Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-18 / 20. szám
M ár vagy fél órája figyelem. A parókáját igazgatja... Egyszer a színfalak mögött, jelenésre várva; máskor az öltözőben, szereptanulás közben. Most Is a tükör előtt ül. Látom, fanyar mosoly fut át az arcán, aztán váratlanul elkeseredett nevetés tölti be a szűk helyiséget. Nem értem, „ minek szól a rosszkedvű kacaj. Néhány pérccei később már toporzékol. A paróka miatt. Nem kell. Le velel S már repülnek a hajtűk is.. kihasználtam, hogy a szomszédom füzetébe leshessek. És egyszer csak valaki a nevemen szólított. Kardos Ferenc volt, a Petőfi ’73 rendezője. Ma sem tudom, miért éppen engem választott Szendrey Júlia szerepére. — Déry Tibor Talpsimoga- tójában vizsgáztam a Szín- művészetin, s a tévénézők is Kő kövön nem maradna körülöttem (Máté Magda felvétele) A színpadon még dühösebb lesz. Sőt. Egyenesen félelmetes. Amikor megtudja,. hogy Nately, az ártatlan lelkű szőke hadnagy nincs többé, tébolyában szerelmese halálhírének tolmácsoló- ján akar bosszút állni. Késsel, körömmel esik Yossa- riannek, s csoda, hogy a katona ép bőrrel ússza meg a találkozást. — Nem, az életben nem vagyok ennyire indulatos — vallja magáról Kovács Nóra. — Bár, ki tudja... Ha hasonló helyzetbe kerülnék, lehet, kő kövön nem maradna körülöttem. (Temessy Hédi lép az öltözőbe. Percek alatt kifesti a szemét, aztán púdert tesz az arcára, és elnézést kérő mosollyal távozik.) — Harmadikos gimnazista voltam, amikor először léptem a felvevőgép elé — folytatja Kovács Nóra. — Hét évvel ezelőtt történt... Éppen dolgozatot írtunk, amikor filmesek jöttek hozzánk. Emlékszem, furcsa hőhullám csapott át az osztály felett. Mintha mindenki a szerencsés véletlenre várt volna __ Csak engem hagy ot hidegen a jelenlétük. Ügyvédi pályára készültem, s egy csöppet sem izgatott, felfigyelnek-e rám vagy sem. Mozgolódtam, suttogtam, minden pillanatot ebben láthattak először. A Fürdőigazgató című tévéjátékban Ancsa voltam, akiről az első pillanatban azt hihette az ember, hogy nemcsak szép, de az ízlése Is kifinomult. Szerette a finom dolgokat, például a sárga brokátot, s hogy neki is legyen belőle, a vacsorán kívül szerelemmel is szolgált, ha a fürdővendég úgy kívánta. — Ancsa naiv volt és romlott, Szabó Magda Kiálts, városának Észtere szilaj és szenvedélyes. Rettenetesen szerettem ezt a lányt. Nyolc esztendő alatt ötször kellett elhalasztania az esküvőjét. Hol a pestis, hol az aszály, hol a tűzvész húzta át a terveit, aztán jöt a tatár, a török, s amikor már karnyújtásnyira volt a boldogságtól, a fiú, akit szeretett, a királyi hadsereg áldozata lett. (Feláll. Néhány lépést tesz a színpadi kellékek között, igazít a haján, aztán ismét a tükörben találkozik a tekintetünk, j — A legújabb szerepem? Szendrey Júlia. Nem, nem tréfálok. Horváth Ádámtől kaptam, aki hat-részes tévéfilmet készít Petőfiről. Hát nem érdekes? Ennyi év után ismét én leszek az erdőd! Jószágigazgató lánya. (g. szabó) fél mm EGY TELEVÍZIÓS ROVATVEZETŐ HÉTKÖZNAPJAI A tudósítókról, riporterekről azt szokták mondani, hogy ritkán találhatók munkahelyükön. Érvényes ez ű TV-híradó gazdasági rovatának munkatársaira is. Reggelenként útra kelnek a forgatócsoporttal, hogy az esti adásban hírt adjanak nekünk arról, mi újság gazdasági életünkben, hogy dolgoznak egyének és munkaközösségek, milyen sikereket érnek el, milyen gondokkal küzdenek. Egy ilyen rovat munkáját irányítani, szervezni — nem egyszerű. Vajon van-e valamilyen recept erre, kérdeztük Karol Dobostól, a Tv-híradó gazdasági rovatának harminchat éves vezetőjétől. — Ha volna, akkor nincs problémánk. Csak be kellene tartanunk, és a siker százszázalékos. Úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy az embert érdekelje a saját munkája. Mindenkiben kellene élnie olyan becsvágynak, amellyel a lehető legjobban végezheti el munkáját. Ez