Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-27 / 17. szám
VASÁRNAP 1980. április 27. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 5.21. nyugszik 19.44 Közép-Szlovákia: 5.29, nyugszik 19.52 Nyugat-Szlovákia: 5.37, nyugszik 20.00 órakor A HOLD kel — 16.52, nyugszik 4.41 órakor Névnapjukon szeretettel kőszöntjük ZITA, MARIANNA és JAROSLAV nevű kedves olvasóinkat 1820-ban született Herbert SPENCER angol fizikus, szociológus és pszichológus (+ 1803) • 1905-ben szOletett Julian STRYJKOW- SKI i lengyel regényíró, esszéista, műfordító. AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A neotomizmus a XX. század vallásfilozófiája Irta: G. Portnov professzor Húsz forduló mérlege Protics Jolán írása Örömet akarok nyújtani mindenkinek Somogyi Mátyás riportja Megszokták a szépet, a jót Deák Teréz riportja Egy régi prágai éjszaka Szabó Béla novellája Az éter diverzánsai Petr F. Neumann cikkének első része Egyik patinás alapiskolában fordultam meg a minap, kíváncsi voltam, színjátszócsoportjuk miként készül az idei Duna- menti Tavaszra. A tapasztalt pedagógusként ismert igazgató kedvetlenül, ráncos homlokkal kínált helyet. Mélyeket sóhajtott, aztán kifakadt, mondván, már nagyon nehéz ezt a hajszát kibírni. Sorolni kezdte az indokokat. Ma például délelőtt tízre a táncosok meg a szavalók ünnepi műsort adnak a helyi hnb-elnök születésnapján. Már itt volt a tornatanító is, le kellene csípni valamit az utolsó órákból, hogy tökéletesen fölkészüljenek a sparta- kiádra. Tegnap a bábosok meg a szavalók utaztak a járási versenyre, most meg a színjátszók készülődnek nagy lázasan. És ezután tette föl a kérdést: én már sokszor nem tudom, hogy mikor tanítsunk, annyi a különböző tanításon kívüli programunk — tanítási idő alatt. Ismerem a logikus és annak tűnő érveket. Nyilvánvalóan fontos, hogy szellemileg és testileg fejlett, sokoldalú gyermekeket neveljünk. A gyermek értékrendszeréMikor tanítsunk? nek formálásában pótolhatatlan szerepet tölt be a bábozás, színjátszás, a szavalás, más szempontból ugyan, de hasonlóan fontos a közös tornászás és egyéb foglalkozás. De csak az oktatás és a tanulás mellett. Azok kiegészítőjeként. Mindezt valamennyien jól tudjuk, de olykor a gyakorlatban megfeledkezünk erről, vagy szemet hunyunk a kisebb, később egyre nagyobb kihágások fölött. S így fordulhat elő, hogy a tehetségesebb gyerekek egy tanévben heteket hiányoznak a tanításról, mert tanítási idő alatt készülnek a spartaktádra vagy valamilyen fesztiválra, máskor meg az osztály idénymunkát végez. S aztán csodálkozik a pedagógus, hogy miért fáradt és figyelmetlen több tanuló, miért romlik az előmenetele, s bosz- szankodik, mert nem halad előre a munkájában. Minisztériumi irányelvek, előírások, hangsúlyozzák, hogy a folyamatos oktató-nevelő munkát senki és semmi sem zavarhatja. A pedagógus legfontosabb feladata, az oktatás és a nevelés, a tanulóé pedig az, hogy tanuljon. Más elfoglaltság vagy feladat csak ezután következik. Sokszor ugyan nem könnyű, sok-sok gonddal és vitával jár, de végső soron mégis elsősorban az igazgatók feladata, hogy érvényt szerezzen ezeknek a helyes elveknek, és gátat vessen egy már-már elburjánzó jelenségnek. Hogy a tanítási idő alatt újra csak — tanítsanak. rigyek és féltékenyek, kötekedők és hátramozditók a kulturális életben is előfordulnak szép számmal, és olyanok is vannak egy- egy közösségen belül, akik nem tudják vagy nem akarják megbecsülni mások munkáját, kárt okozván ezzel az egész közösségnek. Az egyik CSEMADOK- szervezet színjátszó csoportjának vezetője panaszkodik: évek óta dolgoznak, járják a falvakat színdarabokkal, különböző szintű fesztiválokon képviselik községüket; évek óta a szervezet pénztárába is tulajdonképpen csak az ő tevékenységük révén folyik be — nem is kevés — összeg — és a szervezet vezetősége még csak köszönetét sem mond a csoportnak, az évzáró gyűlésen csupán a pénztári beszámolóban emlegetik föl. És mert nem Legalább egy köszönömöt kapnak elismerő szót más szervektől sem, cso- da-e, ha a csoport elkedvetlenedik, és csak egy két ember lelkes magatartása menti meg a fölbomlástól. Persze, ha műsor kell valamilyen ünnepi esemény alkalmából, akkor bezzeg meglátják, megtalálják őket. És ők nem tudnak nemet mondani. A színjátszó csoportot természetesen példaként szerepeltettem, mondhattam volna másféle együttest is, olyanokat, amelyek sok helyütt hasonló helyzetben vannak. Pedig milyen kevés kellene ahhoz, hogy más legyen ez a helyzet. Es én ebbe a kevésbe beleértek egy két tárgyi ajándékot, futa- lomkirándulást, és más „kézzel fogható“ elismerést, ösztönzőt is. Mert megfizetni az amatőr művészeti mozgalomban dolgozók munkáját amúgy sem lehet. Felbecsülhetetlen. í^~y— IDŐSZERŰ GONDOLATOK A szocialista munkaversen}- és a dolgozók kezdeményezése további formái fejlesztéséről való rendszeres gondoskodás a párt minden szervezetének, minden szakszervezeti szervezetnek, minden vezető dolgozónak egyik legfontosabb politikai és eszmei feladata. A gyakorlat igazolja, hogy ahol a munkaverseny nem formális, ahol a termelés növelésének hatékony eszköze, olt egyidejűleg a nevelőmunka fontos eszköze is. Kettős szerepet tölt be: magas minőségi szinten és gazdaságosan szavatolja a terv teljesítését, de egyben az ember nevelését is. Rendszerűnkben nagyrabecsttljttk azokat, akik nemcsak a saját javukra végzik munkájukat, hanem gondolnak a társadalom érdekeire és szükségleteire is. Annál következetesebben kell érvényesítenünk a munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerinti jutalmazás szocialista alapelveit, meg nem tűrve az egyenlősdit és még kevésbé az olyan szocialistaellenes je- leneségeket, amilyen az élősködés, avagy az olyan eseteket, amikor becsületes emberek munkájából hasznot húz a naplopó. Az egyenlősdi nem újkori jelenség, gyökerei visszanyúlnak a kizsákmányoltak társadalmi egyenlőséget és igazságot sóvárgó évszázados vágyáig. A szocialista rendszer megszünteti a társadalmi egyenlőtlenséget, mindenkinek biztosítja a munkához való jogot és jelentős eszközöket fordft arra, hogy minden állampolgárnak szavatolja alapvető létszükségleteit. Ez társadalmi rendünk egyik legnagyobb előnye. De mint minden dolognak, ennek is van másik oldala. Elég sokan akadnak, akik úgy vélik, a vívmányokkal élhetnek anélkül, hogy ők maguk hozzájárulnának a társadalmi gazdaság gyarapításához. Az egyenlősdi leküzdése nem könnyű és nem rövid időt igénylő feladat. Megkívánja elsősorban a bérpolitika tökéletesítését, a szigorú ügyelést gyakorlati megvalósítására. Másodszor pedig — s ezt nem szabad szem elől tévesztenünk — a szívós politikai-nevelő munka megvalósítását. Olyan légkör megteremtését, hogy az emberek mindenütt értsék: csak a munka mennyisége, minősége és társadalmi hozama szerinti jutalmazás a helyes és a szocializmusra jellemző, s ezzel ellentétben az egyenlősdi megalapozza a tényleges egyenlőtlenséget, igazságtalanságot és következményeivel fékezi a munkakezdeményezést, az áldozatkészséget s a szocializmushoz nincs semmi köze. Mindenütt, ahol a szocialista erkölccsel ellentétben megszegik a szocialista jutalmazás elveit, csökken a politikai-nevelő munka hatása, lankad a dolgozó ember felelősségérzete és a jó gazda tudata. Ezen a területen számos feladat hárul ránk az elméletben, a propagandában és az agitációban. (Vasil Bírák élvtársnak, a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből) 1 klimm Megszakítás nélkül 30 éve dolgozik az éberhardi (Ma- linovo) A12beta Pieáová a Munka Érdemrenddel kitüntetett bratislavai Nemzetközi Nőnap Üzemben. A három évtized folyamán megismerte a fonoda munkájának minden csínját-bínját. 1950-től 1962-ig kisebb teljesítményű, elég zajos gépeken állították elő a fonalat, majd 18 évvel ezelőtt új gépsorok érkeztek. Ezeken már könnyebb a munka? — Sokkal. Nem kell any- nyit emelnünk, kisebb a por, csökken a zajszint. A munkakörülmények tovább javulnak. Valószínű, hogy rövidesen felszerelik a zaj- tompítókat, és akkor való ban nem panaszkodhatunk ... Piesová elvtársnő tiszteletet és megbecsülést érdemlő munkát végez. Ha a délelőtti műszakban dolgozik, negyedötkor kel, autóbuszra száll, és hat óra előtt már a gépteremben van. Alaposan megfogja a munka végét, mert a minőségi követelmények szigorú megtartása mellett a teljeszontalanságokra a drága időt. Mivel a gyári munkát nagyon szeretem, minden idegszálamat összpontosítva, dolgozom. Arra törekszem, a gép egy percig se álljon. Ilyen körülmények között sasszárnyakon repül az idő, sokszor észre sem veszem, és vége van a műszaknak. Ezek után az oitthoni munka kellemes kikapcsolódást jelent. — Miért határozta el 1950-ben, hogy ipari üzemben fog dolgozni? (Katarina Bahurinská — Régi vágyam teljesült, felvétele) mikor bekerültem ebbe a PÉLDÁS FONÓNŐ sítménynormáját havonta átlagosan 130—140 százalékra teljesíti. Emellett foglalkozik az új munkaerőkkel; önzetlenül átadja nekik három évtizedes tapasztalatait. — Otthon pedig vár a házi munka, kertem is van, szívesen hallgatom a rádiót, tévét is nézek és újságot is olvasok — mondja. — Hogy lehetséges ez? Hogyan futja minderre az idejéből? — Nem fecsérlem hagyárba. Éberhardon akkor eléggé monoton volt az élet, én pedig már fiatalon szerettem a változatosságot. Igen ám, de a háború után nem volt munkaalkalom, és mikor megtudtam, hogy munkásnőt keresnek Brati- slavában, örömmel jelentkeztem. És nem bántam meg. A számításaimat is mindig megtaláltam. — A három évtized alatt nem szeretett volna vezetői állásba kerülni? — Nem. Meg se fordult a fejemben. Szeretek kötöttség nélkül dolgozni. A gépet, a fonalat ismerem, mindig tudom, hányadán állok velük. A papírmunkát pedig csak csinálják mások ... Alíbeta Pieáová elvtársnő munkáját nagyra értékeli az üzem vezetősége. 1958-ban az üzem legjobb dolgozója című kitüntetéssel jutalmazták nyolcéves munkásságát. Ekkor már kiváló eredményeket ért el a munkaversenyben is. Azóta a teljesítménye évről évre nőtt, s mert szorgalma mellé kiváló magatartás is párosul, 1975- ben megkapta a Slovakotex legjobb dolgozója című kitüntetést. — Ezt Trenóínben adták át a vezérigazgatóságon — emlékszik vissza az öt évvel ezelőtti nagy eseményre. Akkor elhatároztam, még jobban kihasználom a munkaidőt, jobban ügyelek a kezem alól kikerülő termékek minőségi színvonalára, és többet foglalkozom a fiatal munkatársak szakmai nevelésével. Mert a kitüntetés nemcsak elismerés, hanem további kötelességeket is ró az emberre. KOMLÖSI LAJOS 1980. IV. 27. ÚJ SZÓ
