Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-23 / 12. szám

A lengyel filmművészet — viszonylag szürke esztendők után — mosta­nában ismét társadalmi problematikával átitatott, kí­sérletező szellemű, témavilá­gában és műfaji vonatkozá­sában egyaránt változatos alkotások egész sarával hív­fa fel magára a figyelmet. A fellendülést olyan filmek seknek s elismeréssel kell méltatnunk aült a törekvést, hogy a művészek közérthető nyelven beszélnek, s a le­hető legszélesebb publikum igényeinek Igyekeznek meg­felelni. Az alaphangot természete­sen a legkiválóbb lengyel filmrendező, Andrzej Wajda adja meg. Az egyik külföldi lap kritikusa akvarel lekhez hasonlította A wilkói kis­asszonyok költői szépségű lélekrajz képsorait. Találó a meghatározás, mert Edward Klosinski felvételei valóban festőiek. A történet a bol­dogságkeresésről szól. Vik­tor ellátogat kora ifjúsága kedvelt színtereire. Abban reménykedik, hogy újra át­adhatja maigát a túláradó boldogságnak, de ábrándjai nem válnak valóra. Az idő közben elröppent, s az em­berek megváltoztak. Az egyik wilkói kisasszony meghalt, a többiek pedig egyáltalán nem őírzik már a régi láncot. A legfiatalabb nővér vágyakozva közeledik HM EGY REffiHTOT LENGYEL FILMÚJDONSÁGOK jelzik, mint az Amatör (Kieslowski munkáját a nyá­ri moszkvai nemzetközi fesz­tiválon és a gdanski lengyel seregszemlén egyaránt a legmagasabb elismerésben részesítették), A wilkói kis­asszonyok (a nagy sebesség­re kapcsoló Andrzej Wajda drámája) a Pirx pilóta teszt­je (a Tattinn-fflmmel kopro­dukcióban forgatott tudomá­nyos-fantasztikus film ren­dezése Píestrak nevéhez fű­ződik), A bestia (Domaradz- ki Lev Tolsztoj novelláját lengyel miliőbe helyezve ül­tette át a film nyelvére), va­lamint a Kérek egy elefán­tot című mese (rendezője Giersz). Noha a jelenről szóló fil­mek száma némileg meg­csappant, Wajdáék bizonyít­ványa igen jó. A Jengyei rendezők lényeges kérdések­re irányítják a figyelmet, a társadalom és a személyiség fontos konfliktusait ábrá­zolják. Bizonyos hagyomá­nyok változatlanak. Az iro­dalom továbbra is kitűnő alapanyagot szállít a filmé ­a férfihoz, ő azonban nem képes viszonozni a vonzal­mat. Nosztalgikus hangütésű, visszafogott tempójú film, mélyben kitűnő színészek szerepelnek: Daniel Olb­rychski, Anna Seniuk, Maja Komorowska és Christine Pascal. A többi műről — távirati stílusban. Az Amatőrben a közéleti humor és a kritikai alapállás a legérdekesebb. A bestia fülledt erotikája az életképtelenség kritikájával párosul, bár Domaradzki he­lyenként túladagolja a szen­vedély lebírhartBitalanságá- nak taszító hangulatait. A Pirx pilóta tesztjében való­ságos emberek és robotok csatáznak. A Stanislaw Lem- adaptáció korrekt teljesít­mény; kiállítása is igényes. A Kérek egy elefántot bá­jos történetében a képi és szöveghumor egyaránt fon­tos szerepet játszik: a derék porcelánállatot bizonyára nagyon sok kis néző a szí­vébe fogja zárni. (v. j.) FIÚ A TÉRRŐL Néhány héttel találkozásunk előtt Mészáros Gyula és Szinetár Miklós alkotásában láttam. Furcsa módon egyik szerepére sem emlékez­tem pontosan. A hatvanas évek közepén jóval több játék­film főszerepét játszotta el. Olyan hősöket kel­tett életre, akiknek sorsa, magatartása azóta is felejthetetlen. Csoda hát, ha beszélgetésünk közben Kárpáthy Zoltán, Bornemissza Gergely és Albert Zoltán alakja tűnt fel előttem? — Kovács Istvánt elsősorban romantikus fil­mekből ismeri a közönség. A magánéletben is romantikusnak tartja magát? — Ennyire kategorikusan nem állítanám, bár az értelem érzelem