Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-13 / 2. szám
* 1980. I. 13. Kétségtelen, hogy hazánkban az egy főre eső élelmiszerfogyasztfis jelentős, és e téren világviszonylatban is az élvonalban haladunk. Mezőgazdaságunk egyre több élelmiszeripari alapanyagot termel, az élelmiszeripar feladata pedig a nyersanyag feldolgozása. Talán nem mindenki tudja, bogy e fontos ágazat milyen feltételek között dolgozik azért, hogy mindig elegendő és megfelelő minőségű élelmiszer kerüljön a dolgozók asztalára. A mezőgazdásági termelésben az ötödik ötéves tervidőszakban elért re ménykeltő eredmények alapján jogo san tűzhettük magunk elé a célt, hogy néhány alapvető élelmiszerből fokozatosan önellátókká válunk. A hatodik ötéves tervidőszak első három esztendejében azonban váratlan bonyodalmak nehezítették a tervteljesítést. Az említett években kevesebb gabona termett a tervezettnél, így mennyiségi aránytalanság alakult ki a növénytermesztés és az állatte nyésztés termelése között. Másrészt az is gondot okozott, hogy a világpiacon szédületes ütemben emelkedett a gabona, a takarmányfehérje, a nyersanyag és a többi mezőgazdasági-élelmiszeripari termék ára. Az élelmiszeripari alaptermelésnek ilyen bonyolult fejlődése az élelmi- szeripari termelés mérsékelt lelassulását vonta maga után, s 1979-ben néhány termelési-gazdasági egységben a tervteljesítés terén kisebb lemaradás is tapasztalható volt. Annak ellenére, hogy több új élelmiszeripari létesítményben a terv szerint kezdhettük meg a termelést, az 1980-as év végéig jelentős mennyiségű tej, hús és cukorrépa feldolgozása, illetve tárolása gondot okoz. Pontosan 143,3 millió liter tejet [az össz- mennyiség 10 százalékát) nem része síthetünk megfelelő alapkezelésben, 92,1 ezer tonna hús hűtéséhez nincs kapacitásunk stb. A felsorolt adatokkal szemben ellenérvként hozhatná fel valaki, hogy az üzletekből vi szont nem hiányzik a kenyér, a vá góállatok sem maradnak az istállókban, s a megt&rmett cukorrépa minden tonnáját feldolgozzuk. IGEN, DE MILYEN ÄRON? A tej feldolgozását úgy oldják meg, hogy a legproduktívabb időszakban — de más időszakokban is — több tíz millió liter lefölözött tejet takarmányként használnak fel. Az író jelentős részének száraz anyaggá történő feldolgozásához azonban nincs elegendő kapacitás. A tejipari teljesítőképesség hiánya miatt a szükségesnél kevesebb alapanyagot dolgozhatunk fel végtermékké. Másszóval: a rendelkezésünkre álló tejből a lehetségesnél kevesebb sajtot, kefirt, szárított tejet stb. állítiínk elő. Mivel a termelőberendezések a tejiparban túl vannak terhelve, néha a minőség romlása — főleg a tej megsavanyo- dása — is problémát okoz. A tejiparban, és általában az élelmiszeriparban kialakult helyzet úgy jellemezhető, hogy a kapacitáshiány kedvezőtlenül befolyásolja a választékot, a minőséget és az alapanyag végtermékké történő feldolgozását. Ez a helyzet, noha az ágazatban dolgozó munkások és a gazdasági vezetők fokozott erőfeszítést fejtenek ki és áldozatkészen dolgoznak a terv teljesítéséért. A húsiparban is gondot okoz a kapacitáshiány, ami abban nyilvánul meg, hogy az alapanyag döntő több sége feldolgozatlanul kerül a keres kedelmi hálózatba. Emiatt egyrészt a lehetségesnél kedvezőtlenebbül alakul a nemzeti jövedelem, és romlik a húsipar gazdasági eredménye, más részt pedig lehetővé válik egyesek számára, hogy a húskimérésekben dolgozva a vásárlók kárára jogtalan anyagi előnyökre tegyenek szert. A többi tevékenységi területen is hasonló a helyzet, amelyet a fogyasztók ugyancsak jól ismernek. Ezért a párt- és állami szervek jóváhagytak egy dokumentumot, amely kijelöli az egész élelmiszeripar fejlesztésének irányát és ezen belül az egyes termelési-gazdasági egységek programcéljait. A árualapokba szállítandó élelmiszer mennyisége, kiskereskede'mi árakban kifejezve, ennek értelmében a következőképpen alakul (milliárd koronában): 1975 — .26,6; 1980 — 34,2; 1985 — 39,9; 1990 — 44,9. Az egész élelmiszeriparon belül egyes ágazatok kiemelt ütemben fejlődnek. Szlovákiában a hatodik ötéves tervidőszakban — noha a tervhez képest lemaradással kell számolni — a piaci termelés körülbelül 24 százalékkal növekszik. Országos viszonylatban 16—18 százalékos növekedéssel számolunk. A fejlődés súlypontja az állattenyésztési termékeket feldolgozó ágazatokra esik; az abszolút növekmény több mint 50 százalékát ez a szféra adja. Hogy az élelmiszeripar kapacitásellátottságában milyen komoly a helyzet, azt szemléletesen mutatja az ágazatnak a már említett dokumentumban kijelölt fejlődése és beruházási igénye. Ml A HELYZET A BERUHÁZÁSOK TERÉN? Az ötödik ötéves tervidőszakban új létesítmények építésére 3,2 milliárd koronát használt fel Szlovákiában az élelmiszeripar. A hatodik ötéves tervidőszakban ez az összeg 3,5 milliárd koronára növekedett, a hetedik és nyolcadik ötéves tervidőszakra pedig 9,4 milliárd koronát igényel ilyen célokra az ágazat. A beruházási terv végleges megfogalmazásától függetlenül az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a hetedik ötéves tervidőszakra már kidolgozta a lebonyolítandó 137 beruházási akció tételes listáját, mégpedig a fontossági sorrend megjelölésével. A listában megjelölt sorrendet mindenképpen meg kell tartani, így például azt az akciót, amelyet 1981-ben kapacitás- vagy anyaghiány miatt nem tudnak megvalósítani, automatikusan 1982 legfontosabb akciójává minősítik át. E módszer alkalmazásával jól kihasználhatók a tervezési előkészítésben rejlő lehetőségek. Ugyanakkor lehetetlenné válik a műszaki-tervezési szempontból előkészítetlen akciók megkezdése. Tény, hogy az élelmiszeriparban sokrétű és bonyolult beruházási te vékenység folyik. A reszort építőipari szervezetei sem személyi, sem műszaki szempontból nem képesek a nagy beruházások végrehajtására. Az építőipar az élelmiszeripari beruházásokat nem tekinti kiemelt akcióknak. Ünnepélyes keretek között megkezdik az üzemek építését, azután — megkezdődik a pangás. A termelési-gazdasági egységekben kiépítik a beruházási részlegeket, a beruházóktól a késésért megvonják a prémiumot, az eredmények azonban nem javulnak. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma ezért java solta, az építőipari tárca keretében hozzanak létre egy mérnöki szervezetet, amely az építés szervezőjeként szerepelne és gondoskodna a tervezési előkészítésről, a kivitelezésről, majd a termelés beindításáról. A mi tárcánk szívesen megfizetné az ezzel kapcsolatos költségeket, több száz olyan dolgozót lenne hajlandó átcsoportosítani, akik eddig a vállalatok és a minisztérium irányító szerveiben dolgoznak. E javaslat, sajnos, mindeddig nem talált meghallgatásra, pedig előbb vagy utóbb, de csak így le szünk képesek a problémák rugalmas megoldására. A tárca beruházási politikájában a legközelebbi időszakban a termelőI eszközök rekonstrukciójára és korszerűsítésére törekszünk, és keressük az építés olcsóbbá tételének, a műszaki berendezések színvonalasabbá fejlesztésének útját. Az utóbbi időszakban már folyamatban van az egyes gépsorok kihasználtságának átértékelése, és ahol a szükség úgy kívánja, az egyes láncszemek teljesítményét maximálisra fejlesztjük. Ágazatunk fejlesztését jelentősen nehezíti, hogy az élelmiszeripar rentabilitása alacsony színvonalú. Ennek következtében egyes termelési-gazdasági egységek az egyszerű újratermelés anyagi feltételeit sem képesek megteremteni. Ez elsősorban a szociális és környezetvédelmi létesítmények építését akadályozza. MINŐSÉG, MENNYISÉG ÉS EGYENLETESSÉG Az utóbbi négy év folyamán erőteljesen javult a termékek minősége. Az irányítási szféra állandóan és céltudatosan e folyamat elmélyítésére törekszik. Korlátozzuk a csehszlovák állami normák (CSN) alóli kivételek engedélyezését. A szabványok megsértéséért nemcsak az üzemet marasztaljuk el anyagilag, hanem az egész vállalatot is. Országos anonim minőségértékelési akciókat szervezünk, és ezek eredményei azt mutatják, hogy már jelentős sikereket értünk el a CSSZK és az SZSZK élelmiszeripari termékei minőségi különbségeinek a felszámolásában. Az 1977 előtti időszakban például a szlovákiai élelmiszeripari termékek 6 pontnyival maradtak el a minőség tekintetében a csehországiak mögött. A tavalyi év első felében is végeztünk vizsgálatokat, és kiderült, hogy mérsékelt előnyre tettünk szert a cseh partnerekkel szemben. A baromfifeldolgozó ipar termékei például már ugyanolyan minőségűek, helyenként pedig jobbak, mint a csehországi készítmények. Az a tény, hogy különböző vállalatok különböző minőségű termékeket gyártanak, azt mutatja, az irányítási szférában vannak még tartalékok, amelyeket a vezérigazgatóság belátható id@n belül mozgósítani iS kíván. Már hagyományosan jó minőségű termékek hagyják el a borfeldolgoző üzemeket, a kozmetikai-ipari, valamint a dohányipari vállalatokat. Ezzel szemben a tejipar, a PALMA vállalat, a LfKO egyes üzemei, egyes alkoholmentes italokat gyártó üzemek és sörgyárak még nem képesek megfelelő minőségű termékeket gyártani. A komplex minőségszabályozási rendszer bevezetésével elért eredmények egyértelműen a minőségirányítás intézményesítésének helyességét bizonyítják, ezért 1980-ban e rendszert az egész élelmiszeriparban érvényesíteni akarjuk. Kétségtelen, hogy az élelmiszeripari termelés- mai színvonala a feldolgozási folyamatban nemcsak a minőségi színvonal megtartását teszi lehetővé, hanem a minőség további javítását is. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium mindemellett az alapanyagtermelőket is egyre érdekeltebbé kívánja tenni az élelmiszer ipari nyersanyagok minőségének javításában. Ennek érdekében növeljük a kenyérgabona, a sörárpa, a tej stb. minőség szerinti felvásárlási árkülönbözetét. 1981-től a cukorrépa fel- vásárlási ára a cukortartalomhoz igazodik. Az élelmiszeriparnak az alaptermeléssel való formalizmusmentes integrálása is nagy lehetőségeket rejt magában. A vállalati és üzemi szinten működő gazdasági vezetők még nem tudatosítják eléggé, hogy szervezetük számára a nyersanyag minősége, mennyisége és egyenletes szállítása mindig is létfontosságú kérdés lesz. Ez a szocialista vállalkozás alapszabályai közé tartozik. Napjainkban már a szocialista gazdasági tömörülés számos pozitív példáját sorolhatjuk fel. A tojás- és vágóbaromfi-termelők számára ma már természetes követelmény, hogy a feldolgozó idejében és megfelelő minőségben gondoskodik a biológiai anyag szállításáról. A dohányiparban biológiai anyagon kívül ez a gépek szállítására és hovatovább a szervizés karbantartó szolgáltatásokra is vonatkozik. A fogyasztói csomagolás hiányosságai ma még komolyan gátolják az igények maradéktalan kielégítését. Az élelmiszeriparban kevés a csomagolástechnikai berendezés. Ezen kívül azonban az ágazat még csomagolóanyag-hiánnyal is küzd. E téren számos kérdés megoldatlan maradt. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megrendeléseit a szállítók nem igazolják vissza maradéktalanul, a töltőgépeknek és a csomagolóautomatáknak nem egész 50 százalékát szállítják le. A Kereskedelemügyi Minisztériummal együttműködve kidolgoztuk az innovációs programot, hogy az új tér mékek segítségével képesek legyünk a választéki hézagok kitöltésére, hogy a választékot bővíthessük és a dolgozók életmódja, étkezési szokásai változásaival összhangban módosíthassuk. LADISLAV CUPlK mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi miniszterének helyettese ÉLELMISZERIPARUNK A mindössze 4 éves Gelnicai Élelmiszeripari Gépgyár termékeivel idehaza és külföldön már egyaránt hírnevet szerzett magának. E kelet-szlovákiai üzem 160-tagú kollektívája egyenletesen teljesíti feladatait. Fejlesztésének jelenlegi, második szakaszában — 1981-ig — 19 millió koronát ruháznak be. A felvételen jozef Schütti, egy tejtisztító berendezés szerelése közben (Felvétel: CSTK — A. HasCák) ■
