Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-17 / 7. szám
Ha az utóbbi közel két évtizedben szóba került szülőfalum egységes földművesszövetkezete, mindig ugyanaz a kép került szemem elé, amelyet még gyermekkorom „felderítő útjai“ során rögzítettem a Mély út, a Kánás patak, a falu széle és a Medve fája által határolt gazdasági udvarról. Semmit sem változik, gondoltam róla olykor, amikor látogatóban i járva ezen a vidéken arra is futotta Időmből, hogy pillantást vessek az ötvenes évek elején Alsóláncon (Ni2y Lanec) csak „barakkénak nevezett telepre. Kívülről minden változatlan ... Persze, ez csupán látszat volt. A közelmúltban fölfedeztem, hogy az almáskert koronái mögött új tetők fénylenek. Később az is kiderüli, hogy a Zuhogóban — ahogy azt a dűlőt hívják — a kerület legnagypbb sertésnevel- déje épül. x — Az alsólánci, buzitai, ko- máróci, szesztai és restei efsz- ekből alakult gazdaságban kezdettől fogva arra törekszünk, hogy a szakosítás során az egyes gazdasági udvarokon ne termelési részlegeket, hanem olyan üzemeket alakítsanak, ahová az öt volt szövetkezetből összpontosítható egy-egy termelési ágazat — vélekedik Vajá- nyi László, a buzitai (Buzica) Május 1 Efsz elnöke a Kanyap- ta menti változásokról. — Az építkezést úgy tervezzük és irányítjuk, hogy az új létesítmények megfeleljenek a nagyüze mi termelés követelményeinek és ugyanakkor ne csökkenjen a szántóterületünk. A szakosítási elképzelések végrehajtásakor elsősorban az öt gazdasági telep fekvéséből, fejlettségéből és adottságaiból indulunk ki. így született az a lassan már megvalósuló tervünk is, hogy Alsóláncon a növénytermesztés mellett az üsző- és sertésnevelde lesz a fő termelési ág. Papp Zoltán mérnök, a szövetkezet főzootechnikusa az elnök érveléséhez még hozzáteszi, hogy a múlt eredményei Alsólánc mellett döntöttek. — Ott az utóbbi években mindig húszon felüli volt az egy anyakocától való évi malacelválasztás. 1978-ban például 20,76 darabot értek el. Ennek az eredménye, hogy a sertéshizlaldát Restére tettük, a szaporítást és a fajtenyésztést pedig Alsóláncra összpontosítjuk, ahol 1976-ban kezdtünk alaposabban foglalkozni a sertések szaporításával. Az első kimondottan erre a célra mindössze 60 napig épült magyar gyártmányú MEZŐPANEL ólunkat — amelybe az Ágra Prelouc szállította a technológiát — rövidesen újabb két épület követte. 1978-ban hozzá- kezdtünk egy 360 anyakoca részére való, ugyancsak MEZÖPA- NEL ól építéséhez, amely 1979- ben már üzemelt is. A berendezést Uhlírzke Janovicéből kaptuk, csakúgy, mint az anyakoca-istállóval egyszerre falelemekből épített 2400 férőhelyes malacneveidébe, amelyet égy mikulovi üzem készített. Az utóbbi Kelet-Szlovákiában újdonságnak számít és ugyanakkor elmondható róla, hogy tökéletesen bevált. Igaz, eddig csak a fele üzemel, de rövidesen a másik rész is használható lesz. — Komoly munkába kezdtünk, hiszen a hivatalos programozás szerint történő fajtatenyésztés nem könnyű. Igen gondos és pontos munkát igényel. Ennek ellenére a jövőben bővíteni akarjuk az állományt, vagyis ötszáz anyakocát akarunk tartani. Az alsólánci farm zootechni- kusai közül ottjártamkor Körösi Pál és Csepely Vilmos volt szolgálatban, Andrásházy Imre, a harmadik szakember egyéb teendőivel volt elfoglalva. Rajtuk kívül ott találtam Koleszár Istvánt, a Kerületi Fajnemesítő Állomás dolgozóját is, aki — — szavaival élve — lassan már. szövetkezeti tagnak számít, mivel ott tölti munkaideje javát. Társaságukban indultam terepszemlére, de mielőtt a sertésólak felé vettük volna az irányt, Koleszár István egy oklevélre hívta fel a figyelmemet. — Ez jelentette az indulást — mutatott az iroda falán díszelgő bekeretezett iratra, amelyen ez a cseh nyelvű szöveg áll: „A Mezőgazdasági, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium elismerő oklevéllel, valamint ezüst- és bronzéremmel jutalmazza az Alsólánci Efsz-t az országos kiállításon bemutatott 3093/31-es számú anyakocáért és a fehér nemesített malacokért. Prerov, 1961. Aláírás: Strougal miniszter“. — Én már akkor is itt dolgoztam — magyarázza tovább a szövetkezet számára a közelmúlt egyik legnagyobb sikerének számító eseményt, s közben Hangácsi Istvánt, Szitás Bertalant és Susnyák Józsefet említi, a szövetkezet akkori elnökének, továbbá az állatok gondozójának és a zootechnikusnak a nevét. — Még Szekeres Zsigát is elvittük magunkkal, mert a szövetkezetben csak ő tudott tűrhetően csehül. Nagyon örültünk a sikernek. Amíg az új épületekhez értünk, az is kiderült, hogy a pfe- rovi siker nagy kedvet adott mindenkinek a munka folytatásához. Ezt bizonyítja a jelen is. Az ötvenes évek deszkatákol- mányos sertésóljai helyett most hatalmas, új, korszerű és tágas épületekben folyik a tenyésztés. Persze, nemcsak az ólak formája és berendezése jelenti a változást. Az egykori negyven anyakocából álló állomány lassan ötszázra növekszik, a malacoké pedig néhány ezerre. Azonkívül óriásit változott a munkamódszer is, amely hovatovább tudományos ismereteken alapszik. Az ólakban tisztaság, rend. Az ilyen termelési ágazatba a kevésbé beavatottnak furcsa, amit lát, tapasztal, vagyis az, hogy a sertésnevelés közelről sem olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik. A 2-es számú fíaztatóban, ahol Ifj. Nagy Bertalanná, Pásztor Miklósáé. K. Szaszák Jó- zsefné és Saláta Józsefné dolgozik, kicsit hűvös volt, de kísérőim szavai szerint nem sokáig, mivel a fűtést, amellyel a tervezők eredetileg nem számoltak, most szerelik a szövetkezet karbantartói. A vasszerkezetű rekeszekben Csepely Vilmos és Körösi Pál fiatal zootechnikusok — csakúgy mint a többi gondozók — minden állatot ismernek. Az 5038-ast is anyakocák heverésznek apró malacaikkal együtt. Az almozás különleges, szalma nélküli és tiszta. Hogy a malacok ne fázzanak, minden rekesz sarkában lámpa lóg, az ontja a meleget. — Az első napokban mi, gondozók rakjuk a lámpák alá a kicsiket — persze papírdobozban —, de néhány nap elteltével maguk is megszokják, és az evés idején kívül állandóan itt sütkéreznek — magyarázza az éppen szolgálatos gondozónő, Saláta Józsefné. — Ma ez a negyedik ellés — szól ki a kerítés mögül. — Kettőnek tíz-tíz, egynek tizenhárom, ennek pedig 12 kicsinye jött a világra. Az 1-es elletőben 170 anyakoca fér el. Gondjukat itt öt asz- szony Kovács Gyuláné, Szaszák Jánosné, Nagy Béláné, özv. Szitás Józsefné és Andrásházy Im- réné viseli. A látottak alapján megjegyezhető, hogy lelkiismeretesen, hiszen mindenütt nagy a rend, s ahpl rend van, ott elégedettség van. Az előző ólhoz képest melegebb van benne, me^t — s ezt a fiatal zootech- nikusoktól tudom — a helyiség itt alulról fűtött. Ugyanakkor szalma van a jószágok alatt, és a melegítő lámpák is „kisegítenek“. — Itt állandó a körforgás — jegyzi meg Csepely Vilmos. — Hat hét elteltével kikerülnek innen a malacok, az anyák és helyüket újabb anyakocák váltják fel. Az anyakocák kiselejtePapp Zoltán: — Komoly munkába kezdtünk ... zése öt-hat ellés után történik. Persze, vannak kivételek. Volt például olyan kocánk, amely 11-szer ellett. — A 9575-ös anya volt az — szól közbe Koleszár István, ösz- szesen 117 malacot hozott a világra és abból 111-et fel is nevelt. — Hogy milyen fajokat tenyésztünk? Saját és más szövetkezet, illetve állami gazdaság törzsállományának felújítására, feltöltésére elsősorban a fehér hússertést biztosítjuk, de foglalkozunk a hazai Landrace és a fehér hússertés keresztezésével is, mivel egyes tenyésztők, illetve hizlaldák ezt igénylik. A korszerű neveidéből — ahol Hana Stiblárová és Klára Losová gondozókkal találkoztunk — a 35 kilós malacok tovább vándorolnak a telepen. Vagy Nagy Bertalan, vagy Csík Ferenc és társaik foglalkoznak velük mindaddig, amíg elérkezik a vásár. — Tavaly 917 anyakocának ■valót neveltünk — tájékoztat Körösi Pál. Ennek nagy része a jolsvai nagyhizlaldában, továbbá a kerület különböző mezőgazdasági üzemeibe került tovább- tartásra. Az anyakocának nem megfelelő sertések elsősorban a hizlaldánkba jutnak, vagy más felvásárlókhoz. Az üzemlátogatás során meggyőződünk Papp Zoltán szavainak igazáról. Valóban, nem is olyan egyszerű a fajsertés tenyésztése. Nagy figyelmességet és pontosságot igényel. A gondozóknak és a zootechnikusok- nak minden állatot ismerniük kell. Fontos tudniuk minden sertés anyjának a számát és apjának a nevét. Azonkívül számos további tudnivalókat, amelyek megszabják a gondozás menetét. — Itt nem szabad előfordulnia, hogy az állatok összekeveredjenek és vérképük ne egyezzen a törzskönyvben feltüntetett elődök vérével, mert az nem felel meg a fajtenyésztés szabályainak. Ilyen esetben az anyakocának nevelt állatot csak a hizlaldába adhatnánk, ami az anyagi veszteségen kívül azt is jelentené, hogy felesleges volt a gondozók igyekezete — oktatnak a fiatalemberek, akik azt is elmondják, hogy a fajtenyésztésbe sorolt süldőket az ellenőrző szervek képviselőivel közösen havonta értékelik. Soksok tényező határozza meg azt, hogy melyik sertés hány pontot kap, melyik csoportba kerül, vagyis, hogy mennyi az értéke. — Eddig nagyjából elégedettek vagyunk — vallanak — hiszen sertéseink iránt minden vásáron nagy az érdeklődés és nagyobb a kereslet, mint a kínálat. x A sokáig változatlannak, egy helyben topogónak tűnő Ka- nyapta menti gazdaság lassan nagyüzemmé fejlődik. Ha a már üzemelő sertésólak mellett felépülnek a további szükséges létesítmények, kialakul a megfelelő munkakörnyezet, megoldódik az állatok vízellátásának néhány alapvető kérdése, akkor az alsólánci sertésnevelde nemcsak nagysága, de eredményessége szerint is Szlovákia legelőkelőbb mezőgazdasági üzemei közé kerül. Igaz, az újabb sikerek főleg az ott dolgozó emberektől függnek. Azoktól, akik eddig helytálltak a munkában és ezután is csak jobban akarnak dolgozni. GAZDAG JÓZSEF ÚJ SZÓ mm f "''B*íp. JuLi^ ~ ^ ^ " *''•**9* V ^ * n BARAKK HEIVÍN A lámpa alatt nem fázhatnak. Később állandóan ott sütkéreznek (A szerző felvételei)
