Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-13 / 2. szám

VASÁRNAP 1980. január 13. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 7.24, nyugszik 16.02 Közép-Szlovákia: 7.32, nyugszik 16.10 Nyugat-Szlovákia: 7.40, nyugszik 16.18 órakor A HOLD kel — 2.37, nyugszik 12.47 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VERONIKA és RASTISLAV nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A vallás a mai világban irta: M. Mcsedlov, a bölcsész- tudományok doktora Flórián Márta riportja A kettévágott sziget Önody György riportjának első része Atomenergetikánk acélalapja Makrai Miklós cikke „Gépészépítész” Mészáros János riportja Első szerelem Vlagyimir Bogomolov elbeszélése Téli filmszemle Tölgyessy Mária írása Rendelje meg a postai kézbesítőnél az Új Szó-t! Az ésszerűsítési moz­galomnak sok éves hagyománya van a martin—vrútkyi SZNF Vasúti Gépjavító Vál­lalatban. A legered­ményesebb ésszerűsí­tek közé tartozik Du­gan Lettricb szer­számgéplakatos és Vladimír Kuűerík mérnök, a villany- nozdnnynkat javító csoport mestere. Fel­vételünkön balról Vladimír KuCerík újí­tó és Dániel Truban, a javaslat megvalósí­tója a vezérlőrend­szer mérését végzik (V. Gabco felvétele — CSTKj OLVASOM A LAPOKAT „Ez egy újságolvasó, jól értesült ember' mondta a minap a bará tóm az ő barátjáról. Ha rossz műsor van a tévé­ben vagy sokan vannak a borbélynál, olykor én is követem barátom ba­rátjának a példáját, ol­vasgatom a lapokat, mi­közben kidülled a sze­mem és tágul a látókö­röm. Néha már a cím is vonzó: „Űj öntözörend szert vezettek be az Egyesült Államokban1. Lám, ott is nagy volt a szárazság, gondolom ma­gamban, de a cím alatti szövegből kitűnt, hogy nem öntözőrendszerről, hanem ösztönzőrendszer­ről van szó, tehát nem az esővel van baj, ha­nem a pangó gazdaságot akarják élénkíteni a kor­látlan lehetőségek hazá­jában. Mindenesetre jó szerkesztői ötlet, hiszen erre a címre a meliorá ciós szakemberek is fel­figyelnek, s nem árt, ha ők is megismerkednek az USA gazdaságirányítási gondjaival. Egy másik külföldi lap elismerően ír a csehszlo vákiai Vinicai Efsz-ről, ismerteti gazdasági ered­ményeiket, nemzetközi kapcsolataikat, s a szer­ző szerint ez a község arról is híres, hogy in­nen indul ki az a 750 ki lovoltos magasfeszültségű távvezeték, apiely Albert­ijára szállítja az ára­mot. Nofene! Ezek a nyé­kiek még áramot is ex­portálnak? Méghozzá 750 kilovoltos távvezetéken! Dehát ez nem is csoda, hiszen közel van a pótori szénbánya. Emitt meg azt olva­som, hogy a Szovjetunió­ban jobban ki fogják használni a geometrikus energiát. Tűnődöm, tűnő­döm, ezzel a fogalom­mal eddig még nem ta­lálkoztam. Leginkább a szénre gondol az ember, hiszen láttam már kocka és hasáb alakú szénda­rabokat, s ezeknek tény­leg közük lehet a geo metriához. Az is lehet, hogy a porszént sajtol­ják különböző geometriai formákba, s innen ered az elnevezés. Mivel a széles látókör­ben az irodalom számára is helyet kell szorítani, belekukkantottam egy hazai irodalomkritikai írásba is, ahol azt olvas­tam, hogy a csehszlová­kiai magyar líra azért olyan, amilyen, mert „belterjes“. Vagyis „bel­terjes tenyésztésű“. Hát ez talán nem Is volna baj, hiszen a belterjes más szóval intenzivet je­lent, vagyis hatékonyát, azt, ha kis mennyiségből nagy költséggel ugyan, de sokat produkálnak. Hát ez a csehszlovákiai magyar lírára aligha le­het jellemző. A mezőgaz­daságban például a te­héntartás akkor belter­jes, ha a tehenek leg­alább 4—5 ezer liter te­jet adnak évente. Ha nem elég belterjes, akkor külföldről hoznak jó te- nyészanyagot, hogy bel- terjesítsék az állományt. Az irodalomkritikus bi­zonyára nem erre gon­dolt, hanem azt akarta kifejezni, hogy a cseh­szlovákiai magyar kőltők tenyésztése „zárt állo­mányforgóban“ folyik, amelyben csak csenevész pegazusi szárnyak fejlőd­nek ki, s ezekkel a líra művelői nem tudják sem átrepülni, sem áttörni a világirodalmi Rubikont. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A beruházások is fokozott figyelmet kö­vetelnek. E feladatok mindenekelőtt azért igényesek, mert az eddiginél nagyobb mér­tékben kell koncentrálni a kivitelezői ka­pacitásokat a befejezetlen nagy beruházá­sokra és átadásokra, a beruházási munkák továbbfejlesztésére a koncentrált beruhá­zási helyeken és az új nagyberuházásokon. 1980-ban 5S kiemelt beruházást kell be­fejezni vagy üzembe helyezni. Az SZSZK Építőipari Minisztériumának mindent meg kell tennie a Bratislavát építő kapacitások növeléséért, ezen belül a szük­séges áthelyezésekért. Az ipari beruházások feladatainak — különösen a vegy- és a gépipar területén — következetes telje­sítése mellett az építőipari kapacitáso­kat és az anyagi tartalékokat lakásépítésre, különösen a járulékos és műszaki beruhá­zások létesítésére, a közlekedési hálózat felújítására, valamint a jelentős oktatási, kulturális és egészségügyi létesítmények befejezésére kell összpontosítani. Szükséges, hogy a beruházások minden résztvevője és felettes szerveik, a minisz­tériumok, de különösen a kerületi és já­rási nemzeti bizottságok teljes megértést tanúsítsanak a társadalom prioritásaival szemben, és ezekkel összehangolják a helyi érdekeket. Ezt az irányvonalat a területi pártszerveknek is teljes mértékben támo­gatniuk kell. Ezzel összefüggésben kell ér­telmezni azt a kormányhatározatot is, mi­szerint az Építőipari Minisztérium ás né­hány más minisztérium szervezetei ne ve­gyenek részt építőipari munkákkal a Z- akcióban, nem azért, mintha a Z-akció nem lenne hasznos, hanem azért, nehogy rész­vételükkel kimerítsék erejüket, a társadal­milag fontos kiemelt akciók hátrányára. A beruházási feladatok igényessége ás a népgazdasági ágazatokkal való szoros ösz- szefüggése megköveteli minden beruházás hozzáértő irányítását. Ezért nem lehet el­tűrni a fogyatékossággal kapcsolatban a névtelenséget és a vezető dolgozók gya­kori felelőtlen magatartását. A beruházá­sok minden résztvevőjétől, különösen a kommunistáktól aktív magatartást, felelős­séget és fegyelmet várunk el, megköve­teljük azt az elszántságot, hogy segítse­nek a dolgokon, a feladatok teljesítésének elmulasztása esetén pedig ne az ún. objek­tív okokat keressék. (Peter Colotka elvtársnak az SZLKP KB decemberi ülésén mondott be­szédéből ) A Hidaskürti (Mostová) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola egyike a galán- tai járás legnagyobb és leg­szebb iskoláinak. A díszes vaskapu és -kerítés mögött aszfaltozott gyalogjáró vezet (a díszfacsemetók és cser­jék között) az Iskola épü­letkomplexumához. Az