsi nevelést, anyagi támogatást is kapnak. Nagy szükség van nálunk is a szakmailag, politikailag képzett fiaLoksa Tibor elvtárs

(Gazdag József felvétele)

tál emberekre. Azok közül választjuk ki őket, akik feltételezéseink szerint megszeretik a szakmát és a munkahelyet, elsajátítják a tudnivalókat, nálunk dolgoznak és itt maradnak Bátran elmondhatom: olyan talpraesett, munkájukat becsületesen végző fiatalokat nevelünk belőlük, akik a politikai életben is konkrét feladatokat vállalnak és teljesítenek ...

— Hát ilyen jó ez a központi műhely?

— Nemcsak a műhely, az ott dolgozó emberek is nagyszerűek, kiváló szakemberek, kommunisták, akiknek szívügye az ifjú generáció szakmai

és politikai nevelése. Többnyire ők vállalnak kezességet is a tagjelöltek soraiba felvett fiatalokért. Ezek közé tartozik a műhely főnök, Kocsis József, az összüzemi pártbizottság tagja, Hangácsi Ernő, az alapszervezet vezetőségének tagja, továbbá Fekete Béla, Festik József. Elmondhatom, a kezesek tevékenysége kielégítő, komolyan veszik feladatukat. Például Takács András, Majoros József, Ha- minda András elvtársak és maga Pa- lágyi Sándor mérnök, gazdaságunk igazgatója is példamutató munkát végeznek fiataljaiink politikai és szakmai nevelése érdekében.

Ezek után ügy tűnik, hogy a Szó motori Állami Gazdaságban minden rendjén van a politikai és szakmai nevelés, a szükséges káderek biztosítása terén. Az üzemi pártbizottság elnöke, Loksa Tibor elvtárs erre rácáfolt, nem rejtette véka alá gondolatait:

— Sajnos, a szakmai utánpótlással főleg az állattenyésztés szakaszán, gondjaink vannak. A termelésben dolgozók és vezetők is lassan kiöregednék, helyűikre fiatalabb emberek kellenek. Nálunk az a helyzet, hogy a szakközépiskolákból kikerült végzős növendékek, főleg a lányok közül aránylag kevesen akarnak zootechni- kusi tisztséget ellátni, állattenyésztői munkát végezni. Az irodákban szeretnének elhelyezkedni. Az a tapasz talatunk, hogy ezek a szakemberképzésre hivatott középiskolák nem teljesítik kellő mértékben mindazt, amit társadalmunk elvár tőlük a szakkáderek képzésében.

Loksa elvtárs elmondta még azt is, hogy nem várnak csodákra, saját erőforrásaik és lehetőségeik latbave- tésével, megfontolt, hathatós intézkedésekkel keresik a módját annak, hogy a gazdaság állattenyésztésében az elkövetkező időszakban is megfelelő emberek dolgozzanak. Tudatában vannak, hogy ez pártfeladat is.

< K. G.

„NEM KELL KÉZEN FOGVA VEZETNI”

A hnb elnökének véleménye a fiatalokról • Hogyan segítenek a kommunisták?

Más nagyközségben vagy kisvárosban a szórakozásra, pihenésre, kikapcsolódásra vágyó fiatal hamarabb talál vendéglőt, borozót, kávéházat vagy presz- szót, mint ifjúsági klubot, tornatermet, vagy sportpályát. Nagysallón (Tekovské Luiany) ez nem tipikus. Sőt, inkább az ellenkezője érvényes. Kocsis János elvtárssal, a hnb elnökével járjuk a falut, sorra felkeressük megnézzük az ifjúságot szolgáló létesítményeket.

Sportpálya, lelátóval, öltözővel. Ifjúsági klub. Strandfürdő és szauna. Az agifáclós központban külön helyiség a fiatalok számára. Művelődési ház, könyvtár, szabadtéri színpad. Ónálló épületben a honvédelmi nevelés háza. A tűzoltószertár mellett külön klubhelyiség az ifjú tűzoltók számára.

A 3500 lakosú nagyközségben ezek a létesítmények elsősorban a fiatalokat szolgálják, bár nem ok és célzatosság nélkül hangoztatja az elnök:

— Olyan Is-is alapon, nem akarjuk elszakítani a fiatalokat a korban más nemzedékektől.

Természetesen, a SZISZ falusi szervezete tömöríti soraiba a fiatalokat. Elnökük Psenica Eva, a tagok száma 45. Még egy másik ifjúsági szervezet is működik a községben, a földművesszövetkezeti, de a naponta, vagy hétvégeken hazajáró ipari tanulókat, középiskolás diákokat, fiatal munkásokat a falusi szervezet foglalkoztatja.

— Nekik ugyan elsősorban a munkahelyükön, meg iskolájukban kell tevékenykedniük — magyarázza a hnb elnöke —, de itthon a községben is élnek az adott lehetőségeikkel.

