Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-30 / 13. szám
VASÁRNAP 1980. március 30. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 5.16, nyugszik 18.02 Közép-Szlovákia: 5.24, nyugszik 18.10 Nyugat-Szlovákia: 5.32, nyugszik 18.18 órakor A HOLD kel - 17.00, nyugszik 5.13 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük zalAn és VIEROSLAVA nevű kedves olvasóinkat 1820-ban született Andrej SLÄDKOV1C szlovák romantikus költő (+ 1872) • 1880-ban született Sean O’CASEY ír drámaíró (t 1964) # 1895-ben született Jean GIONO francia regényíró. AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Forradalmi hagyatékot valósítunk meg Irta: Ladislav Martinék, az SZSZK fővárosának főpolgármestere Az antikommunizmus és az ideológiai (Averzió Dániel Kolás tanulmányának 2. része Termelőszövetkezet a futóhomokon Bállá József riportja Hiánycikke: az idő Deák Teréz riportja Elfüstölt egészség Csizmár Eszter írása ...ésmorajlott a föld Gál László elbeszélése Jordánon innen — Tel Avivon túl önody György riportjának első része Ügy mondom el, ahogy kedves ismerősömtől hallottam, aki egyebek között kerek tíz esztendeig volt szakszervezeti tisztségviselő egyik országszerte ismert vállalatunkban. Itt tanult szakmát, innen ment nyugdíjba. Derűs jókedvvel szemléli a vágtató életet, napközben többnyire tenyérnyi kertecskéjében pepecsel: kapálgat, gyomot irt, nyesegeti, metszegeti a vadhajtást féltucatnyi gyümölcs} ócskáiról. Ennek a tenyérnyi ker- tecskének napsugaras tsücskében említette egyik alkalommal: „Találkoztam ma valakivel. Szerencsétlen ember, mondhatnám. De valami mégis, mintha azt súgná: hibás vagy te is azért, hogy a vadhajtás megrontotta az egész fát. Ha akkor, azon a tízegynéhány évvel azelőtti gyűlésen nem nevetsz a többivel, nem veszed tréfának, amit valaki talán annak szánt, más emberrel találkozhattál volna. Munkatárs volt valamikor: csodálatos kezű esztergályos. Aztán rászokott az italra. Kezdetben azzal mentegettük: minden jó szakember szereti a tütüt. Aztán jöttek a bajok: sorozatos műszakmulasztás, elfuserált munkadarabok, családi perpatvar, kisírt szemű feleség, válóper. Nem A VADBA JTÁS mondom, beszéltünk vele. Volt idő, amikor a szak- szervezeti bizottság elé citáltuk. Azt mondtuk neki: vagy az ital, vagy a gyár. Tanácsoltuk neki az elvonókúrát. Szedett is valamilyen gyógyszert. Műszak végére azonban mégis mátyós volt. Csak téblábolt, tehetetlenke- dett. Űjból beszéltünk a fejével, de égre-földre es- küdözött, hogy iaz orvos által előírt gyógyszert rendszeresen szedi: Bizottságunk egyik tagja azonban, aki jobban ismerte a helyzetet, megj& gyezte: szedi ám, de víz helyett borral öblíti le. Tréfának vettük akkor a szomorú igazságot, jómagam is nevettem, jó- ízűt kacagtam, talán még a szememmel is ráhunyorítottam, cinkosan, úgy, ahogy a csavaros eszű, jópofa emberekre szokás ... Derék, aranykezű szakember volt. Talán, ha akkor felismerjük a szörnyű veszélyt? Ki tudja? Egy azonban biztos, nem lett volna szabad nevetnünk. Nem kizárt, hogy már akkor is késő lett volna minden, akarat híján ugyanúgy a kocsma az otthona, mint most: emberroncs, akinek se családja, se gyámolítója, akit ismerősei elkerülnek, aki koldusként könyörög egy ital sörért, borért, vagy pálinkáért. Ha találkozom vele, nem kerülöm ki, meghallgatom együgyű zagyva beszédét, de visszacseng a fülembe az a bizonyos nevetés. Nem, nem próbálok a lelkére beszélni, mert ma már tudom: a vadhajtást addig kell lemetszeni, amíg nem rontja meg az egész fát." Oafv*** Engem a legkisebb zörej, zaj is idegesít. Autók motorjának fülsiketítő tú- ráztatása, dudák éles vagy rekedt hangja, edények csörömpölése, kanalak csörömpölése, de még a túl hangos beszéd is fáraszt és idegessé tesz. Persze nyilván nemcsak engem. Kivált azt viselem el nehezen, ha olyan zörejt, vagy zajt kell hallgatnom, amely egyébként elkerülhető volna. Ilyennek tartok egy ártatlannak tűnő hangforrást: azt, ha a fővárosunk tömegközlekedését szolgáló autóbuszok pléhből készült számtáblája (nem a rendszámtáblára gondolok, hanem arra, amelyik azt jelzi, hogy hányas buszról van szó) fülsiketítőén csörög az utas fülétől mintegy 10—20 cm-re. A pléhtábla ugyanis finta, s a rázódástól szüntelenül reng, ami a vaskerethez érve szörnyű „zenét* hoz létre. Ha köVAN KÉT JAVASLATOM zel vagyok a táblához, papírt tömök a keretbe, hogy megszűnjék a zaj. Sokszor gondolkoztam már azon: az illetékeseknek miért nem jut eszébe valamilyen megoldás, hiszen sok utast érintő kérdésről van szó. En azt javasolnám, hogy a pléh táblácska szélére húzzanak gumi tömítést, s örökre vége lesz a zajártalomnak. Ennek az elképzelésnek a megvalósítása olyan kis költséggel járna, hogy az szinte szóra sem érdemes. A javaslatomért járó esetleges jutalomról ünnepélyesen lemondok. Arra az esetre, ha gondot okozna ötletem megértetése és keresztülvitele, szintén van javaslatom. Azt, aki ellenezné, néhány órára ültessék egy ilyen fülsiketítőén csörömpölő pléhlemez mellé. IDŐSZERŰ GONDOLATOK ... a népgazdaság irányítása pártunk politikájának egyik kulcsfontosság* része. Marx rámutatott, hogy ez minden termelési mód pótolhatatlan momentuma. Ez az általános érvényt! tény még inkább vonatkozik a szocializmusra, mivel a termelőeszközök társadalmi tulajdona az emberiség történetében első ízben teszi lehetővé, hogy céltudatosan kezeljék az egész társadalom gazdasági potenciálját, tervszerűen fejlesz- szék és gyarapítsák gazdagságát. A tervszerűség, a programozás és a céltudatosság a legfontosabb feltétele a végső cél elérésének — a kommunista társadalom felépítésének. Mindenki számára világos, hogy a szocializmus kapitalizmussal szembeni objektív lehetőségei és előnyei nem érvényesülhetnek önmaguktól. A szocialista társadalom valamennyi tagjának és láncszemének igyekezetét tervszerűen és céltudatosan irányítani kell. Aligha találnak nálunk olyan embert, aki azt az alapigazságot nem ismerné vagy tagadná. A gyakorlat azonban arról győz meg bennünket, hogy az irányítás elsőrendű jelentőségének elismerésétől néha nagyon távol áll ennek megfelelő érvényesítése. Tndjnk ugyanis, hogy nemcsak azoknak az áj ismereteknek a kihasználásában van sok tartalékunk, amelyeket az irányítás és a szervezés számára a tudomány nyújt, hanem gyakorta nem tartjuk tiszteletben a gazdaság szervezési és irányítási módszereinek elemi követelményeit sam. Ez még sürgetőbbé teszi, bogy ezen a szakaszon következetesen törekedjünk a további előrehaladásra. Fontos lépést jelentenek a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerében előkészített, e párt központi bizottságának elnöksége és a szövetségi kormány által jóváhagyott módosítások. A módosítások lényegének, okozati ösz- szefüggéseiknek megértése szerintünk az első és legfontosabb kérdés az intézkedések gyakorlati érvényesítésével kapcsolatban. Annak a megértéséről van szó, hogy a népgazdaság irányításában sorra kerülő lépéseknek történelmi hátterük van és ösz- szefnggenek gazdaságunk jelenlegi helyze- téveL Főképpen pedig aktív szerepet kell játszaniuk a nyolcvanas években előttünk álló szociális és gazdasági feladatok megoldásában. (Részlet Lubomír Strong a Inak a tervszerű irányítás tökéletesítésével foglalkozó országos aktívaértekezleten mondott beszédéből. Akár a mesében ... csak a kis csészékből, kanalakból, poharakból, székecskékből, ágyacskákból nem a mesebeli hét van, és az ágyacs- kák ez esetben modern (de méreteiben kicsi) heverők. A huszonöt pizsamás gyerek közül csak egy-kettő alszik a szímői (Zemné) egy éve átadott szép óvoda emeleti hálótermében, az ébren levőknek mesét mond az óvó néni. A nagycsoportosoknál már nem kötelező a délutáni alvás. A pihenésnek vége, kezdődhet a játék! Csak hát előbb az ágyazás jön, megigazgatni a takarót, a kispárnát megsimogatni, szépen a helyére tenni, összehajtogatni a pizsamát is. Az öltözködésnél csak akkor van szükség az óvó néni segítségére, ha eltűnik annak a huncut ingnek az ujja, vagy ha a gombolás minduntalan hátracsúszik. Kézmosás, utána uzsonna ... Ki hinné, hogy az olyan egyszerű művelet, mint amilyen a kézmosás, milyen bonyolult lehet! Az ember kimegy a mosdóba, és huszonöt egymás mellett lógó törülközőből kiválasztja a sajátját, a nyakába akasztja, feltűri a ruhája ujját, elcsavarja a vízcsapot és alaposan megmossa a kezét — szappannal. Az óvó néni — Priskin Józsefné — szeme mindent lát, nem lehet csalni... Az óvó néni soha nem akart más lenni, csak óvónő. Az érsekújvári (Nővé Zám- ky) magyar tanítási nyelvű gimnáziumiban érettségizett hatvannégyben. Hétszázharminc korona kezdő fizetéssel került szülőfaluja óvodájába, és ott dolgozik azóta is. Pél hatkor kel, reggelit készít a családnak, ellenőrzi tizenhárom éves nagylányát, ebédet csomagol a férjnek és háromnegyed hétkor már az óvodában van a kisfiával. Így megy ez tizenhatodik éve mindennap. Közben nevelőinői képesítést szerzett („hívtak az iskolába is, nagyobb fizetésért, de nem tudom itthagyni ezeket a gyerekeket“); a nőszövetség helyi szervezetének 67 óta vezetőségi tagja; tevékeny kul- túrmunkása a Csemadoknak („most szerveztem egy tánccsoportot“), szakszervezeti tisztségviselő; 76 óta képviselő, tanácstag. Nem sok ez egy kicsit? („Dehogynem, borzasztó sök, de egyiktől sem tudok megválni!“) Az óvoda Z-akcióban épült, s a 60 férőhelyes óvodában pillanatnyilag még 12 gyereket tudnának elhelyezni. Nehéz megnyerni a cigányszülőket („pedig ha a gyerek nem jár előkészítőbe, nehezen birkózik meg az első osztályos tananyaggal“). A nagycsoportosoknál már komoly munka folyik, reggel szigorú torna — Priskin Józsefné vezetésével húsz gyerek szorgalmasan készül a spartakiádra —, délelőtt foglalkozások vannak, igen komoly munka folyik az alkotó játékok segítségével —, a délután pedig a pihenésé, az önfeledt játéké. Kicsi gyereknek Is lehet óriási gondja, és problémájával a hozzá legközelebb állókhoz fordul: a szülőkhöz, vagy az óvó nénihez. De anyu (vagy apu sokszor fáradt, ideges, ne zavarj, játssz egyedül, és a gyerek óriási gondjával magára marad. („Csak végignézek rajtuk, és látom, melyiket bántja valami. Sosem faggatom őket, de a gyerekek bizalmasak, kiöntik a szívüket.“) Eszébe jutott-e valakinek, hogy kimutatást készítsen róla, hányszor figyelmeztet naponta az óvó néni: Gáborka, gyere ide, Henni, vigyázz^ hangszerekre, Marikám, majd segítek, Imi, töröld meg a kezed, Péterke, öltözz fel!... És a Marikák, Zolikák, Tamáskák ezernyi kérdésére vajon hányszor felel minden alkalommal szeretettel, türelmesen? („Itt az ember nem lehet türelmetlen a gyerekekkel szemben, hiszen akkor nincs eredménye a munkának. Ha a gyereknek azért kell megtennie valamit, mert követelik tőle, abban nincs sok kőszénét. A gyerekekhez türelem kell.“) Türelem és szeretet: hivatásszeretet. Priskin Józsefné csütörtökön vette át a Példás tanító kitüntetést. KOPASZ CSILLA A gyerekekhez türelem kell
