Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-11 / 293. szám, csütörtök

a tanulságok tizedik Évfordulójára

Tíz év telt el a CSKP KB 1970 decemberében megtartott ülésétől, amely jóváhagyta A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai' című dokumentumot. Ez a jelentős dokumentum mély marxista—leninista elemzés és a kollektív tapasztalatok általánosítása alapján mondta tki az igazságot a CSKP és országunk történetének egyik legnehezebb időszakáról. Rámutatott a válság gyökereire és okaira, leleplezte a jobboldali és revizionista erők eljárását s kapcsolatukat a kommunistaellenes központokkal, meghatározta a deformációk kiküszöbölésének, a szocializmus megszilárdításának és továbbfejlesztésének útját. Ebben rejlik a Tanulságok rendkívüli jelentősége. A Tanulságok elvi jelentőségű, örök érvényű és mindnyájunk számára kötelező dokumentum.

Amikor tíz év után visszatérünk a Tanulságokhoz, ezt nem öncélúan, vagy kedvtelésből tesszük. Azért térünk vissza hozzá, mert tanulunk a válságos időszak hibáiból és meggyőződünk újból a lenini hagyaték időszerűségéről, a leninizmus erejéről, annak szükségességéről, hogy egyre mélyebben sajátítsuk el tanítását, alkotóim érvényesítsük életünk valamennyi területén.

A Tanulságok lehetővé teszi, liogy kellőképpen értékeljük a szocializmus felbecsülhetetlen jelentőségét, történelmi előnyét, s tudatosítsuk annak szükségszerűségét, hogy alkotóan tovább kell fejlesztenünk azt, amit pártunk és népünk az elmúlt 35 év 9orán munkájával alkotott.

A Tanulságok és következtetései, amelyeket jelenünk is megerősít, kiemeli a szocialista internacionalizmus erejét, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való testvéri szövetségünk erejét, egységünk, elvtársi együttműködésünk és kölcsönös segítségünk jelentőségét, az új élet építése és a szocializmus vívmányainak közös megvédése során.

Azért térünk tehát vissza a Tanulságokhoz, hogy felmérjük a megtett utat és erőt merítsünk a dokumentumból mai törekvéseinkben és küzdelmeinkben.

Amikor a párt 1948 februárja után értékelte a néphatalom megszilárdításáért a burzsoáziával vívott győzelmes küzdelmének eredményeit, Klement Gottwald jogosan állapíthatta meg: miután a munkásosztály és a dolgozók a kommunista párt vezetésével megszilárdították hatalmukat, csak saját tévedéseink és hibáink győzhetnek le bennünket.

A helyzet ilyen értékelése nem jelentette, hogy megfeledkeztünk az Októberi Forradalom tapasztalatairól. A proletárdiktatúra — írta Lenin — háborút jelent a burzsoázia ellen, „melynek ellenállását megtízszerezte az, hogy megdöntötték... és amelynek hatalma nemcsak a 'nemzetiközi tőke erejében, a burzsoázia nemzetközi kapcsolatainak erejében és szilárdságában, hanem a szokás erejében, a kisüzemi termelés erejében is gyökerezik... amely minden nap, minden órájában magától és tömegméretekben szüli a kapitalizmust és a burzsoáziát.“ (Lenin Művei, 31. kötet. 8. oldal.) Abból a meggyőződésből indult ki, hogy a burzsoázia már nem tudja saját erőből megmásítani az ország helyzetét, a munkásosztály és a többi dolgozó hatalma megszilárdult, győz a munkások, a dolgozó parasztság és az értelmiség szövetségének politikája, a szociális-gazdasági és az ideológiai változások politikája, ha a párt a hatalom és a társadalom forradalmi mozgásának jellegét tudományosan meghatározó lenini elvek alapján fejleszti ezt a politikát.

önbizalommal és forradalmi lelkesedéssel fogtunk munkához, amelyet jelentős sikerek koronáztak. A pártnak a szocializmus építésére vonatkozó fő irányvonalát —, amelyet a CSKP IX. kongresszusa hagyott jóvá —, teljesítettük. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején megállapíthattuk, hogy az országban mélyreható és sokoldalú szociális, gazdasági és kulturális változások mentek végbe, amelyek eredményeképpen Csehszlovákiában létrehoztuk a szocializmus alapjait. A munkásosztály a parasztsággal szövetségben megszilárdította a vezető és uralkodó osztály szerepét, a dolgozók hatalmát, amelynek alapját a proletárdiktatúra képezi. A termelőeszközök társadalmi tulajdona alapján átépítettük és fejlesztettük az ipart, falvainkon mély gyökereket eresztett az egységes föld mű vesszövet kezetek gondolata és a szocialista nagyüzemi termeléshez vezető út, kialakult a népből származó és a néphez közelálló, szocialista módon gondolkodó értelmiség. Sikeresen haladt Szlovákia iparosítása, amely teljesen megváltoztatta jellegét. Jelentősen növekedett az életszínvonal és a dolgozók műveltsége. A IX. kongresszus fő irányvonalának megvalósítása Csehszlovákia sokoldalú fejlődését eredményezte, országunk a világ gazdasági és szociális szempontból fejlett államai közé sorakozott fel. Az eredmények meggyőzően bizonyították a leninizmus nemzetközi érvényességét és azt, hogy ez a tanítás eredményesen érvényesíthető az iparilag fejlett országokban is.

Az elért sikerek megnyitották a párt és a nép előtt az eredmények megszilárdításához és megsokszorozásához vezető utat. Ebben az időszakban azonban súlyos problémák és nehézségek is felmerültek, amelyek azzal függtek össze, hogy a szocializmus fejlesztésének felsőbb szakaszába léptünk, amely új, bonyolultabb feladatokat hozott magával. Nehézségeket szültek azonban azok a tévedések és hibák is, amelyeket a társadalom irányításában követtek el. A pártnak, mint a szocialista társadalom vezető erejének nem volt programja a további szocialista fejlődés szakaszára. Ez önelégültséghez, az osztályszempontok mellőzéséhez és az egyes fejlődési szakaszok átugrásához vezetett — röviden: a párt és a társadalom életében eltértünk a lenini elvektől.

Ennek következtében az ötvenes és hatvanas évek mezsgyéjén nem rendelkeztünk a társadalom és a gazdaság távlati fejlesztésének tervével, ingadozások és hibák fordultak elő az osztályok és szociális csoportok kérdésével, a nemzetiségi kérdéssel, az állam és a demokrácia kérdésével kapcsolatban, nem értékeltük megfelelően a tudományos-technikai forradalom jelentőségét. A nemzetiségi kérdésben a közeledéssel párhuzamosan nem respektáltuk helyesen a nemzetek és nemzetiségek szükséges fejlesztésének irányvonalát.

Ez gyengítette a párt társadalmi vezető szerepét, politikai nevelő munkáját, a tömegekkel való kapcsolatát és negatívan befolyásolta az ország fejlődését.

Az olyan nagy és bonyolult feladat teljesítése során, minta szocialista építés, természetesen hibák és tévedések is előfordulhatnak és amint bebizonyosodott, elő is fordulnak. Ezek rendszerint nem rosszakaratú szándékok következményei. Az elért ismeretszint, valamint az a tény feltételezheti ezeket, hogy a szocializmus építése összekapcsolódik a régi világ hagyatékával, amely, amint Lenin mondta, több ezer szállal kapcsolódik és kapaszkodik az új, friss, fiatal élő világhoz. Hibák ered beinek a reális íehe- tőségek, valamint az a legjobb szándék közti ellentétből is, hogy rövid idő alatt jelentős eredményeket érjünk el.

Számos tényező okozhat hibákat és tévedéseket Amint a Tanulságok megállapítja, ezek

következményeit nálunk az súlyosbította, hogy társadalmunk szociális struktúrájában nagy hatást gyakoroltak falvainkban és a városi lakosság között is a kispolgári rétegek. Ezek a ré- tfigek jelentős politikai áramlatot képviseltek, ez gazdag hagyományokkal, a nacionalizmus, a masarykizmus és szociálde- mokrat izmus kispolgári ideológiájával rendelkezett, amely mély gyökereket eresztett és behatolt a munkásosztály egyes részeibe is. így, miközben durván lebecsülték az ideológia munka jelentőségét, táptalaj alakult ki az opportunista és revizionista irányzatok terjedéséhez és érvényesüléséhez.

A döntő természetesen a hibák idejében való felismerése, leleplezése és kiküszöbölése. Pártunk és társadalmunk egész séges erői a hatvanas évek második felében éppen ezt a lenini hozzáállást érvényesítették. Ez volt a célja annak a tö rekvésnek, amelyet a CSKP KB 1968 januári ülésén fejtettek ki, ezt tükrözték a hibák helyrehozását, valamint a párt vezető szerepének teljes felújítását és megszilárdítását célzó határozatok is.

Voltak azonban olyan erők, amelyek nem azért bírálták a hibákat, hogy kiküszöböljék azokat, hanem azért, hogy felhasználják azokat a párt elleni támadásokra, a szocializmus lejáratására, s arra, hogy Csehszlovákiát kiszakítsák a szocialista országok közösségéből.

Nagyon tanulságos, ha most, tíz év után, ismét emlékeztetünk arra, hogy a jobboldali vezetők hogyan hazudtak, hogyan titkolták el valódi céljaikat, hogyan leplezték azokat a demokráciára, szabadságra, a jobb szocializmusra stb. vonatkozó szólamokkal. Azóta már sok ízben cinikus nyíltsággal elárulták, hogy ez csak képmutatás volt, a valóságban a szocializmus felszámolására, a régi burzsoá rend visszaállítására törekedtek. Ezek közül a hajótöröttek közül többen ma az imperialista központokat szolgálják és a Csehszlovákia-elle- nes kampányokban nyíltan elárulják osztálygyűlöletüket.

A jobboldali opportunisták valódi céljainak felismerése és megértése megköveteli, hogy tevékenységüket az imperialista erőknek azzal a sok éves stratégiájával kapcsolatban értékeljük, amelynek a szocialista világ aláásása, az egyes testvérországoknak a szocialista útról való eltérítése a célja. Tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy az imperializmus nem törődött bele az új társadalmi rend győzelmes, törvényszerű előretörésébe, szüntelenül keresi a szocialista országok gyenge pontjait, hogy ezeket „a hazai ellenség“ segítségével belső bomlasz- tásra használja ki. Ezt a célt követték az NDK-ban, majd később a Magyar Népköztársaságban, ezt akarták nálunk 1968- ban és végül erről van szó most Lengyelországban.

Ezekben az országokban az imperializmus stratégiai célja a szocializmus bomlasztása és felszámolása volt, taktikájukat a nemzeti feltételek és tapasztalataik szerint módosították.

Országunk helyzetének alakulása alapján is látjuk, hogv az ellenforradalmi erők a külföldi központok utasításaival összhangban milyen óvatosan és fokozatosan tértek át az egyik szakaszból a másikba. A hibák rosszakaratú bírálatától, a pártot és a szocializmust lejárató demagóg kampányoktól rövid időn belül áttértek a párt és halalmi szervek, a szakszervezetek és a többi társadalmi szervezet irányításáért folytatott harchoz, végül pedig nyíltan erőszakos hatalomátvételre szólítottak fel, amint azt a 2000 szó című pamflet is kifejezte. A jobboldal céljait jelentős mértékben sikerült megvalósítani. A Tanulságok., meg állapítja, hogy 1968-ban nálunk széles kommunistaellenes koalíció alakult ki és a politikai rendszer új struktúrája keletkezett, amely gyakorlatilag felújította az 1948 februárja előtti helyzetet.

A jobboldal raffinált taktikája természetesen nem zárta ki az erőszak alkalmazását. Ellenkezőleg, az események nálunk is a szocialistaellenes és a szocialista erők nyílt összecsapására irányult polgárháború keretében. A magyarországi ellenforradalomtól eltérően azonban Csehszlovákiában azt tervezték, hogy a reakciós fordulatot nem pogrommal és fehér terroral kezdik el, hanem ezzel fejezik be.

Az imperialista körök és a hazai reakciós erők tanultak a magyarországi ellenforradalom vereségéből, de a forradalmi erők is levonták a tanulságot a magyar kommunisták és hazafiak tapasztalataiból, nem engedték meg, liogy Csehszlovákiában bekövetkezzék az utolsó fejezet, a véres polgárháború.

A Szovjetunió és a többi sző vetséges idejében nyújtott internacionalista segítséget, befagyasztotta az ellenforradalom fejlődését és megteremtette a feltételeket a marxista—leninista erők offenzív fellépéséhez.

Ebből a szemszögbőt jogosan nagyra értékeljük az internacionalista segítség történelmi jelentőségét, mint a szocializmus közös védelme bölcs, előrelátó, erkölcsös és humánus politikájának kifejezését, annak a politikának a kifejezését, amelyet az 1968 augusztusi bratislavai nyilatkozat fogalmazott meg.

Az a tény, hogy az internacionalista segítség idejében érkezett, magában hordozta azt a problémát, hogy a lakosság egy része, mivel nem ismerte meg az ellenforradalom véres válfaját, továbbra is illúziókat táplált a jobboldal és a szocialistaellenes erők terveiről, az imperialista központok terveiről. Az emberek nem élték át a véres ellenforradalmat, a polgár- háborút, nem látták a barikádokon folytatott harcokat, nem ismerték meg két kormány létezésének időszakát, saját tapasztalataik és tragédiájuk alapján nem látták, kivel is állnak szemben. Ezért intenzív ideológiai munkával fel kellett tárni az emberek előtt, milyen következményekkel járhattak volna az 1968. évi fejlemények. Ebből a szempontból nagyon nagy hatású és időszerű volt a Tanulságok.

Ez a tény a globális okok létén kívül kiemelte és kiemeli ma is, hogy nálunk a jobboldali veszély jelenti a fő veszélyt és az ellene folytatott harc állandóan időszerű feladat.

A válságos években országunk helyzetének fejlődése megmutatta, hogy a szocializmus számára a fő veszélyt a jobboldali opportunizmus jelenti. Leküzdésének alapvető módszere és leghatékonyabb fegyvere a leninizmus alkotó fejlesztése és érvényesítése voll a konszolidálásért folytatott küzdelemben.

Ezt a hozzáállást azonban csakis a szilárd pártvezetőség érvényesíthette, az a pártvezetőség, amely tevékenységének irányvonalát a leninizmusra, a mai világ megváltoztatására

vonatkozó egyedüli tudományos forradalmi tanításra, a szocialista forradalom és az új élet építése objektív törvényszerűségeire vonatkozó tanításra alapozta. Ilyen vezetőség alakult meg Gustáv Husák elvtárs érdemeként, az ő vezetésével a CSKP KB áprilisi ülésén a jobboldallal való éles összecsapás során. Az a tény, hogy ez a vezetőség megalakult, és a válság szocialista megoldásáért folytatott küzdelem élére állt, történelmi fordulatot jelentett.

Az új vezetőség lenini hozzáállást érvényesített a múlt értékelése, a jelen elemzése, valamint a kivezető utak keresése során. Visszautasította a forradalmi hagyományok és a történelmi jelentőségű sikerek könnyelmű és ellenséges tagadását. Ugyanakkor nem hagyta figyelmen kívül azokat a súlyos hibákat, amelyeket az öt- ven«« években követtünk el és azokat a tévedéseket sem, amelyek a hatvanas években fordultak elő. Elvszerűen hangsúlyozta azonban, hogy ezek nem szükségszerű, a szocializmust jellemző hibák voltak, ezekre azért került sor, mert a párt és a társadalom életében eltértünk a lenini normáktól és alapelvektől. Ezeknek a normáknak és alapelveknek a következetes felújítását és alkotó érvényesítését tekintette az egyedüli szocialista kivezető útnak.

A forradalmi hagyományokból és az elért eredményekből kiindulva megszervezte a forradalmi erők elvhű, határozott és offenzív küzdelmét a lenini elvek felújításáért, a lenini irányvonal érvényesítéséért.

Ez volt az alap a válság leküzdéséhez, ezt konkretizálta a májusi irányelvek — a szocializmus stabilizálásának és az ország további szocialista fejlődésének programja, amelyet az új vezetőség a közvélmény elé terjesztett.

Az új vezetőség hangsúlyt helyezett elsősorban a

— párt egységének felújítására a marxista—leninista tanítás, a pártépítés és pártélet lenini elvei alapján, a párt akcióképességének és forradalmi harciasságának tokozására;

— a párt vezető szerepének felújítására elsősorban a társadalmi szervezetekben, az állami szervekben, a gazdaság és a kultúra területén;

— a gazdasági problémák megoldására hozott hatásos intézkedések megvalósítására;

— a szocialista állam, a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmi szerve, funkcióinak megszilárdítására;

— a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való internacionalista kapcsolatok megújítására és megszilárdítására, valamint a nemzetközi kommunista mozgalomban a CSKP tekintélyének visszaállítására.

Számos további problémát Is meg kellett oldani, de ennek elkerülhetetlen kezdete a szocialistaellenes erők leleplezése és a jobboldal eszmei-politikai platformjának fokozott bírálata volt.

Hangsúlyoztuk már, hogy az új vezetés kiindulópontja a szocializmus alapvető érdekeinek védelme és továbbfejlesztése, a párt és az állam élete lenini normáinak megújítása volt.

A revizionisták állásfoglalásai ezzel teljesen ellentétesek voltak. A szocialista építés évelt a sötétség korának, a hibák feltornyosulása olyan korának minősítették, amelyben állításuk szerint egyetlen fontos emberi probléma sem nyert megoldást.

Miután sikerült hatalmukba keríteniük a tömegkommunikációs eszközök lényeges hányadát, s közvetítésükkel manipulálni a közvéleményt, a nyilvánosságnak azt a nézetet szug- gerálták, hogy ennek oka a szocializmus ún. szovjet modellje, amely a „tőlünk idegen“, „történelmileg és földrajzilag korlátozott“, „napjainkban már elavult és a Csehszlo(Folytatás a 4. oldalon)

írta: Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára