Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-20 / 16. szám
Ahol a múlt a jelennel találkozott A „BÉKE“ A JÁRÁS LEGJOBB SZÖVETKEZETE * BŐVÜL A „CSALÁD". NŐNEK A GONDOK • A KÖZÖS OTRA TÉRT AZ UTOLSÖ EGYÉNILEG GAZDÁLKODÓ FALU Szinte hihetetlenül hangzik, hogy a már „férfikorát“ élő szocialista mező- gazdaság idején két szomszédos község közül az egyik földművelői még egyénileg gazdálkodnak, ugyanakkor a másik falu kitüntetett földmüvesszövetke- zetében aranyfokozatot kiérdemelt szocialista muinkatoriigádot ünnepelnek. Pedig a nagykürtösi (Velky Krtíg) járás két községében, ipolynyéken (Vinica) és Magasmaf tény ban (Hrusov) ez a helyzet. A járás legnagyobb községe, Ipoly nyék földművelői 30 éve formálják közösen eredményeiket. A Béke Efsz meg- alakulása óta mindig az Ipoly-mente egyik legjobb szövetkezete volt. A sík szántóföldek jó feltételeket teremtettek a gabona és a kapások termesztéséhez, a hegyoldalak pedig a szőlőműveléshez. A község földművelői okosam hasznosították ezeket az adottságokat, és amikor a növénytermesztés mellett nagyszerű eredményeket hozó korszerű ba- romfiflarmot is létesítettek, még szembetűnőbb lett a fejlődés. A közös tagsága az évek folyamán elért kiváló eredményeiért számos elismerésben részesült. Ök kapták meg elsőként a szovjetunióbeli venyevi járás dolgozói által ajándékozott vándor- zászlót is. Ezt minden évben a legjobb termelési eredményeket elérő mezőgazdasági üzem kapja. Az utóbbi években bővült a közös, egyesült a hegyek közötti Csali (Celov- ce) község szerényebb eredményeket elérő szövetkezetével, amely egy kicsit „lefékezte“ a fejlődést. Ám a kezdeti problémákat a tapasztalt vezetők és a most kétnyelvű, de egy akarattal szorgoskodó tagság hamarosan leküzdötte. Bizonyítja ezt az is, hogy az 1979-es gazdasági évet sikeresen zárták, hiszen a nagykürtösi járás mezőgazdasági üzemei közül egyedül az ipolynyéki Béke Efsz teljesítette termelési tervét. Sőt azt 5,9 százalékkal meg is tetézte, s így 2 millió 700 ezer korona tiszta jövedelemre tett szert. Pedig az elmúlt esztendő egyáltalán nem kedvezett ennek a szövetkezetnek sem, s így a növénytermesztésben még 80 százalékra sem sikerült a tervet teljesíteni. Bár a mostoha időjárás ellenére gabonából 40,7 mázsás hektárhozamot értek el, a tervezett mennyiségtől 93 vagonnal elmaradtak. A szőlőtermés az előző évinél jobb volt, de így is csak 53 mázsás hozamot értek el. Segített viszont a szőlő kiváló minősége, így a szőlészetben a tervet 89 százalékra teljesítették. A növénytermesztésben előállt kieséseket pótolta az állattenyésztés. A tervezett .tejfelvásárlást 79 ezer liter tejjel toldották meg. Rendkívül jó eredmények születtek a baromfitenyésztésben: 27 millió 544 ezer darab tojást termeltek, a tervezett felvásárlást 1 millió 700 ezer darabbal túl Is szárnyalták. A sikerek mögött elsősorban az embereket kell keresni, akik egész évben szorgoskodtak a kitűzött feladatok megvalósításán. Minden munkaszakaszon: a növénytermesztésben, a gépesítőrészlegen, a gépjavítóknál, az állat- tenyésztésben, vagy éppen az irányítás, a munkaszervezés területén. Külön kell szólni a közösben folyó szocialista munkiaversenyről, melynek nyomán két szocialista munkabrigád, a baromfitenyésztésben Fekete