Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-17 / 7. szám
:lust délannyira nagy taka n megfe- isról. Az döbbent kell men aradt ideas üzene knak. ök vacsorára mit se taimílldözött ti lesz ve3m a kö ázott Szlli.m ilyen etbe men- kedvetle- megoldás, szednünk található tőn újból rényt. romszögle- íimétemyi gy sárgatojás, egy z minden — fintorunk volna a a feje nem volna izsló, min ihóckodott hűtő ajta- mszer cé- ba ... Íme, tízszeresé- ent a hűozdulatok- tőszekrény sdten tap- mereven Peti már ogy csoda illantott a y csak az islakodott. tévesztette örlént? zélünk h miért nem os anyaggsokszoro izilvla. Pe- nézett az apjára. Ő már megértette az öt let nagyszerűségét. — Az egyetemes kozmikus transzformátor elvének felhasználására gondolsz? — Természetesen! Minden C9ak anyag és az anyag mozgá sának a formája... Ha tehát sikerülne az anyagot legelemibb részeire bontanunk, úgy tulajdonképpen megkapnánk az adott anyag képletét. A képlet ismeretében viszont az adott anyagot — tehát például a szepesi kolbászt — bármilyen más anyagból előállíthatnánk. — Vízből, levegőből, kőből... — fűzte tovább a gondolatot Péter. — Elment az eszetek? Fából vaskarikát akartok csinálni? .. — méltatlankodott Szilvia. jaiban tárolnánk. Az egyetemes kozmikus transzformátor pedig bebiztosítaná az információs képlet materializálá- sát... Vagyis a készülék három részből állna: az első: ahova betesszük a sokszorosításra szánt anyagot, a másik: ahol az anyag információs képlete foglal helyet, a harmadik pedig: ahol az anyag háromdimenziós képe lassan megtelne, anyagivá válna... — Szabad szemmel megfigyelhetnénk a miaterializáló- dást? — álmélkodott Péter. — A biztonság kedvéért azért majd egy üvegajtó mögül fogjuk lesni... Feltéve, ha sikerül ... Sokat kell kísérleteznünk ... — Sikerülni fog, apu, hisz elcsak el, ha egy meggondolatlan sokszorosítás után két Szilvia lenne a nyakunkon! Péter megrázta a fejét. Ez valóban elképzelhetetlen volt. — Meg aztán — folytatta apu — lehetetlen konkrét kísérletek nélkül felbecsülni a szükséges energia mennyiségét. Tudod, hogy eleinte arra gondoltunk, majd a vízből készítünk mindent, de ez túlságosan bonyolulttá tenné készülékünket. Kénytelenek vagyunk a leguni- verzállsabb energiaforráshoz, az elektromossághoz fordulni... — Már szívesen rákapcsolnám az áramot arra a bűvös szekrényre... — mondta elábrándozva Péter. A készülék vázát valóban egy Mészáros László — Fogd be a szád, te ehhez nem érteszl — Az anyagi világ az elemi részecskék szintjén egyforma, édes lányom ... Minden csak az elemi részecskék hálója... — Hát akkor ti csak vacsorázzatok elemi részecskéket, én majd megeszem azt, ami a hűtőben van! Szilvia tüntetőén nekilátott az evésnek. A két férfi szó nél kül otthagyta őt a konyhában. Már nem voltak éhesek. — Sok pénzre lesz szükségünk — hümmögött apu. — Eladjuk a robogómat! — vágta rá Peti. — Nincs kihasználva — tette hozzá. — Néhány száz könyvet el- vihetnénk az antikváriumba ... Péter megrendültén nézett az apjára. Soha még egyetlenegy könyvet sem vitt az antikváriumba. Ez azt jelentette, hogy mindenre elszánta magát az általános anyagsokszorosító megépítése érdekében. — Megoldható egyáltalán a probléma? — tette fel Péter bátortalanul a kérdést. — Elméletileg semmi akadálya... Nézd, egy holográfiái kombinált röntgenkészülékkel megoldjuk a letapogatás, a képfélvevés, az elemzés problémáját. Az adatokat író-olvasó lézersugárral a levegő atomméletileg olyan egyszerű a dolog! Az elmélettől a gyakorlatig azért néha hosszú az út. A részletes tervek kidolgozása után a leghamarabb számításba jöhető időpont a karácsony lett. — Káir — csóválgatta a fejét Péter —, szerettem volna gö- rögdinyét sokszorosítani... — Először még a dinnyétől is egyszerűbb szerkezetű anyagokkal kell próbálkoznunk — mondta mosolyogva Apu. — Például? — Mondjuk vízzel, jéggel, fával, papírral... — Papírral? Apu, akkor pénzt is sokszorosíthatnánk, nem? Apu akkorát nevetett, hogy még a könnyei is kicsordultak. Majd megpaskolta fia arcát. — Csakhogy, édes fiam, az már hamisítás lenne! Remélem, ezt nem nehéz megérteni... Peti zavartan mosolygott. Majd komoly témára fordította ai szót. — Igazán, apu, hol van a sokszorosítás lehetőségének az elméleti határa? Megduplázhatnánk például... például egy egeret, egy békát? — Elméletileg még az embert is. Más kérdés azonban az ebből származható bonyodalmak sokasága ... Képzeld kimustrált hatalmas hűtőszekrény alkotta. A munka befejezésének közeledtével egyre nagyobb izgalom lett úrrá a férfiakon. Meg anyura és Szilviává és átragadt belőle valami, mert már nem csúfondáros, hanem kíváncsi hangon érdeklődtek a bemutató időpontja felől. Katalin-mapra elkészült a csodálatos szekrény. Péter valóság gal belebetegedett a kíváncsiságba. Többször is könyörgött az apjának, hogy próbálják ki a készüléket az összeszerelés előtt, de apu hajthatatlan volt. Az utolsó csavarnak, az utolsó ecsetvonásnak is a helyére kellett kerülnie. Anyu és Szilvia félve ültek le a karcsú lábakon álló hosz- szúikás szekrény elé. Apu intett Petinek, hogy hozhatja a jégkockát. Majd a szekrényhez lépett és kinyitotta az ajtajúit. Péter már vissza is loholt a jéggel. Apu a bal oldali részbe tette a kockát és becsapta a szekrény belső, üvegből készült ajtaját. Intett. Az indítógombot természetesen Péter nyomta meg. Aztán gyorsan a villanyt is lekapcsolta. A szekrény bal oldali rekeszében széles, kékes fénynyaláb világította meg a jégkockát. A készülék alig hallhatóan zümmögött. Majd hirtelen a jobb oldali rekesz is kivilágosodott, és megjelentek benne a jégkocka körvonalai. A kocka egyre tömörebb lett... Alig néhány másodperc múlva aztán kialudtak a szekrény fényei. — Villanyt! — kiáltotta apu, és a szekrényhez ugrott. Reszkető kézzel nyitotta ki az üvegajtót. Két teljesen egyforma jégkocka csillant meg a kezében. Először csak nézte, majd megtapogatták, megízlelték ... Va lódi volt mind a kettő. Már nem is tudták, hogy melyik a sokszorosított. — Gyerünk tovább! Hozz egy darab fát! Péter egy fából készült, színes játékautóval tért vissza a gyerekszobából. Aztán megbűvölve nézték, amint a színes háromdimenziós kép lassan materializálódott a bűvös szekrény jobb oldali rekeszében. Alig több mint tíz másodpercig tartott az egész. — Még egyszeri — kiáltotta Peti. — Tessék parancsolni! Anyu alig tudott szóhoz jutni. Hanem aztán mindjárt az ügy gyakorlati oldalára tért át. — Egy zsemlét hozzál be, Peti! — Miért egyet? Egyszerre ötöt! — kiáltotta Apu a fiú után. Egy perc múlva már harminc zsemle hevert a kenyeres kosárban. — Megálljatok! — kiáltotta anyu, és fürgén kiszaladt a konyhába. Egy kiló hússal tért vissza. — Hová tegyem a tányért? — Lekopírozzuk azt is — mosolygott Apu. A készülék beindult. Most észrevehetően hosszabb ideig működött, mint eddig. De néhány perc múlva valósággá vált a másik tányér hús is. Anyu diadalmasan mosolyogva vette át. Azt hiszem, gyerekek — mondta elpityeredve —, ez lesz a legboldogabb karácsonyunk ... — Hohó, anyu! Hát te azt hiszed, hogy mindez ingyen van?! — kiáltott fel Peti nevetve. — Hát nem? ... — Nem bizony! Alaposan felugrik majd a villanyszámlánk, ugye, apu? — Hiába ... semmi sincs ingyen ezen a világon ... TÖRÖK ELEMÉR A HALÁSZ REMÉNYE Az éji sötét konokul körém fonódva szétterül a hold arca elkomorul az éqi mezőn egyedül ülök a tónál s hallgatok nézem a víz sötét fodrát a város fénye fölragyog a némán álló fákon át . a halak halk csobbanása egyesül a néma csenddel és közöttük tétovázva lelkem vajon min töprengel az hogy halat ma sem fogtam sebaj a halász reménye örök akár a kozmoszban a csillagok roppant fénye hallom árnyékként hogy suhan fejem fölött egy denevér s mondom magamnak álmosan: várni csak az tud ki remél VÉGHETETLEN Mozdulatlan havas táj - kiterített lepedő ránctalanul, egyenes síkba futó dűlőutak, körben szabályos rendben a fák, s a bokrok, közel az ég- komor homok -, szinte a földig görnyed, embert nyomnak így a gondok. Egyébként csendes minden, akár a képek egy némafilmben csak ez a véghetetlen fehérség makacsabb a csendnél. a költőcsaládapa kalandora, ■nni, hogy ibb kalan- ;yogő korijában be- ival együtt :. Az öröm, n az afe- megmene- ndat Mon- Fölhf szná- igjek előt- imi pedig id ez iránt n, azt hi- néltó. Mint merősömet hogy megvet, és azt Ebben a (negyven- 5t) a leg- js arccal lómat. Van zt hiszem, <ik azért ta- ást és há- ikuspincsit 9t volt az, kimondha- nem. Pré- 3 gondolepő tüne- é csodálaigyan szü- kifakadá- ;! Ez nem íagam lök- ilista! stb.) i. Nyilván majd halak: „HIv- volítsa el rá szükség. Nem dicsekszem, de láttam ennél súlyosabb dolgokat Is. Nem szülést, természetesen. Éppen ellenkezőleg.) Nem féltem. Megfeszültek az idegeim. Halvány visszfénye voltam feleségem fájdalmának. De amikor megszületett a gyermek, fölkelt bennem a nap. A fiam néhány napi duzzogás után mohóbban kezdett szopni, és ekkor megértettem ezt a szólást (úgy hangzik, mint egy arab közmondás): „A gyermek érkezése előtt földre néz. Banális? De ez a banalitás azt bizonyítja, hogy Bébé ismeri a macskát, a fejét, a szemét, és hogy olyan fontosságot tulajdonit ennek a fejnek és szemnek, amilyet megérdemel. Ezenkívül, tudja a macska nevét. Nem is olyan kevés egy emésztőcsatornától! Gilles rony-ronyozik. Ezt persze le kell fordítanom. Kéthónapos kora óta mindig ugyanazzal a szertartással alszik el: jobb hüvelykujja a szájában, a bal kea férfi az első a házasságban. Amikor a gyermek már megszületett, a férfi a harmadik.“ Még hogy egyéves koruk után érdekesek! A hatodik hét fölé Gilles elmosolyodott. Én pedig majdnem elsírtam magam. Mert jól tudtam, hogy ez a bizonytalan kis mosoly, amelyet önök talán el is vitatnak tőlem, és ideges izomgörcsnek minősítenek — jól tudtam, hogy ez az első szava a külvilág számára. Gilles bepisilt és az anyja átpelenkáz- ta. Biquet, a fehér macska, fölugrott az asztalra, és Gilles őt figyeli. Csodálkozás és öröm váltakozik a pofikáján. A macska félprofilját látja, ezért megfogom Biquet-t, 'és szembe fordítom Gil- les-lel. A gyermek hangosan fölnevet és ránk néz, hogy bevonjon minket az örömébe. Biquet megúnja a játékot, és leugrik a földre. A mama utánakiált: „Bi- quuet! Biquet!“ Gilles tévedhetetlenül a zével egy darab vásznat fogdos: közben dünnyög; valami olyan hangot hallat, hogy „rony-rony“. A rony-rony egyidejűleg jelenti a vásznat, a hüvelykujját, az ágyat és az alvást. Az anyja lefekteti, s azután halálkomolyan kijelenti: „Megyek rony-rony ózni.“ Fülgyulladása van. Lázas. Most is mosolyog, de a színei elhalványodtak. A fülész fölszúrta a két dobhártyáját. Gilles egész éjszaka sírt; az anyja a karjában ringatta, és eldúdolta neki először gyermekkori dalait, majd mindenféle szöveget énekelt mindenféle dallamra. Én csak hallgattam a feleségemet, aki abszurd szavakat talált ki, és a fiamat, aki sírt. Másnap Gilles „mama-mamával“ hívta az anyját, és teljesen tisztán ejtette ki a szavakat. A fájdalom egy éjszaka megtanította őt arra a szóra, amely igazán a legfontosabb szava az emberiségnek. Ez a kis „állat“ (sic!) a tizenegyedik hónap felé észreveszi, hogy képek díszítik a szobája falát. Csodálkozva bámulja őket. De egy szomorú bohóc megijeszti. Nem tévedek! Gilles állandóan a felé a maszk felé bámuil. Két nap leforgása alatt tudomásul kell vennünk, hogy rémíti őt ez a bemázolt téglalap. Föl- megyek a műterembe, és lehozok egy másik bohócot, amely ugyanakkora, ugyanúgy van bekeretezve, de vidáman mosolyog. Mialatt Gilles alszik, kicserélem a képet. A gyermek fölébred. Gügyög. Meglátja a bohócot. Elmosolyodik, azután hangosan fölkacag. Tetszik neki. És ha azt mondom: „bohóc“, tévedhetetlenül e felé a kép felé fordítja a szemét. Ledobálja a földre a csörgőit, faálla tait, csengettyűit: úgy látszik, még nem nagyon érdeklik őt. És követelőzik: „En, en, en ...“ mindaddig, amíg vissza nem kapja őket. Azután megint mindent ledobál. A végtelenségig. Ha nem szereti is még a játékait, de szeret játszani. Tankként használva a járókáját, mindenhová behatol. De úgy látszik, elsősorban a szülei szobája vonzza. Tudja, hogy van ott egy tükör. Mihelyt, bármilyen messziről, meglátja a tükörképét, fölkacag. Pofákat vág. Komédiázik. Oj- jáéleszti Narcissus legendáját. André őszintén kimondja, amit gondol: — Te csak egy dolgot bizonyítasz: azt, hogy bele vagy esve a fiadba. A cikkedet (ha egyáltalán annak nevezhetem) egyetlenegy mondatban össze lehet foglalni: „A gyermekek érdekesek, mert én érdekesnek tartom őket.“ Fölháborodva tiltakozom: — Szó sincs róla! Ezekből a kis anekdotákból mindenki okulhat. A gyermek (most már nem az enyémről van szó, hanem a Gyermekről) önmagában is érdekes, és azért is, amivel az életünket gazdagítja. Először: Olyan lény, aki elszenvedte az élővé válás nagy megrázkódtatását s fölgyógyult belőle! Azután: Fejlődő lény, aki egyidejűleg formálja és fejezi ki az egyéniségét! Rab, aki kommunikálni akar a külvilággal, és fölfedezi az erre szolgáló módszereket! Kis szfinx, aki többet tud, mint amennyit valaha is föltételeztek róla! Már szeret. És milyen ravasz! Nem fedezi-e föl igen gyorsan a környezetében azokat a pontokat, ahol a legkisebb az ellenállás? Ezenkívül: az életed nem teljes nélküle! Nem hiányzik-e örökre az emlékezetedből az a (legalább) két év, amelyből nincsenek emlékeid: életednek első huszonnégy hónapja? Ő megajándékoz velük! Visszaadja őket neked! Fölfedi élőt ted, hogy az apád mi volt számodra! Eddig fogalmad sem volt róla. Mindent átalakít körülötted. Alapjaiban változtatja meg a kapcsolatot közied és a feleséged között. Forradalom zajlott le a családi sejtben! Ugyan már! Semmit sem találok ki! Ezek tények! Egészen távoli vonatkozásban is mindent átalakított ma ga körül. Te magad mondtad, hogy a gyermeked születése előtt rá sem néztél a csecsemőkre. És aztán rájöttél, hogy a vonatok, az utcák, a házaik, az autóbuszok, metrók tele vannak gyerekekkel ... — Igen — mondta André, bizonyára azért, hogy lélegzethez jusson. Gilles gőgicsél, mialatt ezeket a sorokat írom az ő tiszteletére. Hát akkor hadd veszítsem el most már az egész tekintélyemet a komoly emberek előtt: én attól félek, hogy az ón fiaim egyéves kora után kevésbé lesz érdekes. Elképzelem első hazugságát, és hogy milyen elnéző leszek iránta. Szeretném, ha soká maradna gőgicsélőnek és mosolygósnak. És higgyék el, igazán nem szégyellem magam ezért. RAYMAN KATALIN fordítása *Mai francia elbeszélő Armand Lonau x* ___________________ ml mévít tmK ELŐTT 12 m/BKU&i