A Felszabadítók utcai sportpályán gyakorlatozó ifjú tűzoltók raja szemléletesen bizonyltja ezt. Iff. Süveges Pál, a vezetőjük, géplakatos a tolmácsi (Tlmace) energetikai üzemben. A raj tagjai közűi csak Judita Kulasakova dolgozik itthon a faluban, meg Suja Pál, az alapiskolás diák számít hazainak, a többiek mind a tízen regisztrált tagjai a SZISZ falusi szervezetének.

— Nem kell kézen fogva vezetni a fiatalokat — hallom az elnök érvelését —, annak semmi haszna, de politikai képzésükkel, irányításukkal törődni kell. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a fiatalok igyekeznek Is elsajátítani a politikai ismereteket, elfogadják az irányítást.

Az ifjúsági szervezet politikai felelőse Mária Pod horská tanítónő, párttag. Jól megszervezte a politikai képzést szolgáló tanfolyaimof, melynek előadásait rendszeresen megtartják, és az előadásokat követő beszélgetéseken mindig élénk a vita. Az ifjúsági klub vezetője Balázs László, ö pedig úgy szervezte meg a klub programját, hogy a szórakozás ne öncélú legyen, hanem a kikapcsolódással egyetemesen, az eszmei-politikai nevelés, az ismeretszerzés ügyét is szolgálja.

— Közvetett a pántirányítás — tájékoztat a hnb elnöke —, néha formálisnak tűnő, de hatékony.

Elmondja, hogy a helyi pártszervezet elnöke Bw lovics István elv társ tapasztalt tisztségviselő, érti a fiatalok problémáit, gyakran jár közéjük, tanácsokat ad nekik, de a 74-tagü pártszervezet zöme nyugdíjas. Néhányan, aránylag kevesen olyanok, akik korban közel állnak a fiatalokhoz. A hnb alkalmazottai, illetve a szolgáltatási, üzleti dolgozók. Ezért tűnik formálisnak az olyan pártirányítás, hogy a vezetőség félévenként meghívja az ifjúsági szervezet tisztségviselőit, megvitatja velük a felmerülő problémákat, a teendőket. A két párttagjelölt, Valach Erzsébet könyvtáros és Jozef Drevefía üzletvezető is csak közvetve vehet részt az ifjúsági szervezet .tevékenységének irányításában, hiszen mindketten 30 éven felüllek.

— Megtisztelő feladatot, nem könnyű, de teljesíthető feladatokat bízunk az ifjúsági szervezet tisztségviselőire, meg következtések vagyunk az ellenőrzésben, az értékelésben. Egyébként a világért sem sértjük meg önállóságukat — magyarázza Kocsis

János elvtárs —, de nem is hagyjuk őket magukra, segítünk nekik.

Amit hiányol: az, hogy nem eléggé átfogó jellegű az ifjúság körében eddig végzett ideológiai munka.

— Községünkben szokták megrendezni, már hagyományosan, évente az ifjúsági fúvószenekarok járási fesztiválját, a falusi ifjúsági klubok találkozóját. Jelentős akciók ezek, de bizony csak akciók. Az átfogó világnézeti, erkölcsi és munkára való nevelés érdekében nem mellőzhető az a megfigyelés, hogy a fiatalok leginkább akkor mozgósíthatók, ha a baráti szálak spontánul egységbe fonódott csoportokat, meg azoknak a vezetőit sikerül megnyerni. Erre a sajátosságra lehet és szükséges is építeni — érvei.

A pártszervezet vezetősége, tagsága ezért támogatja mind a pártimuntkában, mind az ifjúsági mun kában a szervezeti módosításokat, bár nem hívei az örökös „átszervezéseknek“, meg a kísérletezéseknek.

— Szükségből tesszük — mondja —, mert felismertük, hogy a mezőgazdasági termelés módosítása, a közigazgatási rendezés következtében is szükség van erre. Feltételezésünk szerint így lesz átfogóbb és hatékonyabb az ideológiai munka is.

Hamarosan megszervezik a községi centrális párt- bizottságot, hasonlóan az ifjúsági bizottságot, melyek irányítani fogják a munkahelyenként, lakóhelyenként alakítandó szervezetek, csoportok tevékenységét.

Fálujárő utunk végeztével néhány keresetlen szóval megemlítem, hogy az ifjúságot szolgáló létesítmények valójában értékes, gazdag örökséget jelentenek a falu fiatalságának.

— Persze — helyesel —, nekik építettük, az övék. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ezt, meg az eszmei örökséget megbecsüljék, el ne herdálják. Ha csak lehetséges, gyarapítsák, gazdagítsák.

Egyetértünk, hiszen ez korparancs azok számára, akik nemcsak a mával, hanem a holnappal is törődnek. HAJDÚ ANDRÁS

I960.

V. 25.