Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-25 / 21. szám
VASÁRNAP 1980. május 25. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 4.41, nyugszik 20.21 Közép-Szlovákja: 4.49, nyugszik 20.29 Nyugat-Szlovákia 4.47, nyugszik 20.37 órakor A HOLD kel — 15.44, nyugszik 3.10 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ORBÄN nevű kedves olvasóinkat 18G5-ben született Pieter ZEEMAN Nobel-df jas hol land fizikus ( + 1943) • 1890-ben született VÁRNAI Zseni kommnnista költi és író • 1905-ben szeleten Alekszandr KORNYEjCSOK szovjet-akrán drámaíró (t 19721AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A család, az iskola és a társadalom szerepe Irta: Tábi László, az SZLKP KB munkatársa Az Antillák gyöngye Csetö János kubai riportsorozatának 3. része Növekvő igények Mészáros János cikke A jó szó, a biztatás is gyógyít Deák Teréz riportja Öt tavasz — színpadon Szigeti László írása Nem elég büszkélkedni Bodnár Gyula írása Mi az a Bábéinál Balta József riportja Ma reggel egymás után két meglepetés ért. Az egyik az volt, hogy indulás előtt vettem észre: kocsimról lelopták az ablaktörlőket és a visszapillantó tükröt. Ez már egymagában is elég bosszantó, hát még akkor, ha éppen hosszú, halaszthatatlan út előtt áll az ember, s emiatt nem indulhat el. A másik meglepetést egy levél szolgáltatta, melyet a kocsi ülésén találtam. A levél írója az ablaktörlő és a tükör el- tulajdonítója. Mindenek előtt bocsánatot kér aljas tettéért, de arra kér, pró háljam megérteni kellemetlen helyzetét: ellopták a szabad ég alatt parkoló kocsijának ab laktörlőit és tükrét, s mivel az üzletben többszöri próbálkozás után sem kapott (még ígéretet sem I, kénytelen volt az általa szörnyen megvetett módszerhez folyamodni. Elvégre azt senki sem várhatja el tőle. hogy ablaktörlő és tükör hiányában félreállítsa a kocsiját. Megnyugtatásomra tudtomra adta, hogy mihelyt megkapja az üzletben a keresett árut, visszajut tatja az eltulajdonított Levél egy sorstárstól holmit, addig is (azt javasolja/ oldjam meg ha sonlóképpen a gondomat ... Reméli, nem haragszom, i megértem cselekedete elkerülhetetlenségét. Aláírás helyett ez állt a levél végén: „Egy motoros sorstársa“. Természetesen felháborodtam, s égtélenül szidalmaztam ismeretlen ismerősöm, de ezzel ki is merült minden lehetőségem. Miután dühroha mom távozóban volt. megint kezembe vettem a levelet. Ahogy másodszor olvastam, leginkább ez a két gondolat ma radt meg bennem: ha kap az üzletben áru’, visszajuttatja az ellopott holmit, meg az, hogy re méli, megértem cselekedete elkerülhetetlenségét. Ezen eltöprengtem. Méghozzá annyira, hogy azon kaptam észre magam, már nem szitkok közepette gondolok rá S talán hihetetlen, de kezdtem őt megérteni. Ha szavahihető ember, akkor egy szép napon újabb meglepetésben részesít: valóban visszasze- reli kocsimra a tükröt és az ablaktörlőket. De mit tegyek akkor, ha ez nem következik be? Fogadjam el tanácsát, s alkalmazzam az őt módszerét? Nem szeretnék oda jutni, bár levélírásra már nem kellene időt fecsérelnem, hiszen elég volna továbbítani a kocsimban talált üzenetet. Újságírók gyakran mondják egymásnak: A téma az utcán hever. A napokban ismét meggyőződtem az állítás igazáról, mert csakugyan ott hevert — néhány szép piros alma formájában. Idős asszony ballagott a belvárosban, egyik kezében krumplit vitt hálóban, a másikban tömött szatyrot. Fáradtan vonszolta terhét. — Miért kínozza magát ennyi jtakkal? — kérdezte tőle egy fejkendős asszony. — Nagy a család — válaszolta —, annyi minden kell a főzéshez. — Nincs aki segítsen? — A menyem hivatalban dolgozik, a fiam korán reggel jár a gyárba, így a bevásárlás, a főzés, meg a takarítás rám marad. Az idős asszony folytatta útját, én pedig arra gondoltam: lelketlen családban él, mert ha egy kicsit megerőltetnék magukat a fiatalok, legalább a bevásárlás fáradságától meg tudnák szabadítani a nagymamit. S mi lesz, ha nem lesz többé? Akkor biztosan egy csapásra megoldják: fa cipelt a krumplit, a zöldséget... Almák a járdán — Nézd, a nagyi mennyi cuccot cipel — mutatott egy 12—13 éves fiú az idős asszonyra. — Állj ide mögém, mert még észrevesz, aztán gürizhetünk a rakományával — mondta öccsének a nagyobbik fiú. Az asszony csak ment,'~ inkább vánszorgott tovább. Egyszer csak megbotlott, vagy megrogy- gyanl a térde, s az egyik szatyor kiesett a kezéből. A szép piros almák szétgurultak a járdán. — Szemetel az öreglány — mondta a kisebbik fiú. — Biztosan máskor is a földről szedi fel, mert a múltkor is ütődőtt almát csomagolt a táskámba. A fiúk friss léptekkel tovább siettek. Odamentem az asszonyhoz és segítettem összeszedni a szétgurult almákat. — Köszönöm, hogy segített felszedni. Az unokáim nagyon szeretik az álmát, de annyi a tanulni válójuk, hogy nem érnek rá az üzletbe menni. — Ezzel elindult, cipelte tovább a két szatyrot. A városban kószáló, életerős két unokára gondoltam, és kinyílt a zsebemben a nem létező bicskám. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A fiatalok nem szeretik az erkölcsöskö- dést, de ha valakit arra ösztönzőnk, hogy tisztelje szeleit, munkáját, belátó legyen az idős emberekkel szemben, tartsa tiszteletben a szocialista együttélés alapvető normáit, elsajátítsa a szocialista erkölcsöt és illedelmesen viselkedjen a nyilvánosság előtt, ez nem erkölcsösködés, hanem a nevelés oszthatatlan és kötelező része. Meg lehet érteni a fiatalok legkülönfélébb szórakozásait, néha még azt is, hogy gondtalanul tekintenek az életre, de káros dolog csukott szemmel megkerülni az olyan jelenségeket, mint például a könnyelműség a családalapításban, sőt még károsabb szemet hányni az erkölcstelenség, a durvaság, ■ vandalizmus és az erőszak itt-ott még mindig előforduló megnyilvánulásai felett. Pártank, államunk, • család, a szocialista intézmények feladata, hogy a fiatalokból elvbfi, erkölcsileg és eszmeileg fejlett embereket neveljenek. A történelemből számos példával támaszthatnánk alá, hogy az áj nemzedékek megsokszorozták az előző generációk örökségét, de sajnos olyan esetek is voltak, hogy ezt az örökséget tönkretették. Ha megtanítjuk a fiatalokat megbecsülni elődjeik nagy művét, a haladé hagyományokat, anyagi és szellemi knltáránkat, ha megtanítjuk őket egybekapcsolni a ha- zaszeretetet azzal a nagy perspektívával, amely hazánknak van a szocialista közösség családjában, egybekapcsolni a szocialista hazafiságot a proletár internacionalizmussal, akkor biztonságérzettel tekinthetünk ifjéságank jövője, egész országunk jövője elé. Az, hogy az ifjéságot erre ösztönözzük, elsajátítassuk vele ezeket az értékeket, olyan feladat, amelynek teljesítésére nem sajnálhatunk erőt, időt vagy eszközt. Az ifjáság eszmei nevelését kor- és társadalmi különbségeinek tiszteletben tartásával kell fejleszteni. Semmi sem lenne károsabb annál, mintha az ifjáságot sablonszerűén, egységes séma szerint kezelnénk. Az iskolákban nevelt fiatalokat az üzemekben és a földművesszövetkezetekben felelős gazdasági és irányító munkába kell beosztani, be kell őket vonni a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek munkájába. Ezzel nem nemzedékek váltakozására gondolunk, hanem arra a tartás folyamatra, melynek során a fiatalok bekapcsolódnak a felelős tisztségek ellátásába, az idősebbek tapasztalatait egybekapcsolják a fiatalok lendületével, amint ezt pártunk XV. kongresszusa is célul tűzte ki. (Vasil Bilak elvtársnak, a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből) Ritka az olyan család, ahol három testvér ugyanabban az üzemben vállal munkát. Ezek közé tartoztak Sándorék: bárom fiuk a bra- tislavai Elektroakusztikai Özemben dolgozott. Ketten közülük már elérték a nyugdíjkorhatárt, csak a legfiatalabb, az 50 éves Lajos van alkalmazásban. Az ő élete nagyban összefügg az üzem életével, hisz 1953 óta megszakítás nélkül dolgozik itt. Azóta sok átszervezést ért meg, míg öt évvel ezelőtt önállósították az özemet. Mindig felelősségteljes beosztásban dolgozott. Az anyagbeszerzés nem könnyű és nem egyszerű feladatával bízták meg. majd ellenőr, aztán kooperátor volt Egy ideig a tervezési osztályon dolgozott. — Bár kezdetben nem voltak ilyen modem termékeink, mint napjainkban (különböző akusztikai berendezéseket gyártunk a televízió- és rádióstúdiók részére) az anyagbeszerzés mindig a termelés alapja volt. Egy-egy gyártmányunkhoz 350—400 alkatrész kell kész és ígéreteit pontosan megtartja. Nem ismeri a lehetetlent, azt állítja: az'em- ber akaratától függ minden. S benne nagy akarat, kitartás van, s ezek a jó tulajdonságaik még adottsággal is párosulnak. Míg beszélgetünk, többször keresték személyesen, telefonon, az üzem hango- sanbeszélője is szólította. — Sajnos, tnunkaeröhiány- nyal küzdünk, s Így az anyagbeszerző osztály munAkarattal és kitartással és ennek a 80 .százalékát más vállalatoktól kell megrendelni, beszerezni. Ha akár egy fajta hiányzik, megáll a tudományunk, nem tudunk dolgozni — magyarázta. Ez ritkán fordult elő, az elmúlt években. Sándor Lajos igen jó szervező. Az üzemben úgy ismerik, mint aki mindent el tud intézni, minden problémát meg tud oldani. Ha nehézségek merülnek fel, munkatársai bizalommal fordulnak hozzá, mert tudják, hogy segítőkájából jelentős részt kell vállalnom. Néhány évvel ezelőtt Tőketerebesen nyitottunk egy fióküzemet, ahol 120-an dolgoznak nem a leg-, kedvezőbb körülmények közt. De már épülnek az új csarnokok. jelenleg koordinátor beosztásban dolgozom. Ez azt jelenti, hogy a terebesi üzemrészleg anyagellátását és a velük való együttműködést szervezem. Számára az üzem többet jelent a munkahelynél. Az évek során össze lehetne számolni, hányszor ment haza pontosan a munkaidő befejeztével. Gyártmányaik igényesek, s a hiányzó alkatrészeik okozta gondot mindig magáénak tartotta. Nemegyszer vette fel a a munkaruhát s állt a padok mellé, hogy egy-egy alkatrészt század-, sőt ezred- nuilliméternyi pontossággal elkészítsen. — Akkor vayok elégedett, ha sikerül a tervet teljesítenünk, s gyártmányaink kifogástalanul működnek. Jóleső érzés volt például, amikor az első csehszlovák spartakiád után a nagy sportrendezvényen használt akusztikai berendezéseinkért Munka Érdemrendet kaptunk, de hasonló örömet jelentett a brüsszeli világkiállításon szerzett aranyérem is. Az idei spartakiádon szintén á mi berendezéseink biztosítják az információk továbbítását. Remélem sikeresen. önmagáról szerényen, munkájáról, az üzemről viszont nagy lelkesedéssel beszélt. A tenndakarás a legfőbb jellemzője. Ezt értékelte a vállalat vezetősége is, hisz több kitüntetéssel ismerte el eddigi munkáját. DEÁK TERÉZ IMS. V. 25.