természetesen érvényes valamennyi munkaközösségre, az újságírókra még inkább. Az újságíró, ahogy mondani szokták, a terepet 'járja, amely szinte óráról órába változik. .Ha -igaz, hogy az újságíró egyik legértékesebb’ tulajdonsága a gyorsaság és rugalmasság, akkor föl sem merülhet az. hogy az újságíró csupán mechanikusan teljesíti főnöke utasítását. Az újságírás — talán -nem túlzók — egy kicsit művészet is. Minden újságíró másképpen fogja meg -és dolgozza föl a témát, következésképpen ezért beszélhetünk kéziratokról, egyéni stílusokról. Hogy én meet amatőr módon ne elmélkedjem tovább sajátos körülmények között dolgozó kollektívánk vezetéséről, a legjobban Így tudnám érzékeltetni szerepemet: én ismertetem meg kollégáimmal a gazdasági propaganda irányvonalát és a legidőszerűbb feladatokat, amelyeket ki-ki a maga területén teljesít. Rovatunk minden szerkesztőjének van egy- egy szakterülete — a beruházásoktól kezdve az energetikán, kereskedelmen keresztül a mező- gazdaságig —, amelyen a legotthonosabban mozog közölünk. A legjobban ő ért az adott területhez, mert arra szakosította magát. És teljes mértékben felel azért a területért, illetve a tudósítások színvonaláért. — Az ön és kollégái munkáját naponta megítélhetjük két-három perces riportok nyomán. Hogyan jellemezné ezt a ,fövid műfajt' amely, mondják, rendkívüli igényeket támaszt a szerkesztővel szemben.? — Szabad föltennem egy kérdést? Mit gondol, mi a nehezebb: egy olyan négyszáz oldalas regény megírása, amelyet a remekek közé sorolhatunk, vagy egy kétsoros aforizmáé, amely megdöbbent mélységével, általános érvényű mondanivalójával? Én ügy gondolom, hogy mindkettő egyformán nehéz feladat. Azt mondhatnám, hogy a tv-riportereket sajátos helyzetük vonzza — vagy inkább kényszeríti — a rövid, egyperces televíziós .híradó műfajhoz“. Ami engem illet: szeretnék olyan tökéletes félperces tudósításokat létrehozni, amelyek erősebben hatnának a nézőre, mint egy egyórás vagy még hosszabb művészeti adás. Bevallom, hogy én Is és munkatársaim is még messzire vagyunk attól, hogy Ilyen teljesítményre legyünk képesek, de törekszünk rá mindennapi -munkánk során. Az imént aforizmát emlegettem, de nehogy bárki is azt gondolja, hogy mi aforizmákat igyekszünk gyártaná, vagyis valamiféle vidám, tréfás és semmire sem kötelező dolgokat. Itt van például a kritika. Egy-egy fölvetendő témáról mindent kell tudnia a szerkesztőnek, és a témával kapcsolatos más összefüggéseket is, vagyis nemcsak szakmailag, hanem politikailag Is képzettnek kell lennie. Minden kritikának, amely konkrét személyek által irányított konkrét üzemben tapasztalható konkrét fogyatékosságokról szól, hatalmas -visszhangja van. Gyakran kell magyaráznunk, hogy ezzel vagy azzal a kritikával mit akartunk elérni, fis, abban a „kritika utáni helyzetben“, nevetés fog el minden szerkesztőt, amikor a bírált személynek magyarázni kell azt az egyszerű tényt, hogy az újságíró nemcsak hogy bírálhatja a fogyatékosságokat, piszokságokat, hanem kell is hogy bírálja. Természetesen, a kritikának jogosnak, tárgyilagosnak, címre szólónak és konkrétnak kell lennie. — Mit követel meg a gazdasági rovat szerkesztőjétől munkaköre? — A szakmai és politikai felkészültséget már említettem. Tisztán kell látnia a gazdasági élet általános és ágazati kérdésedben, tudnia kell, mi történik ma gazdasági -életünkben és egész társadalmunkban. Munkájával -hozzá kell járulnia azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyekkel a jelenlegi fejlődési szakaszban néz szembe társadalmunk. — Az önök rovatáról azt mondják, hogy jó közösség. Minek köszönhető ez? — Talán annak, hogy gyakran vagyunk együtt, nemcsak a munkában — persze, azonkívül, hogy a „terepen“ minden szerkesztő általában egyedül dolgozik, mint a forgatócsoport vezetője —, hanem munka után is. Nem ritkaság, sőt, szinte törvényszerű, hogy a -mi munkaidőnk 12—16 óra — és együtt fejezzük be a napot, általában arról beszélgetvén, hogy végezhetnénk jobban a munkánkat holnap, mint ma. „Valahogy hosszan beszéltem" — tűnődik el Karol DoboS találkozásunk végén. Nem szokásuk ez azoknak az embereknek, akik számára a tömörség az egyik legfontosabb követelmény. Ügy érzem, gondolatban talán már másutt jár, lehet, hogy kommentárja jutott eszébe, lehet, hogy egy újabb riport vázlata, vagy műsortervet készít. Egyrészt zavar, hogy elloptam értékes idejéből, másrészt viszont örömmel reménykedem, hogy sikerült egy kicsit másképpen bemutatnom Karol DoboSt, mint a képernyőnek. ÉVA BALlSOVA A nézők most is két táborra szakadtok. Volt, akinek tetszett, volt, akinek nem. Mármint a Napóleon szerelmei. Szűk körű közvéleménykutatásom meglepő eredmény- nyei zárult: a sorozat a nőknek -tetszett jobban. A férfiaknak kevésbé. Maga tény, hogy Napóleon a férfiaknak nem tetszett, gondolom, nem csoda. Egészen természetes, hogy nekik a korzikai pompásabbnál pompásabb szerelmei tetszettek. A szép hölgyeket bámulták kiguvadt szemmel, irigységgel vegyes csodálattal. De vajon miért tetszett Napóleon a nőknek? Robbanékony természet, Izgága, minden kicsiségért morog, egyszóval távolról sem férj-típus, azonkívül nem is kifejezetten leányálom. Talán a szenvedélyessége az, ami úgy megfogta a nőket? Vagy pedig a meghódított előkelő -és kevésbé előkelő (megunt) hölgyek iránt tanúsított bőkezűsége és nagyvonalúsága? (Hódítást emlegettem az imént, bár a nők körében végzett hódítási manőveszóbb női csalafintaságnak is felül. 0 a balek, ö az igazi, a papucsférj. Irtózik a családi perpatvartól! Büszke fejére bünhődés nélkül lehet szarvakat illeszteni, s ő ezt úgy hálálja meg, hogy koronát rak neje fejére. Én is csodáltam Napóleont keddről keddre és irigyeltem Josephine-t. No de tőle is van mit tanulni! Mindenekelőtt ravaszságot (bár nem is tudom, tanulnunk kell-e ezt a tulajdonságot ... rosszmájú férfiak szerint ezzel születünk). Véleményem szerint azonban kívánatos, hogy kis női ravaszkodásainkat állandóan fejlesz- szük. Nagyszerű ötleteket kaptunk Jo- sephine-től! Például amikor Napóleon válni akar, Josephine könnyes szemmel beleegyezik, mondván, neki csakis a férje boldogsága a fontos. Hát ott lehet hagyni ilyen nemeslelkű feleséget? Nem. Napóleon elodázza a válást. S amikor újabb vetélytársnő tűnik fel a láthatáron, az okos feleség kerülő úton adja tudtára, hogy a férj — hogy is mondjam — nem túlságosan alkalmas férfi kötelességei teljesítésére. Mit tesz ilyen esetben a vetélytársnő? Menekül! A feleség pedig — marad. De igen hatásos ötlet trónörökös ígérgetése is. (Még az sem baj, ha a kivitelezésben többen működnek közre... J A férfiak a leginkább a kis Marie-t irigyelték a császártól; önzetlenül szerette Napóleont, állítják. Hát... nem vagyok benne olyan biztos. Talán nem is esett nehezére feláldoznia önmagát, hiszen egy öreg herceg helyett fiatal császárt kapott. A férfiak sajnálták Napóleont, együttéreztek vele, egy picit saját sorsukat látták a képernyőn. De végeredményben megnyugodhattak: ugyanis ha Napóleont, a császárt eny- nyire kordában -tartották, akkol a közönséges féríihalandónak sem szégyen a rövidre fogott póráz. A végén még irigyelték is a császárt. Sok-sok hányattatás után végre megtalálta lelke békéjét: száműzték. A sorozat végén megpihenhetett — egyedül vonult a szigetre. Azért a férfiaknak sem lehet hinni, hátha eltanulták tőlünk a ravaszkodást ... Hátha újabb szerelem várta a szigeten? KOPASZ CSILLA IBM. V. 18. N C/3 14 Az újságíró nemcsak hogy bírálhatja a fogyatékosságokat... (Rudolf Schichor felvétele) ÉK NA POLEON, HOL VAGY? reit megkérdőjelezhetnék, hiszen a kezdeményező — kevés kivétellel — nem ő volt). Nem, nem. Napóleon mással férkőzött a nők szívébe. Először is: könnyű volt levenni a lábáról! Naívsága megható: a legátlát-
