Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-13 / 15. szám

VASÁRNAP 1980. április 13. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 5.47, nyugszik 19.22 Közép-Szlovákia: 5.55, nyugszik 1930 Nyugat-Szlovákia: 6.03, nyugszik 19.38 órakor A HOLD kel — 5.21 nyugszik 17.17 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük IDA és ALES nevű kedves olvasóinkat lBS5-b«n kait meg fsait de LA FONTAINE kiemelkedő francia küllő (sail. 1S21) • leas-baa «Sietett LU­KÁCS György kommunista filozófus, esztéta, iroda ssrzjnssz szlovák Írónő, érdemes mű­AZ UJ SZÓ JOVO HETI VASÁRNAPI SZAMANAK TARTALMÁBÓL A huszadik század — Lenin százada Vilém Novy írása Bégeden emberek Török Elemér írása New Yorkban Kulcsár István riportja Bátran aküzösmü i't » :. ii ____ ie trenozasaDan Irta. Váciav Vacok. az SZSZK fejlesztési és műszaki minisztere Válaszúton Gály Iván riportja Éjszakai járőrön Németh János riportja ÉleskwészBt Részlet Grendel Lajos xesztHO regenyeooi Vasárnap este van, az idő lassan tízre jár. A buszban kirándulásról, lá­togatóból hazafelé tartó emberek utaznak a szlo­vák főváros Dúbravka ne­vű lakótelepére. Fiatalok, idősebbek, ki párosán, ki egyedül. Az állatkerttel szembeni sörözőnél fel­szál egy negyvenöt év körüli férfi, akit egy alig tizenhat éves legényke karol szorosan. A fia le­het. Leülteti apját a legkö­zelebbi ülésre, vagyis ép­pen mellém, és egy lé­péssel odább áll, mintha restellné, hogy apja fel- öntött a garatra. Az apja közben motyog valamit, de a legény nem érti sza­vait. En is csak szófosz­lányokat csípek el, me­lyekből annyi azért ösz- szeáll, hogy még egy sört meg akart inni, mert szörnyen szomjas. Nem tudom, hány korsótól múlhat el a szomja, de jó néhánnyal megivott, abban biztos vagyok. Es nemcsak én, a többi utas is. Az egyik megállónál a férfi hirtelen felugrik, mintha semmi baja sem volna. Fia azonban nyom­ban átkarolja, nehogy a következő pillanatban mégis elterüljön a csuk­lós autóbusz padlóján. — Miért álltái fel? — kérdi aggódva. — Ülj vissza/ — Nem ülők! — vála­szolja a szülő, aki sértő­nek véli a fiú utasítását. Apa és fia A fiú nem kardoskodik, bár a helyzet egyáltalán nem közömbös számára, hiszen apja egyensúlyáról is neki kell „gondoskod­nia." — Már csak egy kor­sóval akartam meginni — tér vissza a férfi a már hallott szövegre. — Egyetleneggyel. — Majd máskor — mondja apjának az egy­két centivel magasabb, de nyurgább fiú. — A kocsmánál leszól­tunk, és megiszok még eggyel — felettit ki a sörbarát. — Most hazamegyünk — szegezi le a fia. — Tíz perc az egész. Talán még annyi sem — alkuszik az apa. A fiú hajthatatlan: — Hazamegyünk. A szavadat adtad rá. A busz közben fékez. — A kocsmánál va­gyunk! — csillan fel a férfi szeme, s már indul is az ajtó felé. A legényke azonban visszarántja: — Megmondtam, hogy hazamegyünk — ismétli meg és még szorosabban belekarol az apjába, aki egyszeriben elszégyelli magát. Sőt, úgy érzi, meg kell magyaráznia a bizonyítványát a közel­állóknak. — Bezzeg ml szót fo­gadtunk a szüléinknek — mentegetőzik. — De ezek már nem tisztelnek ben­nünket ... Valami fontosat még akart mondani, de a kő­vetkező fékezésnél csak nagy üggyel-bafjal sike­rült állva maradnia. A fia Segítségével. Aztán leszálltak és el­indultak hazafelé. Az ,Atyai szára nem hajló" fiú és az örök szomjúság­ra ítélt apa. Aligha tudnak nálunk oly sokan franciául mint ahányon alkalmanként megvásárolják a francia nyelvű, PIF elnevezésű gyermeklapot, mert a laphoz mellékelt celofán- tasákban mindig találha­tó valamilyen egyszerű, könnyen összeszerelhető, játék. Vagy