Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-04 / 18. szám

I Színpadon, képernyőn, a mo­zik filmvásznán, vagy akár „ci­vilben“ látjuk és halljuk, fel­kelti érdeklődésünket egyéni­sége, tekintete és hanghordozá­sa, s az az első benyomásunk, hogy mély gondolkodású, gaz­dag lelkivilágot élő, okos és céltudatos teremtés. A színmű­vésznő, akiről bevezetőben mind­ezt elmondtuk — Hana Maci- uchová, a prágai Vinohrady Színház tagja. Próba után a színház öltözőjében beszélgetünk. Gondolatait világosan, szabatosan fogalmazza, s természetes közvetlenséggel fejezi ki. Amikor szülővárosáról, Olomoucról és gyer­mekkoráról beszélgetünk, leállítja a magnót, tekintete pillanatnyi elérzé- kenyülést fejez ki, hangja bársonyos lesz. Az otthon: igazi háttér — Ha az otthon jut eszembe, kicsit elkap a nosztalgia. Elmondhatom, bol­dog gyermekkorom volt, s ezért szí­vem legmélyéből hálás vagyok szü­leimnek és nagymamámnak, aki nem­rég töltötte be 85. életévét. Alig telt el fél esztendő a jelsza­badulás után, amikor megszülettem — folytatja visszaemlékezését Hana Maciuchová. — Édesanyám elbeszé­léseiből tudom, hogy nagyon kicsi, vézna gyermek voltam. Ennek az oka szerinte az volt, hogy azokban az időkben nem juthatott elegendő mennyiségű és összetételű táplálék még a várandós anyáknak sem, túl közel volt még a háború pusztításá­nak, a nélkülözések valósága. De a legfontosabb feltétel, a béke megvolt, s szüleim boldogok voltak, hogy el­ső gyermekük szabad országban szü­letett! Gyermekkorom emlékeit, bevallom, már-már rózsaszínű szemüvegen ke­resztül látom, dédelgetem őket, s né­ha még kételkedem is, valóban meg­történtek-e? Mindig szívesen gondo­lok az otthonra, nemcsak azért, mert az otthon fogalma zsenge ifjúságo­mat idézi, hanem azért is, mert az otthon az igazi háttér, amely min­dig új erőt ád ... A színpadon elfelejtettem a szöveget... A kicsi Hana, novemberi gyermek lévén, egy évvel később kezdett isko­lába járni, de addig, míg ő is beül­hetett az iskolapadba, otthon és az óvodában sok mindent megtanult, még olvasni is, úgyhogy a könyvek világa hamar eléje tárult, képzelete na­gyobb szárnyakat kapott. Szívesem em­lékszik vissza Míéa öccsére és játszó­pajtásaira, akikkel kertjükben nagy őrömmel öltötték magukra a szek­rények mélyéből elővett régi ruhá­kat, hogy megelevenítsék képzeletük játékait. — Nem, akkor, s talán még később sem gondoltam arra, hogy színésznő legyek. De arra emlékszem, hogy szinte kezdettől fogva orvos szeret­tem volna lenni... A nyolcéves alap­iskola után az olomouci gimnázium­ban (akkor tizenegyéves általános is­kolának nevezték) főleg az idegen nyelvek kötötték le figyelmemet. Szüleim szenvedélyes műkedvelő színjátszók voltak, s egyszer amikor Jirásek Lámpását adták elő, engem is „beugrattak“ az egyik koszorúsle­ány szerepébe. Feladatom az volt, hogy az egyik jelenetben virágcsok­rokkal és néhány szóval köszöntsem a grófnőt... Amikor a színpadra léptem, elsírtam magam, elfelejtettem a szöveget, de a virágcsokrot át­nyújtottam, játszottam ... talán itt ízleltem meg először a színpadi lég­kör varázsát. Hűen tolmácsolni az igazságot Középiskolás koromban már rend­szeresebben részt vettem a mükedve­Hana Maciuchová a Zeman őrnagy harminc esete c. tévésorozatban (Foto: Komárek) lő előadásokon, s az olomouci Old- rich Stibor Színház mellett alakult egy stúdió, amelynek munkájában már tevékenyebben részt vettem. Itt ismerkedtem meg a színházi munka hátterével, itt láttam, hogy ennek a szép hivatásnak is vannak kemény munkával töltött hétköznapjai... De még az érettségi előtt sem döntöttem, hogy a színészi pályát választom. A véletlen azonban közrejátszott. Egyik barátnőm az én nevemben is elküldte a jelentkezést a prágai Színművészeti Főiskolára. A felvételi vizsga sikerült, s ezzel teljesen új szakasz kezdődött életemben. — Mit nyújtottak Hana Maciucho- vának a főiskolai évek? — Elsősorban a hivatás szakmai is­mereteit, s áttekintést az egyetemes drámairodalomról. Itt értettem meg igazán, hogy a színművészet felelős­ségteljes hivatás. A műkedvelő szín- társulatban úgymond tiszta lap vol­tam, nagyobb kötelezettségek nélkül. De amikor tanulmányaink felfedték előttünk, milyen összetett és felelős­ségteljes feladat egy szerzőt igazán hűen tolmácsolni a nézőnek, tudatosí­tottuk: ezt csak teljes emberként, tel jes szívvel és odaadással tehetjük! Széles szerepskála Még főiskolai tanulmányai előtt el­vállal egy szerepet Stefan Uher Orgo­na c. filmjében, s így átesik az első tűzkeresztségen a filmfelvevő kame­ra előtt. Harmadéves, amikor a Vi­nohrady Színházban Shakespeare Troi- lus és Cressidiájában rá bízzák Cres- sida szerepét. A kezdet éveit a Na Zábradli Színházban tölti, de 1971 áp­rilisa óta már a Vinohrady Színház tagja. Azóta már sok szerepet alakí­tott, a legkülönfélébb embertípusokat személyesítette meg. Az utóbbi szere­pek közt megemlítjük például Hrubín Augusztusi vasárnapjában Zuzana, s Alekszej K. Tolsztoj Fjodor cár c. drámájában Irina cárnő szerepét. A Valentyin és Valentyina c. Roscsin- műben Mását alakította, Capek Mak- ropolusz ügyében tizennégyéves kis­lányt, s Csehov Három nővérében pe­dig Irinát személyesítette meg. Klasszikus és mai művek szereplő­je: jóságos és gonosz királynő, ro­mantikus lény, nagyvilági hölgy, el­nyomott falusi lány, okos cárnő, el­árusítónő az önkiszolgáló boltban stb. — mindez elfér Hana Maciucho­vá szerepskálájában. A televízió is felfigyelt sokoldalú­ságára. Innen ismerjük Turandotként, mint szép, de kőszívű hercegnőt, Zola Zsákmány c. műve Renátájának meg­testesítőjeként, és még sok más tévé- film szereplőjeként. Két évvel ezelőtt országos méretű figyelem kísérte a Nő a pult mögött című tévé-sorozat csemege-elárusítójának szerepében, szinte állandó jelzővé vált a „cseme- gés Olinka“ megnevezés. Itt is sa­játosan árnyalt finom játékával von­ta bűvkörébe a nézők millióit. Nem­rég Jirí Sequens Zeman őrnagy har­minc esete c. sorozatának 28. részé­ben egzotikus kubai környezetben ját­szotta szerepét. A Kórház a város pe­remén c. tévé-sorozatban Blazej dok­tor kevésbé rokonszenves, féltékeny feleségének szerepében láthattuk. A néző ajándéka — Minden jól megírt, nem semati­kus darab vonzó számomra — mond­ja. Azt mondják, hogy inkább a lélek­tani, tragikus szerepek illenek alka­tomhoz, de nekem öröm egy jól meg­írt komédiában is szerepelni. A jó já­ték egyik alapvető feltétele a jó dra­maturgia. Kiváló, tartalmas müveket megeleveníteni boldogság. ■— Mi a véleménye a színész és a nézőközönség közti kapcsolatról? — Kellemes érzés a színész számá­ra, amikor bekövetkezik a színpad és a nézőtér közti összhang pillana­ta, amikor a darab odaadó figyelem­re és önfegyelemre ösztönzi a nézőt. Ezt nagyon is észrevesszük a szín­padon, s jó érzés tölt el bennünket, ha tudjuk: a néző személyesen is át­éli játékunkat. Ez a figyelem szép ajándék a színész számára. Teljes összhang Nemrég Hana Maciuchová a Szov­jetunióban rendezett csehszlovák kul­turális napok alkalmával a moszkvai Kis Színházban vendégszerepelt a Fjodor cár Irinájaként. így összegezi moszkvai élményeit: — Az út előtt arra gondoltam, va­jon sikerül-e más nyelvű színház tag­jaival jól eljátszani szerepemet, si­kerül-e az orosz szöveg összehango­lása a csehvel? Kellemes érzéssel ál­lapíthatom meg, hogy volt értelme ennek a vállalkozásnak. A kis szín­házbeli kollégák nagy szeretettel fo­gadtak bennünket, s ez a légkör el­oszlatta aggodalmaimat, hogy a já­tékfelfogás közti különbségek meg­nyilvánulnak az előadásban. Moszkvai kollégáinkkal nagyon hamar megér­tettük egymást a szerepek értelme­zésében is. Ebben nagy érdemei van­nak P. P. Vasziljevnek, aki vendég­rendezőként vezette nálunk a pró­bákat. Üj szerepekben Beszélgetésünk végén újabb szere­peiről érdeklődöm. Egy zizkovi szín­házban, vendégművészként elvállalta a múlt századbeli cseh klasszikus, Václav Kliment Klicpera Hadriánus c. darabjában Ruména szerepét. A be­mutató februárban volt. Április 18-án volt a Vinohrady Színházban Nezval Ma még lenyugszik a Nap az Atlan­tisz fölött c. drámájának bemutatója. Ebben is láthattuk Hana Maciuchovát. A művet Vítézslav Nezval a világbé­kéért, az erőszak és zsarnokság el­len, az emberi jóságba vetett hittel irta. A Barrandovi Filmstúdióban Ka­rel Stekiy rendező rábízta Vera Lies- nerovával közösen írt, Én a királynő c. történelmi drámájának főszerepét, Kunigunda királynő alakítását. Kuni­gunda II. Premysl Ottokár neje, IV. Béla magyar király unokája. A tör­ténetírók feljegyezték róla, hogy nemcsak teste, de lelke szépségével is magára vonta az emberek figyel­mét. Igényes szerep, hiszen története a XIII. században játszódik, s a hős­nő életének nagyobb szakaszát kell a színpadon megeleveníteni. Hana Maciuchová a felszabadulás utáni cseh művésznemzedékek egyik képviselője. Pályafutása egy tehetség egyenes vonalú kibontakozásának példája. Millióknak akar és tud örö­met, művészi élményt nyújtani, sze­reti az embereket, és őt is szeretik az emberek. Végezetül hadd idézzem még egy vallomását: — Az a vágyam, hogy életünkben az őszinteség, az emberek közti megértés, az öröm, a béke uralkodjon! SOMOGYI MÁTYÁS OROMÉT AKAROK SZEREZNI MINDENKINEK isao. V. 4. ÚJ SZÚ A „csemegés Olinka“ (Nő a pult mögött c. tévé-sorozat) (Foto: M. Kubala)

Next

/
Thumbnails
Contents