nélküli modernség távol áll az egyéniségemtől. A gyermekkorom? Az sem nevezhető romantikusnak. Nem dúskáltunk min­denféle földi jóban, bár anyám mindent előte­remtett, amire szükségünk volt. Kimagasló, dön­tő élmény, amely más mederbe terelhette volna az életemet, szerencsére nem ért. — Negyedéves volt a főiskolán, amikor Vár- konyi Zoltán felkérte a Kárpáthy Zoltán és az Egy magyar nábob főszerepére. Nem érezte ko­rainak a sikert? A váratlan berobbanást? — A népszerűségre nincs, szabály. Egyesek már főiskolás korukban megismerkednek a si­kerrel, másokat évekkel később, esetleg pálya­futásuk alkonyán ér utol. Az én esetemben mindenképpen meghatározó volt. Egy csapásra megismert a közönség, s én is közelebb kerültem a filmhez, mint műfajhoz. Akkor találkoztam először Ruttkai Évával, Lati- novits Zoltánnal, Darvas Ivánnal, Bessenyei Fe­renccel, akiket addig csak nézőként ismertem. — A fókai-hösöket a Fiúk a térről Albert Zol­tánja követte. Egy egészen modern romantikus hős. — Azóta sem volt izgalmasabb filmszerepem. A forgatás idején már bizonyos szakmai ismere­tekkel rendelkeztem, s tetszett, hogy a klasszi­kus figurák után egy ízig-vérig mai fiatalt kel lett megformálnom. Szász Péter filmjének cse­lekménye ugyan a második világháború kezde­tén játszódott, de akkori mentalitásomhoz sok­kal közelebb állt ez a figura, mint például a mesébe Illő Kárpáthy Zoltán alakja. — A következő évben, 1968-ban az Egri csil lagok Bornemissza Gergelyét játszotta el. — Itt érett be igazán a siker, amelyet a Kár­páthy Zoltán jelentett. Aztán csaknem tízéves szünet következett. A hirtelen szerzett népszerű­ség visszaütött. Hogy mivel teltek ezek az évek? Semmikép pen sem unatkozással, tétlenkedéssel. Verseket mondtam, önálló előadóesteket tartottam — de nem egyéb feladatok hiánya miatt. Színházban, szinkronban, tévében szerencsére, volt mit ten­nem. A pódium-műfajt látványosabb elfoglaltság mellett is művelném. — Sosem volt türelmetlen a pályával szem ben? — Nyughatatlan ember vagyok, de nem türel metlen. S főleg nem a pályával szemben. Sike­reset, érdemlegeset minden korban alkothat az ember. — Tavaly, amikor egymás után három film- szerződést is aláírt, gondolom, helyrebillent a közérzete. (Markovid Ferenc felvétele) — Igen, nagyon örültem ezeknek az szere­peknek, mert a nagyvonalúan szimpatikus hösök után egyéniségemtől távol álló karakterszere­pekkel bíztak meg. A negatív hősök megformá­lása során ugyanis nagyobb lehetőségem nyílik színészi eszköztáram kipróbálására. Az Erődbeli szerepemben az vonzott, hogy bár Albert von Parravlchlni sem volt jobb a többi zsoldosnál, néha mégis felcsillannak benne a humánum jelei. — A Magyar rapszódiát és az Allegro barba- rót fancsó Miklóssal forgatta. Azzal a rendező vei, akiről sokan azt tartják, nála nem is any- nyira a színészi tehetségen, mint inkább a ftzi kai jelenléten a hangsúly. — Nekem más a véleményem. De előtte hadd mondjam el, hogy minden alkotását láttam. Mélységesen tisztelem öt, így hát elképzelheti, mennyire boldog voltam, hogy dolgozhattam vele. Nem hiszem, hogy a színész csupán fizikai eszköz lenne a kezében. Jancsónál ugyanis az a legfontosabb, hogy beleillek-e az általa elkép­zelt jelenbe vagy sem. S ha valaki rá tud állni a „hullámhosszára“, rájön, mit is akar tőle a rendező. Most, a forgatás után elmondhatom, hogy nagy élmény volt Jancsó Miklóssal együtt dolgozni s remélem, az eredmény is ezt igazol- ja. Ritkán történik meg, hogy a színész olyan szereppel találkozik, amely teljes mértékben kielégíti a lelkét. Hosszú évek után most újra érzem: megismétlődött egy ilyen találkozás. S hogy így van, Jancsónak köszönhetem. G. SZABÓ LÁSZLÓ N ehéz újrakezdeni a filmrende­zést és a színészetet. Ezt az aranyigazságot látszik cáfolni az elmúlt év, mert jó néhány rég nem látott színész és színésznő állt kamerák elé, illetve több, évek óta pihenő rendező látott ismét munká­hoz. ☆ Kezdjük például három világhírű színésznővel: Virna Lisi szép szőke haját és különös arcát igen régen lát­tuk a mozikban, évek óta csak csa­ládjának, gyermekeinek élt, mígnem váratlanul elfogadta Salvatore Sampe- ri ajánlatát, s eljátszotta az Umberto Saba olasz költő műve alapján ké­szült Ernesto című film női főszere­pét. Az első világháború előtti Trieszt­ben játszódó történet egy csinos ka­maszfiú karrierjét mutatja be, de fel­villantja a kikötőváros és a monar­chia felszín alatt rejtőző társadalmi ellentéteit Is. List a fiú anyjának sze­repében finom eszközökkel kelti élet­re az egykor jobb napokat megélt magányos, öregedő asszony sorsát. ☆ Anita Ekbergre a legtöbben Fellini Nyolc és fél című filmjéből emlékez­nek. A gyönyörű, svéd származású színésznő később teljesen elvesztet­te a talajt lába alól. Tavaly elfogad­ta Giulio Berruti fiatal olasz film­rendező ajánlatát, s eljátszotta a Gyilkos nővér című film címszerepét. A megtörtént eseményeken alapuló film egy belga kórházban játszódik, ahol egy apáca a kábítószerek és vélt halálos betegsége miatt érzett komp lexusal következtében többszörös, sza­dista gyilkossá válik. Berruti filmje óriásit bukott, viszont minden kriti­kus elismerte, hogy Ekberg hosszú távolléte alatt kiváló drámai színész­nővé érett. ☆ Gtovanna Ralll is elhatározta né­hány évvel ezelőtt, hogy házassága után felhagy a színészi pályával. A szándék megváltoztatásához azonban két év, s egy vonzó szerepajánlat elég volt. Az Olaszországban igen népszerű színésznő most Luigi Magni 1870: Jönnek a lövészek című filmjé ben játszik főszerepet. A rendező ar ról ismert, hogy az olasz történelem kiváló tudója, Róma igazi szerelmese, s minden filmjének főszereplője nagy­szerű szereplehetőséget kap tőle. Ezek után Ralli pálfordulásán nem lehet csodálkozni. ☆ Jerry Lewis, az ötvenes, hatvanas évek egyik ünnepelt amerikai komi­kusa volt, aki balszerencsés gazda­sági vállalkozások miatt tűnt el hosz- szú Ideig a filmvászonról. Minden pénzét befektette videokazetták gyár­tásába, s ez nem járt kellő eredmény­nyel, mert rövid Időn belül teljesen csődbe ment. Lassan-Iassan az ame­rikai televíziós társaságok is elfelej­# tették, s csak néha tűnt fel egy ki­sebb show epizódjában. Ügy látszik, hogy karrierje ismét felfelé ível, mert bosszú idő után újra filmet készített, Ez az élet címmel. A film műfaja — mi Is lehetne más — vígjáték, mely­ben a Lewis által egykor alakított csetlő-botlő figurát Red Buttons játsz sza. ☆ Végül pedig egy másik különös visszatérésről. Alexander Jodorowsky mexikói rendező neve az Egér és A szent hegy című filmekkel lett ismert­té. E két, hol misztikus, hol profán elemeket tartalmazó mű minden or­szág art-kino hálózatának állandó da­rabjaként pereg. Nos, Jodorowsky szakított múltjával és hosszabb szünet után a felvevőgép mögé áll a Regi­naid Campbell Poo Lodn, az elefánt című ifjúsági regényéből készített Tusk címmel filmet. Az Indiában for­gatott film egy kislány és egy ele­fánt különös barátságáról szól, s Igazi, nagy közönségsikernek ígér­kezik. (sg) NAGY ŰJRAKEZDÉSEK 1MB. III. 23. 14 ÚJ SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents