Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-17 / 7. szám

VASÁRNAP 1980. február 17. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.40, nyugszik 16.57 Kőzép-Szlovákia: 6.48, nyugszik 17.05 Nyugat-Szlovákia: 6.56, nyugszik 17.13 órakor A HOLD kel — 7.27, nyugszik 18.39 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük DONÄT és MILOSLAVA nevű kedves olvasóinkai 1600-ban halt meg Giorda­no BRUNO olasz filozófus, drámairó, költő, a rene­szánsz természetfilozófia kiemelkedő alakja (szSl. 1548) • 1955-ben halt meg Stefan KRCMÉRY szlovák frő, irodalomtörténész (»Bl. 18921. AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Idősek és fiatalok Urban Klára írása Mészáros János riportja Sztarij Oszkoltól délre Pákozdi Gertrud r i por tsorozatá nak III. része A hétfejíi sárkány ellen Gály Iván írása Dideregve vártuk a Prior előtt a 104-es autó buszt. Sokan ugrándoz­tak, hogy könnyebben el­viseljék a kegyetlen hi­deget. Az emberek lehe­leté messziről is látható páracsóvákká változott. A legtöbben máris lakó­telepi otthonukban sze­rettek volna lenni — ez a busz oda jár. A buszban sem volt sokkal enyhébb a levegő, mint a szabadban. A ve­lem szemben helyet fog­lalt két hölgy egyike ar­ról panaszkodott ismerő­sének, hogy ezekben a napokban otthon a laká­sukban is hideg van. A másik asszony viszont az­zal dicsekedett, hogy ná­luk bezzeg nem kell fa- gyoskodni. Sőt, olyan me­leg a lakásuk, hogy még a legkeményebb hidegben is csaknem állandóan szellőztetniük kell. Nemcsak a címzett szá­mára tűntek érthetetlen­nek és hihetetlennek ezek a szavak, én is ér­deklődéssel vártam a folytatást, hiszen a szó szoros értelmében a sa­ját bőrömön tapasztalom, milyen hideg van távfű­téses lakásunkban. Vajon mi lehet a titka annak, hogy a dicsekvő hölgyék­nél a legdermesztőbb téli napokban is izzadni kell? A kíváncsiság fúrni kezd­te az oldalam. Szeren­csémre tüstént értesül­tem a magyarázatról. A hölgy ugyanis így foly­tatta: — Addig, amíg nálunk is annyi bordája volt a fűtőtestnek, mint mások­nál, mi is fáztunk, Aztán „utánanéztünk a dolog­nak“. — Ez mit jelent? — kérdezte kíváncsian a másik nő szinte helyet­tem is. — Szereztünk ismeret­séget a házkezelőségen. Megsokszoroztuk a radiá­torbordákat. A hálószo­bában például 13 helyett most már 33 borda van —- súgta diadalmasan s hogy szavainak nyomaté- ka legyen, még megkér­dezte: — El tudod kép­zelni a különbséget?! — El. Azt hiszem, el — dadogta a másik. — Dehogyis tudod szólt a dicsekvő. — A legjobb lesz, ha egyszer eljössz hozzánk. Ogy sem láttál még olyat! Az ab­lak alatti falon a szoba teljes széliében bordák vannak. Bevallom, amit hallot­tam, attól (a hideg elle­nére,I tűzbe jöttem. Arra gondoltam, hogy egyesek még az ilyesmiben is megtalálják az önzés módját. Ráadásul az ener­gia, azaz a hőharácsolás még pénzükbe sem kerül, hiszen a távfűtés díját városunkban nem az elfo­gyasztott hőenergia, ha­nem a lakás nagysága szerint szabják meg. Nem kellene az ilyen — mások kárára történő — pazarlásnak utánanéz­ni? Peti, a barátom fia, akivel egyébként nem­csak kölcsönösen tegez­zük egymást, de a ma­gunk módján mi is bará­tok vagyunk, félévkor nem kapott kettest maga­viseletből. Sőt, továbbta­nulásra javasolta őt a tantestület. El is dicseke­dett vele, s legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy ezt nekem köszönheti. Nekem, mert leszoktattam a nonózás- ról. A tanév elején ugyanis egészen rövid idő alatt magára haragította az egész tantestületet. Egy­re-másra érkeztek az üzenetek a tanulmányi könyvecskében: „Tűrhe­tetlenül viselkedik az órán ... neveletlen ... magatartása kifogásolha­tó... fegyelmezetlen... nem figyel...“ Megkér­deztem tőle: Mit csinálsz te tulajdonképpen az is­kolában? Ezt válaszolta: „Nonózok.“ Kitalálta, hogy amikor például be­jön a matektanár és el­kezdi az órát, figyelmez teti őket, most a hármas­szabályt fogjuk átvenni, ez nagyon nehéz, figyel­met kérek, akkor Peti megszólal: „No-no, no­csak!“ Más órákon pedig A nonozasrol ennek a kifejezésnek a különféle változatait használja: ,flohát! No lám! No de! No és? No már most...“ Tetszik is a nonózás a többieknek, csak a pedagógusok bősz szánkódnak miatta. Gúnyt sejtető kajánság- gal még tőlem is meg­kérdezte: „No, mit szólsz hozzá?“ Azt mondtam neki. hogy csak nyugodtan no­nózzon tovább, ez a lá­zadás, az ellenállás kife­jezése. Gúnyos kajánság- gal azt mondtam neki, hogy a lázadók sorsa vár ugyan reá, magaviselet - bői kettes, nem fogják to­vábbtanulásra se javasol­ni, de csak nonózzon to­vább, van az apjának annyi protekciója, hogy becsempésszen egy láza­dót a többiek közé. Most, hogy nem kapott kettest magaviseletből és továbbtanulásra javasolta a tantestület, emlékeztet­tem is: Azt mondtam, hogy nonózzál csak nyu­godtan tovább. — Ez igaz — válaszol ta —, de megmagyaráz­tad a protekciózást, és én nem akarok protek­ciós gyerek lenni. önérzetesen, meggyőző­déssel mondta. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az építőipari vállalatoknak kapacitásai­kat az eddiginél határozottabban a döntő fontosságú beruházásokra kell összponto­sítaniuk. Az építőipari munkák mennyisége 3,8 százalékkal növekszik, miközben a két­millió koronás értéket meghaladó építke­zéseken a munkák mennyiségét a CSSZK- ban 8,7 százalékkal, az SZSZK-ban 6,2 szá­zalékkal kell növelni. Az 1980. évi terv előirányozza, hogy az észak-csahországi ke­rületben 51 százalékkal, Prágában 5,9 szá­zalékkal, Bratislavában 7,8 százalékkal nö­veljék a beruházásokat. A CSKP KB Elnöksége kiemeli: a nemzeti építőipari minisztériumoktól, valamint az általuk irányított igazgatóságoktól és vál­lalatoktól, továbbá a kerületi és járási nem­zeti bizottságoktól meg kell követelni, hogy nagyobb figyelemmel hajtsák végre a ka­pacitások és a dolgozók átcsoportosítását a kiemelt területekre és a kivitelezői kapa­citások struktúráját gyorsabban alkalmaz­zák a beruházási program szükségleteihez, beleszámítva a rekonstrukciókat és korsze­rűsítéseket is. Az építőipari kapacitások­kal való gazdálkodásban az eddiginél job­ban kell érvényesíteni a társadalmi érde­kek és az állami szükségletek elsődleges­ségét. Az építőipari kapacitások és a beruhá­zási szükségletek szerkezeti összhangja megköveteli, hogy a kapacitásokat az épít­kezések gyorsabb befejezése céljából át­építsék. Az építőipari kapacitások fejlesz­tésének és struktúrájának olyannak kell lennie, hogy lehetővé tegye a lehető leg­rövidebb időn belül a külföldről drágán behozott építőipari kapacitások saját kapa­citásainkkal való helyettesítését. Támogatni kell azokat az intézkedéseket, amelyeket az építőipari minisztériumok és más köz­ponti szervek hoznak a ma még hiányzó szakmákban a dolgozók kiképzésére és to­borzására. 1980-ban, és annál kevésbé a 7. ötéves tervidőszakban, számításba sem jöhet, hogy a már megkötött megállapodá­sokon kívül további építőipari kapacitá­sokat hozzunk be külföldről. Röviden — megköveteljük az építőipari dolgozóktól, hogy határozottabban valósít­sák meg azokat a feladatokat, amelyeket a CSKP KB 6. ülése állított eléjük. Az épí­tőipari minisztériumoknak, termelési gaz­dasági egységeiknek és vállalataiknak job­ban kell kihasználniuk belső tartalékaikat, tökéletesíteniük kell a munka szervezését és irányítását, komplexebben kell kihasz­nálniuk az építőipari gépeket, gépsorokat és szállítóeszközöket. Határozottan harcol­niuk kell azért, hogy az építkezésen rend legyen, gazdaságosan bánjanak az anya­gokkal, jobban kihasználják a munkaidőt és kiváló minőségű munkát végezzenek. Az építőipar nagyobb teljesítőképességé­ért folytatott igyekezettel párhuzamosan rendet kell teremtenünk az építkezések ter­vezési, területi és beruházási előkészíté­sében is. (Václav Hüla elvtársnak a CSKP KB 14. ülésén mondott beszédéből] Album Václav Dusek elbeszélése Életeleme: a színpadi tér Szigeti László interjúja Ladislav Vychodil nemzeti művésszel A „felkelő nap” országa Vilém Novy útirajzának második része helyreigazítás Múlt héti számunk 3. oldalán, A forradalmár című riport első hasábjá­nak 5. bekezdésében el­írás történt. A bekezdés első mondata helyesen így hangzik: Földönfutó cselédember gyerekeként született Budapesten, 1900. február tizenhar­madikán. Kérjük olvasóink szí­ves elnézését. Nyirkos, ködös december volt. Léván (Levice) Kő- zép-Európa talán legkorsze­rűbb gyapotfeldotgozó üze­mében tanácskozásra gyüle­keztek a szakszervezeti kül­döttek. Kö?tük kissé zavart, alacsony, törékeny asszony. Mondták neki, róla is szó lesz, így aztán a többinél jó­val izgatóttább volt. Nem szokott a nyilvános ünnep­lésekhez, ezért időnként el­pirult, de látszott rajta, hogy nem szeretné, ha a többiek ezt észrevennék. Pe dig neki van a legkevesebb oka a pirulásra, ha a nevét hallja ... A beszámolóban említet­ték, hogy a fonó egyik dol­gozója, Marcisiak Zsuzsan­na, még 1979. augusztus 28-án teljesítette ötéves tér vét. Taps, virág, ajándék. Az ünnepelt zavara fokozódik. Tekintete mintha azt monda­ná: „...hisz nem történt semmi különös!“ (Mindössze annyi, hogy elvégezte azt, amire „ráért“ volna csak nem másfél évvel ké sőbb ...) cserélje a kötélnyi vastagsá­gú, könnyű gyapotfonállal megtelt másik kannával, amely a szomszéd gépeken tovább vékonyodik, míg cér- navékony fonál nem lesz belőle. A gépek zaja ugyan itt jóval kisebb, mint a szö­vődében, de azért így is alig hallani egymás szavát. így csak a legszükségesebbekről esik szó, csaknem távirati stílusban. Turőinnét, a bri­gádvezetőt meg a mellette dolgozó Bertók Jolánt említi, akikkel jól megértik egy­mást, mert bármennyire KÉT SZÁL SZEGFŰ A FONÓBAN A portáról a szövődén ke resztül — 104 decibeles zaj ban — lehet eljutni a gyár fonodájába. A fonoda kissé mérsékeltebb zajában Mar- cisiaknéra a gépek közti kis asztalon levő két szál szeg­fűről is rátaláltam volna, lé­vén az én látogatásom napja azonos az imént jelzett ün­nepség napjával. Éppen egy üres kannát gurított egyik kártológépe mellé, hogy ki­egyéni „műfaj“ is a fonodái munka, egymás segítése nél­kül senki sem boldogul. — A gépek nem állhatnak le soha — ezt már a műve­zető irodájában mondja. Ha valaki a büfébe megy tíz óraiért vagy uzsonnáért, a szomszédja ügyel addig a gépeire, mint mosit Bertókné az övéire. Hat gépen dolgo zik általában, de volt úgy, hogy tíz gépen is. Ha vala­ki a műhelyben megbetege dett, a többiek átvállalták a gépeit. így aztán szép las san, nagyjából három és kétharmad év alatt összejött öt év munkája ... Pedig csak hat éve van a szakmában, azelőtt 12 évig a Hontfüzes- gyarmati (Hontianska Vrbi ca) Efsz-ben dolgozott. Ami­kor a lévai gyárba került, már a második héten egye­dül dolgozott a gépeken. Ha valaki olyan téren nyújt rendkívülit, amit so­kan művelnek, természetes, hogy sokakat érdekel, ml le­het a titka. Válasza nem ter­jengős, mégis sokatmondó: — Mindjárt az elején megtetszett ez a munka. Szeretem... Csak ennyi?! Csak! Lehetne erről beszélni ugyan többet is, de többet mondani aligha, különben is a fonodái munkásnők nem sokat beszélnek; a szó el vész a gépek zajában. „A gépek nem állhatnak meg ...“ Dolgozni meg szótlanul is lehet. MÉSZÁROS JÁNOS 1980. II. 17. ÚJ SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents