Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-06 / 14. szám

Magas, jegenyetartású ember. Kerüld a feltűnést. Aikl nem ismeri közelebbről, aldgha gondolja róla, hogy komoly forradalmi múlt áll mögötte.

— Mikor is kezdődött?

Jellegzetes mosolyával néz rám.

— Érdekel ez még valakit?

Hallgatunk egy sort. Aztán feláll, a szomszéd szobáiba megy. Néhány perc múlva újra megjelenik, magas termete szinte betölti az ajtóit. Kezében kötetnyi irat és doboz. Elém teszi.

— Itt van, nézd át őket. Mostanában én is egyre gyakrabban nézegetem e kitüntetéseimet, rajtuk keresztül idézgetem eddigi életem. Mozgalmi múltam korán, 14 éves koromban kezdődött. Ekkor léptem a Komszamolba.

Igen, a ma 71 éves Michal Hadlega jóformán gyermekiként kezdte forradalmi életét. 25 éves, amikor megválasztják a Komszomol területi titkárává. Szószólója a kárpátaljai, vagy ahogyan akkor mondták, a rusziinszkől éhező, nyomorgó ukrán nemzetiségű fiataloknak, munkásoknak. Köztudott, hogy Kárpátalján volt a burzsoá köztársaságban a legnagyobb nyomor. Ezt megrázóan írja le Fábry Zoltán: Az éhség legendája című szociográfiai riportjában. Érdemes idézni néhány mondatot az akkor elkobzott könyviből, hogy megértsük a Kárpátalján egyre erősödő munkásmozgalom lényegét: „Az éhség itt nem fúl rezignáciőba, az ember itt nem kushad, az éhség itt öntudatra és most először — ne tessék nevetni — emberi méltóságra ébreszt: ha nincs kenyér, nem kell az alamizsna sem... Az éhség itt nem koldusokat nevel, de célttudó harcosokat.. .*

Ilyen célttudó harcossá nevelődött Michal Had- íega Is.

— Hetvenegy év? Kérdezgetem sokszor magamtól, már ennyi lennék? Fizikailag nem érzem annyinak magamat, s még szellemileg sem — mondja és hátradől a karosszékben. — Komolyan mondom, úgy tűnik, mintha csak tegnap történt volna minden. 1929-ban léptem a pártba, s még ebben az évben küldött ki a párt Moszkvába hároméves katonaiskolába. Ott találkoztam Gottwald és Dimitrov elvtársakkal. Biztattak, csak tanuljak, mert otthon még sók munka vár ránk, kell a képzett kommunista.

S amikor 1932-ben hazajött, börtön várt rá. Erre így emlékszik:

— Meg se melegedtem otthon, máris jöttek értem a zsandárok. Elvittek, s minden bírósági tárgyalás nélkül lecsuktak, mint orosz kémet. Egy évig ültem a beregszászi börtönben. Ott sokat olvastam, az elvtársaim mindig csempésztek be könyvet. Amikor kikerültem a börtönből, minden fenyegetés ellenére ott kezdtem, ahol abbahagytam. Számtalan niépgyűlésen szónokoltam munkásoknak, favágóknak, lerongyolódott parasztoknak. Jól beszélteim magyarul is, Így a magyar elvtársakkal is kitűnő kapcsolatot építettem ki.

— Volt-e még később is a Szovjetunióban?

— Másodszor 1939-ben. Ekkor már szöktem, mert Horthy rendőrkopói 50 ezer pengő vérdíjat tűztek ki a fejemre. Ogy érkeztem a Szovjetunióba, mint második hazámba, úgy .is fogadtak a szovjet elvtársak, mint akit hazavártak.

Aztán két év múlva bekövetkezett az a szörnyűség, ami annyi szenvedést, áldozatot követelt az emberiségtől, de mindenekelőtt a szovjet néptől: a második világháború.

— Hol érte a háború híre?

— Moszkváiban.

— Ügy tudom, ön is jelentkezett azonnal katonának?

— Igen, de 1942-ben átléptem a megalakult csehszlovák hadseregbe. Itt, mint alhadnagy három hónapig tüzérségi kiképzésre oktattam a katonákat. Utána Jefremovban részt vettem a II. csehszlovák ejtóernyősbrigád szervezésében, innét kerültem ki a frontra. Kijevnél estem át a tűzkeresztségen. Az ej'flőernyősbrigádban találkoztam Péter Imrével, akit már korábban is ismertem Királyhelmecről. Én a harmincas években gyakran megfordultam Helmecen, az én feladatom volt a Munkás .Színjátszó Körök szervezése és irányítása. Helmecen igen színvonalas műsorokat adott elő mindiig a színjátszó kör.

Itt ül velünlk Péter Imre bácsi is. ö 77 éves, zömök termetű, nyílt tekintetű veterán harcos. Ma nyugalmazott pedagógus. 1958-ban elsőiként kapta meg a járásban a Példás tanító címet, ö így emlékezik:

— 1943 januárjában estem fogságba a Don- kanyanban. Egy Moszkva melletti fogolytáborban keresett fel bennünket Marek Culen elvtárs, s azt kérdezte, kik vannak Csehszlovákia területéről. Jó páran jelentkeztünk. Elmondta, hogy megalakult a csehszlovák hadsereg, aki harcolni akar hazája felszabadításáért, jelentkezhet a hadseregbe. Jelentkeztem én is, és egy hathónapos politikai tanfolyam után be is osztottak .bennünket a csehszlovák -hadseregbe. Nagy örömömre ott találkoztam össze Mihállyal. Én vagyok az Idősebb, de nem szégyellem bevallani, hogy nem csak a marxizmusból, hanem az élet iskolájából Is tőle tanultam a legtöbbet. Ma is testi-lelki jó barátok vagyunk.

— Hogy alakult a sorsuk tovább?

— A jefremovi ejtőernyős-kiképzés után útjaink egy darabig elváltak.

— Mikor találkoztak újra?

— A d-uklai harcoknál.

— Én itt súlyosan megsebesültem — mondja Michal Hadlega. — Felépülésem után Preäov, Pop- rád, Mikulás, Ruáomberok, Martin felszabadításában vettem részt.

— A mi brigádunk is ezen a harcvonalon harcolt. Nekem szerencsém volt, csak egy kisebb sebesülés ért.

— Hol érte önlöket a béke híre?

— Mi Dél-Morvaországban voltunk. Emlékszem, korám reggel riadót fuvattak. El sem bírtuk képzelni, mi történt. Amikor már felsorakoztunk, látjuk, hogy mosolygós arccal jön az egyébként mindig katonásan szigorú tekintetű parancsnokunk, aki szószerint ezeket mondotta: „Bajtársak, örömhírt közlök: kitört a boldog béke." Mát mondjak? Harcban edzett, kemény katonák voltunk, de mindannyian könnyeztünk, s ölelgettük egymást boldo gan, hogy élünk és béke van — mondja most is meghatódva Imre bácsi.

— Én Zilinán vettem hírét a békének. Hasonló érzésekkel éltük át mi is a béke hírét, mint Imre. Tudtuk, hogy most már egy új világ kezdődik hazánkban is.

— És a harmadik találkozás?

— A felszabadulás után Helmecen telepedtem le, itit nősültem meg. 1946 május elsején találkoztunk újra, s azóta a bajtársi barátság igazi és őszinte emberi, elvtársi barátsággá nőtt.

— Mi elmondhatjuk magunkról, hogy harcokban edzett barátság született köztünk. S ez a barátság akár jelképes is lehet, mert Mihály ukrán én meg magyar nemzetiségű vagyok. S boldog vagyok, hogy beteljesülni látom a nagy proletár költő, József Attila álmait: „A harcot, melyet őseink vívtak békévé oldja az emlékezés ...“

török Elemér

V

Felkarolják a dolgozók kezdeménvezeset

KOMMUNISTÁK A MUNKAVERSENY ELÉN

A kartongyártó Bxemréwleg Király Ferenc vezette szocialista munkabrigádja

(A szerző felvétele)

A CSKP XV. pártikongresszusa határozatainak teljesítése egyre bonyolultabb szervezési és termelési problémák elé állítja üzemünk valameny- nyi dolgozóját. Annak érdekében, hogy a ránk háruló feladatokat teljesíthessük, új módszereket, korszerű vezetési formát szükséges alkalmaznunk.

Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a fejlett szocialista társadalom építése megköveteli a tömegek nagyobb mérvű bevonását a vezetésbe, kizárja a hagyományos nézetet, az „enyém — tied — övét,“ és helyette a „miénk“ meghatározót ismeri el. Annak érdekében, hogy ennek a követelménynek eleget tegyünk, elengedhetetlenül fontos, hogy a demokratikus centralizmus alapelveinek betartásával megtaláljuk a dolgozók kezdeményezése céltudatos felkarolásának és irányításának leghelyesebb módszereit.

Az eddig szerzett tapasztalataink és az üzemi pártkonferencián elhangzott javaslatok bizonyítják, hogy a munkakollektívák akaraterejének leghatásosabb megnyilvánulása a szocialista munkaverseny és a szocialista munkabrigádok mozgaLma. Ezért a

Dél-Szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban ezt a nemes kezdeményezést a pártalapszervezetek közvetlenül irányítják. S ez érthető, mert a kommunisták nemcsak szemlélői, hanem cselekvő Tészesei is a mozgalomnak.

Vállalatunk dolgozói például a múlt évben 9,2 millió korona értékű kötelezettségvállalást tettek a SZNF 35.. évfordulója tiszteletére. Az eredmény: az előirányzott tervet 30,4 millió koronával túlteljesítették. A kartongyártó üzemrészleg dolgozói 2,4 millió helyett 23,3 millió korona értékű áruval termeltek többet.

A szocialista munkaverseny keretén belül megnyilvánuló kezdeményezésbe vállalatunk 3549 dolgozója kapcsolódott be, ami munkáslétszámunk 92 százalékát teszi ki. Jelenleg a termelési szakaszokon 44 szocialista munkabrigád dolgozik, mintegy 728 dolgozóval. Ezenkívül 94 taggal 7 komplex racionalizációs brigád és 273 újító munkájával, kezdeményezésével számolhatunk az idei igényes feladataink teljesítésekor.

SULCZI GÉZA mérnök, a párkányi (Stárovo) Callnléz- éa Papírgyár dolgozója

IV. I.

MEM

lÄSl/SS

Michal HacÄega

Péter Imre [A

rchívumi felvételek)