Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-24 / 8. szám
VASÁRNAP 1980. február 24. A NAP két _ Ke let-Szlovákia: 6.27, nyugszik 17.08 Közép-Szlovákia: 6.35, nyugszik 17.16 Nyugat-Szlovákia: 6.43, nyugszik 17.24 órakor A HOLD kel — 11.28, nyugszik 2.02 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÄTYÄS nevű kedves olvasóinkat 17«ben ültetett RÉVAI Miklfis kBltS, a magyar tSr- téneti nyelvtudomány megalapíts ja ( + 1807) « 1835- ben született Josef SVA- TEK cseh irS (t 1897) • 1895-hen szSIetett Vszevold Vjacseszlavovics IVANOV szovjet regényíró, elbeszéli. AZ ÜJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL V. I. Lenin: A marxizmus három forrása ás három alkotórésze Jobb minőségű nyersanyagból — jobb minőségű tennék Kovács Elvira írása Ahol a másodperc is hosszú Szilvássy József riportja Szakmát tanulnak — önbizalmát nyernek Deák Teréz írása Szabó Béla elbeszélése Összekötve a korral Szigeti László írása a jubiláló Szlovák Nemzeti Színházról Olyan korban élünk, most, a huszadik század utolsó előtti évtizedében, amelyben a gyorsan múló idő valóban érték és mindenképp jól kell vele sáfárkodnunk. S néha mégis furcsa módon úgy érzem, mintha az időszámítás megfeneklett volna a távoli XVI. században. Akkor gondolok erre, amikor rokonaimtól, ismerőseimtől levelet vagy lapot kapok a nem is olyan távoli Magyarországról. Postánk ugyanis az effajta küldeményeket 5—10 nap alatt kézbesíti ki, sót legutóbb előfordult, hogy egy fontos közlemény csak két hét elteltével került a kezembe. Üsse part, mondanám, ha ez szórványos jelenség lenne, vagy ha csak engem tépne így a balsors. De, sajna, más a helyzet. Hosszú évek érthetetlen és véleményem szerint aligha magyarázható, még kevésbé menthető gyakorlatáról van szó. S nemcsak én vagyok az, aki a posta jóvoltából a rövidebbet Gyermekkorom óta emlékszem holmi anekdotára arról az emberről, aki kocsikereket talált az út mellett. Fogta és hazavitte azzal, hogy ha kerék van, majd csak kerül hozzá szekér is. Nem tudom pontosan így szólt-e az anekdota. Mindenesetre mostanában gyakorta jut eszembe, csak éppen más összefüggésben. Hazai gyártmányú új autót vásároltam nemrégen. Jóakaróim mindjárt felhívták a figyelmemet: parkoláskor feltétlenül vegyem le az ablaktörlőket, meg a karosszéria szellőzönyílásainak bakelitrácsát. Máskülönben hűlt helyét találhatom ezeknek a tárgyaknak, pótalkatrészként pedig csak nagyon ritkán kaphatók. Márpedig ablaktörlő nélkül az autó nem használható. húzza, hanem velem együtt több tíz, sőt százezer szlovákiai lakos, akinek a határ túloldalán hozzátartozója, ismerőse, barátja van. GYl, TE FAKÓ! Akárhogy számítom is, csak oda lyukadok ki, hogy abban az áltálam emlegetett tizenhatodik században is, amikor a küldeményeket postakocsikkal kezdték eljuttatni rendeltetési helyükre, gyorsabb volt ez a felette fontos szolgáltatás, mint ma, s anélkül, hogy agyonhajszolták volna a derék paripákat. Aligha hiszem, hogy annak idején a Budapest és Pozsony közti, kereken 200 kilométeres távhoz annyi időre volt szükség, mint manapság. S arról már inkább szemérmesen hallgatnék, hogy jelenleg egy hétig is vándorol a levél az egymástól álig kőhajításnyira fekvő határmenti városok között. Vettem annyi fáradságot és egy esetben kiszámíIgy hát visszatértem gyerekkori gyakorlatomhoz. Akkoriban ugyanis, útban a vegyeskereskedés felé, hogy el ne felejtsem, magamban folyton ismételgettem a megvásárolandó árucikkek nevét. Most hajtás közben két szót <ismétlek: levenni az ablaktörlőt... levenni az Szórakozott ember lévén ugyanis nemegyszer félútról kell visszatérnem a munkahelyemtől meglehetősen távol parkoló kocsihoz. Nemrégen pedig a borbély, olló ja alól ugrottam fel, mert mint a villám hasított az agyamba a gondolat: nem tettem be a kocsiba az ablaktörlőket. Es mindjárt eszembe jutott az az ismerősöm, aki a múlt héten megkérdezte tőlem, nincs-e tartalék abláktörtottam, hogy az üdvözlő lap félkilométer per óra (! j „sebességgelr ván- szorgott el amonnan ide. Márpedig ez sebességnek valóban kevés, a türelem húrja feszítéséhez viszont — sok. S ez annál meglepőbb, hogy jómagam és sokan mások nemegyszer meglepődve tapasztalják, hogy a levél vagy a lap gyorsabban jut el hozzánk akár tengerentúli messzi tőkés országokból is. Hogy mi a dolog nyitja, mi a magyarázata ennek a tarthatatlan helyzetnek — ez a kérdés már régen furdalja az oldalam. S nemcsak az enyémet. Ezért fordulok most sorstársaim nevében is a legilletékesebbhez, a szövetségi Távközlési Minisztériumhoz. Kerek perec megmondom, nem ts annyira magyarázatot, mint megoldást kérek. Végeredményben a repülőgépek, a gyorsvonatok és — tegyük hozzá — a postai irányítószámok korában nem szégyenithet meg bennünket a postakocsik hőskora... löm, mert az övét elcsente valaki. Jóraoaló, becsületes szülők nem kevésbé jóraoaló fia a múltkor pironkodva vallotta be, hogy az úf autójáról ellopott szellőzőrácsokat — egyébként filléres dolgokat — ő is hasonló módon pótolta. Hiába not Nemcsak a jó példa, hanem a rossz is ragadós. Oj autót — akinek pénze van rá ma nem gond megvásárolni. Az ember elmegy az elárusító helyre, kifizeti és hazahozza. Annál nagyobb gond pótolni az ablaktörlőt, szellözOrácsot és sok egyéb alkatrészt. Jó lenne, ha az egyszeri ember módjára az ember előbb találná meg az ablaktörlőt. A kocsit azután könnyebben megszerezné hozzá. ABIAKTÖRLfi, SZELLÖZŰRACS.. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az irányítási rendszerben előkészítés alatt állé változások csak akkor járulnak hozzá a hatékonyság növeléséhez, ha a vezető gazdasági dolgozók minden szinten maradéktalanul úgy használják fel őket, hogy mind az egész társadalom, mind n rájuk bízott szervezetek, vállalatok és Szemek érdekeit szolgálják. Nem kendőzzük el, hogy az ezzel kapcsolatos követelmények további igényeket támasztanak a vezető dolgozók felkészülésével, magas politikai és szakmai színvonalával szemben. Ezek a szigorú mércék abból a szükségszerűségből következnek, hogy meg kell birkóznunk a miad bonyolultabb feladatokkal, amelyekkel napjaink feltételei között a fejlett szocialista társadalom építése jár. Niaes azonban más kint nnk. Elsősorban a vezető kollektíváktól függ a termelés megszervezése és zavartalan menete, a rend, a fegyelem, a min kával és a teljesítményekkel szemben támasztott igényes légkör és természetesen az igazságos értékelés is. Ez föntről egészen le, a kormánytál és a miniszterektől kezdve a műhelyek mestereiig érvényes. Nyilván megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy irányító kádereink döntő többsége felelősségteljes eljárást tanúsít és jé eredményeket ér eL Teljes odaadással dolgoznak, nem egyeznek ki az átlaggal és a fogyatékosságokkal, nem félnek letérni a kitaposott utakról, bírókra kelnek ax akadályokkal és a társadalmi céloknak megnyerik mnnkakollektlváikat. Olyan emberek, akikben a párt megbízik, akiknek kezdeményezését és határozott fellépését továbbra is támogatni fogja. A másik oldalon azonban vannak olyan vezető dolgozók is, akik megkerülik a fogyatékosságokat, a konfliktusokat, felelősségüket másokra hárítják és kudarcaikat objektív nehézségekkel indokolják. Végeredményben