Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)
1980-12-11 / 293. szám, csütörtök
Elh anyagólt irodalom? A közelmúltban látott napvilágot az Oj Szóban Szilvássy József cikke a csehszlovákiai magyar irodalom tanításának megoldatlanságáról; néhány nap múlva a lap közölte dr. Alabán Ferencnek, a Nyitrai Pedagógiai Kar adjunktusának a témával kapcsolatos észrevételeit, meglátásait, amelyek lényegében az első cikkben felsoroltakat igazolják. Örömmel tölt el e kibontakozó eszmecsere. Gyakorló pedagógusként szerzett tapasztalataimat, észrevételeimet szeretném közzétenni én is, mégpedig a csehszlovákiai magyar irodalom módszertani feldolgozásával, a benne rejlő nevelési lehetőségekkel kapcsolatban. Ma már elmondhatjuk, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom színvonalas, rangos munkát tud felsorakoztatni. Elsősorban a magyar szakos tanár kötelessége (lenne) mások figyelmét is felhívni ezekre az alkotásokra! Igyekeznie kell -(ene) mind többet nyújtani ebből az irodalomból, képviselőit a lehetőségekhez mérten minél több oldalról bemutatni — hiszen a tanuló csak így nyerhet tiszta képet irodalmunkról, így láthatja világosan helyzetét, csak így válhat számára megközelíthetővé nemzetiségi életünk is. Az irodalomtanítás különösen hatékony eszköze a nevelésnek, a szülőföld, a haza, a nép iránti szeretet megerősítésének, az internacionalista szellem elmélyítésének. A csehszlovákiai magyar Iskolákban, mint nemzetiségi iskolákban, a pedagógusok feladata e téren meghatványozódik. A Győzelmes Február nyitotta úton meginduló, szocialista nemzetiségi irodalmunk tanítása során adódik (adódhatna) a magyar szakos pedagógusnak alkalma a tantervben előírtak maradéktalan érvényesítésére; vagyis annak az anyagrésznek a tárgyalása során, mely irodalomtanításunk legelhanyagoltabb területe. A jelenkori alkotások — sajnos — az irodalmi anyagban csak nagyon kis mértékben szerepelnek, többnyire a tankönyvek utolsó lapjaira szorulnak. S még e kevéssel is mostohán bánunk, nevelői cél kidomborítása végett sem használjuk fel elég hatékonyan .. .1 Egyesek lekicsinylő megjegyzésekkel illetik, elhanyagolható anyagrészként fogják fel, a nem lényeges tudnivalók közé sorolják, mivel — szerintük — a nemzetiségi irodalomnak nincsen szerepe, légüres térben él: a cseh és a szlovák irodalomhoz nyelvi, a magyarországihoz földrajzi okok miatt nem kötődhet; az idegen nyelvi közeg bénítóan hat rá, s ez eleve kizárja oly művek megszületésének a lehetőségét, amelyek az egyetemes irodalomkritika mércéjével mérve is jelentősek lehetnének. Mások a szakirodalom hiányát hangoztatják. Valóban nincs olyan, központilag kiadott segédanyag, amely segítséget nyújtana a pedagógusnak a jelenkori hazai magyar irodalom útvesztőiben, útmutatóul szolgálna az alkotások értékelésében, amely támaszt jelentene az írók munkásságának módszertani feldolgozásához. A Madách gondozásában megjelent néhány tanulmánykötet nem a pedagógushoz szól, a bennük foglaltakat nem, illetve alig lehet tanítási órákon érvényesíteni. Módszertani szempontból is kevesen foglalkoznak e területtel. A tankönyvben szereplő írók s műveik egy részét pedagógusainkkal, a legfiatalabbak- kal sem tanították. Ük tíz, tizenkét éve forgatták diákfejjel a kilencedikes tankönyvet — s most ugyanabból a könyvből tanítanak. Emlékeznek még, hogy ezek — a csehszlovákiai magyar irodalmat tárgyaló órák — voltak a legsivárabbak, nyomott légkörben folytak le: a pedagógus nemcsak hogy érdekes, lebilincselő dolgokat nem tudott a szerzőkről, alkotásaikról közölni, de talán még any- nyit sem, amennyit a tankönyv négy öt, jelzők halmazával telített sora közrebocsát. Ha a pedagógus módszertani kiadvány s mindennemű segédeszköz hiányában is szívügyének tekinti hazai magyar Irodalmunk tanítását, olvas, jegyzetel; figyelemmel követi az újságok és folyóiratok irodalmi rovatait (s ezt tanulóitól is megköveteli); Irodalmi Szemlét ad diákjai kezébe; szétosztja a Madách rendszeresen megjelenő, arcképekkel illusztrált, szemelvényeket, vallomásokat és lexikális adatokat tartalmazó ízléses tájékoztatóit; tanulóival megismerteti az MKBK és a VBK-t; felhívja figyelmüket a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatára, ha mindezeket s még egyebet is megtesz, akkor is könnyen zsákutcába, holtvágányra kerülhet, mivel nincs alkalma, módja nemcsak a tanulók által szerzett ismeretek kiaknázására, elmélyítésére, de még ellenőrzésére sem (s ellenőrzés hiányában szertefoszlik, köddé válik minden erőfeszítése), ugyanis a tanterv nem biztosítja a szükséges óraszámot. A kilencedikes tankönyv tizenegy (11) szlovákiai magyar írót említ, illetve tárgyal. A tanterv „Az 1945 utáni szocialista irodalom“ megtárgyalására tizenegy órát ajánl — ebből a fele óraszámot Hečko, Nezval, Illyés Gyula, Németh László, Benjámin László munkásságának ismertetése öleli fel. Irodalmunkat — ha mindjárt a leglényegtelenebb tananyagként is közelítenénk meg — akkor sem lehet öt óra keretébe besűríteni, mivel a korjellemzést, irodalmunk három korszakának, politikai-társadalmi hátterének bemutatását, a negyven- nyolc utáni fellendülés ismertetését elhanyagolni nem lehet. Fábry Zoltán, Győry Dezső, For- báth Imre, Egri Viktor, Csontos Vilmos, Rácz Olivér munkásságának tárgyalása igényel egy- egy tanítási órát. S a többiekre, a tankönyvben is szereplők méltatására mikor jut idő? S mikor említse meg a pedagógus a tizenhat évvel ezelőtt összeállított tankönyvből kimaradottakat: Szabó Bélát, Dávid Terézt, Duba Gyulát, Gál Sándort, Dénes Györgyöt és Ordódy Katalint, a legfiatalabbakról nem is szólva ...? Ha a tanuló az alapiskolában nem hall, nem szerez róluk és munkásságukról ismereteket, hol s mikor nyílik alkalma megismerkedni irodalmunk képviselőivel...? Ha tanulmányait középiskolában — s magyar tanítási nyelvűben — folytatja, akkor esetleg a 4. évfolyamban. A szaktanintézetekbe, munkaviszonyba és szlovák nyelvű középiskolába kerülő tanulóknak nem lesz rá egyáltalán lehetőségük ... Kezembe jutott az alapiskolák 8. osztálya számára készült kísérleti tankönyv. Egyértelműen megállapítható: az előzőnél kissé részletesebb, egy-egy író bemutatását-megismerését több szemelvény segíti elő, új arcokat — Duba Gyula, Gál Sándor — is tartalmaz, viszont kimaradt belőle Bábi Tibor, a szocialista hitvallású, elkötelezett költő, s nem került a tankönyvbe az irodalmi életünk vérkeringésében még mindig jelentős szerepet betöltő munkásköltőnk, Csontos Vilmos sem, irodalomtörténészeink s kritikusaink nevét hiába keressük — s az irodalmunk tanítására szánt óraszámot sem emelték. Egy átfogó módszertani segédkönyv kiadása és a tananyagra szánt óraszámok növelése nagyban elősegítenék hazai magyar irodalmunk tanítási szintjének emelését. A nevelés eredményességét nehezebb felmérni, mint a tudásszintet, idő kell hozzá, néha sok idő, hogy az elhangzottak megérlelődjenek a hallgatókban. Felmérések eredményeinek ismeretében jogosnak, helytállónak tűnik a feltételezés: a csehszlovákiai magyar irodalom tanítá- sa-tanulása során úgyszintén formálódik a tanulók jelleme, mélyül bennük a szocialista ha- zafiság és a nemzetköziség. PÉNZES ISTVÄN RoekSezcikon Ez a címe Tardos Péter nemrég megjelent könyvének, mely mintegy 400 együttesről és előadóról tájékoztat. Egyúttal értékel is. A szereplők zöme természetesen külföldi, de szép számmal találhatók benne magyarok is. Az előszóban olvasható, hogy a szerző olyanokat sorolt be, akik hatással voltak a világ rockzenei (popzenei) életére, nyomot hagytak maguk után. Itt mindjárt fölmerül a kérdés, hogy például az Atomic Rooster, Pete Seeger, B. B. King, Tangerine Dream vagy a Soft Machine nem hagytak nyomot a rockzenében? Vagy vegyük a hetvenes évek egyik legkiemelkedőbb együttesét, a Mahavishnu Orchestrát. Annak ellenére, hogy meghatározói voltak a jazz-rock irányzatnak, a könyv csupán néhány sorban emlékezik meg róluk, McLaughlin neve alatt. De hát minden lexikon összeállítója tulajdonképpen maga állapítja meg, hogy ki érdemel említést, úgyhogy ezen nem érdemes sokat tűnődni. Az viszont már nagyobb hiba, ha az arra érdemesek adataf egy lexikonban tévesen jelennek meg vagy egy részük egyszerűen hiányzik. Csak a legkirívóbbakat említem. Az ABBA együttestől hiányoznak az első lemezek (Ring Ring, Waterloo), csakúgy mint a Deep Purplee esetében. A Jefferson Starship- nál egyáltalán nem említi Balint, és ( hiányzik az Earth című lemez; Janis Joplinnál a Joplin in Concert. A Korái együttesnél nem említi a Koncz Zsuzsával töltött időt; és a Korái nem 1978-ban alakult. Niemennél nem említi legjobb időszakát, melyet a Czeslaw Niemen Gruppá fémjelez; az SBS-nél rossz a kezdőbetűk jelentésének magyarázata. Igaz, hogy az SBB eredetileg a Silesian Blues Band rövidítése volt, de közben játszottak Niemennel, és utána megváltozott az SBB jelentése: Szukaj, Burz, Buduj. Ugyanitt hiányzik az NSZK-ban kiadott Welcomme, melyet a Muza is kiadott. A Weather Report soha nem adott ki Mysterious Gone című nagylemezt, hanem a helyes cím: Mr. Gone. Ellenben kiadták a Mysterious Traveller című LP-t. A Kavsas első lemeze nem 77-ben, hanem 74-ben jelent meg Kansas címmel, majd ezután a Song for America és a Masque. A Thin Lizzy Bad Reputation albuma nem a hetedik, hanem a nyolcadik, az ELŐ-nál hiányzik az Out of the Blue és a The Night the Light Went On. Wakeman- nél hiányzik a 77-es album (Rick Wakeman’s) és talán a legnagyobb hiba, hogy a Vésnél egyszerűen kifelejtette egyik legkiválóbb lemezüket, a Going for the one-t. A hibák és tévedések sorolását lehetne tovább is folytatni. Az adatok többsége helyes, de ilyen szarvashibák már némi felületességről árulkodnak. Végül még egy utolsó kifogás. Míg a külföldi együttesek tárgyalása során a hangnem aránylag tárgyilagos, a magyar előadók esetében már szinte nevetségesen kritikátlan. Az értékeléseket olvasva az embernek az a benyomása támadhat, hogy a magyar popzenében csupa kiváló, hibátlan és sikeres együttes működik, egyszóval minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve. Mit is lehetne végül erről a lexikonról elmondani? Hibáival együtt a popzene után érdeklődő olvasók számára aránylag megfelelő iránytű e zene birodalmában. A hibák nagy többsége azonban kollektív munkával még a kiadás előtt eltávolítható lett volna, (a könyvet egyedül Tardos Péter írta). Ezen már csak úgy lehetne segíteni, ha egy kiadványban felsorolnák a hibákat és javításokat, és ezt ingyen mellékelnék a vásárlóknak. Egy lexikontól ugyanis a legtermészetesebb elvárás az, hogy a leírt adatok helyesek és hiánytalanok legyenek. GYUROVSZKY LÄSZLÖ A Farkasodúk alkotója Paľo Bielik nemzeti művész hetvenéves A szlovák filmművészetnek csupán egyetlen olyan alakja van, s a mai szlovák kultúra* nak nem sok hozzá hasonló művészi egyénisége, akinek neve olyan szilárd gyökeret eresztett volna a nemzet tudatában. Manapság, amikor hol itt, hol ott ismét felvetődik a kérdés, ki is voltaképpen a filmalkotás szerzője, a forgatókönyvíró, avagy a rendező-e, amikor a külföldi filmrendezők — gyakran még az igazán hírnevesek is — azon siránkoznak, hogy alig ismerik őket, mert a nézők csak kalandtörténetekért járnak moziba, a neves filmcsillagok vonzzák őket, s a film főcímében szereplő neveket senki sem jegyzi meg, annál élesebben rajzolódik ki előttünk annak a látszólag egyszerű ténynek a jelentősége, hogy Szlovákiában egykor ilyen fogalmak honosodtak meg: Bie- likre megyünk... Bielik-filmet láttunk... Paľo Bielik esetében a szerzőiség kérdése sohasem volt kétséges és népszerűségét nem egy filmszínész megirigyelhette. A néző gyorsan rájött, hogy Bielik kivételes művészegyéniség, aki egyesíti magában a nemzeti szellem leghaladóbb kulturális és társadalmi vonatkozásait. A szlovák filmrendezés jövendő megalapítója gazdag élettapasztalatokkal lépett a pályára. A harmincas években számos foglalkozást űzött, közben műkedvelő együttesekben próbálgatta képességeit. Szinte jelképes, hogy Paľo Bieliket Karol Plicka professzor, Szlovákia csodálója, a jelentős filmrendező juttatta filmes pályára, csalhatatlan érzékkel felismerve az ifjú őstehetségét, ö hívta fel Martin Friő barrandovi rendező figyelmét Bielik képességeire és Frič csakhamar rá is bízta a Jánošík címszerepét (1936-ban). Az alkotás Jelentős sikert aratott és nemcsak Bielik népszerűségét alapozta meg, hanem későbbi önálló rendezői tevékenységének a kiindulópontja lett, hiszen munkásságában a Jánošík-féle hagyományoknak nagy szerepük volt. A film visszhangja Bieliket egy csapásra ismertté tette. Martin Frič 1937-ben ismét szerződtette őt Karéi Čapek Hordubal című regényének filmváltozatába, 1939—42-ben pedig a Szlovák Nemzeti Színházban Is működött. Amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, PaTo Bielik dokumentarista munkásságát világos politikai tartalommal töltötte meg: Karol Krška operatőrrel rögzíti a felkelők harcait szűkebb hazájában, Közép- Szlovákiában és a felszabadulás után A szabadságért címmel tanúságot ad a szlovák nép fasizmus elleni fegyveres harcáról. A felszabadulás után, amikor a filmkészítésre még befolyással volt a korábbi időszak és számos idősebb rendező még kommersz felfogásban forgatta alkotásait, de már formálódott az új, s megszülettek az első progresszív művek, melyek a filmgyártás államosításának helyességét igazolták, Paľo Bielik világos választ adott arra a kérdésre, milyen legyen az új csehszlovák filmművészet. Nézeteit rövidesen a gyakorlatban is érvényesítette: Karéi Stekly- oel és Martin Fričcsel közösen elkészítik a második világháború utáni első szlovák játékfilm forgatókönyvét. A Vigyázz! című film bemutatója 1947-ben volt, s a cseh és a szlovák filmesek együttműködését példázta. S nemcsak a nemzeti és az államosított filmgyártásért küzdöttek, hanem elsősorban a szocialista filmművészetért. Bielik a Szlovák Nemzeti Felkelés során szerzett élményeit a Farkasodúk című filmben rögzítette celluloid szalagra (1948- ban). Ismét bebizonyosodott, hogy a gazdag élettapasztalat milyen hiteles és páratlan művészi alkotást eredményez. A rendező meggyőzően, döbbenetes művészi erővel ábrázolta a hősies küzdelmet, tette ezt azonban frázisok és sematizmus nélkül. Realista felfogásban, bensőségesen ismerve az egyszerű szlovák nép jellemét, lelkivilágát, érzékeltette, hogyan edződtek antifasiszta hősökké. A mű — melyben kifejezésre jut az alkotó meggyőződése, a szlovák nép erkölcsi tisztaságába és töretlenségébe vetett hite — az évek múlásával sem vesztett szuggesztivitásából, s a szlovák játékfilmek látogatott- sági listáján ma is az első helyen szerepel. Az antifasiszta harc és a háborúellenes téma továbbra is foglalkoztatta az alkotót. A szocialista építőmunkát feldolgozó filmjei (A gát), a Péntek tizenharmadika című vígjátéka, valamint a Nem mind Ádám, aki Adám után újabb hőskölteményt alkot, ismét autentikus események alapján — ezúttal az első világháború idejéből — Negyvennégyen címmel. A Szlovák Nemzeti Felkeléshez a Dabač kapitány című filmmel tért vissza, melyben egy katonatiszt történetét ábrázolta, aki saját szakállára harcolt a fasiszták ellen. A kétrészes Jánošík című filmje a betyárlázadás tematikájának realista értelmezése. Paío Bielik kedveli a kalandtörténeteket is; erről tanúskodik a Hóhérmester című alkotása (1966- ból), melynek cselekménye a középkori Pozsonyban játszódik. A jeles művész évek óta már nem forgat önállóan, több forgatókönyvnek azonban társszerzője. A szlovák történelem két nagy forradalmi fejezetét — a szájhagyomány útján fennmaradt Jánošík-legendát mint a töretlenség és a szociális igazságért folytatott harc jelképét s ennek a legendának a valóra válását, amikor az egyszerű szlovák nép vágyai, hősiessége a Szlovák Nemzeti Felkelésben teljesedtek ki — Paľo Bielik nemzeti művész egyedülállóan dolgozza fel életművében. JOZEF PUŠKÄŠ NEMCSAK A SZÍNPADON A Magyar Területi Színház ideiglenes székházának tanácstermében az elmúlt napokban került sor a színház SZISZ- alapszervezetének évzáró gyűlésére. A társulat fiatal nemzedéke a színpadon, de azon kívül is erejéhez és lehetőségéhez mérten megfelelő részt vállal, elsősorban az ifjúság tudatának formálásában. Az alakuló gyűlés óta eltelt több mint fél évtized során jelentős munkát végeztek. Az ifjúsági szervezet patronálta azt a tíztagú csoportot, amely vidám műsorral szórakoztatta Dél-Szlovákia magyar lakta falvainak és városainak lakosságát. Nagy sikert aratott az Egy vörös katona emlékére című műsor, amelyben a forradalmi hagyományokat elevenítették fel. Sokan tekintették meg az Ady-emlékestet, valamint a Családi görbe tükör című, Karinthy műveiből készült összeállítást. A fiatalok állandó segítséget nyújtanak az amatőr csoportoknak is. Hoiocsy István az ímelyi (Imeľ), Varsányi Marika pedig a szímői (Zemné) amatőröket segítette. Dráfi Mátyás pedig értékes szakmai tanácsokkal segítette az amatőr szavalok és prózamondók felkészülését. Az évzáró taggyűlés vitájában sok szó esett a színház jelenlegi helyzetéről, főleg arról, hogy a műhely és a raktár, valamint az igazgatóság ideiglenesen a város másmás pontján található és a próbák színhelye is változik, ami sok ingerültséget okoz. Pőthe István hangsúlyozta. hogy a végleges megoldásig, tehát az új színházépület elkészültéig a nehézségek áthidalásához fokozott önfegyelemre van szükség, és javasolta, hogy szerezzenek állandó próbatermet. A vitában számos érdekes ötlet és javaslat hangzott el. amelyet a munkatervben rögzítettek. A taggyűlés végén központi és járási kitüntetéseket adtak át. KUCSORA IBOLYA
