Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-30 / 13. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1980. III. 30. BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM 1 O. JÁAJVI Ara i korona Ijük a mindennapokat, kisebb és nagyobb örömökkel, gondokkal, feladatokkal, gondolván közben holnapunkra is, de olykor-olykor mindnyájan visszatérünk gyermekkorunkba. Külö nős pillanatok mozdítanak, hogy néhány emlékképben megpillanthassuk egykori arcunkat, újraélhessünk olyan egyszer volt, hol nem volt történéseket, amelyek az idők folyamán mesék színvilágába költöztek. Es ugyanezért vagy másért, első szerelmünkért, el-ellátoga- tunk ifjúkorunkba. A két kor• iskoláskorunk is, amelybe úgyszintén vissza-visszamegyünk, a legtöbben bizonyára nagyobb kedvvel, mint amilyennel iskolába jártunk. Régi osztálytársak ha találkoznak, szülök ha gyermekükkel beszélgetnek, barátok ha összejönnek, és még annyi más emberi pillanatban — általában vidám szavak röppennek föl az iskolapadok tájékáról, melyet a? emlékezet oly szívesen és szívósan megőriz számunkra a ha Iáiig. Sokunkban, szinte hihetetlenül, még az árnyalatok sem homályosainak el, nem lophatja ki belőlünk őket az idő. Es a legélesebb képek között ott vannak azok, amelyeken tanítóink tűnnek föl. Tanítóink, akiket megvicceltünk, beugrattunk. Tanítóink, akik nemcsak a tananyagot tanították meg ve lünk, hanem valami mást, többet is adtak az életünkhöz. Tanítóink, akiket szerettünk, akikre a mából is szeretettel gondolunk. Mindnyájunknak, vagy csaknem mindnyájunknak volt egy jó tanítója, példa képül is választott. Mondják, manapság egyre ritkább az ilyen tanító, az ilyen pedagógus. Nem hiszem el. Gyorsabb és sűrűbb napokat élünk, gyorsabbak és sűrűbbek, az oktatási rendszer mostam átalakulásának a folyamatában meg olykor problémá sabbak is a napok, mint akár egy-ké' évtizeddel korábban, mégsem fogyatkozott meg a jó tanítók száma. Ezt leg jobban majd azok tanúsíthatják, akik bői néhány évtized múlván emlékezők lesznek, akárcsak belőlünk, az egykori iskolára emlékezők. De sokakkal, köz tűk szülőkkel és kollégákkal tanúsíthatja e sorok írója is — már ma, 1980 márciusában, a pedagógusok napján. Es nem pusztán gesztusból, nem azért, mert illik az ünnepnap alkalmából. Az órákra ritkán juthat be idegen, az osztályokból inkább csak a tanulók, diákok hozhatnak ki hírt — közénk — a pedagógusokról. Látva látjuk azonban, hányán végeznek érdemes közéleti munkál, hányán vezetnek szakköröket, amatőr művészeti csoportokat. Há nyuknak köszönhetjük, hogy különféle versenyeken, olimpiákon kiváló eredményeket érnek el az általuk felkészített gyermekek, ifjak. Köszönhetjük, igen, noha csupán természetes kötelességüket teljesítik — legalábbis ők így érzik. Köszönhetjük, mert természetes kötelességüknél, erkölcsi indítékoktól is hajtva, többet _ teljesítenek akkor, amikor a hivatalos, fizetett órákon kívül is foglalkoznak a tanulókkal, dél utáni, esti órákban, szombaton vagy vasárnap. És legkevésbé azért, hogy az eredmények fényében sütkérezhesseLalo Károly felvétele nek, tetszelegjenek. Hanem azokért, akiket rájuk bíztak a szülők, a társadalom. Hányán maradnak a gyermek mellett, miután az befejezte az iskolát, Sok szülőnél is figyel'őbb szemekkel kísérik őt, segítik sorsának alakulásában, hogy a tehetségének, hajlamának, kedvének legmegfelelőbb pályán helyezkedjék el. Vagyis mindaddig mellette vannak, amíg — ahogy mondani szokás — meg nem áll a saját lábán. A pedagógusnap tulajdonképpen mindünk ünnepe is egy kicsit. Elsősorban úgy, hogy mi, valamikori tanítványok sok-sok ezer gyermekkel, ifjúval együtt ünnepeljük, köszöntjük — ha csupán gondolatban is — a tanítókat, tanárokat, akik tiszta szavakkal, gondolatokkal, tettekkel segítettek bennünket abba az úgynevezett nagybetűs életbe. Hogy nem mindig, és nem mindenben követjük őket, hogy olykor megfeledkezünk tanításukról, tévedünk, el is tévedünk, hibát hibára halmozunk, nem jól dolgozunk?! Nem a pedagógusok, nem az igaz pedagógusok tehetnek róla. Viszont éppen ők azok, akiktől nagy erőket kaptunk és kapunk nem csak önmagunk és a társadalom építéséhez, hanem a rossz lépések kiigazításához úgyszintén. A legélesebb képeken vannak ők jelen bennünk. És bizonyára ilyen képeken lesznek jelen a mostani és a majdani tanulónemzedékekben is. BODNÄR GYULA JO tanítóink
