Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-09 / 10. szám
A Skoda Művek Prágai Erőműépítő Üzeme erőművek építésére szakosodott. Az erőművi berendezések felújításán, karbantartásán, korszerűsítésén és a műszaki szolgáltatás nyújtásán kívül az üzem dolgozóinak feladata a beruházások szerelése, s a műszaki vizsgálatokat követően — eltekintve attól, hogy hazai, tőkés, vagy fejlődő ország megrendeléséről van szó — az erőmű üzembe helyezése is. Az utóbbi időben a Mélníky Erőmű 500 MW-os blokkján dolgoznak. — Nem tudhatjuk, milyen meglepetéseket tartogat számunkra próbaüzembe helyezésével ez a blokk, amely a Mélníkben már bevált hat 50 MW-os és két 110 MW-os blokkot lesz hivatott kiegészíteni — mondja Leopold Trdy igazgató, majd az épülő 130 méter magas toronytípusú kazánházról, acél alkatrészeinek 20 ezer tonnát meghaladó súlyáról, látványosságszámba menő 400 milliméter átmérőjű csőrendszeréről beszél. Minden egyes szivattyúja óránként 1600 tonna vizet juttat majd a kazánházba. De ezeken kívül — az árammegtakarításra való tekintettel — egy 17 MW-os — tehát egy közepes erőmű teljesítményével felérő — gőzhajtású szivattyúja is lesz. A blokkot automata irányítja. A folyamatok pontos ellenőrzése — remélhetőleg — nem Okoz majd gondot a szakembereknek, akiknek a hazánkban és külföldön üzembe helyezett berendezésékkel kedvezőek a tapasztalataik. Ezzel magyarázható, hogy Trdy igazgató bizakodó ugyan, mégsem tartja kizártnak a kezdeti nehézségeket, amelyek a 110 és a 200 MW-os blokkok üzembe helyezésénél sem voltak elkerülhetők. Az alkatrészek módosításával, illetve szabályozásával kapcsolatos beavatkozásra tehát ezúttal is felkészülnek a technológusok, akik még nem felejtették el a tusimioei erőmű próbaüzembe helyezése után felmerült, nem várt problémákat. Ezek azonban főleg a tüzelőanyag minőségére voltak visszavezethetők. Évente 3 millió tonna szén Az sem téveszthető szem elől, hogy minden kilowattóra áram előállításáért a bányászoknak az erőműveknek és a vasút dolgozóinak egyaránt keményen kell dolgozniuk. Az új blokk évi 6 ezer órára előirányzott üzemeltetése esetén mintegy 3 millió tonna szénnel növekszik az országos tüzelőanyagfogyasztásunk. Ezzel kapcsolatban vendéglátóm megcáfolja a tavalyi híreszteléseket, amelyek szerint a chvaleticei erőmű az előirányzottnál lényegesen több tüzelőanyagot fogyaszt. Ennek a sajtóban is megjelent téves tájékoztatásnak a magyarázata az, hogy a tavalyi tél okozta nehézségek, illetve a tüzelőanyag hiánya miatt az erőmű teljesítményét szándékosan mintegy 60 százalékra korlátozták, jó példa erre a gépkocsi, amely — köztudott — hogy a városban, vagy 40 km-es óránkénti sebessége esetén több benzint fogyaszt, mint az autósztrádán. Problémák, amelyek némi fegyelmezettséggel megoldhatók — Ugyanezek a tapasztalatok érvényesek az erőmüvekre. A Chvaletioében és Détmarovicében végzett garanciáielimérések alapján ugyanis bebizonyosodott, hogy a berendezések az előírt paraméterekkel, tehát pontosan azokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyekre szerződéses kötelezettségei vállaltunk — mondja az igazgató, majd a kivitelező vállalatokra tereli a szót, amelyeknek munkája nem mindig és nem minden tekintetben kielégítő. Sokk függ fegyelmezettségüktől, a jó minőségű alkatrészek tervszerű szállításától is. — Ebben a tekintetben jogkörünk — sajnos — meglehetősen korlátozott — utal vendéglátóm a gazdasági szerződésöket teljesítő üzeme -nem mindig irigylésre méltó helyzetére. Nehézségeik egy része — az objektív okokat tekintve — főleg a kivitelező vállalatok kapacitásában gyakran észlelhető aránytalanságokra vezethető vissza. Külföldi megrendelés esetén — ha a hazai vállalat megadja az együttműködést — a problémát rendszerint