Lászlóné, gépjavítóknál pedig Tóth Ferenc brigádja elnyerte az aranyfokozatot. Ez a siker annál értékesebb, hogy a középszlovákiai kerület mezőgazdaságában dolgozó kollektívái közül, rajtuk kívül még senki sem érte el ezt a megtisztelő címet. Az eddig felsorolt eredmények után talán már természetesnek tűnik az is, hogy a venyevi vándorzászló is újra Ipolynyékre került, és hogy számos dolgozó, köztük Grefío György elnök is, megkapta „A szocialista mezőgazdaság 30 éve“ emlékplakettet. A sikerekben gazdag 1979-es esztendő után újabb határkő következik a szövetkezet életében. Ismét bővül a nagy család: a már említett Magasmaj- tény eddig egyénileg gazdálkodó földművesei a közös útra léptek és nyomban egyesültek az ipolynyéki szövetkezettel. Ezzel „átugrottak“ három évtizedet, hiszen az útkeresés nehéz gondjait távóliartja tőlük az a tény, hogy egy minden vonatkozásban fejlett szocialista mezőgazdasági üzembe kerültek. Képletesen szólva: a múlt találkozott a jelennel. Ezzél a társulással a közös vezetőire ismét nehezebb évek várnak, hiszen újra neki kell látni a már szinte elfelejtett műveletnek: a mezsgyék felszántásának. Sok munkát igényel majd a gépek nyomán mélyebben szántott terület megtisztítása, a fák, bokrok, kövek eltávolítása stb. Mert a magasmajtényi határ a legnagyobb jószándékkal sem nevezhető ideális „hozománynak“. A kimondottan hegyvidéki község 1200 hektárnyi területéből mindössze 200 hektár a szántó, az is gépekkel nehezen megművelhető. A másik nagy hiányosság a víz, amiből itt a hegyen ugyancsak kevés van. Ez volt egyik fő oka a kései szocializálásnak, hiszen itt vizet csak a szétszórt tanyák közelében létesített „vízgyűjtőkben“ találni, azzal pedig szocialista mezőgazdaságot üzemeltetni nem lehet. Most, hogy a vízvezeték építése nyomán vizet kapott a tanyavilág „központja“, létrejött a közös, melynek nyomán a Béke Efsz újabb 240 taggal bővült. Ez a „családnövekedés“ az új termelési ágazatok bevezetésén kívül az új tagok nevelése terén Is nagy feladatokat ró a szövetkezet vezetőségére. Az ipolynyéki Béke Efsz vezetői, dolgozói az elmúlt 30 év alatt eredményesen birkóztak meg az előadódó problémákkal. Azokat leküzdve elismerésre méltó szintet értek el. Most újabb nagy, de nemes feladatot kell megoldaniuk: a nagykürtösi járás utolsó egyénileg gazdálkodó községének lakosaival megszerettetni a szocialista mezőgazdasági termelési formát, mely a könnyebb és boldogabb életet is jelenti egyúttal. BOJTOS JÁNOS Jozef Nosko mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság igazgatója átadja „A szocialista mezőgazdaság 30 éve“ emlékérmeket Eredményes évről számolt be Greüo György Efsz elnök az évzárón (A szerző felvételei) első tavaszi napokban kint még hideg volt, de ni. a vásárúti (Trhové Myto) Csehszlovák Szovjet Barátság Efsz kertészeténeik üvegházaiban és fóliasátrai alatt már zöldellt a szállításra váró fejes saláta és a karalábé. A serényen dolgozó Tóth Iréntől és Nagy Ilonától kérdeztük: Vajon mindig ilyen jő körülmények között dolgoznak? — Amiőa a kút adja a meleget — válaszolták — olyanra szabályozzuk a levegő hőmérsékletét, amilyen a legmegfelelőbb a növények fejlődése szempontjából. Az üvegházak előtt Androvics Ferenc mutatta a termálforrás fölé épített két nagy tartályt, és a víz- elosztő berendezést. Egy-két adattal érzékeltette a 2500 méter mély kút teljesítményét, amelyből másodpercenként 23 liter 74 fokos melegvíz tör fel. A tartályokban kicsapódik belőle a gáz, és csak ezután juttatják szivattyúkkal a tőbbfelé ágazó csövekbe, hogy melegítse a fűtőtesteket. Az egyik fóliasátor alatt a földben húzódnak a speciális csövek, így a talajt fűtik. Kísérleteznek, hogy a termálvíz-fűtés melyik módszere a leggazdaságosabb és a legmegfelelőbb. Tanulmányozzák, hogy melyik módszer segíti elő a palánták és zöldségfélék leggyorsabb növekedését. Kísérletek, tanulmányok alapján jött létre a központi hőfejlesztő is. Erről a legtöbbet Mészáros Ernő beszélt, aki már más üzemben is foglalkozott a termálvizek felhasználásával. — Gyakran jártunk Magyarországra — emlékezett vissza — s láttuk, hogy a határmenti lipőti Termál Termelőszövetkezetben a föld gyomrából feltörő termálvízzel fűtik az üvegházakat. Később ellátogattunk a szentesi Árpád és a szintén Termál nevű termelő- zövetkezetekbe is. Mindkét gazdaságban jól felhasználták a forró vizet az űvegházak és a fóliasátrak fűtésére. Amikor hazatértünk, megkezdtük a tárgyalásokat, hogy a járás melyik mezőgazdasági üzemeiben lehetne felhasználni a föld méhében rejlő értékes ZiidségtNiKsztÉstmnálviz-fiitéssel Az üvegházakból április 10-ig több mint 120 000 darab fejes salátát és 115 000 darab karalábét szállítóttak el. Nagy Ilona és Tóth Irén az egyik üvegházban karalábé szedés közben (CSTK felvétele) energiát. Az első kísérleteket az Agrofrigor vállalatban kezdtük meg. Az űvegházak és a fóliasátrak megszemlélése után mondta el az üzemgazdász, hogy az Agrofrigor kertészetében már 1971-ben feltört a furatból a termálvíz, és később azokat az üvegházakat fűtötték vele, amelyekben virágot termesztettek. Az első sikerek után keresték, kutatták a lehetőségeket, hogy hol lehetne még felhasználni ezt a természetes energiát. Biztatást kaptak a Bratislavai Geológiai Kutató Intézettől, amelynek dolgozói arról tájékoztatták őket, hogy a Csallóköz és Mátyusföld egy része alatt a mélyben termálvíz források rejtőznek. Ezek után fúrták a 2500 méter mély kutat Nyárasdon, .amelynek olyan bő a forrása, hogy a feltörő vízzel könnyen ki lehet fűteni az 1,75 hektáros területen levő üvegházakat, és még a 18 áras zöldségszaporító házat is. A jövőben még egy új zöldséghajtatő házat is fütenek termálvízzel, az „elhasznált“ vízzel pedig a sportcsarnokot. Az üzemgazdász számokkal bizonyította a termálvízfűtés előnyét és gazdaságosságát. A módszerrel egyrészt évente 110 ezer korona értékű szenet takarítanak meg, másrészt pedig a rendszeres geotermikus hőenergia-ellátás lehetővé tette, hogy egész évben termelhetnek szegfűt, és február végén már szállíthatták a fejessalátát és karalábét. Beszélgetés közben tudtam meg, hogy a termálvizet Felsőpatonyban (Horny Potőú), Somorján (Samorín), és Nagymegyeren (Calovo) is felhasználják már az üvegházak és fóliasátrak fűtésére. Nagyon ígéretes kezdeményezésről van szó. A zöldségkertészetek mellett pedig több fürdőt létesíthetnének, amelyeket a környékbeliek bizonyára szívesen látogatnának a hétvégi kirándulásokon. Annál is inkább, mert kevés a melegvizű fürdőnk. Ibi.) 1880. IV. 20. 6
