Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-02 / 9. szám
law. ni. 2. a közepes világszínvonalnak még a felét séma érte el, ma viszont ennek több mint háromszorosát teszi ki. A legnagyobb volumenű ipari termelési szintet elért tíz ország között található ma már a Szovjetunión kívül Lengyelország, az NDK és Csehszlovákia is. A szocialista országok gazdasági növekedésének gyors üteme stabil jelenség. A Szovjetunió az elmúlt hatvan év alatt 65-szörösére növelte nemzeti jövedelmét (noha két évtized a háborús évekre és a népgazdaság helyreállítására esett). Ma már a Szovjetunió hatalmas gazdasági és tudományos-technikai potenciállal és kiválóan képzett szakembereikkel rendelkezik. Csupán a tizedik ötéves terv (1976—1980) első három évéiben az SZKP XXV. 'kongresszusa határozatait teljesítve, több mint hétszáz ipart nagyvállalatot helyeztek üzemibe, és 450 milliárd rubellel több terméket gyártottak, mint a IX. ötéves terv azonos időszakában. Vagy vegyünk egy másik tényt: a szocialista országokban 1950-tőil 1977- ig az ipart termelés tizenkétszeresére nőtt, szemben a fejlett tőkés országok iparának csak 3,6-szoros növekedésével. A világ ipari termelésének 40 százalékát ma a szocializmus országai adják. A FEJLETT SZOCIALIZMUS LEHETŐSÉGEI * S Lényegében a szocializmus csupán most, mintán elérte a fejlett szakaszát, képes teljes egészében kibontakoztatni legfőbb előnyeit. A szocializmus a gazdasági célok között mindig is elsődleges feladatának tekintette a népjólét növekedését. Ez vollt az eszmény. Ahhoz azonban, hogy ezt az eszményt meg is valósítsuk, hosszadalmas és igen bonyodalmas utat kellett megtenni. A dolgozó nép életkörülményeinek megjavítására irányuló első, szinte ha- laszlhaitaittan lépéseket téve, a forradalmak a gyengén és közepesen fejlett gazdasággal rendelkező országokban, márpedig a szocializmus fiatal országai az utóbbiak közé sorolhatók, kénytelenek voltak minden erejüket és eszközüket a gazdasági alap megteremtésére fordítani, mert csakis így volt biztosítható a nemzeti jövedelem stabil növekedése. S csupán a feladat teljesítése után válik igazán lehetővé a fő probléma megoldása: a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek lehető legteljesebb kielégítése.- Ezt néhány adattal szemléltetjük az alábbiakban. Jelenleg a Szovjetunióban a nemzeti jövedelem mintegy háromnegyedét a fogyasztásra fordítják (korábban az ország ezt nem engedhette meg magának). Ugyanakkor ezek az alapok gyorsabban növekednek, mint a felhalmozásra előirányzott összegek. Természetszerűen ennek megfelelően gyarapszik a lakosság reáljövedelme is. Csupán az 1956-től 1976-ig terjedő időszakiban a lakosság egy főre jutó reáljövedélime csaknem megkétszereződött, és továbbra is tartják ezt az ütemet. Eközben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tőkés országoktól eltérően nálunk, a szocializmusban az alapvető élelmiszerek és iparcikkek árai, a lakbér, a szolgáltatási díjak változatlanok. Ugyaniákkor a jelenlegi gazdasági kapcsolatokat és a külkereskedelem szerepét, egyes szocialista országokra lebontva, lehetetlen, hogy a tőkés országokban végbemenő infláció ne gyakoroljon bizonyos negatív hatást rájuk. Elkerülhetetlen az áringadozás, ugyanis időnként a szükségletnek megfelelően az árakat észszerű összhangba kell hozni a termelési költségekkel. Ennek azonban semmi köze a kapitalizmust jellemző inflációhoz, amely ma a rendszer egyik legsúlyosabb betegségévé vált. A FEJLŐDÉS PERSPEKTÍVÁI Az új társadalmi rendszer haladásának legkézenfekvőbb, de nem egyetlen bizonyítéka, hogy a szocializmus országai mind nagyobb mértékben részesednek a világgazdaságból. Nem kevésbé fontos mutatója e haladásnak a szociális élet valamennyi szférájában jelentkező fellendülés. Ám ez a roppant fontos és érdeklődésre számot tartó kérdés már túlnő az adott téma keretein. Egyes időszakokban a gazdasági fejlődést befolyásolhatják bizonyos véletlen vagy nehezen előrelátható tényezők. Ilyenek a természeti csapósok (különösen az aszály és az árvíz), és a nemzetközi helyzetben bekövetkező bonyodalmak, amelyek a biztonság megszilárdítása érdekében sürgős intézkedéseket követelnek. Ide sorolhatjuk a gazdaság tervezésében és irányításában felmerülő fogyatékosságokat és tévedéseket, a gazdálkodás módszeredben időnként szükségessé váló nagyszabású változtatásokat, így a külterjes gazdálkodásról a belterjesre való áttérést, a termelés korszerűsítését stb. De bármennyire eltérő is a gazdasági növekedés üteme országonként és időszakonként, egy dolog vitathatatlan: a szocialista gazdasági rendszert a tőkés rendszertől eltérően, nem éri válság, pangás, és ez lehetővé teszi a tervszerű bővített újratermelést. A Szovjetunióban és más szocialista országokban már évek óta új módszereket alkalmaznak, illetve próbálnak ki a munkaeredmények felmérésében, tökéletesítik a gazdaság tervezésének és irányításának formáit. Ez lényegében a szocializmus gazdasági modelljének a kidolgozása, tökéletesítése, annak kiderítése, hogyan lehet optimálisan összhangba hozni a központosított tervszerű vezetést a gazdasági önállósággal, a vállalati kezdeményezéssel, közös nevezőre hozni az egész társadalom értékeit a dolgozó kollektíva, sőt minden egyes munkás érdekeivel. A szocializmus gazdasági mechanizmusában sok új elemet fedeztek fel, ami már bevált a gyakorlatban. A tökéletesítésnek ez a folyamata nem zárult le, és joggal feltételezhetjük, hogy a fejlett szocialista társadalomban az új társadalmi rend lehetőségei még teljesebben kibontakoznak. Az előzetes számítások szerint az 1976—1990-es években a Szovjetunió kétszer akkora anyagi és pénzügyi erőforrásokkal rendelkezik majd, mint az előző tizenöt éves időszakban. Bulgária és Románia 1990-te eléri a legfejlettebb ipart államok színvonalát. Csehszlovákiában a nemzeti jövedelem előreláthatóan 4,5—5 százalékos, Lengyelországban (1980— 2000) 6—7 százalékos növekedése várható. Az NDK pedig 1975-höz viszonyítva megkétszerezi ipart termelését. A Szovjetunió és a KGST többi tagországának gazdasági perspektíváit taglalva, figyelembe kell venni az egyes országok fejlődési szintkülönbségeit Ezek történelmi okokra vezethetők vissza; néhány országot az évszázados imperialista uralom teljesen tönkretett. Vietnamnak harminc éven át kellett harcolnia a szabadságért. S ki tudja pontosan megállapítani, hagy a szocialista Kuba fejlődését milyen mértékben gátolta, illetve vetette vissza a gazdasági blokád. Ha a francia polgárt forradalom után 60 esztendőt lapozunk, akkor a naptár 1849-et mutat. Aligha szorul bizonyításra, hogy abban aZ időben még korántsem bontakoztak ki a kapitalizmus potenciális lehetőségei, és szervezetei felépítésének elvei sem alakultak még ki. Nem árt, ha ezt szem előtt tartjuk, mikor a szocializmus perspektíváit értékeljük. GEORGIJ SAHN AZAROV Az atomenergetika gyors ütemű fejlődése a Szovjetunióban és más KGST- országokban éj káderek képzését teszi szükségessé. Felvételünk a novovoro- nyezsi atomerőmű mellett létesült központban készült, ahol szakembereket képeznek a többi szocialista ország atomipara részére is (CSTK-felv.) Állításukat körülbelül ilyen .érvekkel támasztják alá: „Ha eddig nem sikerült a kapitalizmust gazdasági téren túlszárnyalni, az azt bizonyítja, hogy ez a feladat eleve megoldhatatlan.“ Ugyanakkor az új társadalmi rend, vagyis a szocializmus, noha a társadalmi fejlődést minden tekintetben 'hallatlanul felgyorsítja, korántsem jelenti azt, hogy valamiféle va- rázsigéje van, amellyel minden ajtó szinte önmagától kitárul előtte. A gazdaságirányítás új mószerének előnyei mellett is hosszú időre van szüksége, hogy a szocializmus útjára tért országokban, a jobbára alacsony fejlődési szinttel összefüggő strukturális nehézségekkel sikeresen megbirkózzon. Történelmi felülnézetben a szocializmus korszaka csak most kezdődik. Valójában a Szovjetunió mindössze alig valamivel több mint hatvan, a többi szocialista ország feleennyi ideje sem áll fenn. Kuba csupán 1959 Óta, Laosz pedig 1976-ban kezdve indult el ezen az új úton. S ehhez még számítsák hozzá, hogy az eltelt időszák egy része csupán átmeneti, vagyis az új rendszer előtörténetének tekinthető. Amint azt számos proletárforradalom tapasztalata bebizonyította — kezdve az oroszországitól egészen a kubaiig —, a szocialista állam egyik első nagyszabású lépése az Írástudatlanság felszámolása. Ám bármilyen gyors a szocializmus építésének üteme, egy-tkét nemzedéknyi idő nem elegendő a lemaradás megszüntetéséhez. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy meg kell tanítani az embereket írni és olvasni, hanem minden vonatkozásban fej-letté, szellemileg gazdaggá -kell tenni őket. Vegyünk egy másik példát. A forradalom előtti Oroszország az elméleti tudomány fejlődésében nemhogy elmaradt volna a többi országtól, hanem egyes vonatkozásban meg is előzte okét. Gondoljunk csak vissza a tudomány olyan nagy korifeusaira, mint amilyen Mengyelejev, Mecsnyi- kov, Szecsenou, Pavlov vagy Loba- csevszkij volt. Ugyanakkor viszont közismert, hogy az alkalmazott tudományban és technikában az elmaradás igen nagy mértékű. A fiatal szovjet állam mindent elkövetett a szakemberképzés fejlesztése érdekében. Ám a főiskolák és egyetemek számának növelése még önmagában nem biztosítja a sikert, a tudományos- technikai gondolkodás és gyakorlat hagyománya igen sokat nyom a latban, de az utóbbi sem egy vagy két évtized kérdése. Ugyanez vonatkozik a munkaerő- képzés szintjére, és az infrastruktúrára is. Oroszország hallatlan nagy területen feküdt, de sem útjai, sem vasútjai nem voltak, így ezeknek a körzeteknek iparosítása roppant nagy nehézségekbe ütközött. Még Bulgáriában vagy Romániában is az infrastruktúrának csupán néhány eleme volt meg, nem beszélve Mongóliáról vagy Vietnamról. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve, nagyon is inkorrekt lenne, ha felrónánk a szocialista gazdaság hatékonyságának hiányát. Ahhoz, hogy a társadalmi munka termelékenységének magasabb fokát elérjük, bizonyos időre van szükség. Hiszen ez az új társadalmi rend legfőbb ured- ményeinek egyik fokmérője, bár e társadalmi rendszer előnye és alkotó képessége már ma is minden vitán felül áll. Mert a szocializmus építésének útjára tért országok bámulatosan rövid idő alatt a fejlett nemzetek sarába léptek. Az acél, a Diesel-mozdonyok gyártása, a kőolaj, a szén kitermelése terén ma világelső a Szovjetunió. Ipari potenciálját tekintve túlszárnyalta Nyugat-Európát és megközelíti az USA-t. A húszas évek második felében a Szovjetunióban az egy lakosra jutó termék előállítása SZOCIALISTA GAZIIASA6 -UIBIES HATÉKONYSÁG NYUGATON SZÉP SZÁMMAL AKADNAK OLYAN SZAKEMBEREK, AKIK A SZOCIALISTA GAZDASÁG HATÉKONYSÁGÁT KÉTSÉGBE VONJÁK Az Orenburg! löldgáz-teldolgozó kombinát egyik részlege (CSTK—TASZSZ-felv.)