ahogyan franciául mondják: gad- zsett. Ha a szülök, nagyszü­lők hírét veszik, hogy a PIF legújabb száma meg­vásárolható az ORB1S vállalat árudájában, első­sorban az ötletes játék, a gadzsett megvásárlása ér­dekében vállalják a sor­ban állást. A múltkor egy bácsika, feltehetően nagyapa, lep­lezetlen őrömmel bonto­gatta a celofántasakot, közben így lelkendezett: — Hiába, ilyen ötlete­sek is csak ott, a nagy­betűs Nyugaton tudnak lenni. Meglepődött azonban, amikor az elárusítónO megkérdezte tőle: — És tudja, hogy kik azok az ötletes szerkesz­tők? Kik azok? A bácsika tagadást je­lentő fejmozdulattal je­lezte, hogy nem tudja, az elárusítónő tehát megma­gyarázta; — A Pif a Francia Kommunista Párt gyer­meklapja. A gadszettgyár- tó műhely vezetője Chris­tian Lampert aki a múlt­kor sajtónyilatkozatban mondta el a szocialista országokból hozzájuk lá­togató szerkesztőknek, hogy azért fontos szá­mukra a lap és az ötletes játék, mert közvetve ugyan, de így is propa­gálják a kommunista párt gondolatait. Nem szólt erre a bácst- ka semmit, de a sorban állók egyike megismétel­te, amit az előbb éppen ő mondott: — Hiába, ilyen ötlete­sek is csak ott, a nagy­betűs Nyugaton tudnak lenni. Persze a hangsúlyból érezni lehetett, hogy ez az elismerés már azok­nak szól, akiket valóban megillet. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A nemzeti és a nemzetközi érdekek egy­ségének és a szocialista közösség szilárd láncszemeként általunk teljesített köteles­ségeknek mélyreható megvilágítása híján az emberek képtelenek lennének megérteni pártunk politikáját és azt teljes támogatás­ban részesíteni Különösképpen fontos az, hogy megértsék lehetőségeink valós voltát és tudatában legyeinek annak, hogy nem minden függ csak a mi akaratunktól. Egész igyekezetünket arra orientáljuk, hogy az emberek munkájának eredményei, minden erőink és eszközünk a békés célokat, az em­ber javát szolgálják. Ha azonban a legreak- ciósabb imperialista erők szüntelenül áj, még pnsztitóbb és költségesebb fegyvereket fejlesztenek, s azokat határainktól Nyugat­ra széthelyezik, ha veszélyeztetik szocia­lista hazánk szabadságát és biztonságát, ak­kor szent kötelességünk mindent megtenni a béke szavatolására. Az öntndatosság, a szilárd meggyőződés, a szocializmus ügye iránti hűség kérdése kulcsfontosságó kérdés. Országunkban a szocialista építés három évtizede elegendő tapasztalatot szolgáltatott számunkra ennek a fejlődésnek bonyolultságáról, amely ki­igazította nem egy, a forradalom kezdeté­hez fűződő elképzelésünket és egyidejűleg megszilárdította azokat az alapokat, ame­lyeken az üj társadalmat építjük. Ideológiai munkánkban le kellett küzdenünk nem egy elhajlást a forradalmi tanítástól, a revizio- nizmusnak, a bal- és a jobboldali oportu- nizmusnak megnyilvánulásait, a romantiz- mns, a doktrinérizmus ás a szubjektivizmus elemeit. A gyakorlat ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy a szocializmus útja bonyolult és éles társadalmi harc, amelyben menet közben kell megtervezni az előrehaladás irányait, felmérni helyességüket, rugalma­san megoldani a különféle problémákat, ta­nulni a hibáikból, ünbirálóan megítélni min­den lépésünket, s mindig időt találni ax elért eredmények elemzésére, valamint az erők elkerülhetetlen átcsoportosítására. Ke­serűen okultunk, hogy milyen veszélyes le­becsülni a kispolgárság visszahúzó erejét, a régi társadalom csökevényei felelevenedé­sének képességét, ábrándokat és délibábot kergetni, türelmetlennek lenni, ágy véle­kedni, hogy egyetlen nemzedék mindent megold és nem tartani tiszteletben a szo­cialista építés objektiv törvényeit. (Vasil Bilakinak, a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből) Már gyermekkorában von­zották a gépek. Szívesen el­nézte a községükön áthala­dó autókat. A hárskúti (Li- povnik) Bollo Gyula mégsem lett autószerelő, hanem az állami erdészethez került, facsemetét ültétől. Ennek többek között az volt az Oka, bogy időközben édes­anyja meghalt, édesapja pe­dig még nem tért haza a ha­difogságból. A négy gyerek­ről a nagyszülők gondos­kodtak. Ezért volt szükség az ö keresetére Is. — De gyermekkori vá­gyamról nem mondtam le. Egyszer alkalmam nyílt traktorvezetői tanfolyam el­végzésére. Nem haboztam. A vizsga sikerült, és tényleges katonai szolgálatomig trak­torral dolgoztam. A sors úgy hozta, hogy a katonaságnál is kormányke­rék mögé ült. Megtanulta a gépjármű javítását, karban­tartását. Leszerelése után a lakóhelyéhez közel eső vas­úti alagút építésénél lett traktoros. Később, 1956-ban, régi vágya teljesült. Felvet­ték a Csehszlovák Autóköz­lekedési Vállalat rozsnyói (Rofiíava) üzemébe. — Ma is jól emlékszem, RND típusú tehergépkocsit kaptam. A tejszállítás volt a feladatom, ami azzal járt, hogy reggeli háromkor már úton kellett lennem. Később Skoda-kocsit kaptam, amely- lyel a kassai sörgyárból hordtam a sört járásunkba. Az üzem vezetőségének sohasem volt baja velem. Sőt, megörvendeztette azzal, hogy ő is versenyre kelt a baleset nélkül megtett kilo­méterekért. A hatvanas évek elején felettesei azt javasol­ták, üljön autóbuszra. így lett. Azóta naponta hordja munkába az embereket, is­kolába a gyerekeket. Hárs- kútról reggel fél ötkor in­dul, és csaik este hat óra felé vetődik haza. Nyáron, mun­kaszüneti napokon, rövtdebb útra kirándulókat visz, fő­leg Magyarországra. Han­gyaszorgalommal gyűjtöget­te a baleset nélküli kilomé­tereket. S tavaly milliomos lett, amiért pénzjutalmat és az ezért dukáló jelvényt Is kapott. — A mai zsúfolt közúti forgalomban bizony nem könnyű közlekedni. Nem di­csekvésképpen mondom, de mindig igyekszem betartani a közlekedési szabályokat. Előnyt adok ott Is, ahol né­kem van elsőbbségem. Min­dig arra gondolok, hogy az autóbuszban ülő emberek életéért én felelek. Az üzem vezetői úgy mondják, nagy gondot for­dít a kocsi műszaki állapo­tára. Minden javításnál ott van a műhelyben. Segít a szerelőknek és féltő gond­dal ügyel arra, hogy minden hibát kijavítsanak. Ezzel szakmai tudását Is bővíti. S eddig még minden évben si­keresen letette a teszt-vizs­gát. — Baleset nélkül szeret­nék megtenni még legalább további félmillió kilométert, ha az egészségem engedi, többet is. Nincs ebben sem­mi ördöngösség, csak ponto­san és lelkiismeretesen kell elvégezni a mindennapi fel­adatokat. A 48 éves Bállá Gyula az ünnepi aktus óta is közel öt­venezer kilométert tett meg baleset nélkül. S hogy az idő követelményeivel is lé­pést tart, ezt bizonyltja az is, hogy minden gumiab­ronccsal az előírtnál 4—5 ezer kilométerrel többet tesz meg, s az év első két hónap­ja alatt száz liter naftát ta­karított meg. — Szabad időmben a ház körül, a kertben teszek-ve- szek. S ha mindhárom gye­rek idehaza van, akkor ün­nep van nálunk. Kimegyünk az erdőbe. Máskor a roko­noknak, az Ismerősöknek se­gítek a családiház építésé­nél. Nem pénz tette milliomos­sá, hanem a baleset nélkül megtett kilométerek. Fény­képe a napokban odakerül az üzem bejáratánál levő arcképcsarnokba. Ez büszke­séggel tölti el és még jobb munkára serkenti. NÉMETH jANOS MILLIOMOS 1980. IV. 13. ÚJ SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents