Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-17 / 7. szám
VASÁRNAP 1980. február 17. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.40, nyugszik 16.57 Kőzép-Szlovákia: 6.48, nyugszik 17.05 Nyugat-Szlovákia: 6.56, nyugszik 17.13 órakor A HOLD kel — 7.27, nyugszik 18.39 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük DONÄT és MILOSLAVA nevű kedves olvasóinkai 1600-ban halt meg Giordano BRUNO olasz filozófus, drámairó, költő, a reneszánsz természetfilozófia kiemelkedő alakja (szSl. 1548) • 1955-ben halt meg Stefan KRCMÉRY szlovák frő, irodalomtörténész (»Bl. 18921. AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Idősek és fiatalok Urban Klára írása Mészáros János riportja Sztarij Oszkoltól délre Pákozdi Gertrud r i por tsorozatá nak III. része A hétfejíi sárkány ellen Gály Iván írása Dideregve vártuk a Prior előtt a 104-es autó buszt. Sokan ugrándoztak, hogy könnyebben elviseljék a kegyetlen hideget. Az emberek leheleté messziről is látható páracsóvákká változott. A legtöbben máris lakótelepi otthonukban szerettek volna lenni — ez a busz oda jár. A buszban sem volt sokkal enyhébb a levegő, mint a szabadban. A velem szemben helyet foglalt két hölgy egyike arról panaszkodott ismerősének, hogy ezekben a napokban otthon a lakásukban is hideg van. A másik asszony viszont azzal dicsekedett, hogy náluk bezzeg nem kell fa- gyoskodni. Sőt, olyan meleg a lakásuk, hogy még a legkeményebb hidegben is csaknem állandóan szellőztetniük kell. Nemcsak a címzett számára tűntek érthetetlennek és hihetetlennek ezek a szavak, én is érdeklődéssel vártam a folytatást, hiszen a szó szoros értelmében a saját bőrömön tapasztalom, milyen hideg van távfűtéses lakásunkban. Vajon mi lehet a titka annak, hogy a dicsekvő hölgyéknél a legdermesztőbb téli napokban is izzadni kell? A kíváncsiság fúrni kezdte az oldalam. Szerencsémre tüstént értesültem a magyarázatról. A hölgy ugyanis így folytatta: — Addig, amíg nálunk is annyi bordája volt a fűtőtestnek, mint másoknál, mi is fáztunk, Aztán „utánanéztünk a dolognak“. — Ez mit jelent? — kérdezte kíváncsian a másik nő szinte helyettem is. — Szereztünk ismeretséget a házkezelőségen. Megsokszoroztuk a radiátorbordákat. A hálószobában például 13 helyett most már 33 borda van —- súgta diadalmasan s hogy szavainak nyomaté- ka legyen, még megkérdezte: — El tudod képzelni a különbséget?! — El. Azt hiszem, el — dadogta a másik. — Dehogyis tudod szólt a dicsekvő. — A legjobb lesz, ha egyszer eljössz hozzánk. Ogy sem láttál még olyat! Az ablak alatti falon a szoba teljes széliében bordák vannak. Bevallom, amit hallottam, attól (a hideg ellenére,I tűzbe jöttem. Arra gondoltam, hogy egyesek még az ilyesmiben is megtalálják az önzés módját. Ráadásul az energia, azaz a hőharácsolás még pénzükbe sem kerül, hiszen a távfűtés díját városunkban nem az elfogyasztott hőenergia, hanem a lakás nagysága szerint szabják meg. Nem kellene az ilyen — mások kárára történő — pazarlásnak utánanézni? Peti, a barátom fia, akivel egyébként nemcsak kölcsönösen tegezzük egymást, de a magunk módján mi is barátok vagyunk, félévkor nem kapott kettest magaviseletből. Sőt, továbbtanulásra javasolta őt a tantestület. El is dicsekedett vele, s legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy ezt nekem köszönheti. Nekem, mert leszoktattam a nonózás- ról. A tanév elején ugyanis egészen rövid idő alatt magára haragította az egész tantestületet. Egyre-másra érkeztek az üzenetek a tanulmányi könyvecskében: „Tűrhetetlenül viselkedik az órán ... neveletlen ... magatartása kifogásolható... fegyelmezetlen... nem figyel...“ Megkérdeztem tőle: Mit csinálsz te tulajdonképpen az iskolában? Ezt válaszolta: „Nonózok.“ Kitalálta, hogy amikor például bejön a matektanár és elkezdi az órát, figyelmez teti őket, most a hármasszabályt fogjuk átvenni, ez nagyon nehéz, figyelmet kérek, akkor Peti megszólal: „No-no, nocsak!“ Más órákon pedig A nonozasrol ennek a kifejezésnek a különféle változatait használja: ,flohát! No lám! No de! No és? No már most...“ Tetszik is a nonózás a többieknek, csak a pedagógusok bősz szánkódnak miatta. Gúnyt sejtető kajánság- gal még tőlem is megkérdezte: „No, mit szólsz hozzá?“ Azt mondtam neki. hogy csak nyugodtan nonózzon tovább, ez a lázadás, az ellenállás kifejezése. Gúnyos kajánság- gal azt mondtam neki, hogy a lázadók sorsa vár ugyan reá, magaviselet - bői kettes, nem fogják továbbtanulásra se javasolni, de csak nonózzon tovább, van az apjának annyi protekciója, hogy becsempésszen egy lázadót a többiek közé. Most, hogy nem kapott kettest magaviseletből és továbbtanulásra javasolta a tantestület, emlékeztettem is: Azt mondtam, hogy nonózzál csak nyugodtan tovább. — Ez igaz — válaszol ta —, de megmagyaráztad a protekciózást, és én nem akarok protekciós gyerek lenni. önérzetesen, meggyőződéssel mondta. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az építőipari vállalatoknak kapacitásaikat az eddiginél határozottabban a döntő fontosságú beruházásokra kell összpontosítaniuk. Az építőipari munkák mennyisége 3,8 százalékkal növekszik, miközben a kétmillió koronás értéket meghaladó építkezéseken a munkák mennyiségét a CSSZK- ban 8,7 százalékkal, az SZSZK-ban 6,2 százalékkal kell növelni. Az 1980. évi terv előirányozza, hogy az észak-csahországi kerületben 51 százalékkal, Prágában 5,9 százalékkal, Bratislavában 7,8 százalékkal növeljék a beruházásokat. A CSKP KB Elnöksége kiemeli: a nemzeti építőipari minisztériumoktól, valamint az általuk irányított igazgatóságoktól és vállalatoktól, továbbá a kerületi és járási nemzeti bizottságoktól meg kell követelni, hogy nagyobb figyelemmel hajtsák végre a kapacitások és a dolgozók átcsoportosítását a kiemelt területekre és a kivitelezői kapacitások struktúráját gyorsabban alkalmazzák a beruházási program szükségleteihez, beleszámítva a rekonstrukciókat és korszerűsítéseket is. Az építőipari kapacitásokkal való gazdálkodásban az eddiginél jobban kell érvényesíteni a társadalmi érdekek és az állami szükségletek elsődlegességét. Az építőipari kapacitások és a beruházási szükségletek szerkezeti összhangja megköveteli, hogy a kapacitásokat az építkezések gyorsabb befejezése céljából átépítsék. Az építőipari kapacitások fejlesztésének és struktúrájának olyannak kell lennie, hogy lehetővé tegye a lehető legrövidebb időn belül a külföldről drágán behozott építőipari kapacitások saját kapacitásainkkal való helyettesítését. Támogatni kell azokat az intézkedéseket, amelyeket az építőipari minisztériumok és más központi szervek hoznak a ma még hiányzó szakmákban a dolgozók kiképzésére és toborzására. 1980-ban, és annál kevésbé a 7. ötéves tervidőszakban, számításba sem jöhet, hogy a már megkötött megállapodásokon kívül további építőipari kapacitásokat hozzunk be külföldről. Röviden — megköveteljük az építőipari dolgozóktól, hogy határozottabban valósítsák meg azokat a feladatokat, amelyeket a CSKP KB 6. ülése állított eléjük. Az építőipari minisztériumoknak, termelési gazdasági egységeiknek és vállalataiknak jobban kell kihasználniuk belső tartalékaikat, tökéletesíteniük kell a munka szervezését és irányítását, komplexebben kell kihasználniuk az építőipari gépeket, gépsorokat és szállítóeszközöket. Határozottan harcolniuk kell azért, hogy az építkezésen rend legyen, gazdaságosan bánjanak az anyagokkal, jobban kihasználják a munkaidőt és kiváló minőségű munkát végezzenek. Az építőipar nagyobb teljesítőképességéért folytatott igyekezettel párhuzamosan rendet kell teremtenünk az építkezések tervezési, területi és beruházási előkészítésében is. (Václav Hüla elvtársnak a CSKP KB 14. ülésén mondott beszédéből] Album Václav Dusek elbeszélése Életeleme: a színpadi tér Szigeti László interjúja Ladislav Vychodil nemzeti művésszel A „felkelő nap” országa Vilém Novy útirajzának második része helyreigazítás Múlt héti számunk 3. oldalán, A forradalmár című riport első hasábjának 5. bekezdésében elírás történt. A bekezdés első mondata helyesen így hangzik: Földönfutó cselédember gyerekeként született Budapesten, 1900. február tizenharmadikán. Kérjük olvasóink szíves elnézését. Nyirkos, ködös december volt. Léván (Levice) Kő- zép-Európa talán legkorszerűbb gyapotfeldotgozó üzemében tanácskozásra gyülekeztek a szakszervezeti küldöttek. Kö?tük kissé zavart, alacsony, törékeny asszony. Mondták neki, róla is szó lesz, így aztán a többinél jóval izgatóttább volt. Nem szokott a nyilvános ünneplésekhez, ezért időnként elpirult, de látszott rajta, hogy nem szeretné, ha a többiek ezt észrevennék. Pe dig neki van a legkevesebb oka a pirulásra, ha a nevét hallja ... A beszámolóban említették, hogy a fonó egyik dolgozója, Marcisiak Zsuzsanna, még 1979. augusztus 28-án teljesítette ötéves tér vét. Taps, virág, ajándék. Az ünnepelt zavara fokozódik. Tekintete mintha azt mondaná: „...hisz nem történt semmi különös!“ (Mindössze annyi, hogy elvégezte azt, amire „ráért“ volna csak nem másfél évvel ké sőbb ...) cserélje a kötélnyi vastagságú, könnyű gyapotfonállal megtelt másik kannával, amely a szomszéd gépeken tovább vékonyodik, míg cér- navékony fonál nem lesz belőle. A gépek zaja ugyan itt jóval kisebb, mint a szövődében, de azért így is alig hallani egymás szavát. így csak a legszükségesebbekről esik szó, csaknem távirati stílusban. Turőinnét, a brigádvezetőt meg a mellette dolgozó Bertók Jolánt említi, akikkel jól megértik egymást, mert bármennyire KÉT SZÁL SZEGFŰ A FONÓBAN A portáról a szövődén ke resztül — 104 decibeles zaj ban — lehet eljutni a gyár fonodájába. A fonoda kissé mérsékeltebb zajában Mar- cisiaknéra a gépek közti kis asztalon levő két szál szegfűről is rátaláltam volna, lévén az én látogatásom napja azonos az imént jelzett ünnepség napjával. Éppen egy üres kannát gurított egyik kártológépe mellé, hogy kiegyéni „műfaj“ is a fonodái munka, egymás segítése nélkül senki sem boldogul. — A gépek nem állhatnak le soha — ezt már a művezető irodájában mondja. Ha valaki a büfébe megy tíz óraiért vagy uzsonnáért, a szomszédja ügyel addig a gépeire, mint mosit Bertókné az övéire. Hat gépen dolgo zik általában, de volt úgy, hogy tíz gépen is. Ha valaki a műhelyben megbetege dett, a többiek átvállalták a gépeit. így aztán szép las san, nagyjából három és kétharmad év alatt összejött öt év munkája ... Pedig csak hat éve van a szakmában, azelőtt 12 évig a Hontfüzes- gyarmati (Hontianska Vrbi ca) Efsz-ben dolgozott. Amikor a lévai gyárba került, már a második héten egyedül dolgozott a gépeken. Ha valaki olyan téren nyújt rendkívülit, amit sokan művelnek, természetes, hogy sokakat érdekel, ml lehet a titka. Válasza nem terjengős, mégis sokatmondó: — Mindjárt az elején megtetszett ez a munka. Szeretem... Csak ennyi?! Csak! Lehetne erről beszélni ugyan többet is, de többet mondani aligha, különben is a fonodái munkásnők nem sokat beszélnek; a szó el vész a gépek zajában. „A gépek nem állhatnak meg ...“ Dolgozni meg szótlanul is lehet. MÉSZÁROS JÁNOS 1980. II. 17. ÚJ SZÚ
