Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-25 / 21. szám

VASÁRNAP 1980. május 25. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 4.41, nyugszik 20.21 Közép-Szlovákja: 4.49, nyugszik 20.29 Nyugat-Szlovákia 4.47, nyugszik 20.37 órakor A HOLD kel — 15.44, nyugszik 3.10 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ORBÄN nevű kedves olvasóinkat 18G5-ben született Pieter ZEEMAN Nobel-df jas hol land fizikus ( + 1943) • 1890-ben született VÁRNAI Zseni kommnnista költi és író • 1905-ben szeleten Alekszandr KORNYEjCSOK szovjet-akrán drámaíró (t 19721­AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A család, az iskola és a társadalom szerepe Irta: Tábi László, az SZLKP KB munkatársa Az Antillák gyöngye Csetö János kubai riportsorozatának 3. része Növekvő igények Mészáros János cikke A jó szó, a biztatás is gyógyít Deák Teréz riportja Öt tavasz — színpadon Szigeti László írása Nem elég büszkélkedni Bodnár Gyula írása Mi az a Bábéinál Balta József riportja Ma reggel egymás után két meglepetés ért. Az egyik az volt, hogy indulás előtt vettem ész­re: kocsimról lelopták az ablaktörlőket és a vissza­pillantó tükröt. Ez már egymagában is elég bosszantó, hát még ak­kor, ha éppen hosszú, halaszthatatlan út előtt áll az ember, s emiatt nem indulhat el. A másik meglepetést egy levél szolgáltatta, melyet a kocsi ülésén találtam. A levél írója az ablaktörlő és a tükör el- tulajdonítója. Mindenek előtt bocsánatot kér aljas tettéért, de arra kér, pró háljam megérteni kelle­metlen helyzetét: ellop­ták a szabad ég alatt parkoló kocsijának ab laktörlőit és tükrét, s mivel az üzletben több­szöri próbálkozás után sem kapott (még ígéretet sem I, kénytelen volt az általa szörnyen megve­tett módszerhez folya­modni. Elvégre azt senki sem várhatja el tőle. hogy ablaktörlő és tükör hiányában félreállítsa a kocsiját. Megnyugtatásomra tud­tomra adta, hogy mihelyt megkapja az üzletben a keresett árut, visszajut tatja az eltulajdonított Levél egy sorstárstól holmit, addig is (azt ja­vasolja/ oldjam meg ha sonlóképpen a gondo­mat ... Reméli, nem ha­ragszom, i megértem cselekedete elkerülhetet­lenségét. Aláírás helyett ez állt a levél végén: „Egy motoros sorstársa“. Természetesen felhá­borodtam, s égtélenül szidalmaztam ismeretlen ismerősöm, de ezzel ki is merült minden lehető­ségem. Miután dühroha mom távozóban volt. megint kezembe vettem a levelet. Ahogy másod­szor olvastam, leginkább ez a két gondolat ma radt meg bennem: ha kap az üzletben áru’, visszajuttatja az ellopott holmit, meg az, hogy re méli, megértem cseleke­dete elkerülhetetlensé­gét. Ezen eltöprengtem. Méghozzá annyira, hogy azon kaptam észre ma­gam, már nem szitkok közepette gondolok rá S talán hihetetlen, de kezdtem őt megérteni. Ha szavahihető ember, akkor egy szép napon újabb meglepetésben ré­szesít: valóban visszasze- reli kocsimra a tükröt és az ablaktörlőket. De mit tegyek akkor, ha ez nem következik be? Fogadjam el taná­csát, s alkalmazzam az őt módszerét? Nem szeret­nék oda jutni, bár levél­írásra már nem kellene időt fecsérelnem, hiszen elég volna továbbítani a kocsimban talált üzene­tet. Újságírók gyakran mondják egymásnak: A téma az utcán hever. A napokban ismét meggyő­ződtem az állítás igazá­ról, mert csakugyan ott hevert — néhány szép piros alma formájában. Idős asszony ballagott a belvárosban, egyik kezé­ben krumplit vitt háló­ban, a másikban tömött szatyrot. Fáradtan von­szolta terhét. — Miért kínozza ma­gát ennyi jtakkal? — kérdezte tőle egy fejken­dős asszony. — Nagy a család — válaszolta —, annyi min­den kell a főzéshez. — Nincs aki segítsen? — A menyem hivatal­ban dolgozik, a fiam ko­rán reggel jár a gyárba, így a bevásárlás, a főzés, meg a takarítás rám ma­rad. Az idős asszony foly­tatta útját, én pedig ar­ra gondoltam: lelketlen családban él, mert ha egy kicsit megerőltetnék magukat a fiatalok, leg­alább a bevásárlás fárad­ságától meg tudnák sza­badítani a nagymamit. S mi lesz, ha nem lesz többé? Akkor biztosan egy csapásra megoldják: fa cipelt a krumplit, a zöldséget... Almák a járdán — Nézd, a nagyi mennyi cuccot cipel — mutatott egy 12—13 éves fiú az idős asszonyra. — Állj ide mögém, mert még észrevesz, az­tán gürizhetünk a rako­mányával — mondta öccsének a nagyobbik fiú. Az asszony csak ment,'~ inkább vánszorgott to­vább. Egyszer csak meg­botlott, vagy megrogy- gyanl a térde, s az egyik szatyor kiesett a kezéből. A szép piros almák szét­gurultak a járdán. — Szemetel az öreg­lány — mondta a kiseb­bik fiú. — Biztosan máskor is a földről szedi fel, mert a múltkor is ütődőtt al­mát csomagolt a táskám­ba. A fiúk friss léptekkel tovább siettek. Odamen­tem az asszonyhoz és se­gítettem összeszedni a szétgurult almákat. — Köszönöm, hogy se­gített felszedni. Az uno­káim nagyon szeretik az álmát, de annyi a tanul­ni válójuk, hogy nem ér­nek rá az üzletbe menni. — Ezzel elindult, cipelte tovább a két szatyrot. A városban kószáló, életerős két unokára gondoltam, és kinyílt a zsebemben a nem létező bicskám. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A fiatalok nem szeretik az erkölcsöskö- dést, de ha valakit arra ösztönzőnk, hogy tisztelje szeleit, munkáját, belátó legyen az idős emberekkel szemben, tartsa tisztelet­ben a szocialista együttélés alapvető nor­máit, elsajátítsa a szocialista erkölcsöt és illedelmesen viselkedjen a nyilvánosság előtt, ez nem erkölcsösködés, hanem a ne­velés oszthatatlan és kötelező része. Meg lehet érteni a fiatalok legkülönfélébb szó­rakozásait, néha még azt is, hogy gondtala­nul tekintenek az életre, de káros dolog csukott szemmel megkerülni az olyan jelen­ségeket, mint például a könnyelműség a családalapításban, sőt még károsabb sze­met hányni az erkölcstelenség, a durvaság, ■ vandalizmus és az erőszak itt-ott még mindig előforduló megnyilvánulásai felett. Pártank, államunk, • család, a szocialis­ta intézmények feladata, hogy a fiatalokból elvbfi, erkölcsileg és eszmeileg fejlett em­bereket neveljenek. A történelemből számos példával támaszthatnánk alá, hogy az áj nemzedékek megsokszorozták az előző ge­nerációk örökségét, de sajnos olyan esetek is voltak, hogy ezt az örökséget tönkre­tették. Ha megtanítjuk a fiatalokat megbe­csülni elődjeik nagy művét, a haladé hagyo­mányokat, anyagi és szellemi knltáránkat, ha megtanítjuk őket egybekapcsolni a ha- zaszeretetet azzal a nagy perspektívával, amely hazánknak van a szocialista közös­ség családjában, egybekapcsolni a szocialis­ta hazafiságot a proletár internacionaliz­mussal, akkor biztonságérzettel tekinthe­tünk ifjéságank jövője, egész országunk jö­vője elé. Az, hogy az ifjéságot erre ösztö­nözzük, elsajátítassuk vele ezeket az érté­keket, olyan feladat, amelynek teljesítésére nem sajnálhatunk erőt, időt vagy eszközt. Az ifjáság eszmei nevelését kor- és társa­dalmi különbségeinek tiszteletben tartásá­val kell fejleszteni. Semmi sem lenne káro­sabb annál, mintha az ifjáságot sablonsze­rűén, egységes séma szerint kezelnénk. Az iskolákban nevelt fiatalokat az üzemekben és a földművesszövetkezetekben felelős gazdasági és irányító munkába kell beoszta­ni, be kell őket vonni a nemzeti bizottsá­gok és a társadalmi szervezetek munkájá­ba. Ezzel nem nemzedékek váltakozására gondolunk, hanem arra a tartás folyamatra, melynek során a fiatalok bekapcsolódnak a felelős tisztségek ellátásába, az idősebbek tapasztalatait egybekapcsolják a fiatalok lendületével, amint ezt pártunk XV. kong­resszusa is célul tűzte ki. (Vasil Bilak elvtársnak, a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből) Ritka az olyan család, ahol három testvér ugyanab­ban az üzemben vállal mun­kát. Ezek közé tartoztak Sándorék: bárom fiuk a bra- tislavai Elektroakusztikai Özemben dolgozott. Ketten közülük már elérték a nyug­díjkorhatárt, csak a legfia­talabb, az 50 éves Lajos van alkalmazásban. Az ő élete nagyban összefügg az üzem életével, hisz 1953 óta meg­szakítás nélkül dolgozik itt. Azóta sok átszervezést ért meg, míg öt évvel ezelőtt önállósították az özemet. Mindig felelősségteljes be­osztásban dolgozott. Az anyagbeszerzés nem könnyű és nem egyszerű feladatával bízták meg. majd ellenőr, aztán kooperátor volt Egy ideig a tervezési osztályon dolgozott. — Bár kezdetben nem voltak ilyen modem termé­keink, mint napjainkban (különböző akusztikai be­rendezéseket gyártunk a te­levízió- és rádióstúdiók ré­szére) az anyagbeszerzés mindig a termelés alapja volt. Egy-egy gyártmányunk­hoz 350—400 alkatrész kell kész és ígéreteit pontosan megtartja. Nem ismeri a le­hetetlent, azt állítja: az'em- ber akaratától függ minden. S benne nagy akarat, kitar­tás van, s ezek a jó tulaj­donságaik még adottsággal is párosulnak. Míg beszélgetünk, több­ször keresték személyesen, telefonon, az üzem hango- sanbeszélője is szólította. — Sajnos, tnunkaeröhiány- nyal küzdünk, s Így az anyagbeszerző osztály mun­Akarattal és kitartással és ennek a 80 .százalékát más vállalatoktól kell meg­rendelni, beszerezni. Ha akár egy fajta hiányzik, megáll a tudományunk, nem tudunk dolgozni — magya­rázta. Ez ritkán fordult elő, az elmúlt években. Sándor La­jos igen jó szervező. Az üzemben úgy ismerik, mint aki mindent el tud intézni, minden problémát meg tud oldani. Ha nehézségek me­rülnek fel, munkatársai bi­zalommal fordulnak hozzá, mert tudják, hogy segítő­kájából jelentős részt kell vállalnom. Néhány évvel ez­előtt Tőketerebesen nyitot­tunk egy fióküzemet, ahol 120-an dolgoznak nem a leg-, kedvezőbb körülmények közt. De már épülnek az új csar­nokok. jelenleg koordinátor beosztásban dolgozom. Ez azt jelenti, hogy a terebesi üzemrészleg anyagellátását és a velük való együttműkö­dést szervezem. Számára az üzem többet jelent a munkahelynél. Az évek során össze lehetne számolni, hányszor ment ha­za pontosan a munkaidő be­fejeztével. Gyártmányaik igényesek, s a hiányzó al­katrészeik okozta gondot mindig magáénak tartotta. Nemegyszer vette fel a a munkaruhát s állt a pa­dok mellé, hogy egy-egy al­katrészt század-, sőt ezred- nuilliméternyi pontossággal elkészítsen. — Akkor vayok elégedett, ha sikerül a tervet teljesíte­nünk, s gyártmányaink ki­fogástalanul működnek. Jól­eső érzés volt például, ami­kor az első csehszlovák spartakiád után a nagy sportrendezvényen használt akusztikai berendezéseinkért Munka Érdemrendet kap­tunk, de hasonló örömet je­lentett a brüsszeli világkiál­lításon szerzett aranyérem is. Az idei spartakiádon szintén á mi berendezéseink biztosítják az információk továbbítását. Remélem sike­resen. önmagáról szerényen, munkájáról, az üzemről vi­szont nagy lelkesedéssel beszélt. A tenndakarás a legfőbb jellemzője. Ezt érté­kelte a vállalat vezetősége is, hisz több kitüntetéssel is­merte el eddigi munkáját. DEÁK TERÉZ IMS. V. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents