Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-12 / 294. szám, péntek

V 11 A G PROLETÁRJAI, EÖYESOlJBTBKI SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSAQANAK NAPILAPJA 1980. december 12. PÉNTEK BRATISLAVA XXXIII. ÉVFOLYAM 2S4. szám Ára 50 fillér PÁLYÁT VÁLASZTANI — MEGFONTOLTAN Mihez van tehetséged? Hol számíthatnak rád? Ezek a kérdé­sek alig-alig hangzanak el, amikor a szülők, a pedagógusok vagy a pályaválasztási felelősök megpróbálnak útbaigazítást, tanácsot adni a döntés előtt álló tizenéveseknek. A végered­ményt pedig gyakran tapasztalhatjuk: sokan felnőtt fejjel for* dítanak hátat a korábban vonzónak tartott mesterségnek. A sok lemorzsolódás és a nem ritka panasz, hogy „nem ilyennek gon- doltam'\ „nem is ezt akartam“, azt jelzi: van még teendő bőven az alapiskolát végzettek megfelelő pályára irányításában. A gond főleg' az, hová, merre vezessen a fiatal útja. Ez azért nagy gond, mert a szülők, akik végül is döntenek vagy gyerme­kük döntését jóváhagyják, kevésbé tájékozottak a lehetőségek­ről. Alig ismernek néhány tucatnál több szakmát és a közép­fokú iskolatípusokat sem ismerik eléggé. Ráadásul a szülők többsége csupán gyermeke általános tanulmányi előmeneteléről tájékozott, különböző okok miatt nincs tisztában azzal, mi­lyen pályára, szakmára alkalmas a gyerek. Ha ehhez hozzávesz- szük, hogy egyes pályák társadalmi hasznosságáról különböző­képpen vélekednek az emberek és nem eléggé köztudott, hogy a népgazdaság fejlődése mely szakmák betöltését igényli, meg­érthetjük: valóban nagy gond a döntés a szülőknek is. Persze nem baj, ha a szülő dönt, amikor a gyermek Is, meg a pedagógus Is tanácstalan. A lényeg, hogy a választás helyes legyen, reális, ne a szülő vágyaihoz, hanem a gyermek képes­ségeihez, s a lehetőségekhez igazodjék. De hány szülő hajlandó ilyen döntésre? S hányán figyelik, Ismerik gyermekük valódi hajlamait, adottságait? Nem akarják-e egyesek a maguk elve­télt álmait a gyermekükkel megvalósíttatni? A szülő nem ítélhető el, mert azt akarja, a gyermeke többre vigye, mint ő. De azért, elmarasztalható, ha például nyelvi ta­gozatos osztályba erőlteti azt a gyereket, akinek alig van erre képessége és ráadásul műszaki pályára szeretne menni. Hogy a nyelvtudás majd ott is kell? Kell hát, csakhogy a gyerek négy éven át esetleg a tanulásban lemaradók számát gyarapítja. Ver­gődik a fennmaradásért és nem sok energiája marad azokra a tárgyakra, amelyekből majd felvételiznie kell. Ezek felismeré­sével kezdődik az igazi szülői, osztályfőnöki felelősség. De a gyermek akarata se legyen utolsó szempont. Helytelen lenne azonban csak a szülők felelősségét hangsú­lyozni anélkül, hogy ne tennénk hozzá: a társadalmi intézmé­nyekre, a gazdasági szervekre és az iskolákra nagy feladat há­rul a szülők felvilágosításában, tájékoztatásában. Ezek az intéz­mények, szervek legalább annyira érdekeltek a fiatalok sikeres pályaválasztásában, mint a szülők, az ifjak. Közös erővel sokat tehetnek azért, hogy a fiatalok megfelelőbben válasszanak élet­pályát, s kevesebb kudarc érje őket. A pályairányítás lényege persze nem az, hogy a tanulóknak egy-két megfelelő szakmát kijelöljenek. A pályaorientációt en­nél sokkal szélesebben kell értelmezni. £s gyakorolni. A kíván­csiságot kelt felkelteni, hozzásegíteni a fiatalt, hogy minél több ismeretet szerezzen a világról, környezetéről, a munkáról. S ter­mészetesen önmagáról is. A pályairányítás arra is szolgálhat, hogy elsimítson bizonyos ellentéteket, s a több felől felmerülő igényeket a lehetőség szerint közelebb hozza egymáshoz. Most, hogy az alapiskolákban közeledik a döntés ideje, talán nem árt a pályaválasztást motiváló sokféle tényezőt figyelem­be véve elgondolkozni, vajon a gyermek képességei, készségei, mennyire felelnek meg a választott középiskolának vagy szak­mának. A legfontosabb, hogy ne várjunk a gyermektől többet, mint aminek valóban meg tud, felelni. A rosszul választott kö­zépiskola csak kudarcok sorozatának színhelye lesz. Am azok a szülők sem tesznek jót, akik úgy gondolják, hogy gyermekük képességeitől függetlenül inkább olyan megoldást választanak, mely hamarabb ad lehetőséget pénzkeresetre. A pillanatnyi elő­nyért ne fosszuk meg a gyermeket attól, hogy tehetségét, ké­pességeit kibontakoztathassa. Ezekben a hetekben az osztályfőnökök és a pályaválasztási felelősök szülői értekezleteken ismertetik a továbbtanulási le­hetőségeket. A júniusban végző mintegy 90 ezer nyolcadikos és kilencedikes közül 13 750-en (15,63 százalék) tanulhatnak to­vább gimnáziumokban, 19 045-en (21,88 százalék) szakközépis­kolákban, 53 700-an (61,04 százalék) pedig szakmunkásképzők­ben (ebből 5600-an érettségit nyújtó intézetekben). Ez azt je­lenti, hogy a nyolcadik és kilencedik osztályt befejező fiatalok­nak már 40 százaléka szerezhet érettségit. Az elmondottakon kívül vajon milyen feladatok hárulnak a magyar tanítási nyelvű iskolákra? A legfontosabb, hogy az ed­diginél még többen tanuljanak tovább (főleg középfokú isko­lákban ), hiszen a magyar nemzetiségű tanulók aránya a közép­iskolákban nem felel meg a lakosság nemzetiségi összetételé­nek. Míg az alapiskolákban az arányuk mintegy 10 százalék, ad­dig a szakközépiskolákban csak 8,7, az érettségit nyújtó szak­munkásképzőkben pedig 4,5 százalék. A társadalmi elvárások­nak megfelelően szükséges, hogy a most végző magyar alap­iskolásoknak mintegy 18 százaléka a gimnáziumba, 22 százaléka pedig szakközépiskolába jelentkezzen. És fokozni kell az érdek­lődést az érettségit nyújtó szakmai képzés iránt is. (Ezzel kap­csolatban ismételten meg kell jegyeznünk: fontos lenne a jövő­ben több magyar tanítási nyelvű szakközépiskolát illetve osz­tályt és új típusú szakmunkásképzőt nyitni.) Természetesen, nem most kell elkezdeni az elmondottakról való gondoskndást, de az bizonyos, hogy a kérdések nyugodt véí»iggondolűsáí még most a végső döntés előtt sem szabad fölöslegesnek lartani. TÖI.GYESSY MARIA A púchovi Makyta dolgozói a tervfeladatok mellett szocialista vállalásaikat is teljesítik. Elsősorban a költségek csökkentését, valamint az anyag■ és energiatakarékosságot tűzték ki célul. A 11 komplex racionalizációs brigád 164 tagja az ésszerűsítési javaslatok megvalósításával 2,3 millió koronával csökkentette a termelési költségeket. A képen Zdena Kutlíková és Viera Jaku• bikává, a Győzelmes Február szocialista munkabrigád tagjai ellen őrzik a szabás minőségét (V. Gabčo felvétele — ČSTK) VÁROSI ÉS KERÜLETI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSE Igényesen és mély felelősségtudattal A bratislavai tanácskozáson részt vett Jozef Lenárt elvtárs (ČSTK) — Ülést tartott tegnap a bratislavai városi pártbi­zottság. Jelen volt Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tag­ja, az SZLKP KB első titkára. A résztvevők azokról az Idősze­rű feladatokról tanácskoztak, amelyek a CSKP KB 18. ülésé­nek határozataiból a szlovák főváros pártszervezeteire hárul nak. Gejza Šlapka, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a bratisla­vai városi pártbizottság vezető titkára jelentésében megállapí­totta: a legtöbb bratislavai pártalapszervezet novemberi taggyűlésén sikeresen bontotta le saját feltételeire a CSKP KB 18. ülésének határozatait. A vállalatoknál, az üzemekben és Intézményekben dolgozó kom­munisták most bírálóan értéke­lik az elmúlt öt esztendő ered­ményeit, elemzik a problémákat és a fogyatékosságokat és meg­határozzák a 7. ötéves tervidő­szak kezdetén követendő eljá­rásokat. Az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák előkészü­leteivel kapcsolatban Šlapka elvtárs leszögezte: szükséges, •hogy e tanácskozások az igé­nyesség, az elvhűség, a párton Főkonzul búcsúlátoptása (ČSTK) — Peter Colotka szlo­vák miniszterelnök tegnap Bra­tislavában búcsúlátogatáson fo­gadta Georg Gerstbergert, az Osztrák Köztársaság bratislavai főkonzulját. belüli demokrácia és a mély felelősségtudat szellemében follyanak le. Méltatta a dolgo zóknak és a fiataloknak a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére kibontakoztatott politikai akti­vitását és kezdeményezését. A Vasútépítő Vállalat, a Bratisla­(Folytatás a 2. oldalon/ Nemzeti művész köszöntése (ČSTK) — Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök levélben fejezte ki jókí­vánságait Paľo Bielik nemzett művésznek 70. születésnapja alkalmából. Levelében Gustáv Husák elv­társ köszönetét mondott a ju­bilánsnak a szlovák filmművé­szet szocialista fejlesztéséhez való jelentős hozzájárulásáért. Nagyra értékeli a jubiláns film- művészeti munkásságát, amely, élő krónikája a felszabadulá-i sért vívott harcnak. Gustáv Husák elvtárs üdvözlő levelét tegnap Bratislavában Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára adta át a jubilánsnak. Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök is levélben kö­szöntötte Paľo Bielik nemzeti művészt. XXX Paío Bielik nemzet művész­nek ugyancsak üdvözlő leve­let küldött Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, szlovák miniszterel­nök és Viliam Šalgovifi, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács el­nöke. Valamennyien nagyra értékelték a jubiláns hozzájá­rulását a szlovák filmművészet fejlődéséhez, valamint azt, hogy kiváló alkotásai a szlovák nem­iét nagy történelmi eseményei­nek állítanak emléket. ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK (ČSTK) — Gustáv Husák köz. társasági elnök táviratban fe­jezte ki jókívánságait Daniel Arap Moinak, a Kenyai Köztár­saság elnökének az ország nem­zeti ünnep-e alkalmából. Gustáv Husák köztársasági elnök üdvözlő táviratot küldött Kurt Furglernek, a Svájci Ál­lamszövetség elnökének megvá­lasztása alkalmából. A bécsi tárgyalások 258. plenáris ülése EMIL KEBLÚŠEK A HADERŐCSÖKKENTÉS ELSŐ SZAKASZÁRÓL Indiai pártimmkáskülttöttség hazánkban (ČSTK) — A CSKP KB meg­hívására tegnap hazánkba ér­kezett az Indiai Kommunista Párt pártmunkásküldöttsége Szardzsu Pandejnek, a párt központi végrehajtó bizottsága tagjának, Uttar Pradesh állam pártbizottsága vezető titkárá­nak vezetésével. A küldöttséget a megérkezés után Vasil Bejda, a CSKP KB propaganda- ós agí- tációs osztályának vezetője fo­gadta. (ČSTK) — A közép-európai haderőcsökkentési tárgyaláso­kon részt vevő küldöttségek tegnap a bécsi Hofburgban megtartották 258. plenáris ülé­süket. Az ülésen David Reece nagykövet, a kanadai küldött­ség vezetője elnökölt. A plenáris ülésen felszólalt Emil Keblúšek nagykövet, a csehszlovák küldöttség vezető­je. Beszédét a tárgyalások leg­időszerűbb kérdésének — a csökkentés első szakaszáról szóló megállapodás kidolgozá­sának szentelte. A szocialista országok több­ször hangsúlyozták, hogy a tár­gyalások résztvevőinek erőfe­szítéseiket épp erre a célra kell összpontosítaniuk: olyan első gyakorlati eredmények elérésé­re, amelyek alapján konkrét intézkedésekkel egészítenék ki a politikai enyhülés folyama­tát — jelentette ki Keblúšek nagykövet. A csehszlovák küldöttség ve zetője megállapította, hogy a szocialista országok az elmúlt öt évben számos olyan javasla­tot tettek, amelyek a fenti cél eléréséhez megteremtik a szük­séges feltételeket. Emil Keblú­šek ezután három csoportba osztotta a megtárgyalásra ke­rülő problémákat. Az első kér­déskörbe (itt a résztvevők ál­láspontjai megegyeznek vagy közelednek egymáshoz) tartoz­nak például az első megállapo­dás közös céljai, továbbá az az elhatározás, hogy a csapatok létszámát két szakaszban csök­kentsék azzal a kikötéssel, hogy az első szakaszban a csökkentés a szárazföldi csa­patokat érinti. A két fél véle­ménye abban Is megegyezett, hogy a csökkentés két szaka­sza közti időszakban, de az el­ső megállapodás érvényének időszakában mindenképp a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok Közép-Európában állo­másozó csapataira vonatkozó­an a csökkentés után külön korlátozásokat határoznak meg. Azzal Is egyetértettek, hogy a csökkentés alá eső szovjet és amerikai szárazföldi csapatkon­tingenseket a két ország saját területére vonja vissza. A második csoportba tartoz­nak azok a kérdések, amelyek­ben bizonyos fokú kölcsönös megértésre került sor, bár vég­ső megoldásukat ilyen vagy olyan fenntartások akadályoz­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents