Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-24 / 8. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA _____________________________________________________*___________________________•____________ 19 80. II. 24. VASÁRNAP BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM Ara 1 KORONA Harminckét év telt el azóta, hogy 1948-ban a tör­ténelmi februári forradalom visszaverte a reakció puccskísérletét, a hatalmat teljesen és véglegesen a munkásosztály kezébe adta és megnyitotta történel­münk új, szocialista korszakát. A Februári Győzelem nem véletlen, átmeneti ese­mény volt, ahogy azt külföldi ellenségeink és a hazai reakció néhány tagja hirdeti. Február munkásosztá­lyunk hosszú évekig folytatott harcának kicsúcsoso dósa voit. Az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomtól ihletve Csehszlovákia Kommunista Pártjő nak létrehozásával került munkásosztályunk élére olyan erő, amely képes volt egy nemzeti és szociális forradalom előkészítésére, megvalósítására. Az emlí­tett folyamat a nagy forradalmár és munkásvezér, Klement Gottwald ténykedésének idejében érte el tetőpontját - Gottwald élete és munkássága szo­rosan egybefonódik a hazai és a nemzetközi munkás- mozgalom forradalmi hagyományaival. Munkásosztályunk Februári Győzelmét történelmi összefüggéseiben kell magyaráznunk, hogy megértsük koiszakalkotó jelentőségét, hatását szocialista fejlő­désünk jelenkori és elkövetkező időszakára. Február tehát csak annak a sokéves osztályharcnak az ered­ményeként jöhetett létre, amelyben munkásosztályunk eszmeileg, politikailag és szervezetileg formálódott, erősödött, míg az uralmon levő burzsoázia fokoza­tosan elvesztette hatását a dolgozók tömegeire, sőt, 1938-as müncheni árulása, a fasiszta ellenséggel foly­tatott együttműködése révén teljesen csődbe jutott. A Győzelmes Februártól semmilyen út sem vezethet visszafelé, mert az ismét szociális elnyomáshoz, nem­zeti függetlenségünk veszélybe sodrásához, az impe­rializmus uralomra jutásához, válságokhoz, háborús veszélyhez vezetne, s mindezt munkásosztályunk hosz- szan tartó küzdelem és sok áldozat árán győzte le. ■ -:>'v Az 1968 - 69-es években hazánkban fellépő reakció s későbbi követőik (Charta 77) éppen Február haladó és szocialista öröksége ellen indítottak könyörtelen támadást. Valamiféle „ellenfebruárra", visszavágásra törekedtek, amely újra visszaállítaná a régi rendet. Tették ezt pedig azért, mert Február hagyatéka esz­mei, politikai és gazdasági téren is az ország szó cialista átalakulásának mérföldköve. Azok, akik arra törekszenek, hogy kitöröljék Februárt történelmünk­ből, visszafelé akarnak haladni, megsemmisíteni mindazt, amit munkásosztályunk sokéves harca, ál­dozatai, szenvedései órán elért. Éppen ilyen mester­kedést hárított el munkásosztályunk 1968-ban a szö­vetkezeti földművesekkel, dolgozó értelmiségünkkel szövetségben, a Szovjetunió és a többi szocialista ország baráti segítségével. Ezek a mesterkedések nem szűntek meg. A reakció a Carter-kormánnyal az élen az elmúlt napokban dü­hödt szovjet- és szocialistaellenes kampányt indított és szít tovább, amelynek egyetlen célja, hogy meg­hiúsítsa az enyhülési folyamat eddigi eredményeit és várható törekvéseit s hogy a világot újabb hideg­háborúba taszítsa. Az USA új atomfegyvereket helyez el Nyugat-Európában, amelyeket a szocialista tábor ellen irányít, intervenciós háborúkkal fenyegetőzik, gabonaszállítási embergókkal igyekszik zsarolni, hisz­térikus gyorsasággal erősíti szovjetellenes támasz­pontjait, a moszkvai olimpia bojkottálására akarja rábírni a sportolók világát, mindezt abban a hiede­lemben, hogy bennünket térdre kényszeríthet. E kam­pány célja, hogy a világ reakciós erőit és a szocia­lista országokban bujtogató ügynökeit még jobban ellenünk uszítsa, hogy a Szovjetuniót és szövetsé­geseit hazárd politikára kényszerítse s a világot szörnyű zűrzavarba, a háborús veszély legszélére sodorja. Ez az adott helyzet két dolgot követel tőlünk: egy­részt, hogy a béke és a békés együttműködés védel­mének érdekében tovább erősítsük belső és külső egységünket, másrészt ideológiai és politikai téren ellenálljunk ennek az imperialista hisztériának, érvek erejével meggyőzzük a kétkedőket itthon s a nyu­gati országok népeit is e reakciós és veszélyes tö­rekvés káros voltáról. Érvekből pedig van elég, csak éppen helyesen, megfelelő helyen kell őket hasz nálnunk. A Februári Győzelem óta eltelt harminckét év során népünk sok-sok akadályt győzött le, számos sikert ért el a szociálisan igazságos társadalmi rend meg­teremtésében hazánkban. Nem tértünk le a Február által kijelölt útról, tovább szilárdítottuk belső erőin­ket, köztársaságunk nemzetközi helyzetét. Megvéd- tük Február hagyatékát a belső ellenségtől s a kül­földi reakciótól, amely soha nem tudott kibékülni e győzelemmel, háborús és harácsoló céljai érdeké­ben tovább folytatja felforgató tevékenységét. Ennek bizonyítéka az imperialista propaganda legújabb tűzijátéka, fenyegetései és zsarolása. De a Szovjet­unióval és a világ többi szocialista országaival erős szövetségben legyőzzük ezt is, ahogy a múltban le­küzdöttünk más, utunkban álló akadályt is. Győzelmes Februárunk megsemmisíthetetlen! Mert olyan erőre támaszkodhat, mint nemzeteink és nem­zetiségeink, a kommunisták és pórtonkívüliek alkotó ereje. A Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országaival, a világ öntudatos munkásságával, dolgozóival, valamint minden haladó erővel szövet­ségben képesek vagyunk megvédeni Február dicső hagyatékát, s ennek jegyében haladunk megkezdett utunkon tovább. VILÉM NOV? «fflis hagyatéka

Next

/
Thumbnails
Contents