Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-06 / 14. szám

ozsrn * M Az antikommunizmus és az ideológiai diverzió (A cikk első részét az-előző vasárna­pi Oj Szó-ban közöltük.) Johnson amerikai elnök 1964. április 23-án Lexingtonban, a katonai akadé­mián egy újabb doktrínát hirdetett meg, ,/j Kelet és a Nyugat közötti híd­építés“ doktrínáját. Lényege: a békés egymás mellett élés leple alatt új kap­csolatokat kiépíteni azokkal az orszá­gokkal, amelyek függetlenségük meg­őrzésére törekszenek, de eddig nem voltak képesek megkockáztatni elsza­kadásukat (a szocialista országokra gondol). Lehetővé tenni a jogos nem­zeti büszkeség szabadabb fejlődését, a nyugati civilizáció szellemében befolyá­solni a fiatal nemzedék gondolkodását, és demonstrálni Kelet-Európa és a Nyugat előrehaladása érdekeinek és távlatainak azonosságát. Egy évvel iké sőbb maga Johnson így jellemezte a doktrínát: „Hidat építünk a kelet-euró­pai országok és a Nyugat között. Kö­zeledünk ezzel ahhoz »a naphoz, ami­kor lehetségessé válik Európa újjászü­letése«. A Walt Rostow Department akkori ve­zetője ezt a jellemzést így egészítette ki: „Szándékunkban áll magunkhoz vonni azokat a népeket, amelyek most kommunista rendszerben élnek. Ma­gunkhoz vonni, a szabad világhoz az­zal, hogy kizárjuk a kommunizmus expanziójának lehetőségét, hogy ki­használjuk a közös érdekű területeket, amelyek nézetünk szerint a jövőben egyre nagyobb mértékben tárulnak elénk. Az antikommunizmus szekértőid! Az említettekből nemcsak az amerikai imperializmus képviselőinek világos célja tűnik ki, hanem az általuk hasz­nált módszerek jellemtelensége is. A békés egymás mellett élés politikáját a szocialista közösség felforgatására használják fel. Az említett országok népeihez és nemzeteihez a béke hamis jelszavával közelednek, hogy még job­ban és hatékonyabban tudják őket ideológiailag befolyásolni. Ellenséges kedést szítanak a népek között, bizal­matlanságot a tudományos kommuniz­mussal, a kommunista pártokkal és egyáltalán a szocialista rendszerrel szemben, támogatnak mindent, ami el­lentétben áll a reális szocializmussal és a kommunizmussal. Sajnos, az 1968-as csehszlovákiai események alapján meg kell állapíta­nunk, hogy nálunk is sikert értek el az általuk alkalmazott raffinált és al­jas ideológiai formák és módszerek. Érdekes, de nehezen érthető, hogy ezeknek az imperialista erőknek épp az értelmiség egy része dőlt be, pedig nekik kellett volna elsőként leleplez­niük és ártalmatlanná tenniük őket. Semmivel sem lehet igazolni azokat, akik nem így cselekedtek, hanem ak tívan bekapcsolódtak az antikommu- nista tevékenységbe. Mindenekelőtt Mlynáfra, Síkra, Pelikánra, Preéanra. dr, Snejdárekra, Ivan Svitákra, Vacu- líkra, Liehnra, Kohoutra, Kunderára, Tosekra és másokra gondolok. Ideoló­giai és politikai állásfoglalásukkal meggyőzően bizonyították, hogy a szó oializmus és a kommunizmus ellensé­gei, s nincs helyük szocialista társa­dalmunkban. Csehszlovákiában az ellenforradalmi erők veresége és a szocialista társa­dalom konszolidálása az antikommu­nizmus képviselőit arra kényszerítet­ték, hogy átértékeljék a „hídépítés“ doktrínáját. Arra a következtetésre jutottak, hogy nem elég csak az értel­miség felé orientálódni, hanem meg kell teremteni a feltételeket a mun­kásosztály ideológiai és politikai be­folyásolásához. Megállapították, hogy az egyes szocialista országok differen­ciált megközelítésének még átgondol- tabbna-k és céltudatosabbnak kell len­nie. Határozottan támogatniuk kell azokat az államokat, amelyek reális lehetőséggel rendelkeznek ahhoz, hogy elszakadjanak a szocialista világrend- szertől és a kapitalizmushoz csatla­kozzanak. Ezért figyelmüket Kína és a szocialista országok, de mindenek­előtt Kína és a Szovjetunió közti egy­re mélyülő ellentétekre összpontosí­tották. A tettek és a szavak eltérése A szocialista országok és békeszerető erők által támogatott szovjet békepo­litika az amerikai imperialistákat és szövetségeseit intenzív béketárgyalá­sokra kényszerítette. E szempontból az egyik legnagyobb sikernek minősíthet­jük a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmá­nyának aláírását, amelyet az Egyesült Államok és Kanada képviselői is alá­írtak. Ez a példa is bizonyítja hamis­ságukat, aljasságukat és azt, hogy ml lyen nagy a különbség tetteik és ígé­reteik között. Nyilvánosan ugyan egyetértettek a dokumentummal, de azt mint egészet nem ismerik el, és -szó szerint a szocialista országok el­leni ideológiai harc kiélezésére, a szo­cialista országok belügyeibe való be­avatkozásra használják fel. Úgynevezett „tényekkel“ igyekeznek bizonyítani, hogy a szocialista orszá­gokban megsértik az emberi jogokat. A támadásokra jó ürügy a szocialista rendszer bármilyen ellenfele, akár olyan is, akit tettéért jogerősen bün­tettek. Ennek ellenére a terrort, a lo­pást, a gyilkosságokat, a háborús konfliktusokat és az egész kapitalista rendszert igazi- demokráciaként pró­bálják feltüntetni. Ebbe a tevékeny­ségbe hatalmas gépezetet kapcsoltak be. A már említett ideológiai közpon­tokon kívül Amnesty International né­ven szervezetet hoztak létre, amelynek központja Londonban van, s fióküze­mei a kapitalista országok többségében megtalálhatók. A szervezet tagjai a szocialista országokban szerzett hírek alapján minden esetben mély sajnál­kozásukat fejezik ki, és tiltakozó le­veleket intéznek egy-egy ország állami szerveihez abban az esetben, ha bíró­ság elé állította azokat, akik cseleke­deteikkel ellentétbe kerültek az illető ország törvényeivel. E célrá különböző ideodiverziós és emigráns csoportokat is felhasználnak. Az emigráció ilyen irányú tevékenységét szemlélteti és az amerikai demokráciát kellő mértékben jellemzi a következő eset: Álarc nélkül A nyi-trai születésű FrantiSek Braxa tor jogász, eredeti nevén Szabó Árpád, hasonlóan rokonaihoz, jó társadalmi helyzetben volt. 1968-ban emigrált. Er­re kényszerítette gyógyszerész felesé gét és főiskolás fiát is. 48 éves koráig sikerült képmutatásban élnie és köz­társaságunk lojális polgárának mutat­koznia. Rövid ausztriai tartózkodás után, ahol egy vendéglőiben mosoga­tott, rejtélyes körülmények között Svájcba került, ahol a Polaoa akció- társaság tisztviselője lett. Egyúttal rábízták a cég által kiadott disszidens irodalom és emigráns sajtó gondozá­sát. Az említett sajtóban közzétett cik­keivel mint megrögzött antikommunis ta szeparatista és vallási fanatikus mutatkozott be. A nyilvánosság előtt bizonyította be elvtelenségét és jellem telenségét. A Ferdinand Duröansky vezette emigrációnak szüksége volt az ilyen emberekre, ezért befogadták, és a szlo vákok világkongresszusa 1969-ben megválasztotta a kongresszus szervező bizottságának elnökévé és európai bi­zottságának alelnökévé. E tisztségéből kifolyólag szoros kapcsolatot és együtt­működést épített ki a szudétanémetek, a magyarok és a vallási emigránsok revansiszta szervezeteivel és csoport­jaival. Valószínűleg fokozatosan vala mennyien megismerték elferdült jel lemét, és így 1978-ban „ejtették“ c funkcióból. De dr. Braxator továbbra sem hagyott fel a politizálással. Már az elmúlt év júniusában a szlovákok világkongresszusának -kiadványában a szocialista országokat becsmérlő cik­ket jelentetett meg. Azzal vádolta a szocialista országokat hogy megsértik az emberi jogokat, ami ellentétben áll a helsinki Záróokmánnyal. Felszőlítot ta az emigránsokat, hogy az emberi jogok Csehszlovákiában történő meg­sértésével kapcsolatos panaszokat jut­tassák el Zürichbe. Ott majd bizottság dolgozza fel azokat, és a madridi ér tekezlet elé terjeszti. „Anyaggyűjtés“ Madrid előtt A cikk többek között megállapítja: „A belgrádi találkozó, amelygek jel­adata az európai biztonsági és együtt működési értekezlet záróokmányában rögzített ajánlások teljesítésének el lenőrzése lett volna, mint ismeretes, kudarcot vallott. A demokratikus világ és a totális szocializmus országai kö­zötti szónoki párharc egyedüli pozitív eredménye volt az a határozat, hogy a legközelebbi ellenőrző értekezletet 1980-ban Madridban tartják. Még ha az értekezlet eredményeivel kapcsolat ban nem lehetne is illúzióink, nekünk, szlovákoknak sem mindegy, hogyan zajlik majd le a madridi találkozó. Elsősorban az lesz a fontos, hogy a helsinki Záróokmányt aláírók közül — mindenekelőtt a szocialista tábor országai közül — hányán alkalmazzák a gyakorlatban az úgynevezett har­madik kosár ajándékait, vagyis az em­beri jogokról szóló határozatokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy e téren nagyon kevés eredmény* született. A Szovjetunió urait és kiszolgálóit már az emberi jogok tiszteletben tartásáról alkotott egyszerű vélemény is az őrü­letbe hajtja — pedig ez még nem bí­rálat. Szlovákia most még a Szovjet uwó csatlósa, és lakossága vajmi ke veset nyert a helsinki értekezlet ered­ményeiből. A szlovákoknak odahaza nagyon kevés a lehetőségük, hogy rá mutassanak e tényre. A szlovákok világkongresszusa ezért küldöttséget menesztett Belgrádba egy memoran­dummal, amely bebizonyította, hogy Szlovákiában megsértik az emberi jo gokat, és a rendszer igyekszik saját lakossága előtt eltitkolni azokat a kö­telezettségeket, amelyek Csehszlová­kiára a Záróokmányból hárulnak. A Szlovákok Világszövetsége természete­sen figyelemmel fogja kísérni a mad­ridi ellenőrző értekezletet, és kész memorandum formájában kifejezni észrevételeit. A Szlovákok Világszö­vetsége elnökségének 1979. áprilisában Párizsban megtartott ülésén bizottságot nevezett ki, amelynek az a feladata, hogy elkészítse a memorandumot és anyagot gyűjtsön." A cikk további ré­szében utasításokat találunk arra, hogy mit gyűjtsenek, kinek és milyen for­mában küldjék az összegyűjtött infor mációkat. Megható gondoskodás, nem­de? Az említettek „igazságosságáról“ nem is szólva. Jfolytatjuk] DANIEL KALAS 188«. IV. 8. Az ezüstérmes szocialista munkalmgáil A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) mezőgazdasági felvásárló üzem bősi (GabCikovo) raktára új gabonasilót épít, amely Csehszlovákiában a maga nemé­ben prototípus. A siló kapacitása 3000 tonna. A silótornyokat az ostravai Ele­ment Gottwald Vasmű szállította, a sze­relést a kassai (Koáice) Kohóépítő Vál­lalat végzi. A Zlobin-módszerrel dolgozó és a szaratovi mozgalmat alkalmazó ezüstérmes szocialista munkabrigád nyújtott műszakokban, a minőség meg­tartása mellett a március végéig terve­zett szerelést határidő előtt csaknem tíz nappal korábban fejezi be. Felvéte­lünkön balról V. Pulik, Stanislav Sekera, )án Cemsák és Artúr Sekerák csoport- vezető, az ezüstérmes szocialista munka­brigád tagjai láthatók. (B. Palkoviő felvétele — CSTK) 3

Next

/
Thumbnails
Contents