Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-03 / 5. szám
— Hél Fiü! Kucsmás ember vált el a tömbház szélvédett oldalától, és hozzálépett. A januári szél autóbuszjegyeket pörgetett; halomra hordta őket a járdaszél mentén, összebújtak, mint fázó fehéregerek. — Bütykölünk, csórikám? Bütyköljük a mellékkeresetet, mi? Mintha követ dobtak volna vízbe, Dá vid szemének tükre remegett, míg a megtermett férfi nézte. Hangja nemkülönben. — Mit akar tőlem? — Én — bökött mellére a férfi — a tévészerviztől vagyok! Ez hát a lebukás — gondolta Dávid. Addig félt tőle (szinte várta), míg utolérte, és most elébe állt. Megmarkolta szerszámmal tömött, gond-nehéz táskáját, és lelkében felkészült, hogy megvédje nehéz munkával szerzett, soványka keresetét. A szél kabátjába kapott, rán- cigálta, mintha összeállt volna a kucsmás férfival, hogy mindenéből kifosszák. — Semmi közöm magához — mondta Dávid. Mellében jégcsapok cseperedtek. A férfi bőrkabátjában olyan volt, akárha aktatáskába öltözött volna. Fején lompos kucsma tornyosult, lecsapott csúcsos vége, mint a skorpió visszatüremkedő fullánkja. Dávid elfordult, de a retinájába ivódott kucsmás látvány állhatatosan kö vette. — Csórikám, csórikám — kapta el Dávid karját a kucsmás —, jöjjön meg a jobbik eszed. Ha nem, hát egyenesen a milíciára megyünk! Tudod mit kapsz ott a maszekolásért? Megtudhatod! „Vajon várhatok kegyelmet egy lecsapott végű kucsmától?“ Dávid fagyott lábujjait próbálta mozgatni, mindhiába. Aztán karját, de a kucsmás erősen tartotta bőrkesztyüs kezével. „Bátorság fiam —, emlékezett apja haszontalan tanításainak egyikére —, az erősnek bátorsággal válaszolj, hogy kétszer is meggondolja, fitogtassa-e még erejét.“ — Mit akar tőlem? — nyögte ki bátran. — Igyunk egy pohár bort, közben elmagyarázom — felelte a kucsmás, és nem eresztette el Dávid karját, míg le nem telepedtek a vendéglő egyik félreeső asztalánál. — Barátok leszünk — mondta ott, majd Dávid elképedt arcán derülve megjegyezte: — Te nem örven- desz, csórikám, s az baj. — Mit kíván tőlem? — kérdezte Dávid még mindig bátran. A pincér fűszerezett, forralt bort tett asztalukra. Dávid társát figyelte: mintha a kucsmája is inna... Mintha nem is emberrel, hanem kucsmával ülne az asztalnál ... Milyen esélyei lehetnek egy kucsmával szemben? Menedékesen nyesett szőre fémesen csillogott a helység meonvilágításában. „Mint egy furcsa alakú, titokzatos fegyver, gondolta Dávid.“ — No, csórikám — törölte meg elégedetten keze fejével száját a férfi —, semmi okom, hogy víz alá nyomjalak. Persze, rajtad áll... — Belső zsebéből papírokat vett elő. — Ezeket nézd meg, csórikám! Dávid engedelmesen megnézte a nyomtatványokat. Pasztástollal kitöltött, tele- vízió-hibásodási bejelentőlapok voltak. A címekre ráismert: mindegyiknél dolgozott a délután. — A megjegyzéseknél olvasd! „A kérelmező magánúton javíttatta meg készülékét. Aláírás.“ — Választhatsz, csórikám — mosolygott ellenségesen a kucsmás. — Zsebembe, vagy a gazdasági milícia asztalára kerülnek ezek? „Csórikám.“ Dávid szerette volna tudni, honnan veszi a találó kifejezést? Miféle emberismerö ösztönökkel rendelkezik, hogy mélyen a leikébe lát, és egyetlen szóban kifejezi mindazt, amit ő saját magában felmérni is képtelen? Akárcsak Kati, amikor a savanyú szagú éjszakában leveti, és rákiált: Dávidka! Mikor érted meg végre, hogy az ágyban Góliát az asszony?! összerezzent. — Megkukultál, csórikám? — Minek csíp a karomba? — Hogy el ne kalandozz a témától! — Mitől, ha nem mondja, mit akar? A kucsmás nevetett, aztán felvázolta, mire gondol. Végezetül mutatóujjával megfenyegette Dávidot. — Aztán semmi ravaszkodás, csórikám. Kicsi a város, hamar rád találok, s akkor már nem választhatsz köztem és a rendőrség között. Azért mondom! Holnap vasárnap; tíz órakor itt várlak a válasszal. Most hozass még egy kancsó bort, és fizess. És semmi ravaszkodás, csórikám, de semmi! Kati áttetsző szőrzetét perzselte lábáról. Maroknyi elszenesedett gyufaszál kunkorodott a hamutartóban. Az égett szaruszag beszorult a szobába. Dávidnak az volt az érzése, hogy idegen lakásba lépett. Miközben kalandját mesélte, az asszony teljes nagyszerűségében fellángolt, mint egy haragos páva. Abbahagyta piromániás tevékenykedését, és lópaták dübörgésének visszhangját keltve Dávid agyában, dobolni kezdett finom ujjaival az asztalon. — Apád az oka! — tört ki Katiból —, az a hülye elvszerű nevelése, hogy nem fenekeit el alaposan gyermekkorodban. Attól vagy ennyire élhetetlen, nyomorult, mint a saját lyukába szorult kukac, csak tekergeted magad ide-oda, de annyi erőd sincs, hogy segítségért kiálts. Más férfi... — legyintett és idegesen kapkodva rágyújtott. — Hát mondd meg, férfi vagy te? Dávid összerezzent, mintha karjába csíptek volna. — Annak a kucsmás disznónak kikapartam volna mindkét szemét — dühöngött tovább Kati. — Nekem elhiheted! Megtette volna, gondolta Dávid. Annak idején apját is kitessékelte házukból, s a temetésre sem ment el... Csak szellemi hagyatékával szemben tehetetlen, azt hányja örökösen Dávid szemére. — Harc az élet, Dávid! Nem szeretni és megérteni kell Góliátot, hanem agyon- parittyázni. De te képtelen vagy erre, mert apád rajtad próbálta ki minden életképtelen pedagógiai álmát... — Lehet, anyukám — próbált egyezkedni Dávid, de az asszony rákiáltott: — Engem ne anyukázz, hallod? LeMátyás B Ferenc* szokhatnál mᣠezekről a melós tempókról, te Dávidka! — A nevemmel is, mi bajod van már a nevemmel is? — akart erélyesen szólni Dávid, de úgy hangzott, mint egy unalmas felsorolás utolsó tétele. Kiment a konyhába, kitálalta magának a megbámult rizses húst és piszkálgatni kezdte, mintha keresne valamit benne. Aztán visszaürítette az egészet a lábosba, és hozzálátott elmosni tányérját. Kati bekapcsolta a rádiót. Szakmai visszaélésekről beszéltek. Kati vállat vont. Mindenki úgy keveri, hogy meg tudjon élni. Csak Dávid keveri fordítva. Tétovázik, mintha két ember élne benne: ha az egyik fellángol, a másik azonnal leönti. Csípős füst vele az élet... DÁVID EGY NAGY HÜLYE, mondta fennhangon. Fel kellene írni a kerítésre, hogy mindenki olvashassa. Ha férjét nem zárják be, soha nem fanyalodik Dávidra, bár házasságának válságaiban mindig rá gondolt, nyilvánvaló szerelmére, mely oly forrósággal sugárzott szeméből, hogy lebarnult tőle az iskola udvarán. Boldog iskolás évek, gondolta Kati, és betegnek kijáró szánalom ébredt benne Dávid iránt. — Dávid! Dávid megjelent az ajtóban. — Szólítottál, anyukám — mondta mentegetőzve. Hangja finoman nesze-, zett, mint a hajszárító gép. — Mikor kell találkoznod azzal a gazemberrel? — Csak nem képzeled, hogy elme gyek? — hökkent meg Dávid. — Megőrülök — emelte fel hangját az asszony. — Hát mit akarsz csinálni? — Éppen hogy semmit. Nem javítok több tévét, és kicsúszom őkelme markából. Ennyire nekem is telik az eszem- I bői — ütött homlokára Dávid. — Okel- I me meg kitörölheti azokkal a papírokkal I az ülepét. — Szerentók! — mondta Kati. — S a pénz? — Majd csak megleszünk valahogy —- 1 felelte Dávid. — Mások is kijönnek a I fizetésükből __ — Hogy lehet valaki ennyire naiv! — I csapta össze tenyerét az asszony. — Va- 1 lamelyikünk előbb-utóbb a bolondokhá- I zában köt ki! „Egyszer terhessé válik örökös ártat- | lansagod, s akkor viszlát“ — emlékezett I Dávid egy korábbi beszélgetésükre. Az- 9 tán apja szólalt meg lelke emlékörző j mélységéből: „Az embereket körűimé- 1 nyeik teszik vadállattá, de rajtunk áll, j hogy példamutatással, eszméinkkel is- I mét felébresszük bennük az embersé- | get.“ Kati azonnal visszavágott: „Olyan 1 jámbor vagy, fiacskám, hogy maholnap : bégetni kezdel.“ Közben csak álldogált, 1 kezére rászáradt a zsíros mosogatóié, és fl figyelte indulatában szépült asszonyát, I akiről sugárzott az egészséges, vad élet- « erő, és Dávid különös elégtételt érzett, ;L mint a gyűjtő, ha anyagi erejét mégha- 9 ladó ritkaságra tesz szert. — A kucsmás napok óta figyelhetett ® — magyarázta Dávid. — Kivárta, míg el- 9 hanyagolt kliensei megtalálták a hozzám vezető utat,, aztán lecsapott rájuk, hogy aláírásukkal hiteles bizonyítékot szerez- j zen ellenem. Valljuk be, anyukám, hogy | a dolog úgy néz ki, én elszipkáztam a f tévészerviz klienseit. Nem ugrálhatok, lásd be. — Rajta, rajta — biztatta Kati —, 1 folytasd csak, majd magadtól rájössz, mi is a teendői — Nem is tudod felfogni, mennyire a kezében vagyok. Kati tudta. Voltak ilyen irányú ta- I pasztalatai. Hirtelen nagyon szerencsét- | lennek érezte magát: ahany férfi mellett i eddig megállapodott, mind összeütközés- 1 be került a törvénnyel... — Pedig elmész — mondta határozót- I tan Dávidnak —, és megegyezel a disz- I nóval. ígérd meg, Dávid, hallod? ígérd I megl — Nem kérheted tőlem — szabadko- | zott Dávid. — Nem kérheted komolyan. y Fel sem tudod fogni, mit jelentene az :: nekem... — Mit? Napi két óra többletmunkát, I de biztos klientúrát, és felét a kereset- 9 nek. Ha jól meggondoljuk,, csak' nyerhetünk. — Hogy este tízig soha nem érek haza ... — Ha nem, hát nemi — fortyant fel újból az asszony. — Csináld, ahogy akarod, az én bugyim biztosan nem fog lötyögni a rabkoszttóll Sose gondoltam volna, hogy a munkától is félsz! — De anyukám! Dávid a sírás felismerhető görbéivel arcán az asszony felé indult, de megbotlott a szőnyegben, és elesett. — Nem kérhetsz ilyet tőlem — mondta remegő hangon —, nem kívánhatod, hogy regggeltől estig ... — Szerentók — sziszegte Kati —, állj már fel onnan! — Miért szerentók? — ugrott talpra Dávid. — Miért pont szerentók? Miért nem csórika? Mondd, miért nem csöri- ka? — Hangjába annyi fájdalom vegyült, hogy Kati megijedt. — Mi ütött beléd, Dávid? — kérdezte, és hozzálépett. Dávid ellökte magától. Kati elterült az ágyon. Csodálkozva ült fel. Közös életükben először történt meg, hogy a férfi durván bánt vele. — Megőrültél, Dávid? — Megőrültél, Csőrika?! — kiáltotta csúfondárosan Dávid, és szemében 1 könnyek jelentek meg. — Mondd bátran, hogy Csórika, mint a kucsmás! Hiszen lelkedben már összeálltál vele! Biztos klientúra, fele pénz! S ha nem, hát én jutok rabkosztra, ugye?! Abból nem esznek! Az embernek mindig keze ügyében van a végső vészkijárat! És vedd tudomásul, engem ti nem fogtok kizsákmányolni! Hallod? KI-ZSÁK-MÁ-NYOL- NIII Azzal berobbant a fürdőszobába, és elfordította a kulcsot. Kati kezét tördelve silbakolt az ajtó előtt, de igazán csak akkor rémült meg, amikor Dávid megszűnt zokogni, és többet semmilyen nesz nem ütötte meg a fülét. Hiába hallgatózott. Végzetes gondolattól hajtva a szomszédért rohant. Az fejébe nyomta kucsmáját, amúgy pizsamában átjött Dá- vidékhoz, és húsos vállával benyomta a fürdőszoba ajtaját. Dávid a vécén ült. — Mit csinál, szerentók? — hökkent vissza az életmentő. — Mutassam? — kérdezte Dávid, és puhára gyűrt egy darab papírt. * Romániai magyar író Stig Dagerman* Nimm s, KOCKm Szép derült reggel. A nap sugarai még ferdén érik a síkságot. Mindjárt megszólalnak a harangok, mert vasárnap van. A rozsföldek között két fiatal vág át egy új ösvényen, csak most találtak rá, az alföld három falujában megcsillannak az ablaküvegek. A férfiak a konyhaasztalra állított tükör előtt borotválkoznak, az asz- szonyok kenyeret szelnek a kávéhoz, dúdolgatnak közben, a gyerek a padlón matat, gom- bolgatja kis mellénykéjét. Egy szerencsétlen nap boldog reggelén vagyunk, ugyanis ma a harmadik faluban egy boldog ember meg fog ölni egy kisgyereket. A fiúcska még ott ül a padlón, gombolgatja mellénykéjét, az apa borotválkozik, közben megszólal, hogy lemennek a folyóra csónakázni, az asszony tovább dúdol, s egy kék tálkába rakja a frissen felvágott kenyeret. Árny nem suhan a konyha felett, és a férfi, aki meg fogja ölni a gyerekét, m;g egy piros benzinkút mellett áll az első faluban. Derűsen néz a fényképezőgép keresőjébe, kis kék autót lát benne, s hogy mellette nevetgél a felesége. A kép elkészült, a nő tovább nevetgél, a benzinkutas pedig rácsavarja a tankra a fedőt, s odaszól: szép napunk lesz ma. Beülnek a kocsiba, s a f'rfi, aki majd gyereket öl, kiveszi a * Mai svéd elbeszélő zsebéből a ] mondja, ho; tengerhez, c: jó messzire vart kocsiab ülésen a nő szavait, bein ja a tenger mellett a cs ember, derű beül a Jtocsi lanatra a~n hűtő előtt, be a benzin nyefa tanya árny a kocs hárítón nini nem piros s Ám abban kor az első csapja magi kocsiajtót, < gombot, a li asszony ben látja, hogy sincs a tar aki már bég kéjét, s befű: nyon térdel kanyargó f< ladikot, anw ti füvön vái el fogja ve már elkészí sál, éppen rőt. Az ászt. kávéscsészé Csak cukor az anya ! ugorjon át jen tőlük r cukrot. A i az ajtóhoz, szól, hogy-! várja őket messzire fo E gy csoport kislány, hat-tíz amel évesek, körbe álltak, és az hogy egyik szőke csöppség, aki- doza nek hatalmas piros masnik virítot- halá tak a hajában, elindult a körön szeri kívül. Lépései ütemére ritmikusan áldó: ikántálta kis cérna-hangján: kés dőgy — Jön a farikas, ne nézz hátra, A Tüzet viszen a markába’, datlí iMeg ne fordulj, szépen állj, gyűl Mert a farkas körbe jár ... magi lítms Előkerült valahonnan egy labda ' dálti is. A nagyobb fiűk gondtalanul Ekk< rúgták a bőrt a barakkudvaron. A a tn< szállítmány, amelyből ezek a gye- megi rekek ide kerültek a tizenegyes hozz blokk udvarára, ma reggel érké- ezt zett. Azonnal kiválogatták Őket. Tíz hozr óra körül fordult be velük a te- szép herautó a barakkudvarra. A na- a sz gyobbaik leugráltak és lesegitettéik — a kisebbeket. Akadt közöttük né- kézé hány, koránál fogva tájékozottabb mát gyerek is. Ök talán sejtették, mi kám vár rájuk, mert nem álltak a fo- A cizók közé, hanem a barakk fala lana tövében egy csoportba kuporodva tán hallgattak. Egyik-másik néha fel- Mini zokogott. Olyankor a többiek gyor- meg san eltakarták és figyelmeztet- zébf ték ... Csendesen várták, mi fog dóré történni... vágt Ekkor megjelent a baraikkorvos, rés hogy szemrevételezze a szállít- min mányt. Számba vette, mennyi tisz- voln ta fenolra lesz szükség ahhoz, — hogy a szívizmukba fecskendezett azt tiszta fenollal valamennyit átse- düh gítse a másvilágra. Más szóval; a iki hogy a „különleges kezelés“ zök- Sj kenésmentesen menjen végbe. A tam baraikkorvos pár percnyi figyelmes zűr2 nézelődés után visszavonult. Köz- vem ben még arra is kiterjedt a figyel- túlss me, hogy visszarúgja a feléje pat- ami tant labdát. gya! A fiúk abbahagyták a futballo- tok. zást, mert egy fiatal tiszt érkezett — kerékpáron. Egy karszalagos SS; gye: húszéves ha volt mindössze. A zsid gyerekek személylapjait hozta, K
