Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-04 / 18. szám
I Színpadon, képernyőn, a mozik filmvásznán, vagy akár „civilben“ látjuk és halljuk, felkelti érdeklődésünket egyénisége, tekintete és hanghordozása, s az az első benyomásunk, hogy mély gondolkodású, gazdag lelkivilágot élő, okos és céltudatos teremtés. A színművésznő, akiről bevezetőben mindezt elmondtuk — Hana Maci- uchová, a prágai Vinohrady Színház tagja. Próba után a színház öltözőjében beszélgetünk. Gondolatait világosan, szabatosan fogalmazza, s természetes közvetlenséggel fejezi ki. Amikor szülővárosáról, Olomoucról és gyermekkoráról beszélgetünk, leállítja a magnót, tekintete pillanatnyi elérzé- kenyülést fejez ki, hangja bársonyos lesz. Az otthon: igazi háttér — Ha az otthon jut eszembe, kicsit elkap a nosztalgia. Elmondhatom, boldog gyermekkorom volt, s ezért szívem legmélyéből hálás vagyok szüleimnek és nagymamámnak, aki nemrég töltötte be 85. életévét. Alig telt el fél esztendő a jelszabadulás után, amikor megszülettem — folytatja visszaemlékezését Hana Maciuchová. — Édesanyám elbeszéléseiből tudom, hogy nagyon kicsi, vézna gyermek voltam. Ennek az oka szerinte az volt, hogy azokban az időkben nem juthatott elegendő mennyiségű és összetételű táplálék még a várandós anyáknak sem, túl közel volt még a háború pusztításának, a nélkülözések valósága. De a legfontosabb feltétel, a béke megvolt, s szüleim boldogok voltak, hogy első gyermekük szabad országban született! Gyermekkorom emlékeit, bevallom, már-már rózsaszínű szemüvegen keresztül látom, dédelgetem őket, s néha még kételkedem is, valóban megtörténtek-e? Mindig szívesen gondolok az otthonra, nemcsak azért, mert az otthon fogalma zsenge ifjúságomat idézi, hanem azért is, mert az otthon az igazi háttér, amely mindig új erőt ád ... A színpadon elfelejtettem a szöveget... A kicsi Hana, novemberi gyermek lévén, egy évvel később kezdett iskolába járni, de addig, míg ő is beülhetett az iskolapadba, otthon és az óvodában sok mindent megtanult, még olvasni is, úgyhogy a könyvek világa hamar eléje tárult, képzelete nagyobb szárnyakat kapott. Szívesem emlékszik vissza Míéa öccsére és játszópajtásaira, akikkel kertjükben nagy őrömmel öltötték magukra a szekrények mélyéből elővett régi ruhákat, hogy megelevenítsék képzeletük játékait. — Nem, akkor, s talán még később sem gondoltam arra, hogy színésznő legyek. De arra emlékszem, hogy szinte kezdettől fogva orvos szerettem volna lenni... A nyolcéves alapiskola után az olomouci gimnáziumban (akkor tizenegyéves általános iskolának nevezték) főleg az idegen nyelvek kötötték le figyelmemet. Szüleim szenvedélyes műkedvelő színjátszók voltak, s egyszer amikor Jirásek Lámpását adták elő, engem is „beugrattak“ az egyik koszorúsleány szerepébe. Feladatom az volt, hogy az egyik jelenetben virágcsokrokkal és néhány szóval köszöntsem a grófnőt... Amikor a színpadra léptem, elsírtam magam, elfelejtettem a szöveget, de a virágcsokrot átnyújtottam, játszottam ... talán itt ízleltem meg először a színpadi légkör varázsát. Hűen tolmácsolni az igazságot Középiskolás koromban már rendszeresebben részt vettem a mükedveHana Maciuchová a Zeman őrnagy harminc esete c. tévésorozatban (Foto: Komárek) lő előadásokon, s az olomouci Old- rich Stibor Színház mellett alakult egy stúdió, amelynek munkájában már tevékenyebben részt vettem. Itt ismerkedtem meg a színházi munka hátterével, itt láttam, hogy ennek a szép hivatásnak is vannak kemény munkával töltött hétköznapjai... De még az érettségi előtt sem döntöttem, hogy a színészi pályát választom. A véletlen azonban közrejátszott. Egyik barátnőm az én nevemben is elküldte a jelentkezést a prágai Színművészeti Főiskolára. A felvételi vizsga sikerült, s ezzel teljesen új szakasz kezdődött életemben. — Mit nyújtottak Hana Maciucho- vának a főiskolai évek? — Elsősorban a hivatás szakmai ismereteit, s áttekintést az egyetemes drámairodalomról. Itt értettem meg igazán, hogy a színművészet felelősségteljes hivatás. A műkedvelő szín- társulatban úgymond tiszta lap voltam, nagyobb kötelezettségek nélkül. De amikor tanulmányaink felfedték előttünk, milyen összetett és felelősségteljes feladat egy szerzőt igazán hűen tolmácsolni a nézőnek, tudatosítottuk: ezt csak teljes emberként, tel jes szívvel és odaadással tehetjük! Széles szerepskála Még főiskolai tanulmányai előtt elvállal egy szerepet Stefan Uher Orgona c. filmjében, s így átesik az első tűzkeresztségen a filmfelvevő kamera előtt. Harmadéves, amikor a Vinohrady Színházban Shakespeare Troi- lus és Cressidiájában rá bízzák Cres- sida szerepét. A kezdet éveit a Na Zábradli Színházban tölti, de 1971 áprilisa óta már a Vinohrady Színház tagja. Azóta már sok szerepet alakított, a legkülönfélébb embertípusokat személyesítette meg. Az utóbbi szerepek közt megemlítjük például Hrubín Augusztusi vasárnapjában Zuzana, s Alekszej K. Tolsztoj Fjodor cár c. drámájában Irina cárnő szerepét. A Valentyin és Valentyina c. Roscsin- műben Mását alakította, Capek Mak- ropolusz ügyében tizennégyéves kislányt, s Csehov Három nővérében pedig Irinát személyesítette meg. Klasszikus és mai művek szereplője: jóságos és gonosz királynő, romantikus lény, nagyvilági hölgy, elnyomott falusi lány, okos cárnő, elárusítónő az önkiszolgáló boltban stb. — mindez elfér Hana Maciuchová szerepskálájában. A televízió is felfigyelt sokoldalúságára. Innen ismerjük Turandotként, mint szép, de kőszívű hercegnőt, Zola Zsákmány c. műve Renátájának megtestesítőjeként, és még sok más tévé- film szereplőjeként. Két évvel ezelőtt országos méretű figyelem kísérte a Nő a pult mögött című tévé-sorozat csemege-elárusítójának szerepében, szinte állandó jelzővé vált a „cseme- gés Olinka“ megnevezés. Itt is sajátosan árnyalt finom játékával vonta bűvkörébe a nézők millióit. Nemrég Jirí Sequens Zeman őrnagy harminc esete c. sorozatának 28. részében egzotikus kubai környezetben játszotta szerepét. A Kórház a város peremén c. tévé-sorozatban Blazej doktor kevésbé rokonszenves, féltékeny feleségének szerepében láthattuk. A néző ajándéka — Minden jól megírt, nem sematikus darab vonzó számomra — mondja. Azt mondják, hogy inkább a lélektani, tragikus szerepek illenek alkatomhoz, de nekem öröm egy jól megírt komédiában is szerepelni. A jó játék egyik alapvető feltétele a jó dramaturgia. Kiváló, tartalmas müveket megeleveníteni boldogság. ■— Mi a véleménye a színész és a nézőközönség közti kapcsolatról? — Kellemes érzés a színész számára, amikor bekövetkezik a színpad és a nézőtér közti összhang pillanata, amikor a darab odaadó figyelemre és önfegyelemre ösztönzi a nézőt. Ezt nagyon is észrevesszük a színpadon, s jó érzés tölt el bennünket, ha tudjuk: a néző személyesen is átéli játékunkat. Ez a figyelem szép ajándék a színész számára. Teljes összhang Nemrég Hana Maciuchová a Szovjetunióban rendezett csehszlovák kulturális napok alkalmával a moszkvai Kis Színházban vendégszerepelt a Fjodor cár Irinájaként. így összegezi moszkvai élményeit: — Az út előtt arra gondoltam, vajon sikerül-e más nyelvű színház tagjaival jól eljátszani szerepemet, sikerül-e az orosz szöveg összehangolása a csehvel? Kellemes érzéssel állapíthatom meg, hogy volt értelme ennek a vállalkozásnak. A kis színházbeli kollégák nagy szeretettel fogadtak bennünket, s ez a légkör eloszlatta aggodalmaimat, hogy a játékfelfogás közti különbségek megnyilvánulnak az előadásban. Moszkvai kollégáinkkal nagyon hamar megértettük egymást a szerepek értelmezésében is. Ebben nagy érdemei vannak P. P. Vasziljevnek, aki vendégrendezőként vezette nálunk a próbákat. Üj szerepekben Beszélgetésünk végén újabb szerepeiről érdeklődöm. Egy zizkovi színházban, vendégművészként elvállalta a múlt századbeli cseh klasszikus, Václav Kliment Klicpera Hadriánus c. darabjában Ruména szerepét. A bemutató februárban volt. Április 18-án volt a Vinohrady Színházban Nezval Ma még lenyugszik a Nap az Atlantisz fölött c. drámájának bemutatója. Ebben is láthattuk Hana Maciuchovát. A művet Vítézslav Nezval a világbékéért, az erőszak és zsarnokság ellen, az emberi jóságba vetett hittel irta. A Barrandovi Filmstúdióban Karel Stekiy rendező rábízta Vera Lies- nerovával közösen írt, Én a királynő c. történelmi drámájának főszerepét, Kunigunda királynő alakítását. Kunigunda II. Premysl Ottokár neje, IV. Béla magyar király unokája. A történetírók feljegyezték róla, hogy nemcsak teste, de lelke szépségével is magára vonta az emberek figyelmét. Igényes szerep, hiszen története a XIII. században játszódik, s a hősnő életének nagyobb szakaszát kell a színpadon megeleveníteni. Hana Maciuchová a felszabadulás utáni cseh művésznemzedékek egyik képviselője. Pályafutása egy tehetség egyenes vonalú kibontakozásának példája. Millióknak akar és tud örömet, művészi élményt nyújtani, szereti az embereket, és őt is szeretik az emberek. Végezetül hadd idézzem még egy vallomását: — Az a vágyam, hogy életünkben az őszinteség, az emberek közti megértés, az öröm, a béke uralkodjon! SOMOGYI MÁTYÁS OROMÉT AKAROK SZEREZNI MINDENKINEK isao. V. 4. ÚJ SZÚ A „csemegés Olinka“ (Nő a pult mögött c. tévé-sorozat) (Foto: M. Kubala)