új is­kolát 1969-ben adták át, a ma már nyugállományban levő Somogyi József igazga­tósága Idején. A hidaskürti iskola igaz­gatója 1973 óta Horsicxa Ferenc, aki a közeli Vízke­let (Cierny Brod) szülötte ugyan, de ma már kürti „ős­lakosnak“ számít. Élete a szarvasi, budapesti és ko­máromi (KomámoJ diák­évek után egybefonódott a hidaskürti iskola életével. Előzékeny ember Horsi- cza Ferenc. Arcán, tekinte­tében ott ül a túlhajtottság fáradtsága. — Hány éve működik itt? — Huszonhét éve. 1953- ban itt kezdtem tanítói pálya­futásomat, az akkori nyolc­éves alapiskolában. Tetszett a falu, szeretem a gyereke­ket, a kollégákkal és a szü­lőkkel is jől megértettük egymást, így hát ma is itt vagyok. Tizenhat évet a régi iskolában töltöttem. olyan Iskolát, ahol 380 gye­rek tanul. — Mi a legnagyobb örö­me egy iskolaigazgatónak? Az igazgató elgondolko­dik. — Azt hiszem, akkor örü­lök legjobban, ha látom, hogy a kezünk alól kikerült gyerekek boldogulnak az életben. Vagyis, jő érzés tu­datában lenni, hogy huszon­öt kollégám és a magam fá­radozása nem ment veszen­dőbe. Közös pedagógusi igyekezetünk eredménye ■■ ■■ EGV ISKOLAIGAZGATÓ OROMÉI Horsicza Ferenc — tudás­szomját enyhítendő — taní­tóként is tovább tanult. Bio­lógus szeretett volna lenni, és az is lett. Mindennapi pedagógusi munkája mellett 1958-ban a bratislavai Felső Pedagógiai Iskola levelező tagozatán biológia-kémia szakos, tanítói oklevelet szerzett. Munkahelyén, az Iskolában megbecsülték. Tisztelet a tisztességért: 1970-ben kinevezték igazga­tóhelyettesnek, később, So­mogyi József nyugdíjba vo­nulása után, igazgatónak. Nem kis gond és szellemi igénybevétel irányítani egy nézetem szerint azon mér­hető le leginkább, hány gye­rekünk jut tovább magasabb fokú tanintézetekbe. — Közölhetné, kérem, a múlt tanév idevágó eredmé­nyeit? Az igazgató vaskos Irat­tartót emel ki a szekrény­ből. — Távol áll tőlem persze a hivalkodás, de ha már er­ről van szó, elmondom, hogy tavaly az 5—9. osz­tályban 280 tanuló közül 85 volt kitüntetett. De én nem is ezt tartom fontosnak, ha­nem Inkább azt, hogy 39 tanulónk közül csupán né­gyet nem vettek fel „első nekifutásra“ abba a közép­iskolába, ahová jelentkezett. Tovább vallatom Horsicza Ferenc Igazgatót, s kiderül, hogy azokon az örömökön túl, melyeket családja, ne­gyedikes kislánya és máso­dikos 'kisfia s a szintén pe­dagógus felesége szerez ne­ki, még más dolgoknak is örülhet. Örül is persze. Szerfölött örül például an­nak, hogy (elődje helybeha- gyásá vallj még 1971 őszén csodálni való iskolai gyü­mölcsöst telepítettek, hogy parkosíthatták a nagy isko­laudvart, hogy az iskolai ét­kezdéhez nagyobb méretű fóliasátras zöldségest sike­rült létesíteniük, hogy van tornatermük, de azért gyep- szőnyeges sportpályát is építettek és úgy mutatkozik, hogy hamarosan közlekedé­si parkjuk is lesz. Horsicza Ferenc arcképé­hez az is hozzátartozik, hogy iskolai teendőin kívül számos társadalmi és politi­kai tisztséget is ellát. Töb­bek között ő a községi pártszervezet elnöke, 1971 óta hnb-tanácstag. Mind­emellett még a kútárára is szakít időt. Közel két éve ő a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkará­nak elnöke. KÜVESDI JÁNOS 1980. I. 13. ÚJ SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents