Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-06 / 14. szám
VASÁRNAP 1980. április 6. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 5.01, nyugszik 18.12 Közép-Szlovákia: 5.09, nyugszik 18.20 Nyugat-Szlovákia: 5.17, nyugszik 18.28 órakor A HOLD kel — ???, nyugszik 8.33 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük IRENA nevű kedves olvasóinkat 1528-ban halt mag Kattaal- lo SANTI olasz (estA (szil. 14831 • 1880-ban szlletatt Alekszandr fakovlevics OK- LOV akrán-szovjet csillagász {+ 18541 — UNESCO ávferáalá. AZ UJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZAMÁNAK TARTALMÁBÓL !Ü Ä1 antikommunizmus és az ideológiai Daniel Kalós tanulmányának harmadik része A Szovjetunió külpolitikájának lenini hagyománya Irta: Nyikolaj Fedorenko Merre tartasz, üveggyártás? Hacsi Attila riportja Pákozdi Gertrúd riportja Az ígéret szép szó... Gály Iván írása Költőik, József Attila összeállítás József Attila születésének 75. évfordulójára Jordánon inneniéi Avivon túl önody György riportjának 2. része dUhüs ember Jó ideje már, hogy egy Ismeretlen ember harsányan legorombított a postán — ráadásul teljesen igazságtalanul. Szinte még most is ég az arcom, ha rágondolok. A kellemetlen eset előzménye az volt, hogy expressz, ajánlott levelet akartam jeladni egy postán. A helyiségbe lépésemkor a megfelelő ablak előtt mindössze két fiatal nő, egy bácsika, valamint egy középkorú ember ücsörgött. A bevett szokás szerint mögéjük zárkóztam és türelmesen vártam a soromra. Egyszer csak vállon veregetett valaki a hátam mögül. Teknőckeretes szemüvege mögül villámló tekintettel s amolyan egykori száraz adóügyi ellenőrökére emlékeztető arckifejezéssel nézett rám az illető, és ellentmondást nem tűrő szigorral recsegte felém: — Mondja, van magának bőr a képén?l Miért tolakszik itt mások elé? Értetlenül néztem rá, majd magyarázni kezdtem, hogy érkezésemkor A POSTÁN csak az a két nő, a bácsi s a javakorabeli férfi várakozott előttem, de ingerülten leintett: — Lárifáril Én már jóval maga előtt itt voltam. — Akkor mégis hogyan került mögém? — kérdeztem. — Mert közben Sportkát adtam fel! Tetszik érteni? — oktatott ki. Hasztalan kértem ki magamnak sértő fellépését és a nevetséges indoklást, szóra sem méltatva félretaszított, majd odanyújtotta levelét a postáskisasszonynak. Ezzel a rámenösséggel nyerhetett talán két percet. Búcsúzóul még felém vetett egy diadalittas pillantást, aztán magabiztos léptekkel keresztülvágott a helyiségen. Zaklatott tempójú világunkban gyakran lehetünk tanúi (s szenvedő alanyai) ehhez hasonló szóváltásoknak — nemegyszer kölcsönös becsületsértésig menő veszekedéseknek is. Munkahelyen, önkiszolgáló üzletekben, tömegközlekedési jármüveken s egyebütt. Pedig kiváltó okai többnyire nem is eget rengető dolgok. A legtöbbször csupán arról van szó, hogy nem vagyunk tekintettel egymás jogaira, érdekeire vagy kedélyállapotára. Ezért is térnek napirendre a szem- és fültanúk ilyen inzultusok felett egy vállrándítással: ,Felszaladt a pumpa!\ S ez az a közönyös magatartás, amit nem szabadna megengednünk magunknak. Ha él bennünk igazságérzet, az önhitt hatalmaskodók erőszakosságának kitett ember védelmére kellene kelnünk minden ilyen alkalmakkor. Többek között a szocialista együttélés írott és íratlan szabályainak s a közösségi szokásjogok érvényesítése érdekében. ''héjút* Jaiuhr— A FOLYÓ JAVASLATAI Amikor az erőmű dolgozni kezdett, a folyó vizében megfőttek a halak. Ma költséges berendezés hüti vizét. Medrében — ha még nem is nyüzsög, de már fellelhető az élet. Halainak húsa kissé fáradtolaj ízű ugyan, de megszokták, fogyasztják az emberek. A folyó emiatt kissé restelkedik, de a bajokat nem tudja kiküszöbölni. Feltétlenül számít a partján dolgozó szakemberek leleményességére — nekik tán sikerülne megakadályozniuk, hogy olaj kerüljön a vízbe, ha rászánnák magukat a műszaki berendezések tökéletesítésére. A hatalmas energiát és értéket képviselő forró víz élhetetlenségből fakadó elpazarlása miatt is elégedetlen. Illetve a partján lakó emberek élhetetlensége miatt. Nem lenne kézenfekvő és észszerű, ha télen fóliasátrakat fütenének, zöldséget, virágot termesztenének a forró víz felhasználásával? Igaz, a hőerőmű építésekor ideözönlő vezető- gárda és munkásság zöldségellátása nem rossz. De mért ne lehetne még jobb? Egy kis találékonyság, a hőerőmű és a környező szövetkezetek ösz- szefogása kellene csak, s a folyó két partján a dermesztő januári szelek idején friss uborkái, paprikát, paradicsomot majszolhatnának az örökké náthás, köhögő gyermekek. A folyó partján buszon utazgatva romantikus érzéseket keltenek, régirégi lidércmesék hangulatát idézik a folyó fölött lobogó, ködös éjszakákat bevilágító, narancs-bíbor- lila-kéken lebbenő lángnyelvek. A folyó emiatt is elégedetlen. Nem drága az embernek ez a romantika? Nem lehetne a céltalanul éllobogó, csak kárt okozó, mert levegőt szennyező lángtenger energiáját okosan, célszerűen felhasználni? Figyeljük csak a folyót. Sugall ő még hasznos gondolatokat a partján lakóknak, csak győzzék megvalósítani. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Csehszlovákia a nyolcvanas évek küszöbén sokoldalúan fejlett, korszerű állam, amely erős gazdasági és szellemi potenciállal rendelkezik. Jellemzi a dinamikus társadalmi fejlídés, a párt és a nép szilárd kapcsolata, egységűnk és vállvetett eljárásunk a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával. Ez szilárd alapja biztonságérzetünknek és jövönknek is. Ez a dolgozók öntudatos aktivitása és kezdeményezése alkotó fejlesztésében egyben a párt politikai és eszmei nevelő munkájának legnagyobb értéke is. Mindenkinek, aki nem elfogult a szocializmussal szemben, el kell ismernie fejlődésünknek ezeket a cáfolhatatlan sikereit A szociális és létbiztonság, a dolgozó embar érvényesülésének valós lehetőségei, azok a vívmányok, amelyekkel rendszerűnkben születésétől idős koráig mindenki élhet, a kapitalizmusban — bármely államát vész- szűk tekintetbe — elérhetetlenek. Kétségtelenül az ideológiai arcvonal is részese azoknak a sikereknek, amelyeket népünk a kommunista párt vezetésével elért. Megbocsáthatatlan hiba lenne azonban, ha nem vennénk észre ennek az arcvonalnak gyönge pontjait és munkájának fogyatékosságait. Annál is inkább, mivel kornnk áj, fontos feladatokat állít elénk, amelyek teljesítése nem less könnyű. A XV. kongresz- szns nagyon sürgetően figyelmeztetett arra, hogy a fejlett szocialista társadalom további épitése mindenkitől magas foké öntudatosságot, áldozatkészséget, fegyelmet, alkotó megközelítést és az áj iránti érzéket követel meg. Ez lényegesen nagyobb igényeket támaszt az egész ideológiai szférával és minden ideológiai dolgozóval szemben. Ideológiai frontunk előtt az a rendkívül fontos és időszerű feladat áll, hogy a dolgozókat mozgósítsa a párt által kitűzött célok elérésére, világítsa meg terveink és szándékain megvalósításának belső és külső feltételeit, mutasson rá arra, hogy belső problémáinkat és nehézségeinket a világ konkrét helyzetétől közvetlen függőviszonyban kell megoldanunk; eközben egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni azoknak a nagy társadalmi változásoknak értelmét és forradalmi kilátásait, amelyeknek tanúi vagyunk minden földrészen, s amelyek nemzetközi támogatást és szolidaritást követelnek. (Vasil Bllaknak a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből) A mennyezettől csillogó, egyszerű formájú, díszes kivitelű csillárok függnek. A polcokon televíziók, rádiók, magnók, lemezjátszók kín állják magukat eladásra. Az egyik sarokban bűvösen fehérfémek a mosógépek, hűtőszekrények. A pult mögött erősen őszülő 55 év körüli, jó megjelenésű férfi áll. A neve: Anda Lajos, ö a nagymegyeri (öalovo) Centrum Aruház elektrotechnikai részlegének vezetője. Harmincegy éve dolgozik a kereskedelemben. 1954-től párttag. Számos oklevél, kitüntetés jelzi, hogy munkáját elismerik, megbecsülik. Megkapta A kereskedelem kiváló dolgozója kitüntetést is. — Gyermekkorom minden álma-vágya az volt, hogy kereskedő legyek — mondja. — Ebbe sajnos, beleszólt a háború. Állmom csak jóval később, 1949-ben valósulhatott meg. Akkor lettem eladó, itt Megyeren, egy kis fflszerüzletben. Homályos folyosón át megyünk a raktár egyik távolabbi része felé, ahol egy asztal és két szék áll. LeISsSlW cán, vásáraim akar-e, vagy csak szétnézni. Ilyenkor magára hagyom, hadd nézzen alaposan körül, tájékozódjon, mert tudom, ha ma nem Is, de holnap biztosan vásárol valamit. A mi szakmánkban nagyon fontos a bizalom felkeltése, az hogy a kedves vevő bízzon bennem, higgye el, hogy jót akarok neki. Ha a kért áru pillanatnyilag hiánycikk, MESSZIRŐL KÖSZÖNNEK NEKI ülünk és folytatjuk a beszélgetést: — Nem bántam-e meg, hogy ezt a szakmát választottam? Ezt a kérdést már sokszor nekem szegezték barátaim is. Most is csak azt válaszolhatom, amit nekik: Azt a szakmát, amit az ember gyermekkorában megálmodott magának, egy életen át tartsa meg. — De vadéban, mi van ebben a szakmában, ami szép és egy életre elkötelező? — Ha például bejön egy vevő, én már látom az arnem küldhetem ed egy kurta mondattal, hogy: ez kérem nincs: Meg kell a vevőnek türelmesen magyarázni, hogy elfogyott, de igyekszünk beszerezni, nézzen be talán két hét múlva, akkor megkaphatja. — S ha akkor sem elégítheti ki a kívánságát? — Ez ritkán fordul elő, mert igyekszünk az árut beszerezni. S ha mégse sikerül, akkor felajánlok neki egy hasonló, a célnak ugyanúgy megfelelő árut, s meggyőzőm, hogy abban sem fog csalódni. A kereskedelemben van egy örök szabály: a vásárlót nem szabad csalódottan elengednünk. Tudnom kell, hogy én vagyak a vevőért, nem pedig fordítva. — Milyen egy jó eladó? — Először is ismernie kedd minden árut. Az eladó legyen kedves, türelmes a vevőhöz, a személyes gondokat hagyja otthon. Édjen együtt a vevők gondjaival, hangula- távad, tekintetéből nyugalom és derű sugározzon, ez nagyon fontos. — Van-e haragosa? — Nem hiszi el, de nincsen. Pedig ebben a szakmában nem nehéz haragost szerezni. Nekem az emberek messziről köszönnek, mert még soha senkit be nem csaptam. Ezért tartom magamat boldog, elégedett embernek. Pedig a gondja nem kevés. Birkózik áruhiánnyal, bosz- szankodik, ha selejtes árut kap, de hát ilyen a kereskedelem. Búcsúzóul még azt mondja: — Akárhogy volt az évek során, most jólesik a gondolat, hogy a vevők szemébe merek nézni... TOROK ELEMEK ív. a.
