Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-20 / 16. szám
ÚJ szó ß Újs zerű és kezdeményező nemzetközi tudományos-műszaki együttműködésre van szükség UlHUi II NOdS Hl IflREDZItSMMI ßß írta: Václav Vacok, az SZSZK fejlesztési és műszaki minisztere Napjainkban dolgozóink, állami, gazdasági és társadalmi szervezeteink igyekezete a hatodik ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésére, s ezáltal a CSKP XV. kongresszusán kitűzött célok megvalósítására irányul. E feladataink megvalósításával fejlett szocialista társadalmunk építésének egy újabb jelentős szakaszát zárjuk le. Ugyanakkor nem zárul le az intenzív gazdaságfejlesztés időszaka, amelyben a tudományos-műszaki fejlesztés és a szocialista gazdasági integráció játssza a fő szerepet, sőt e két tényező a jövőben még nagyobb hangsúlyt kap. Éppen ezért e szempont figyelembevételével kell előkészítenünk a hetedik ötéves tervidőszak feladatait, s e szempontok figyelembevételével kell lebontanunk a tervszerű irányítás tökéletesítésével kapcsolatos komplex in tézkedéseket. Munkánkban továbbra is a legelőkelőbb helyet kell elfoglalnia a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott együttműködésünk elmélyítésének. Azért van erre szükség, mert éppen ez az együttműködés teszi lehetővé hosszú távon gazdaságunk szerkezetének hatékony alakítását, a döntő fontosságú termelő szakágazatok és ágazatok fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtését, 8 azt, hogy stabil feltételek közepette oldhassuk meg a tüzelővel, az energiával és nyersanyaggal kapcsolatos problémákat, biztosíthassuk a lakosság élelmezését, a társadalmi munkatermelékenység rendszeres növekedését és számos egyéb társadalmi feladat megoldását. műszaki együttműködésünk fő formájává a kooperáció válik, amelynek a pontos munkamegosztáson, a műszaki-gazdasági paraméterek pontos meghatározásán és megtartásán kell alapulnia. Ezért elengedhetetlen követelmény, hogy a Szovjetunióval való távlati szakosítási és kooperációs egyezmények megkötésekor már a leendő termelők is jelen legyenek, s ezáltal ne csak a kutatásban való együttműködéshez teremtsünk jó •előfeltételeket, hanem a termelést kooperációhoz illetve a gyártásszakosításhoz is, és a résztvevő államok így meg tudják gyorsítani a kutatásfejlesztési eredmények gyakorlati alkalmazásának folyamatát. A KÖZPONTI ÉS AZ ELŐZETES VÄLLALATI TERVEZÉS összehangqlAsa hm. IV. 20. Gazdasági tevékenységünkben már az eddigiek során is nagy, pótolhatatlan szerep jutott a Szovjetunióval történő együttműködésünknek, Illetve a több mint 30 éves részvételünknek a KGST-tagorszá- gok tevékenységében. Mindezt az e téren elért eredményeink szemléltetően bizonyítják, s erről tanúskodnak a szocialista társadalmunk eredményei is. Ennek az együttműködésnak köszönhető nem kis mértékben, hogy sikerült megvalósítanunk az alapvető szociális-gazdasági változásokat, megváltoztatnunk Iparunk szerkezeti összetételét, forradalmi változásokat eszközölni a mezőgazdaságban stb. A szocializmus építése során különösen fontos szerepe van a tudományos-műszaki együttműködésnek, amely a szocialista világrendszer létrejötte óta fejlődik. Több fejlődési szakaszon ment keresztül, és mindig az új feltételeknek, a szocialista államok és a szocialista világrendszer egésze igényeinek megfelelően változott. Állandóan bővült, tökéletesedett, egyre nagyobb és igényesebb feladatok teljesítéséhez járult hozzá. Az együttműködésbe a KGST-tagor- szágok mintegy 2000 kutatási és fejlesztési szervezete kapcsolódott bele, és a kutatók, fejlesztők sokoldalú együttműködés keretében több mint 2000, a kétoldalú kapcsolatok keretében pedig mintegy 3000 kutatási és fejlesztési feladat megoldásában vettek részt. Számunkra a Szovjetunióval való ilyen jellegű együttműködés, a legfontosabb, mert ez az ország rendelkezik a legnagyobb gazdasági és tudományos- műszaki teljesítőképességgel. Ez az együttműködés megsokszorozza erőnket és hatékonyabbá teszi az érvényesülésünket a világban. A Szovjetunió tudományos-műszaki munkahelyein körülbelül 1,5 millió személy dolgozik, ezek egynegyed része nagy elméleti felkészültségű ős jelentős gyakorlattal rendelkező szakember. A világ minden negyedik tudományosműszaki kutatója a Szovjetunióban dolgozik. Az ilyen partnerrel való együttműködés — amely a proletár nemzetköziség szellemében valósul meg — számunkra rendkívül jelentős, növeli a biztonságérzetünket és lehetőségeinket, távlatokat biztosit számunkra a legbonyolultabb tudományos-műszaki kérdések meg oldásában Is. FEJLESSZÜK TOVÁBB AZ EREDMÉNYEKET Az ilyen együttműködés nélkül teljesen elképzelhetetlen népgazdaságunk sikeres fejlesztése. A Szovjetunióval való együttműködés jelenleg 550 fontos kérdés megoldására terjed ki, a közös törekvések tehát népgazdaságunk 'összes ágazatát befolyásolják. Különösen fontos a tudományos-műszaki haladást elsősorban befolyásoló ágazatokban: az energetikában, a gép és kohóiparban, a vegyiparban, az elektronlkai iparban és az elektrotechnikában történő együttmű ködés. Külön kell ezzel kapcsolatban hangsúlyozni, hogy egyes ágazatok fejlesztése a Szovjetunióval folytatott együttműködés nélkül teljesen elképzelhetetlen lenne, mert a feladatok meghaladják lehetőségeinket és erőforrásainkat. Az atomenergetika és általában az energetika Is Ilyen ágazat, de a prágai metró építése, a kohóipar fejlesztése, a számító- és automati- zációs technika bevezetése stb., is elképzelhetetlen lenne az együttműködés nélkül. Kutatási és fejlesztési bázisunk a világ kutatási és fejlesztési kapacitásának csak körülbelül 1 százaié kát képezi. Ha elzárkóznánk, nem tudnánk biztosítani népgazdaságunk fejlesztését és az innováció végrehajtását. Kis ország vagyunk .iparunk fejlett, terméklistánk viszonylag terjedelmes. Ezekből a tényekből kiindulva és figyelembe véve szegényes nyersanyag-bázisunkat, a szó szoros értelmében szükségünk van arra, hogy a Szovjetunió hatalmas gazdasági és tudományos-műszaki teljesítőképességére támaszkodjunk. Az együttműködésben a szocialista internacionalizmus érvényesül, a segítségnyújtás önzetlen, a kap csolatok fejlesztése kölcsönösen előnyös. A gyárt mányfejlesztési ciklus általános lerövidülése világjelenség, így nyilvánvaló, hogy az egyre élesedő kon- kurrenciaharcban nem lennénk képesek helytállni, ha továbbra is túlságosan sokféle terméket gyártanánk. Még távolról sem használtuk ki az együttműködésben rejlő összes lehetőséget. Ez a tény aikkor domborodik ikl igazán erőteljesen, ha a pillanatnyi helyzetet összehasonlítjuk a feladatokkal, a távlatokkal és a további együttműködés feltételeivel. Ha abböl indulunk ki, hogy a jövőben a nyersanyag és az energiahordozók (beszerzése, a társadalmi termelés fejlesztése még nehezebb körülmények között megy végbe, ha tudatosítjuk, hogy az eddiginél sokkal bo nyolultabb műszaki problémák megoldása vár ránk, akkor az Is teljesen nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy az együttműködés eddig alkalmazott formáit és mértékét tovább kell.fejlesztenünk. SZÍNVONALAS döntéseket, KONCEPCIÓZUS IRÁNYÍTÁST Megváltozott a iwilág, ma már sehol sincs nyersanyagfelesleg, amelyet olcsón és bármely termékért meg lehetne vásárolni. Napjainkban már a legelmaradottabb ország sem ad el olcsón nyersanyagot. A nyersanyag- és élelmiszerpiacon kiéleződött a konkurrencia. Nyersanyagot és energiahordozót ma már csak más nyersanyagért, élelmiszerért, vagy rendkívül jó minőségű, gyakran egyedülálló tulajdonságú termékekért lehet vásárolni. E tényt is teljes mértékben tudomásul kell venni prpblémáink Intenzív megoldása érdekében. Mi éppen most és az elkövetkező években hajtunk végre nagy fejlesztést, hogy megteremtsük az elkövetkező években és évtl zedekben való műszaki fejlesztés és a nemzetközi együttműködés feltételeit. Éppen ezért minden eddiginél tökéletesebben és céltudatosabban, képzettebben kell döntéseket hoznunk arról, hogy a tudomá nyos-műszaki fejlesztésben mit oldunk meg csak saját erővel és mit a Szovjetunióval és a KGST többi tagországával együttműködve, mit licencvásárlással és gépimporttal. A múltban — és sok szempontból még ma is — az államok többnyire az egyszerű árucserére össz pontosítottak. Kétségtelen, ennek is megvan a maga jelentősége, mert gazdagítja a választékot és a pia cot. Ez azonban önmagában még nem fokozza lénye gesebben az ország gazdagságát, és ha fokozza is, ez csak hosszú idő után realizálódhat. A szocialista áru cserében és együttműködésben az együttműködés in tenzívebb és magasabbrendű változatának érvényesítésére törekszünk. Ha a kölcsönös cserében nemcsak áru és termékek szerepelnek, hanem tapasztalatok és tudományos-műszaki Ismeretek is, lényegesen gazda gabbá válunk, gyorsabban gyarapodunk. Az ilyen együttműködés továbbfejlesztéséhez meg vannak már a feltételeink, főleg azóta, hogy kidolgozták és jóváhagyták a KGST-tagországok együttműködésének és gazdasági integrációjának Komplex Programját. A program jóváhagyása óta már jelen tős előrehaladás történt a tudományos-műszaki együttműködésben. A közös munkában azonban még nagy szükség van a régi gondolkodásmód felszámó lására, a tudományos-műszaki, fejlesztési, gépszer kesztő és tervezési munkahelyek, az üzemek és vál lalatok együttműködésének új alapokra való helye zésére. Sok esetben még ragaszkodnak a partnerek a kevésbé hatékony együttműködési formákhoz, és nem fejtenek ki kellő kezdeményezést a magasabb formák érvényesítéséért. Mindenkinek fel kellene is mernie, hogy a hagyományok néha gátló tényezők, hogy egyedül nem oldhatók meg a problémák és nem gyárthatunk mindent. Ennek szem elől tévesz tése károsan hat népgazdaságunkra. Ezekben a napokban folytatódnak a KGST-tagorszá gok sokoldalú és kétoldalú konzultációi a tudomá- nyos-műsziaki politika 1990-ig megvalósítandó fő fel adatairól és a hetedik ötéves tervidőszakra szőlő tu dományos és műszaki fejlesztési terv összehangolásáról. Eközben mi arra törekszünk, hogy azok a tényezők érvényesüljenek a jövőben, amelyek döntő mentékben befolyásolják népgazdaságunk további fejlődését. Szem előtt tartjuk, hogy számunkra a nyersanyag- és energiahordozó igények kielégítése, a munkaigényesség csökkentése, az innováció meggyorsítása, a külkereskedelmi versenyképesség növelése — létfontosságú tényező. Azt az alapelvet érvényesítjük, hogy tudományos Eddig többé-kevésbé csak a központ szempontjairól ejtettünk szót. A feladatok megvalósítására azonban elsősorban a kutató és fejlesztő intézetekben, termelési-gazdasági egységekben, vállalatokban, üzemekben kerül sor. Ráadásul az irányítás középfokú láncszemeinek — a vállalatoknak és a kutatási szervezeteknek — az egyezmények alapelvei értelmében közvetlenül Is kapcsolatokat kell teremteniük a Szovjetunióban és a KGST többi tagországában működő partnerekkel. Éppen ebben a szférában jut fontos szerep a kezdeményezésnek, a munkaszervezés, a technológia tökéletesítésének, az innovációnak, a termékek minőségi tulajdonságai javításának, a műszaki alkotó készségnek és rátermettségnek stb. Az alsóbb szinten megfogalmazott elképzelések gyorsan és igen gyakran nagyobb beruházások nélkül Is megvalósíthatók. Ebből az következik, hogy az együttműködést nemcsak a KGST Végrehajtó Bizottsága szervezi és nemcsak a meghatalmazottak, a KGST állandó munkabizottságai vagy tervbizottságai Illetve tudományos- műszaki szerve^ és további központi reszortjai szervezik, hanem társadalmunk minden rétege bekapcsolódik ebbe a tevékenységbe. Eredmények itt csak úgy érhetők el, ha minden fél felismeri az együttműködés lényegét, kölcsönös dialektikáját és a feladatokat. Másszóval: jó eredmények csak akkor érhetők el az együttműködésben, ha a központi és az előzetes vállalati tervezést kéz a kézben valósítják meg. Az eddig alkalmazott gyakorlatban az együttműködés magasabb formáit többnyire felülről szervezték. A végrehajtás lényegesen rugalmasabbá válhatna, ha a partnerszervezetek fokozottan aktivizálódnának. Ezzel nemcsak a meglévő terv végrehajtása tökéletesedhetne, hanem a későbbi tervek kidolgozásának színvonala is javulna. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy a szakmunkás, a mester, az újító ne- csak az éppen gyártott alkatrészt ismerje, hanem a terméket is. Ismerje a termék tulajdonságait, legyen tisztában azzal is, hogy az adott szakmában mi jelenti a világszínvonalat. Ez már a tájékoztatással, az irányítás, a szakmai és politikai nevelés színvonalával és a dolgozók érdekeltté tételével függ össze. A helyzet jobbrafor- dítása érdekében főként a pártszervek és -szervezetek tehetnek sokat. AZ INTERNACIONALIZMUST NE CSAK SZÓBAN HIRDESSÜK Nagy szükségünk van az elszigeteltséghez vezető elképzelések és szokások leküzdésére. Az elszigeteltségre törekvés még sok dolgozó kezét béklyóba köti és gátolja az együttműködés kibontakoztatását, elszürküléshez, az átlagos színvonallal való megelégedéshez vezet. Az ilyen törekvések ellen a lehető leghatározottabban lépjünk fel. A tudományos-műszaki fejlődés — és ezen belül a nemzetköz' szocialista együttműködés nem reszortkérdés, hanem az egész társadalom ügye, feladata. Teremtsünk ezért olyan feltételeket és légkört, hogy minden egyes állampolgár érezzen felelősséget az együttműködés fejlesztéséért. A tanítók például azzal járuljanak hozzá e cél eléréséhez, hogy az ifjú nemzedékkel megismertetik a nemzetközi szocialista összefogás szükségszerűségét és hasznosságát. A káderek felkészítésében, nevelésében és értékelésében Is e szempont figyelembe vételével járjunk el. Nem kampányfeladatról van sző, hanem a tudósok, műszakiak, föld művesek és irányítási dolgozók alkotó és gyümölcsö ző összefogásáról. A Szovjetunióval és a többi KGST-tagországgal való együttműködés eddig is fejlődésünk legerősebb oszlopa volt. A jövőben ez az együttműködés minőségileg még magasabb szintűre fejlődik. Nem elegendő, ha az internacionaliamust csak proklamáljuk, ha csak elméletileg és szavakban teszünk mellette hitet. Az internacionalizmus ma — az érzelmi momentumok mellett — tudományos-műszaki együttműködést, világszínvonalú termelés együttműködést is jelent. Nemzeti büszkeség? Rendben van, de ezt csak úgy érvényesíthetjük, úgy tölhetjük meg Igazi tartalommal, ha az egész szocialista közösség javára tevékenykedünk. Mert ezzel önmagunk javára cselekszünk.
