Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-13 / 2. szám

TUDOMÁNYI TECHNIKA VÁLTOZNAK FUNK FSHAI1ATIWSZONVJU Földünk éghajlati viszonyai nagyon sokrétűek és eltérőek. Egyes területeken az örök tél az úr, másutt nagy forróságok vannak, megint más vidékeken túl sok a csapadék, egyes helyeken pedig szárazság van. Vannak azonban olyan vi­dékek is, ahol igen gyakoriak a káros követ­kezményekkel járó nagyobb kilengések. Az ál­landósult időjárási viszonyokat egy-egy terüle­ten éghajlatnak nevezzük. Az éghajlati viszonyok kialakulását a hőmér­séklet, a csapadék és a légköri mozgások hatá­rozzák meg. Az atmoszférának ezek a fizikai jelenségei egymással összefüggnek, s így ala­kulnak ki az állandósult meteorológiai elemek, az évi és a napi időjárási viszonyokat is ez be­folyásolja. Ezek az atmoszférikus jelenségek bi­zonyos geográfiai körülmények között zajlanak le. Maga a földrajzi környezet gyakran jelentős mértékben befolyásolja a hőmérsékletet, a csa­padékmennyiséget és a levegőmozgást. Mások e folyamatok feltételei az egyenlítőhöz közel és az egyenlítőtől távol, eltérőek a tengerek és a szárazföld, a síkságok és a hegyvidékek között. A földrajzi tényezők közül az éghajlati viszo­nyokra a legnagyobb befolyást az egyenlítőtől való távolság, a tengerszint feletti magasság, a vizek és a szárazföldek elhelyezkedése, a hideg és a meleg tengeráramlatok, valamint a növény-, a hó- és a jégtakaró gyakorolja. E tényezők mindegyike sajátos módon határozza meg az időjárás alakulását egy adott területen, ennek következtében az éghajlati viszonyok sokrétűek és bonyolultak. A mi éghajlatunk tipikus jellemvonása a négy évszak váltakozása, ami a Föld Nap körüli for­gásának következménye. A tapasztalatból azon­ban tudjuk, hogy az évszakok határa nem me­rev, elég gyakran eltérnek az időjárási viszo­nyok az évszaktól. A nyarat néha hideg légtö­megek és esőzések rontják el, máskor meg télen hideg helyett viszonylag meleg van. Az ilyen ki­lengések különösen tavasszal és ősszel gyako­riak. Az évszak és az időjárás hazánk területén az utóbbi években és évtizedekben elég gyakran eltért egymástól. Szélsőséges időjárás esetén az emberek keresni kezdték az okot, magyarázatot kértek. Sokan úgy gondolták, hogy az arányta­lanságot földünk éghajlatának megváltozása okozza. Ez a nézet azonban nem megalapozott. A jelenkor és a múlt éghajlati viszonyairól a leghűbb képet a meteorológiai feljegyzésekből nyerhetjük. Ezeket Európa legrégebbi meteoro­lógiai állomásai már több mint 200 éve készítik. Az elmúlt két évszázad meteorológiai megfigye lései azt mutatják, hogy földünk éghajlati vi­szonyai lényegesen nem változtak. A feljegy­zett meteorológiai adatok beható tanulmányozá­sa után is csak kisebb változásokat, ingadozá­sokat fedezhetünk fel, amelyek rendszertelenül fordultak elő, és abban nyilvánultak meg, hogy az átlagosnál zordabb vagy enyhébb volt a tél, forróbb vagy hűvösebb volt a nyár, vagy na gyök voltak a kilengések tavasszal és ősszel. Ugyanez vonatkozik a csapadék mennyiségére is. Voltak túlságosan csapadékos és száraz idő­szakok. Prágai és bratislavai feljegyzésekből megtud­hatjuk, hogy 1790 körül véget ért a hideg telek időszaka és enyhébb, melegebb telek kezdődtek. Ez nagyjából 1825-ig tartott. Utána ismét a szá­razföldi időjárás került túlsúlyba, s megnöve­kedtek a különbségek a téli és a nyári hőmér­séklet között. A kontinentális jelleg elsősorban szigorú telekben nyilvánult meg. A forró nyár már kevesebb volt. Egy további időszakban, 1896 és 1928 között a legtöbb nyár hűvös, a legtöbb tél pedig enyhe volt. Ez tengermelléki jellegű időjárás volt, intenzívebben jutottak el az Atlan­ti-óceán felől beáramló légtömegek hazánk fölé, s így kisebb volt a hőmérsékletingadozás a nyár és a tél között. Ezt követően ismét szárazföldi jellegűvé vált az időjárás, megnövekedtek a hő- mérsékleti különbségek. Ez volt jellemző az 1928 és 1956. közötti időszakra. Ebben az időben ná­lunk kilenc forró nyár és csak öt kemény tél volt. E telek közül azonban ekkor volt a Kárpát­medence legszigorúbb tele, legalábbis a múlt szá­zad közepe óta, amióta Bratislavában feljegyzé­seket készítenek az időjárásról. Nagyon kemény volt 1928 és 1939 tele. 1956 után ismét a tengeri éghajlat került túlsúlyba, csökkent a különbség a nyár és a tél között, annak ellenére, hogy 1962 és 1963 tele az egész Kárpát-medencében zord volt. A szárazföldi vagy tengermelléki jellegű ég­hajlat, amely több évtizedenként váltakozik, nem zárja ki azt, hogy egy-egy ilyen időszakban in­tenzív időjáráskilengések vannak, amelyek hó­napokon, sőt évszakokon át eltarthatnak. Pél­dául a kemény telek idején több enyhe tél is volt és megfordítva. A zord teleket gyakran el­lensúlyozta a forró nyár, az enyhe telek pedig többször hűvös nyárral jártak, de nem mindig. Ebből az elemzésből is látható, hogy az éghaj­lati viszonyok változása nagyon bonyolult folya­mat, amelynek föltérképezéséhez kétszázéves megfigyelések adata sem elegendő. A mérsékelt égövben, amelynek Közép-Európa is része, nagyon rendszertelen a hideg és a me­leg légtömegek áramlása. !gy egyenlítődik ki ugyanis az Északi-sarkvidék és a szubtrópus kö­zötti nagy ellentét. Hazánk területén állandó „küzdelem“ folyik a sarkvidékről beáramló hi­deg légtömegek és a dél felől jövő meleg légtö­megek között. A nyári időszakban a meleg lég­tömegek messze északra eljutnak, télen viszont a hideg sarki légtömegek a szubtrópus határáig behatolnak. Mivel ugyanaz a terület egyszer hi­deg, máskor meleg légtömegek hatása alá kerül, az időjárás nagyon változékony, ami az éghajlati viszonyokra is hatással van. Hazánk időjárási és éghajlati viszonyait az At­lanti-óceán és az eurázsiai szárazföld is nagy­ban meghatározza. A szárazföld ugyanannyi hő hatására sokkal gyorsabban fölmelegszik, mint a víz, de sokkal gyorsabban ki is hűl. A száraz­földet egy kis vaskályhához hasonlíthatjuk, amely nagyon gyorsan fölmelegszik, de nem tud­ja tartani a meleget, miután a tűz kialudt, azon­nal kihűl. Az óceán ezzel szemben egy samotto- zott nagy kályha, amely ugyancsak lassan me­legszik föl, de a tűz kialvása után csak lassan hül ki, tehát tovább tartja a meleget. Ennek a jelenségnek fontos szerepe van a ha­zánk éghajlati és időjárási viszonyaiban. Az At­lanti-óceán felől beáramló légtömegek télen fel- melegedést, nyáron lehűlést idéznek elő. Közép- Európa időjárását és éghajlatát tehát nemcsak az évszakok, hanem a levegőmozgás, a meleg és a hideg légtömegek beáramlása is meghatároz­za. Az itteni levegőmozgások nagyon rendszer­telenek. Egyes években, évszakokban, hónapok­ban, hetekben kevésbé intenzívek, máskor vi­szont intenzitásuk nagyon megnövekszik, sőt irá­nyát is megváltoztatja. Ez az éghajlati viszo­nyokban bekövetkezett változások — kilengések oka is. Ezekre a kilengésekre egész Európában szá­mítani kell. Amint már mondottuk, ez Európa földrajzi helyzetével, a légkör átlagos helyzeté­vel és a csapadék mennyiségével függ össze. Az éghajlati kilengéseket azonban nem téveszthet­jük össze a Föld éghajlati változásaival, amelyek a régi geológiai korokban mentek végbe, és egész évezredekig tartottak. Míg a geológiai ko­rokban bolygónk éghajlata'lényegesen megválto­zott, az utóbbi évtizedek és évszázadok éghajlati kilengései magának a Földnek az éghajlatát nem változtatták meg. P. F. A CKD Dukla Praha Víz­kezelési Kutatóintézetének dolgozói a Sázava nad Sáza vou-i Kavalier Üveggyárral együttműködve korszerű korróziógátló anyagot fej­lesztenek ki a hőcserélők és a fűtőrendszerek számá­ra nátriumkarbonátos poli- foszfát alapján. Ez az anyag háromszorosára növeli a fű­tővizes berendezések élet­tartamát. A felvételen a Vit- ranox néven forgalomba ho­zott szemcsézett nátrium- karbonátos polifoszfát látha­tó (A CSTK felvétele) SVÉD SZEMÉTBRIKETT A háztartási szemét hasz­nosításának igen célszerű módját dolgozták ki Svédor­szágban. A hulladék feléből eltüzelhető golyócskákat, brikettet gyártanak, mely­nek fűtőértéke a szénének egyharmada. A Brini nevű szemétfel- dolgozó-rendszer malomból és szeparátorból áll. A sze­metet előbb a malomban felaprítják, majd a szepará­torba juttatják, ahol az könnyű (szerves) és nehéz darabokra különül el. Az előbbiek éghető anyagból, főleg papírból és műanyag­ból állnak, az utóbbiak fé­mekből és egyéb hulladék­ból. Egy második egységben a könnyű részt megszárít­ják, majd tömör golyócskák­ká formálják, amelyek aztán szilárd tüzelőanyaggal fűtött ipari kemencékben és táv­fűtő-berendezésekben eltü- zelhetők. A golyócskák gyártása után a szemétből visszamaradó szerves anyag komposztálásra alkalmas. Svédországban évi 2,5 mii lió tonna háztartási szemét keletkezik. Ha ezt az egész mennyiséget feldolgoznák ilyen típusú berendezések­ben, 400 ezer tonna kőolaj­nak megfelelő energiaérté­kű fűtőgolyócskákat ter­melhetnének. (É. T.) Térképezés lézersugarakkal Amerikai kutatók lézersu garak segítségével készíte­nek pontos talajtérképet Földünk felületéről. A lézer- berendezést Cessna 206 jel­zésű repülőgépre telepítet­ték. A méréseket 300—900 méteres repülési magasság­ból végezték. Viszonylag nagy pontosságot értek el a levegőből történő lézersuga­ras mérések során: 3 m szórási pontosságot vízszin­tes irányban és 15 cm szó­rást függőleges irányban. Az eredményeket jelző sok ezer kis görbét számító­gép fordítja le a kartográ­fia nyelvére. A lézer térké­pet természetesen ki lehet egészíteni hagyományos légi felvételekkel Is. A kutatók a Cambridge-i és az Adelphi-i egyetem munkatársai. A gallium lé­zer 10 ns-os nagyfrekven­ciás impulzusokat bocsát ki, amelyeket szilícium fo­todióda segítségével fogják fel a talajról visszaverődve. A lézeres módszer elvben hasonlít a radartérképezés­hez. Amikor az impulzusok sík területről verődnek visz- sza, úgy az értékelésnél egyszerű a helyzet. Abban az esetben, amikor egy er­dőt mérnek be lézerrel, a kibocsátott impulzusokat részben a talaj, részben a fák koronái verik vissza. Az említett fotódióda tehát az impulzus jelek sorozatát kapja ugyanazon mérési te­rületről. Ebben az esetben elektronikus berendezés vá­lasztja el a talajról és a fák koronáiról visszaverődötl impulzusokat. A jelzések elemzése segít­ségével pontosan meg le­het határozni a fák magas­ságát, abban az esetben ha egy-egy fa magassága meg­haladja az 1,5 métert. Az ennél alacsonyabb cserjék beleolvadnak a talajba, te­hát a jelenlegi módszerrel nem mutathatók ki. A lézersugaras módszer segítségével a dombok, völ­gyek is jól követhetők vol­tak. Egyelőre az egyes út­burkolatok nem mutathatók ki ezzel a térképezési mód­szerrel. A lézeres kartográfia se­gítségével a jövőben korri­gálni lehet a régebbi és pontatlan térképeket, ugyan akkor segítséget nyújt ez u módszer a vegetációs, kato­nai és egyéb térképek gyors és pontos légi felvételére. (Technika) GYÜMÖLCSÖZŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS A Lihacsov Autógyárnak, mint minden más szovjet gyár- óriásnak, a saját kísérleti és kutatóbázisa van. Am a terme­lés rekonstrukciójához, az új technika és technológia beve­zetéséhez a saját erőn túl szük­ség van a tudomány segítségé­re is. Ezért az autógyár már 120 együttműködési megállapo­dást kötött tudományos kutató- intézetekkel és felsőoktatási in­tézményekkel, közöttük a Moszkvai Állami Tudomány- egyetemmel. Az egyetem tudósaival és ta­náraival a ZIL mérnökei 1974- től működnek együtt, elsősor­ban olyan tudományos-műszaki problémák megoldásában, mint 'a teherautó részegységek tar­tósságának növelése, a nagy teljesítményű gázlézerek alkal­mazása az autógyártásban, a termikus fémmegmunkálási fo­lyamatok tökéletesítése. A tu­dósok ezenkívül előadásokat, tudományos és műszaki kon­zultációkat tartanak a gyár dol­gozóinak. és mit ad viszonzásul a gyár? Ellátja az egyetemet a szükséges anyagokkal, műsze­rekkel, megcsinálja a kísérleti darabokat, s az egyetem taná­rai közvetlenül a termelésben végezhetnek kísérleteket. A mostani tervidőszakban az autógyár az egyetem gépész­karával együtt elkészít egy aeroklimatikai laboratóriumot, amelyben a Föld bármely ré­szén előforduló időjárási vi­szonyokat imitálva kipróbálhat­ják a kocsikat. Ezzel jelentő­sen csökken a próbaidő. A nagyméretű klimakamrán kívül két kisebb is készül, az egyikben hideg, a másikban a trópusi vidékeken üzemelő te­herautók részegységei vizsgáz­nak. Az egész munkát elektro­nikus számítógép segítségével egy központi vezérlőteremből irányítják. ... Köztudomású, hogy a te­herautók légtartálya, elosztói és egy sor más részegysége gu­miból készül... A Moszkvai Egyetem munkatársai új, nagy- molekulás szerkezetű vegyüle- tet állított elő, amellyel javí­tani lehet a gumi fizikai-kémiai jellemzőit és így meghosszab­bodik a belőle készült alkat­rész élettartama. A motortest-gyártásában egy­szerre többféle fúrót alkalmaz­nak. Ha valamelyik fúrószál el­törik, selejt kerül le a futósza­lagról. A Moszkvai Egyetem Nukleáris Fizikai Kutatóintéze­tében olyan miniatűr béta-relé­ket kísérleteztek ki, amelyek­kel minden egyes fúrószálat el­lenőrizhetnek. A relé működési elve meglehetősen egyszerű: a fúró egyik végén radioaktív su­gárforrást, a másikon pedig egy detektort helyeztek el. Ha a fú­rószál eltörik, akkor béta-ré­szecskék jutnak a detektorba, az jelzést ad, pontosan mutatja a törés helyét és automatiku­san megáll a futószalag. Az egyetem Nukleáris-Fizikai Kutatóintézetének segítségével a Lihacsov Autógyárban lézer­technikai laboratóriumot is be­rendeztek, amelyben a gázlé­zert fémdarabolási, hegesztési, edzési és ötvözési műveletek­ben kipróbálják. A közös kísérletek már a közeljövőben jelentős gazdasá­gi hasznot hoznak az autógyár­nak, s valószínű, hogy azok eredményeit más gépipari ága­zatok is hasznosítják. JEVGENYIJ JEGOROV 1980. I. 13. ozsrn

Next

/
Thumbnails
Contents