Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-18 / 20. szám
ÚJ szú ■4 A Z EMBARGOPOLITIK ÉS A SZOVJET KÜLKERESKEDELEM 1980 V. 18. A z amerikai elnökválasztás időpontjának közeledtével egyre jobban kirajzolódnak az Egyesült Államok jelenlegi hidegháborús külpolitikájának valóságos, azaz belpolitikai Indítékai. Ez abban is megnyilvánul, hogy az amerikai üzleti körökben egyre többen bírálják azt az irányzatot, amely a nemzetközi gazdaságii és kereskedelmi kapcsolatokat az ingatag külpolitika engedelmes eszközévé degradálja. Egyre több hang figyelmeztet az amerikai sajtóban arra a tényre, hogy a Szovjetunió ellen s a nemzetközi feszültség fokozására irányuló Intézkedések végül is az amerikai gazdaságot fog ják a legnagyobb mértékben sújtani. Ezek a józan bangóik persze aligha állítják meg azt a politikai gépezetét, amelyet a 'hadiipar és az olajmonopóliumok legbefolyásosabb részvényesei hoztak működésbe, s amely iaz Egyesült Államok világhatalmi pozícióinak katonai erősítésére, a szocialista és a fejlődő országok politikai, gazdasági és társadalmi haladásának megakadályozására irányul Ennek ellenére biztató jelenség, hogy ilyen né zetek is ihatnak az amerikai közvéleményre, főleg pedig a nehéz helyzetben levő nyugat-európai és japán partnerek állásfoglalására, akik különböző kompromisszumokhoz 'kénytelenek folyamodni, hogy eleget tehessenek az Amerikával szembeni politikai és katonai elkötelezettségűiknek is, ám ugyanakkor ne mondjanak le az enyhülési politikából eredő gazdasági előnyökről, amelyek a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott kereskedelemből származnak. A Szovjetunió ellen foganatosított amerikai embargó egyébként is csak szimbolikus jellegű és hatástalan, hiszen 1978-ban például az Egyesült Államok részvételi aránya a Szovjetunió külkereskedelmében mindössze 2,8 százalékos volt, s a kölcsönös áruforgalom volumene egy százalékát sem tette ki a Szovjetunió saját termelésének. Ugyanakikor a Szovjetunió a világ 131 államával folytat egyre élén'kebb kereskedelmet a kölcsö nős előnyösség alapján, s a partnerek elismerően nyilatkoznak a kapcsolatok stabilitásáról és megbízhatóságáról, beleértve az iparilag fejlett nyu gat-európai országokat. Az Egyesült Államokról aligha lehetne ezt elmondani. Az amerikai vezető körök kiszámíthatatlan külpolitikai lépései, a gazdasági kapcso latok alárendelése a pillanatnyi politikai érdekeknek, a kölcsönösen előnyös kereskedelmi szer ződések egyoldalú felmondása, a kétélű, de kifelé hatástalan fegyvernek bizonyuló embergópolitika gyakori alkalmazása egyértelműen azt bizonyítják, hogy az amerikai cégekkel folytatott kereskede lemben fokozott óvatosságra van szükség, mert nem urai saját elhatározásaiknak. Részben ezzel magyarázható az Egyesült Államok aránylag cse kély részesedési hányada is a Szovjetunió külkereskedelmében. Éppen ezért a Szovjetunióval folytatott kereskedelemiben érdekelt amerikai cégek nem is a jelenlegi kapcsolatoknak, hanem azoknak a nagy lehetőségeknek az elvesztését sajnálják a legjobban, amelyeket a szovjet piac távlatilag jelenthetne a számúikra. Az embargópolitika egyébként többszörösen is árt az Egyesült Államoknak. A Szovjetunióba irá nyúló export korlátozása máris több milliárd dől láros kárt okozott az amerikai szállítóknak, s ezt a kormány csak részben téríti meg a költségvetésből, vagyis az adófizető polgárok zsebéből. A tervezett eladások visszatartása ugyanakkor elveszi a termelőik kedvét a további befektetésektől, a kapacitások fejlesztésétől, ami tovább nö véli a feszültségeket az egyébként is súlyos gon dokkal küzdő amerikai gazdaságban. Nem is beszélve arról, hogy az amerikai cégek helyét esetleg mások .fogalják el a Szovjetunió külkereske delmében, amely továbbra is megbízható, s a jelenlegi világgazdasági helyzetben egyre kere settebb és előnyösebb partnere az energiaválság és a nyersanyaghiány problémáival küzdő iparilag fejlett nyugat-európai országoknak és Japánnak. Mindezt szemléltetően bizonyítják a Szovjetunió elmúlt évi külkereskedelmének nemrég nyilvánosságra hozott adatai. Ezek szerint a Szovjetunió külkereskedelme 1979-tben a megelőző évhez vi szonyítva 14,3 százalékkal nőtt, és ezzel elérte a 80,3 milliárd rubeles szintet. Ebből a szocia lista államokra 45,1, ezen belül a KGST-orszá gokra 41,7, az iparilag fejlett tőkés államokra 25,7, a fejlődő államokra 9,5 milliárd rubel jutott. A világpiaci árak emelkedése azonban bizonyos arányeltolódásokhoz vezetett a szovjet külkeres kedelem területi megoszlásában, amire több szempontból is érdemes felfigyelni. A szovjet külke reskedelem évi növekedése például az iparilag fejlett tőkés államokkal elérte a 30,9 százalékot, míg a KGST-országokkal kapcsolatos áruforgalom értéke csak 6,5 százalékkal növekedett. Ennek következtében a területi megoszlás arányai is megváltoztak, az iparilag fejlett tőkés államok részesedése a Szovjetunió külkereskedelmében 28 százalékról 32,1 százalékra nőtt, a KGST-orszá gokkal folytatott külkereskedelem részaránya pedig az 1978-as 55,7 százalékról 1979-ben 51,9 százalékra csökkent. A világ legnagyobb teljesítményű hidraulikus prését a Szovjetunió szállította a franciaországi Interforge konzorcium számára E szárnak hátterében elsősorban az a körülmény játszik szerepet, hogy a Szovjetunió és a nyugati országok külkereskedelmi kapcsolataiban azonnali hatállyal érvényesül a világpiaci árak emelkedése, ami természetesen kölcsönös, hiszen mindkét fél alkalmazkodik az adott árviszonyokhoz. Ezzel szemben a KGST-országok kö zötti külkereskedelmi ármechanizmus a tervgaz dálkodás követelményeit figyelembe véve csak lassú, fokozatos alkalmazkodást eredményez a vi lágplaci árakhoz, mint ismeretes a legutóbbi öl év átlagárát véve alapul. Ezek az adatok tehát szemléltetően bizonyítják azoknak a KGST-orszá- goknak az előnyös helyzetét, amelyek energia- és nyersanyagszükségletük döntő hányadát a Szovjetuniótól vásárolják. A Szovjetunió külkereskedelme az iparilag fej lett tőkés államokkal az utóbbi években, a bel sinki értekezlet záródokumentumában lefektetett elvekkel összhangban, gyors ütemben növekedell, s ebben a tavalyi év sem volt kivétel. Az energiaválsággal és a tőkés világ inflációs és egyéb gondjaival összefüggésben jelentős mértékben megnőtt az ún. kompenzációs gazdasági kapcsolatok szerepe, amelyek keretében a nyugati cégek különböző ipari berendezéseket szállítanak a Szoyjetuniónak, s ezek ellenértékeként főleg olyan vegyipari, kohászati és egyéb termékeket vesznek át a Szovjetuniótól, amelyek gyártása különösen energiaigényes. Az ilyen gazdasági kapcsolatok kölcsönös előnyössége teljesen nyilvánvaló. Az utóbbi évek jő tapasztalatai fokozzák a nyugati cégek érdeklődését az ilyen jellegű kapcsolatok Iránt, amelyek lehetővé teszik számúikra az új világgazdasági helyzethez való ru galmasabb alkalmazkodást, főleg az energiataka rákos gazdaságfejlesztést. E kapcsolatok alapján a Szovjetunió is gyorsabban fejlesztheti sajál iparát, fokozhatja természeti kincseinek kiakná zását, ami kedvezően hat a kölcsönösen előnyös külkereskedelmi kapcsolatok további fejlesztésére. Az NSZK például már 32 külkereskedelmi képviseletet létesített a Szovjetunióban, s a francia, az olasz, a japán, az angol és más cégek is behatóan tanulmányozzák a kapcsolatok kiszélesítésének további lehetőségeit. Az is fontos körülmény, hogy számos hosszú távú tudományos-műszaki és gazdasági együttműködési megállapodás van már érvényben a Szovjetunió és az egyes tőkés országok között, amelyek programszerűen segítik elő a világméretű nemzetközi munkamegosztást a tudomány, a technika és a termelés különböző területein. A Szovjetunió egyre jelentősebb szerepet játszik a korszerű kohászati, gépipari és energetikai berendezések exportjában, a traktorok és mezőgazda- sági gépek, a teher- és a személygépkocsik, valamint a különböző fogyasztási cikkek kivitelében, ami sokoldalúvá teszi a gyorsan növekvő szovjet külkereskedelmet. Ami a kivitel és a behozatal elmúlt évi mérlegét illeti, az export növekedése elérte a 18,9 százalékot, az import viszont 9,6 százalékkal nőtt. A kivitelben folytatódnak a kedvező szerkezeti változások, 31,6 százalékkal növekedett például a gépi berendezések kivitele, 34,5 százalékkal az energetikai berendezéseiké, ezzel szemben 12,3 százalékkal csökkent a gömbfa, 5,4 százalékkal a fűrészáru, valamint 12,3 százalékkal a cellulóz kivitele. A szovjet export döntő hányadát egyéb ként továbbra Is az energiahordozók, az ipari nyersanyagok, ércek, ikonoentrátumok, szürke- és színesfémek képezik, s a vegyipar gyors fejlődése lehetővé tette a nehézvegyipari termékek, a műtrágyák, a műanyagok, a műikaucsuk és egyéb alapanyagok kivitelének lényeges növelését. Végül pedig megemlíthetjük azt is, hogy a jelentősebb tőkés államok milyen arányt képviselnek a Szovjetunió külkereskedelmében, s milyen ütemű volt az elmúlt évi növekedés. Ebben a csoportban az NSZK áll iaz -első helyen 4,2 milliárd rubeles évi forgalommal, 28,5 százalékos évi növekedéssel, második helyen az Egyesült Államok szerepel 2,8 milliárd rubellel és 55 szá zalékos növekedéssel (itt meg kell jegyeznünk, hogy az elmúlt évi külkereskedelmi forgalomra az embargó még nem volt hatással), harmadik helyen Van Japán 2,6 milliárd rubellel és 12 százalékos növekedéssel, a negyedik hely Francia országé 2,6 milliárd rubellel és 44,6 százalékos növekedéssel, majd pedig Finnország .következik ugyancsak 2,6 milliárd rubellel és 19 százalékkal. Olaszország 2,2 milliárd rubellel és 9,4 százalék kai, valamint Anglia 1,9 milliárd rubellel és 24,8 százalékos növekedéssel. A további sorrend: Hol landia (1,1 milliárd), Ausztria és Svédország (egyaránt 0,8 milliárd), Svájc (0,6 milliárd), Kanada (0,5 milliárd). A fejlődő országok közül az Irakkal és az Indiával folytatott kereskedelmi forgalom haladja meg a 1 milliárd rubeles szintet. összehansonlítás kedvéért hozzátehetjük, hogy a KGST-országok csoportjában -a Szovjetunióval folytatott külkereskedelem volumenét tekintve 1979-ben az NDK volt az első helyen, 8 milliárd 133 millió rubeles forgalommal, a másodikon Lengyelország következett 7 milliárd 555 millió, a harmadaikon Csehszlovákia 6 milliárd 546 millió, a. negyedikem Bulgária 6 milliárd 486 millió, az ötödiken pedig Magyarország 5 milliárd 155 millió rubellel. A további sorrend: Kuba, Románia, Mongólia, Vietnam. Megjegyezhetjük, hogy 1978-ban Bulgária került a harmadik helyre, s Csehszlo vákia átmenetileg a negyedik helyen szerepelt. MAKRAI MIKLÓS Í * i s. o Jj» t-. '03 o i : S g {/) flj © "ö ß (0 ® ß •ö e — s03 (0 oo ja c 'CB 03 a~ 'O — t * 3 00 w-E rc co 00 3 £*’SS Z o