erről tanúskodnak a hasonló feltételek között mnkfidő vállalatok, üzemek és munkakollektívák munkája színvonalában és tevékenysége eredményeiben tapasztalt, gyakran igen jelentős különbségek is. Más szávai, az igényességet és a felelősséget nem elég csak kinyilvánítani, hanem mindenütt következetesebben kell megkívánni m párt- és az állami fegyelmet, s minden vezető dolgozót elsősorban munkájának tényleges eredményei alapján kell értékelni. Bár néhány esetben szigoré következtetéseket vontak le az állami, a terv- és a pénzügyi fegyelem megszegéséből, a különféle üzemekből és spekulációkból, valamint a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen további megnyilvánulásokból, ez irányítás minden területén mégis jóval nagyobb következetességet kell tanúsítanánk. (Václav Hulia elvtársnak a CSKP KB 14. ülésén mondott beszédéből] — Kilencedik éve vagyok Vilkén a helyi nemzeti bizottság elnöke. Nem mondhatnám, bogy nincs gondom, hiszen központi község vagyunk, s mint ilyen, fejlődő irányzatú. Ahol pedig fejlődés van, ott gond is akad, rengeteg. Legnagyobb gondunk most az, hogy ki van mérve huszonegy telek, de nincs meg hozzá az út meg a ka nalizáció. A kérvény bent fekszik Losoncon, a járásiaknál, de még nem intéződött el. Pedig az út mindenképpen kell oda, hiszen ott épült az iskola, s oda terveztük a művelődési házat és az üzlethálózatot is — mondja öblös hangján Koncz Béla, aki a napokban töltötte be a hatvanadik születésnapját. Miután megtudom tőle, hogy mi mindent csinált eddigi életében, elcsodálkozom. Bútorgyári munkásként kezdte, majd különféle CSE- MADOK-funkciókat töltött be. Ötvenhatban, amikor né— A februári győzelem után én is alapító tagja voltam a CSEMADOK-nak, akárcsak János bátyám. Mert az én családom tagjai igaz emberként mindig ragaszkodtak önmagukhoz, kultúrájukhoz. Amikor hatvannégytől hetvenegyig hmb-titkár voltam a falumban, Jelsőcön még művelődési házat is építettünk. Pedig tenyérnyi falu, s mondhatnám azt is, hogy a világ végén fekszik, ahol még az autóbusz is megfordul. Igaz, mostanában elapadt a kulturális tevékenyElfogadni és megérteni hány szövetkezetét újra kellett alakítani, a Bodrogközt járva agitált a szocialista mezőgazdaság jövőjéért. Hab-elnökké választásáig tizenkét évig a CSEMADOK járási titkára volt Losoncon (Luőenec). Egyszóval odaadást és idegeket igénylő poszton állt és áll mindmáig. ség, mert egyre kevesebb a fiatal, elköltöznek innen. — Sajnos, elmennek innen. Többségük Losoncra. De nem csupán Jelsőccel van ez így, hanem a Vükéhez tartozó másik faluval, Tőrincs- csel is. Nagy a járási város vonzásköre, a munkalehetőség is jobb, nem beszélve a művelődési lehetőségekről. De ez törvényszerű .. Egy pillanatra széttárja a kezét, aztán elmosolyodik. Örömmel újságolja, hogy az év elején — a község kulturális életét föllendítendö — összehívta a falu fiatal értelmiségét. — A kölcsönös őszinteségen és az akaráson sok múlik. Remélem, ez az összefogás segít majd valamit... Aztán kacskaringós úton feljutunk Koncz Béláiék csapott farkú házikójába. — Furcsa nép ez a mienk. Palócok. Eléggé zárkózottak, nehezen nyünak, de azért mégsem panaszkodom. Lehet velük dolgozni, mert nemcsak, elfogadni, megérteni is tudni kell őket — mondja a felesége, lánygyermeke és unokái társaságában. ök is elismerik, tisztelik őt, mint ahogy a három általa irányított falu népe és a magasabb vezetés is. Bizonyára megérdemelten kapta meg tíz évvel ezelőtt a Kiváló munkáért, a közelmúltban pedig A szocializmusért végzett áldozatos munkáért kitüntetést. SZIGETI LÄSZLÖ n. 24. N CS2
