Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-18 / 20. szám
KEZÜNKBEN JÖVŐNK SORSA IFolytatás az 1. oldalról! jut ideje arra, hogy a párttagjelöltek- kel foglalkozzék. Sőt, tagja az énekkarnak, amely a járási versenyen első helyezést ért el, szereplője a nép- művészeti együttesnek, mely a ,jCsi- gacsináló“ bemutatásával díjat nyert a kerületi versenyen. A feltett kérdésre így válaszolt: — Nem lehet csak a jelennek élni, de hamis felfogás az is, hogy csak a jövőnek kell élnünk. Azt sem fogadhatjuk el, 'hogy a jelen csupán a jövőért hozandó áldozat. Furcsának tartom a kérdést, deltát... Arról van szó, hogy a jelen és a jövő összefügg. Aki kommunista — legyen idősebb vagy fiatalabb — örül a jelennek, hiszen nem vagyunk mi szerzetesek, aszkéták, tehát meglátjuk a jelenben a jövőt is. Sőt, cselekszünk is érte. így fogalmazom: vállaljuk. Egyébként általánosan érvényes, amit nem ok nélkül hangoztatunk: ahogyan ma dolgozunk, úgy élünk holnap. # Milyen eszményképre, példaképre van szüksége korunk ifjúságának? Erre a kérdésre Terézia VanSová, a tőketerebesi i(Trebiäov) kórház laboránsa, a Példás véradó kitüntetés viselője válaszolt: — Sokan közelebb állónak éreznek magukhoz egy híres színészt vagy zenészt, mint a munkásmozgalom nagyjai közül bárkit, de ez azért nem általános ... Az sem, hogy a mai fiatalnak egyetlenegy eszményképre, példaképre volna szüksége. Inkább a személyes példák tömegére, hogy választhasson: .kiket, miben érdemes követni. Találhatunk is ilyeneket, akik az átlagosnál többet tettek vagy tesznek az emberiségért, akik a mindennapi életben is kiállnak a közösségért. Nem kopott el a latin közmondás igaza sem: a szavak tanítanak, a példák 'hatnak. Várják is a példákat a fiatalok. Elsősorban a kommunistáktól, akik felelősséget vállalnak a jövőért. A köznapi példákat is, hiszen nemcsak a kohók, erőmüvek építésének lehet forradalmi pátosza, hanem annak is, ha valaki az injekció mellett egy emberséges szót is ejt a gyógyszerre és a jó szóra egyaránt rászoruló embertársának. # A jövő szempontjából milyenek korunk ifjúságának adottságai? Nyustyin Ferenc, a zselízi fZelie- zovce) városi pártbizottság elnöke, az alapiskola igazgatója így válaszolt a kérdésre: — Lehetőségeik jók, hiszen értékes örökség vár rájuk. Adottságaik... Nos, biológiai fejlettségük szemmel láthatóan is különb, mint az előző nemzedéké volt. A mai 'fiatalok szellemi fejlődése gyorsabb, mint a megelőző korokban volt. Talán ennek is Minárik Mihály pártelnök (balról) és Bállá Sándor a szocialista munkabrigád tagja tulajdonítható, hogy a nagyra terebélyesedett tudásanyaggal is meg tudnak birkózni. Tény azonban, hogy az egyéni és társadalmi felelősség érzésének kialakulása inkább későbbre helyeződött. Általában véve azonban jő adottsággal rendelkeznek. Eszmei nevelésükkel feltétlenül törődnünk kell. # Mit vár az ifjúság a jövőtől? Még nincs harmincéves Barta Dénes, a Bácsi IBuc) Efsz traktorosa, aki a szocialista munkabrigád tagjaként egyénileg, de másokkal közösen is már több újítási javaslatot dolgozott ki. A feltett kérdésre ilyen választ adott: — Szebb, alkotóbb, korszerűbb munkát vár. Olyat, amelyben kiteljesedhet a fantázia, az érdeklődés. Ami más, mint az elődök elfoglaltsága volt. Egyszóval modernebb ipar, korszerűbb mezőgazdaság a fiatalság vágya. Ez a természetes, ösztönös igény, persze találkozik az anyagi javak növelésének kívánságával ás. Egyébként a fiatalok legjobbjai képesek rendkívüli erőfeszítésekre, áldozatvállalásra is, nem várják ölbe tett kézzel az igények kielégítését, a kívánságok beteljesülését. Mi, ifjú kommunisták pedig tudjuk, hogy kezünkben van jövőnk sorsa, formálni, alakítani próbáljuk, küzdünk érte. Csodát nem várunk. * * # Az ifjú csillagászok körének tagjai érdekes kérdéseket fogalmaztak meg. Ám, a .kapott válaszok sem érdektelenek. Az pedig, hogy azon a szakköri előadáson kivételesen nem a csillagászati navigáció kérdéseivel foglalkoztak, és nem a bolygók mozgásirányának meghatározásával, nem pótolhatatlan mulasztás. Ifjúságunk fejlődésének koordinátáit felismerni, ha csak hozzávetőlegesen is, bemérni, meghatározni, nem kevésbé fontos. Sőt...! HAJDO ANDRÄS Terézia Vaniová laboráns Öllé Ferenc az ifjú kommunistáknak átadja a tagsági Barta Dénes traktoros (A szerző felvételei) igazolványt (Folytatás a 3. oldalról) lázadásról is. A harmincas évek közepén Bratisla- vában a Káptalan utcai (Kapitulská u.) kiállítóhelyiségben volt egy kiállításom „Arc és társadalom“ címmel. A kiállításról vitaesteket rendeztek, a képek előtt az arcokkal és a rajtuk megnyilatkozó társadalommal vitatkoztak. Bár egy képet sem adtam el, ezt a kiállítást mégis életem egyik legnagyobb Sikereként könyveltem el. % Beszélgetésünkre felkészülőben ismét megnéztem az Ön igen nagy hatású plakátját, amelyet a CSKP 1938 szeptemberében, Dél-Szlovákia lakosságának nagy történelmi fasisztaellenes manifesz- tációja előtt adott ki. Ezen a plakáton mint festő és kommunista teliesen jelképesen fejezte ki politikai állásfoglalását. A széles nyilvánosság előtt azonban nem eléggé ismeretes az Ön kiterjedt politikai munkássága ebben az időszakban, amely a fenyegető fasiszta veszedelemmel szemben a de mokrácia megvédésére irányult nemcsak otthon, hanem külföldön Is — így pl. az Ön részvétele a spanyol demokratáknak nyújtott segítség meg szervezésében a Franco-puccs után ... — A plakát: véres kard helyett vörös láng, egy rohanó, vészt jelző női fej — alarm a közelgő veszély megakadályozására. Magam véstem linóleum ba ezt a plakátot. Nemcsak grafikusa voltam a vág- tomőci manifesztáoiőnak, hanem egyik szervezője és szónoka is. A CSKP két fő szónoka Major István és Vlado ClementUs, a cseh szónok Mlkullöék, a német szónok Kreiblch szenátor volt, a szlovák értelmiség nevében Jan Rob Poniőan, a magyar értelmiség nevében én beszéltem. Négy nyelven, de ugyanazzal a tartalommal a. demokrácia megvédésének sükségességét 'hangsúlyoztuk a fenyegető fasiszta veszedelemmel szemben. Én közelről láttam, tudtam, hogy mi a fasizmus. 1936-ban Csehszlovákia Kommunista Pártja megbízásából a spanyol határon dolgoztam, segítettem át az önkénteseket, akik a világ minden tájáról érkeztek a spanyol nép támogatására Franco fasiszta puccsának leverésére. Megemlíteném még, hogy a harmincas évek kö zepén, a népfrontpolittkai idején megalakult Csehszlovákiában a cseh-, szlovák-, magyar-, német-, ukrán fiatalok szövetsége. Én a Magyar Fiatalok Szövetségének ügyvezető elnöke voltam, mivel az elnök, dr. Ferencz László Ostravában tartózkodott a Magyar Nap főszarkesztő-heJyetteseként. Szövetségünk titkárai Betlen Oszkár, Keleti Ferenc és Schönherz Zoltán voltak. Schönherzet a háború alatt a magyarországi fasiszták kivégezték, ugyanúgy mint a kárpátaljai ukrán Borkaftukot. 0 Ügy gondolom, hogy gazdag élettapasztalatai szinte kényszerítették Önt, hogy Csehszlovákia fel- szabadulása után, amelynek 35. évfordulójára éppen e napokban emlékeztünk hálával, minden erejét a szociális változásokért folyó harc szolgálatába állítsa. Felelős funkciókkal bízták meg, amellett becses és ritka pillanatokban, de mégis mindig talált arra időt, hogy a művészi tevékenységet se hanyagolja el. Megmondhatná-e, hogyan sikerü't úgy összekapcsolnia a politikai és a művészeti tevékenységet, hogy mindkét szenvedélye olyan cső dálatraméltó gyümölcsöket hozzon, mint amilyeneket hozott? — Kevesen tudják, hogy a felszabadulás után. amikor Európa egyes tájain még folytak a harcok, Pesten és Budán létrehoztuk néhányan a Csehszlovák Bizottságot azzal a céllal, hogy átigazolás után a Magyarországra menekült, vagy a háború alatt ott bujdosott, mintegy 13 ezer csehszlovák állam polgárt hazasegítsülk. Utána a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottságának propagandaosztályán dolgoztam egy évig, mint kölcsönadott kommunista. Majd 1946 áprilisában hazajöttem. Néhány politikai plakátot csináltam. Azután több, ágy gondolom, fontos funkciót töltöttem be. így tényleg majdnem csak ünnepi, „vasárnapi“ művész lettem. Az igazság az, hogy mégsem csak vasárnap dolgoztam, mert ha egy szabad órám akadt, azonnal rajzoltam. Ez az időszak a rajzok időszaka volt, mert míg a festéshez nagyobb előkészület kell, addig a rajz frisse ségét és könnyedségét éppen a gyorsasága bizto sítja. 0 Jelenleg — és ez ismét jelképes — egyéb kötelességei mellett (a CSKP KB tagja, a Szövet ségi Gyűlés képviselője) további két jelentős és igényes funkciója van. A CSEMADOK elnökeként és amellett a Szlovák Képzőművészeti Szövetség elnökeként is működik. Mit mondana a felsorolt funkciókkal járó politikai munkával kapcsolatban a CSEMADOK elnökeként? — Mikor Csehszlovákia Kommunista Pártja kezdeményezésére 1949 márciusában megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövet sége, a CSEMADOK, valószínűleg a München előtti szervezési tapasztalataimat ismerve a CSEMADOK élére jelöltek. Valószínűleg közrejátszott az is, hogy aki engem ismert, az tudta, hogy amióta kapcsolatba kerültem a munkásmozgalommal, soha nem a nemzetiségi, faji, vagy vallási hovátartozás döntötte el az emberekhez való viszonyomat. így megalakulásától kezdve, a néhány 1968 körüli évtől eltekintve a CSEMADOK elnöke vagyok. Szervezetünk megalakulásától kezdve a proletár és a szocialista internacionalizmus, a szocialista hazafiság eszméinek elmélyítésére, arra törekedett, hegy nemzeteink és nemzetiségeink súrlódásmentes együttélését elősegítse. Fő törekvésünk, hogy saját hagyományaink ápolása mellett megismerjük hazánk nemzeteinek haladó hagyományait is. 0 Milyen problémák megoldásával foglalkozik jelenleg a Szlovák Képzőművészeti Szövetségben? — Mint minden szövetségben, úgy a képzőművészek szövetségében is ezer és ezer napi probléma merül fel. Ezekkel nem szeretnék itt részletesen foglalkozni. Inkább azt szögezném le, hogy ele nyészö kivételtől eltekintve tagságunk nagyon pozitívan, aktívan felsorakozott a XV. pártkongresz- szus, valamint a művészeti szövetségek kongresz- szusai határozatainak teljesítésére. Röviden szólva: kultúrpolitikánk ma a képzőművészek által elfogadott kultúrpolitika. Célunk az, hogy képzőművészetünk szocialista eszmeiségével és művészi színvonalával, igényességével nemzeti sajátosságai megőrzése mellett bármilyen magas színvonalú konfrontációban megállja a helyét. Köszönöm a beszélgetést, Lörincz elvtárs. Beszélgetett: VILIAM PLEVZA (Megjelent a Nővé Slovo májúi 1-i «lámában) IBM. V. 18. N C/3
