Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-30 / 13. szám
IIJ SZU a Bu lgáriában 1944. szeptember 9-ét, a fasizmus alóli felszabadulást követően a társadalmi termelés legfontosabb célkitűzése a nép anyagi és kulturális színvonalának állandó emelése lett. Az építészet — amely lényegében szociális művészet — új lehetőségeket kapott a humanista eszmék megvalósítására. Nélkülözhetetlen eszközzé vált, amelynek segítségével a szocialista társadalom az anyagi- térbeli környezetet formálja, hogy elérje az alapvető célt: a legmegfelelőbb munka-, élet- és pihenési körülményeik kialakítását az ember sokoldalú szellemi és fizikai fejlődéséhez. Több mint 35 év alatt a 'bolgár építészet hatalmas alkotó utat futott be: az ország területének átalakítására kidolgozott komplex programoknak megfelelően számos új város keletkezett. Megvalósult a régi városok és községek rekonstrukciója, korszerű termelőszövetkezeti és állatni gazdaságokat hoztak létre. Több megye agrárjellegflből iparivá vált. Évente több ezer lakást terveznek és építenek. Létrejött az iskolák, a gyermekintézmények, a szolgáltató-, keresekdelml, és közétkeztetési egységek, a klubok és művelődési házaik, a paüklinSkák, kórházak és szanatóriumok, színházak, mozik és idegenforgalmi komplexumok gigantikus hölózata. A szocialista bolgár építészet 35 éves története 4 szakaszra bontható. Az el9Ö periódus (1960-ig) a célok és feladatok tisztázásának és megértésének a szakasza volt. Akkor szabták meg a nagyvárosok túlzott növekedésének korlátozását, valamint egyes városrendezési normákat állapítottak meg. A második szakaszra (1961—65) a regionális tervezés a jellemző: a városok és falvak, az ipari körzetek, az üdülőterületek, a nagyvárosi közlekedés rendszerének kiépítése. A harmadik periódusban fontos szerepet kaptak a metodikai eljárások, a normák gyakorlati felhasználására és a hatékonyság növelésére kidolgozott módszerek. A legújabb szakaszra (1971-től) a komplexitás jellemző: az építészet szocializálása, az új, harmonikusan fejlett szocialista társadalom makro- és mikroszférájának a kiépítése. Ehhez új káder- és anyagi feltételek megteremtésére van szükség. E problémakörrel egységes hálózatban összefogott kutatóintézetek egész sora foglalkozik. Ilyen például az 1977-ben a Bolgár Tudományos Akadémi' (BTA) mellett létrejött Építészeti Intézet, amelynek feladata a távlati építészeti fejlődés főirányainak kidolgozása, a településrendszerben és hálózatban, területi komplexumokban és mikroövezetékben felmerülő gazdasági, demográfiai és szociológiai kérdések elemzése, valamint az ellátás, a pihenés, a közszolgáltatások, a műszaki infrastruktúra és természeti környezettel kapcsolatos problémák tisztázása. A szocialista forradalom Bulgáriában jelentős változásokat hozott az anyagi termelési bázis struktúrájában, a műszaki feltételekben srtb. 1977-ben a BKP KB és a Politikai Bizottság fontos határozatokat hozott a lakókörnyezet és településrendszer fejlesztéséről. A határozat lényege: az építészeti és településfejlesztésnek egységesnek és harmonikusnak kell lennie. Napjaink lakásépítésében a tömeges előállítás igénye fennáll. A lakásépítési programok teljesítése tipizálás, szabványosítás, házgyári tömegtermelés megszervezése révén vált lehetővé. E cél érdekében az építőipar anyagi-termelési házasa gyorsított ütemben fejlődött. Csaknem minden megyében új kapacitások épültek a nagypaneles lakások építéséhez, új termelőberendezések létesültek homlokzati panelek, gipszblokkok, könnyű válaszfalak és egyéb gazdaságos anyagok és elemek gyártásához, amelyek változatossá teszik az épületeket. A lakásépítés mindinkább szerelési munkává alakult. Erről tanús kodnak Plovdiv, Varna, Timovo, Bur gasz új lakónegyedei. Még messze van ugyan a 7. ötéves terv befejezése, de már új dokumentumok láttak napvilágot, amelyek meghatározzák a BNK lakáspolitikájának körvonalait a nyolcadik ötéves tervben. A Minisztertanács kiadta a 25. sz. rendeletet a lakónegyedek komplex építéséről. Ez súlyt helyez a lakások használat során felmerülő változó igényekhez való alkalmazhatóságára. Elkészült a BNK területi rendezési terve. A terv előírja, hogy 1983 és 1985 között meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy minden bolgár család önálló lakást kapjon, az 1990-ig terjedő időszakra pedig azt, hogy minden családtag számára külön helyiséget biztosítsanak a lakáson belül. Annáik érdekében, hogy 1990-Lg lényegében megoldhatók legyenek a lakásgondok, a hetedik, a nyolcadik és a kilencedik ötéves tervben összesen körülbelül egymillió 600 ezer lakás szükséges. A következő ötéves tervben 470 000 lakás építését irányozzák elő (szemben a hetedik ötéves tervre előirányzott 410 000, a hatodik ötéves tervben felépített 351' ezer lakással). Ebből körülbelül 370 ezer épül megbízásból, 100 ezer házi módszerrel. Ezenkívül erőfeszítéseket tesznek az építési terület kialakítására, a harmonikus környezet megteremtésére. A lakásokkal egyidejűleg létrehozzák a környezet valamennyi járulékos elemét: a műszaki infrastruktúrától kezdve a szolgálitatóépületekig. 1985 körül, mire a program megvalósul, a bolgár családok 94 százaléka lakik majd önálló lakásban. Az újonnan építendő lakások 40 százaléka lesz egy- és kétszobás, 60 százaléka 3-, 4- és több szabás. Ily módon minden család számára lehetőség nyílik, hogy igényeinek megfelelően válasszon lakást. A bolgár építészet jelentős eredményeket ért el az elmúlt három és fél évtizedben, az 50-es évek terveitől, az első városfejlesztési elgondolásoktól a mai iparszerű építkezésig. Voltak hibák, melléfogások is az új, az ismeretlen keresése közben, de ugyanakkor sok kiemelkedő megoldás is született, amelyek a nép szociális és kulturális fejlődését szolgálják. SZRETENOV BOTJO NYUGATI „ÁRNYÉKKORMÁNYOK” A kapitalista országok uralkodó körei világszerte arra törekzzeoek, hogy a szocialista világrendszer pozícióinak erősödésével ás a szocialista eszmék befolyásénak növekedésével szemben a többi közt azokat a különleges központjaikat is harcba vessék,amelyek egyébként saját látfontossá- gá belső problémáik megvitatását és megoldását kellene, hogy szolgálják. Közölök legismertebbek: a Bilderberg Konferencia és a Trilaterális Bizott•ég. Maguk a Bilderberg Konferencia résztvevői — a rendezvény arról a Costerbeck holland városban levő szállodáról kapta a nevét, ahol 1954 májusában az első találkozót tartották — szenvtelenül kijelentik: ők „egyszerűen az Atlanti-Óceán mindkét partját képviselő vezető állampolgárok csoportját alkotják, és azért találkoznak évente, hogy jobban megértsék a nyugati nemzetek fejlődését befolyásoló erőket és tendenciákat.“ A konferencia résztvevői azt állítják továbbá, hogy találkozóik csupán azért értékesek, mert segítenek „elsimítani a Nyugatot gyengítő nézet- eltéréseket és félreértéseket', ezenkívül semmiféle más céljuk nincs, mivel sem tényleges hatalommal, sem valódi befolyással nem rendelkeznek. Vegyük szemügyre azonban a legutóbbi találkozók résztvevőinek listáját. Ott szerepel rajta Lord Home, Nagy-Britannia volt miniszterelnöke, Joseph Luns, a NATO főtitkára. Henry Kissinger, az Egyesült Államok volt külügyminisztere, Giovanni Angelli, a Fiat részvénytársaság elnöke, David Rockefeller, a Chase Manhattan Bank vezetőségének elnöke, Edmund de Rotschild francia bankár, Thatcher asszony, az angol konzervatívok vezére, a legtöbb nyugat-európai ország miniszterei, az üzleti élet kiemelkedő személyiségei. Az Egyesült Államok mai kormányzatának képviselőit is köztük találjuk, például Richard Coo pert, az Egyesült Államok gazdasági ügyekért felelős külügyminiszter-helyettesét. Már e nevek puszta felsorolásából is kitűnik, mennyire képmutatók azok az állítások, hogy ók, úgymond nem rendelkeznek befolyással és nem képesek hatást gyakorolni a nemzeti kormányok politikájára. De állítanak mást is, azt, hogy vitatémáik távol esnek a politikától. Akkor hát miről beszélnek? A Bilderberg-szálléban megtartott első találkozón az „Európa védelme a kommunista veszéllyel szemben“ témát vitatták meg. A következő viták témái ezek voltak: „Küzdelem a kommunisták behatolása ellen“, „Az At lanti Szövetség helyzete“, „A NATO jövője“, „A nyugati világ és a Szovjetunió“, „Az Atlanti közösség és az Egyesült Államok politikája“. Mi ez, ha nem politika? A Bilderberg Konferenciához hasonlóan a Trilaterális Bizottságban is az összetétel a legjellemzőbb. A Bizottság a tőkésvtlág pénzügyi, ipari és politikai elitjének ötvözete. Létrehozásának gondolatát a Bilderberg Konferencia résztvevői vetették fel 1972-ben. S a bizottság, amelynek egyébként egyik első tagja Zbigniew Brzezinski, a Columbia Egyetem akkori professzora volt, már a következő esztendőkben fergeteges tevékenységet fejtett ki. Jelenleg körülbelül 200 tagja van: amerikaiak, nyugat-európaiak és japánok. Mintegy 50 százalékban az üzleti élet képviselői, nemzetközi társaságok és bankok tulajdonosai és vezetői, az őket kiszolgáló jogi cégek főnökei és partnerei. Ezenkívül hivatásos politikusok, a világgazdasággal és a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakértők is találhatók tagjai között. Megjegyzendő, hogy a tagok nem foglalhatnak el hivatalos tisztségeket a végrehajtó hatalom szerveiben. A Trilaterális Bizottságnak három székháza van: New Yorkban, Párizsban és Tokióban, mert fő rendeltetése a mai kapitalista világ három „erőközpontja“ — az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és japán — kapcsolatainak erősítése, politikájuk összehangolása. A bizottság -évente kétszer politikai, gazdasági és társadalmi kérdéseket vitat meg a három régi vezető szakembereinek külön ebből a célból készített jelentései alapján. A viták eredményeként különleges ajánlásokat fogadnak el, amelyek végső soron a kapitalista világon belül a három „erőközpont" uralmának megteremtését, valamint a szocialista országok elleni összehangolt nyomás megszervezését segítik elő. Ezeket az ajánlásokat jellemezve a Defense Nationale című francia folyóirat egyebek közt megírta, hogy a „trilaterális rendszer hatékonysága lényegében nem más, mint Washington pozícióinak az európaiak és a japánok általi hathatós támogatása". Az ilyen nemzetközi központok tevékenysége komoly aggodalmakat kelt a nyugati országok közvéleményében. Az Europeo című olasz folyóirat pél dául így vélekedik a Bilderberg Konferenciáról: „... Ez a szervezet nagyon emlékeztet egy olyan nemzetközi »árnyékkormányra«, amely az európai kormányok fölött áll és természetszerűleg hatalmasabb náluk ... Az a titokzatosság, amellyel a konferencia tagjai üléseiket körülveszik, s törekvésük, hogy még a legjelentékenyebb részletek kiszivárgását is megakadályozzák, csupán fokozza a gyanakvást, s ürügyül szolgál az olyan feltevésekre, hogy a bilderbergi »árnyékkormány« ajánlásokat dolgoz ki a nemzetközi kormányok számára“. Persze nemcsak arról van szó, hogy a kapitalista országok ilyen szervezetekben egyesült elitje kötelező jellegű ajánlásokkal látja el a nemzeti kormányokat. Az efféle titkos hatalmi intézmények veszélye főleg abban rejlik, hogy bennük, akár a pálmaházban, olyan politikai koncepciók és döntések érlelődnek, amelyek később szinte saját eszméivé válnak a kormányférfiaknak. Carter elnök például 23 tanácsadóját a Trilaterális Bizottság tagjai közül nevezte ki. Ráadásul az a látszat keletkezik, mintha ezek a koncepciók és döntések tudományosan is meg volnának alapozva, hiszen „kollektív munka“ termékei. S mindez a törvényes, választott parlamentek részvétele és tudomása nélkül történik. Ezeknek a nyugati hatalmi intézményeknek a tevékenysége csupán egy tény a sok közül, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a mai kapitalizmus lemond a demokratikus és nyílt kormányzási formákról a titkos és oligarchikus kormányzási formák javára. SZ. VOLOVEC 0] lakónegyed Várníban [CSTK-felvétel I