egy ottani cég bevonásával oldják meg. Ám a kivitelező vállalatok indokai ennél is elgondollkodtatóbbak. Az is előfordul ugyanis, hogy csak felsőbb szervük, vagy a döntőbíróság beavatkozására hajlandók elfogadni az erőművet építő üzem megrendelését. Ennek az elítélendő eljárásnak a magyarázatát az igazgató a kivitelező vállalatok szempontjából előnyösnek nem mondható feltételekben, főleg a hibás árképzésben látja. — Sokszor mi is hasonló helyzetben vagyunk — utal a fő szállítóvállalatok igényes és költséges feladataira, amelyeknek teljesítéséért tiszteletdíjra sem tarthatnak igényt. De ettől eltekintve az sem téveszthető szem elől, hogy a főszállítóvállalat a megvásárolt és felülvizsgált berendezések és gépek üzemibe helyezésével lényegesen emeli az értéküket, mégis az eredeti árukon kell átadnia őket. Az anyagi ösztönzés hiánya tehát az oka annak, hogy a szervezetek nem szívesen vállalják a fő szállítóvállalat tisztségét. A helyzet javulásának a feltétele kétségtelenül a probléma sürgős megoldása, ami nem lenne hiábavaló fáradság, ha meggondoljuk, hogy a 6. ötéves tervidőszakban a mai napig üzembe helyezett új erőművek összteljesítménye eléri a 3175 MW-ot. A további blokkok, pl. a Jaslovské Bohunice-i II., a Felkete-Vágon épülő, vallamint az év végén elkészülő mélníky 500 MW-os blokk átadásával pedig az erőművek összteljesítménye újabb 1297 MW-tal növekszik. * # * A kilátások tehát kecsegtetők. Ha pedig a kivitelező vállalatok lelkiismeretesebben teljesítenék a szerelési és az anyagszállítási feladataikat, ha minden tekintetben fegyelmezettebbek lennének, kétségtelenül növekedne a munkatermelékenység, a hatékonyság és lényegesen csökkenne a túlórák száma, s ami ugyanilyen fontos, a határidők sem lennének veszélyben. Ez a feltétele annak, hogy a XV. pártkongresszus határozata — amely szerint az üzembe helyezésre kerülő erőművek összteiljesít- ményének 1981 végéig el kell érnie a 3500—4000 megawattot — ne maradjon papíron. Megvalósítása valamennyiünk legfőbb érdeke. KARDOS MARTA A mérleghiánnyal záró mezőgazda- sági üzemekben gyakran elhangzik mostanában — egy-egy mély sóhaj kíséretében —, hogy sorsuk ilyenfajta alakulásában nagy mértékben a mostoha időjárás játszott közre. Valóban, az elmúlt esztendő negatív hatásaitól csak igen kevés gazdaság tudta függetleníteni magát, a növénytermesztésre vonatkozóan pedig alig akadt ilyen példa. Ott azonban, ahol idejében felismerték a helyzetet, s képesek voltaik menetközbeni gyors elhatározásokra és cselekvésekre, nem maradt el az eredmény. A Rima alsó folyásán gazdálkodó rimaszécsi Üj Világ Efsz ez utóbbiak közé tartozik. A gazdaság irányítói már a nyár derekán jól felmérték az aszály várható következményeit. Tisztánlátásuk nem feltevéseken alapult, hanem szigorú szakmai elemzéseken. Ezek csalhatatlanul mutatták a fejlődés irányát. — Gazdasági alaptörvény ilyenkor a pénzkeret szigorú ellenőrzése — emlékezik vissza az elmúlt év eseményeire Juhász István mérnök, a szövetkezet elnöke. Csak olyan arányban meríthetünk eszközeinkből, ami-* lyenre termésfedezetünk mutatkozott, s a kifizetett bérek is megfeleltek az elvégzett munkának. Persze, nem csupán ez magyarázza a sikeres évzárást. A takanmányter- mesztés kisebb fogyatékosságai ellenére megfelelő eredményeket produ káltak az állattenyésztésben, s jövedelmező volt a melléküzemági termelés is. A 3 millió 700 ezer koronás nyereséget azonban döntő többségében a mezőgazdasági termelésből eredő jövedelem képezi. A mezőgazda- sági termelés tervét 102 -százalékra teljesítették. Az elmúlt nehéz esztendő tapasztalataival gazdagodva immár a jövőt tervezik a gazdaságban. Nem is titkolják a vezetők: sokat várnak az új elszámolási rendszertől, mely a központi elvek alapján messzemenően figyelembe veszi a szövetkezet sajátosságait. A rövidesen tagság elé kerülő követelményrendszert alapos szakmai elemzések előzték meg, melyek kiterjedtek a szövetkezet szinte valamennyi munkaképes tagjára. Az új [L | L K IÁM h L p mechanizmus lényege a teljesítmény utáni igazságos jutalmazás. Vegyük például a traktorosokat. A már említett gazdasági elemzésekből kiderült, hogy múlt évi keresetüknek csupán 50 százaléka származott a teljesítményekből, míg a másik felét javításokkal, karbantartásokkal és egyéb „üresjáratokkal“ keresték. Ha ugyanis egy nap mondjuk a vetési munkákban dolgozott valaki négy órát, ezért megkapta a teljesítmény után járó munkaidíj felét, s ehhez a javításért járó órabért, s így csaknem annyit keresett, mint az a traktoros, aki egész nap a tűző napon dolgozott — tehát produkált a szövetkezetnek. Az új rendszer életbelépésével alaposan megváltozik u helyzet. Minden traktorosnak kétéves Időtartamra „szocialista gondozásba“ V adják a vontatóikat, a talajművelő és a betakarító gépeket. Jó értelemben vett érdekük fűződik majd a. gépek műszaki állapotához, ettől függ ugyanis jövedelmük. Mert javításokra, bármennyit lesz is üzemképtelen munkagépük, csak egy előre .megszabott havi összeget kapnak. GyakoT- latilag tehát előfordulhat olyan eset, t hogy többet tölt valaki gépjavítással, mint amiért megfizetik, de ennek fordítottja is. Aki állandóan karbantartja, megkíméli a gépét, tehát valóban sajátjának tekinti, az több munkát tud vele elvégezni. És ezen lesz a hangsúly. A differenciáltság tehát minden valószínűség szerint nagy lesz, legalábbis addig, amíg valamennyi dolgozó nem tudatosítja az elvárásokat. Annak érdekében, hogy a jutalmazásbeli megkülönböztetettség mégse szüljön ellentéteket, egy szakképzett dolgozó feladata csupán az lesz, hogy a gyengébben felkészült, kevésbé rátermett dolgozónak és a kezdőknek segítsen a szükséges szakmai ismeretek elsajátításában. Az új ösztönzőrendszer egyik sajátossága az, mely a hátrányos helyzetűek segítését szolgálja. Hasonló módon alakulnak a követelmények az állattenyésztésben is. Az állomány gondozásáért járó munkadíj csökken, a termelésé növekedik, persze, a minőségi normák figyelem- bevételével. Az első osztályú tej termeléséért 10 százalékos prémium jár, a másodikért az alapösszeg, míg a harmadik osztályba sorolt fejért 10 százalékos munkadíjcsökkentés esedékes. A tejtermelés vonatkozásában egyébként nem célja a gazdaságnak a minden áron való hozamnövelés. Az évi 3100—3200 .literes átlag elérése tűnik fel a gazdaságosság szempontjából optimálisnak. Emellett a vágómarháknál tartani szeretnék a napi 95 dkg-os súlygyarapodást, vagyis a tej- hústermelés helyes arányainak kialakítását és megtartását. Hiba lenne ugyanis csupán az egyikre koncentrálni, mert a kereslet — ezt alátámasztják az utóbbi esztendők tapasztalatai is — ingadozó. A hatékonyság növelése érdekében hamarosan egy laboratóriumot létesítenek, melynek vezetője — egy főiskolai végzettségű biológus —, már a szövetkezetben tevékenykedik. A sertés- tartásiján is hasonló elvek érvényesülnek, mégpedig a malacelválasztás fokozásának ösztönzésére. Ha az új gazdasági mechanizmus beváltja a hozzáfűzött reményeket, az állattenyésztésben is megteremtődnek a kétműszakos termelés feltételei. Ami az új követelményrendszer fogadtatását illeti, a vezetőségnek ezzel kapcsolatosan nincsenek illúziói. Bíznak a többsiég támogatásában, de mint minden haladónak, ennek is nyilván lesznek ellenzői, akiket csupán az eredmények győznek majd meg a változtatás szükségességéről. A tavaszi munkák után, persze, már a rimaszécsi kísérlet kezdeményezői is okosabbak lesznek. HACSI ATTILA A sikeres évzáró nyitja a rimaszécsi (Rimavská Sec) efsz-ben ISII. III. 9
