Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)
1980-12-11 / 293. szám, csütörtök
A TANILSAGOK TIZEDIK EVFORD1LOIABA /Folytatás a 3. oldalról) Számvetés a Tátra alján Nyereséggel zárják az évet vákiához hasonló, iparilag tej- lett országok feltételeire már nem alkalmas“ lenini tanításra épül. A jobboldaliak árulő logikájukhoz igazodva továbbá úgy érveltek, hogy el 'kell utasítani 1948 Februárját, mivel akikor állítólag kétes irányt, káros utat választottunk. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy minden rossznak szülőanyja 1929-ben a CSKP V. kongresz- szusa volt, amely szerintük lehetővé tette a Moszkva-barát dogmatikus erők felsorakozását a párton belüli ún. humánus áramlat ellen. Persze mindez a revizionisták durva hamisítása volt, annak érdekében, hogy megtagadják a munkásosztály és a többi dolgozó proletárhatalomért és szocialista építésért vívott harcának általános érvényű elméletét és gyakorlatát, elvessék Csehszlovákiában az embermilliók tapasztalatait és cinikus megvetéssel cáfolják harcuk, “törekvésük és lemondásuk értelmét. Mindez nálunk a szocializmus felszámolásának célját szolgálta. Mivel azonban a szocializmus mély gyökereket vert a dolgozók tudatában és életében, a jobboldali erőik közvetlenül nem támadhatták a szocializmus eszményét, hanem a népnek felkínálták az ún. jobb, demokratikus szocializmust, az emberi arcú szocializmust. Valójában lényegében a régi polgári demokratikus rendszerről volt szó. Igen, történelmünknek arról a rendszeréről, amelyre rányomta szégyenbélyegét a nagyburzsoázia alázatos kiszolgálása, a koldusutalványok, a munkanélküliség, a végrehajtások és a kivándorlás kora, Mümchen gyalázata. Arról a rendszerről volt szó, amelyet — a burzsoá renddel együtt — népünk harcával elítélt és elvetett. A jobboldali koncepciók elleni küzdelmében az új vezetés arra támaszkodhatott, hogy •nemzeteink történelmi tudatában gyökeret vert: éppen a leninizmus és az Októberi Forradalom az a bevált út, amelyre megalkuvás nélkül tért rá a gottwaldi vezetés a CSKP V. kongresszusán. Ez az út népünket eljuttatta nemcsak a nemzeti és szociális szabadsághoz, hanem a reális szocializmus felépítéséhez is, amelynek sikereit nem lehetett az embe- Tek tudatából kitörölni. Kulcsfontosságú feladat volt a párt marxista—leninista jellegének és vezető társadalmi szerepének megújítása. Ismeretes, hogy az opportunisták milyen veszélyes elméletet és gyakorlatot érvényesítettek a munkásosztály és politikai pártja szerepének kérdésében. Állításuk szerint eljött annak ideje, hogy a munkásosztályt és politikai pártját már ne illesse meg az élcsapat szerep, amelyet az értelmiségi elitnek kell átvennie. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy már nem szükséges a munkásosztály forradalmi pártja, amelynek vezető sze- Tepe a nehézségek oka. A kommunista pártot ezért igyekeztek átformálni régi szociáldemokrata, reformista típusú párttá, s így ténylegesen felszámolni. Az új vezetés ezzel ellentétben határozottan hangsúlyozta azt a lenini tézist, hogy a kommunista párt a munkásosztály legöntudatosabb osztaga, s csak ez a párt képes szavatolni, hogy a munkásosztály vezesse a parasztságot és a tö*bbi dolgozó réteget. A párt ebben az elvszerű harcában megtisztulta jobboldali reviziomizmus képviselőitől, megújította politikai, eszmei, szervezeti és akcióegységét, ismét formálni kezdte lenini jellegét, fejlesztette programalapozó és megvalósító funkcióját, szoros kapcsolatát a néppel. Erre a lenini alapra és tapasztalatainkra épült a fejlett szocializmus építése szakaszában b párt fejlesztésének és megszilárdításának hosszú távú stratégiája úgy, hogy a párt élete és egész tevékenysége megfeleljen az új szakasz követelményeinek. Emlékezzünk csak arra, hogy a XIV. és a XV. kongresszus után a párt ebben a szellemben jelentősen javította szociális és életikor szerinti összetételét, szilárdította munkásmagvát, tökéletesítette a kádermunkát, emelte vezető szerepe érvényesítésének színvonalát, szüntelenül törekedett a munka stílusának és módszereinek Javítására, s növelte sorainak aktivitását. További fontos feladat volt a szocialista államnak és működésének megszilárdítása. Harcot kellett vívni a revizionista tendenciákkal, amelyek a proletár- diktatúra ellen irányultak, hogy azt helyettesítsék az ún. többpártrendszerrel. A revizionisták ugyanis azt állították, hogy a proletárdiktatúra funkcióját vesztette, megszűntek osztály-, szociális és eszmei indítékai, s olyan rendszerre van szükség, amely nem az egyetlen vezető politikai párt alapelvére, hanem a már létező és az új politikai pártok vetélkedésének alapelvére épülne. Magyarán mondva, a revizionisták értelmezésében és fejtegetésében ez a többpártrendszer visszatérést kívánt a burzsoá Csehszlovákia politikai rendszeréhez, s azzá is vált volna. Sorsdöntő fontosságú volt az ilyen koncepciók elvetése, a célzatosan terjesztett ábrándok megcáfolása, hogy a tulajdoni viszonyok megváltozásával automatikusan eltűnik a kispol- gáriasság és gyökeresen megváltozik a gondolkodásmód, s hogy a proletárdiktatúra elavult. A Tanulságoknak ezzel szemben hangsúlyozniuk kellett a munkásosztály osztályjellegű hatalmának nélkülözhetetlenségét, ami szavatolja a demokratikus hatalmat, s megteremti a szocialista állam valamennyi funkciója sokoldalú, szakadatlan tökéletesítésének, a szocialista demokrácia szüntelen fejlesztésének feltételeit. A válság óta eltelt évek meggyőzően tanúsítják, hogy államunk, a munkásosztály és a többi dolgozó hatalmi eszközeként, valóban demokratikus állam. A felszabadított munkára, a szociális és a nemzetiségi igazságosságra épülő új társadalom fejlesztéséinek döntő fontosságú eszköze. Társadalmunk fejlődésével párhuzamosan szilárdult és szilárdul politikai rendszerünk, elmélyül a szocialista demokrácia és növekszik a legszélesebb rétegek részvétele az állam igazgatásában és irányításában. Az alapvető politikai kérdések megoldásával egyidejűleg a pártnak számos további kulcs- fontosságú problémát is meg kellett oldania, kiváltképp a gazdaságban. A jobboldali opportunista és a szocialistaellenes erők, szándékaikat követve, ennek a területnek különleges fontosságot tulajdonítottak. Ismeretes, hogy a hatvanas évek derekán a párt- és az állami szervekben, a gazdasági és a tudományos szervezetekben elmélyült az az Igyekezet, amelynek célja a csehszlovák gazdaság megrekedésének áthidalása, dinamikus fejlődésének megújítása volt a tervezés tökéletesítése, az áru- és pénzviszonyok teljesebb és célszerű fel- használása alapján, ami a gazdaságirányításban a párt vezető szerepe ,és a szakszervezetek szerepe megszilárdításával együtt alapvető tartalma volt az irányítás tökéletesített rendszerének. Ezzel a valós és érvekkel alátámasztott koncepcióval ellentétben a jobboldali irányzat olyan intézkedések megvalósítására törekedett, amelyeknek programszerű célja a párt vezető szerepének felszámolása, a népgazdaság központi tervszerű irányításának szétzilálása, s az volt, hogy gazdaságunkat fokozatosan elszigetelje a szocialista közösségtől, s minél jobban függővé tegye a tőkés országoktól. A tömegek bizalmának elnyerésére törekedve, egyrészt negativista módon bírálták mindazt, amit a szocialista építés éveiben elértünk, másrészt pedig olyan illúziókat keltettek, mintha „csodára képes“ modellel rendelkeznének, amelynek megvalósítása lehetővé teszi minden gazdasági probléma gyors és könnyű megoldását. A jobboldal képviselői előterjesztették a vállalatról szóló törvény javaslatát, amely egyet jelentett azzal, hogy a szocialista össznépi tulajdont szétforgácsolják ésszerűtlenül decentralizált irányítássá, s felszámolják az állami népgazdasági tervezést. Paradox jelenség volt, hogy abban az időben, amikor a fejlett tőkés országok keresték a tervszerűség hasznosításának módját —, természetesen tőkés értelmezésben és a monopóliumok érdekének megfelelően —, nálunk a revizionisták érvényesíteni akarták a szabad versenynek, a tervszerűtlenségnek és az anarchiának olyan reakciós, elavult és a népgazdaság szempontjából káros 'koncepcióit, amelyek a kapitalizmus korai szakaszára emlékeztettek. A revizionisták és a szocialistaellenes erők tevékenységének következményei mind jobban sújtották a népgazdaságot, veszélyes inflációs hullámmal, az életszínvonal csökkenésével és azzal fenyegettek, hogy a dolgozók elveszítik szociális biztonságérzetüket. Az új vezetés ebben a szférában is megteremtette a válság leküzdésének feltételeit. Elutasította az ösztönösségnek és az anarchiának utat nyitó koncepciókat, következetesen törekedett a gazdaságirányítás marxista—leninista alapelveinek és a párt vezető szerepének megújítására, az össznépi szocialista tulajdon megszilárdítására, a dolgozók kezdeményezésének széles körű mozgósítására és a KGST-országokkal való gazdasági együttműködés sokoldalú fejlesztésével a szocialista internacionalizmus alapelveinek megújítására. Ez az igyekezet kiérdemelt gyümölcsöt hozottá gyors gazdasági konszolidálódásban és abban, hogy az 5. és a 6. ötéves tervidőszakban létrejöttek a gazdaság dinamikus fejlődésének kedvező feltételek. A leninizmus következetes érvényesítése államunkban minden területen megnyitotta a nemzetiségi kérdés elvszerű megoldása előző korszakban éretté vált betetőzésének útját is. Az ún. burzsoá nacionalisták elleni vádakkal és perrel összefüggésben elkövetett hibák és torzítások megismerésének, valamint Szlovákiában a párt jogtalanul elítélt képviselői rehabilitálásának bonyolult és nem könnyű folyamatában lehetővé vált annak az objektív, elkerülhetetlen igénynek felismerése és érvényesítése, hogy a fejlett szocializmus építése szakaszában a lenini alap- elvekhez igazodva és hasznosítva az SZKP tapasztalatait kell megoldani a csehek és a szlovákok viszonyát az új államjogi elrendezés, a föderáció alapján. Ez a megoldás a közös államban továbbfejlesztette és megvalósította a csehek és a szlovákok egyenjogú helyzetének politikáját, amelynek gyakorlásához a nemzeti és a demokratikus forradalomban és főleg a Győzelmes Február után fogtunk hozzá, s amelynek eredménye volt Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendülése. Idézzük fel, hogy a jobboldal képviselői miképp akartak a föderáció kérdésével visszaélni ellenforradalmi céljaikra. Az „Először demokratizálni, azután föderalizálni“ jelszó kitűzésével igyekeztek nacionalista gyűlöletet előidézni nemzeteink között s az akkori helyzetet további bomlasztó elemmel elmérgesíteni. A párt új vezetésének érdeméből leküzdöttük a jobboldal által éltetett nacionalista tendenciákét. Elvszerű magatartásának volt köszönhető, hogy létrejöttek a föderáció alapelve lenini megvalósításának feltételei. (A cikk befejező részét holnapi számunkban közöljük.) A hét utolsó munkanapján lázasan dolgoznak a Veľká Lom- nica-i Maglermesztő Állami Gazdaság irodájában. Magasodnak a gazdálkodás eredményeit mutató számoszlopok. Rájuk tekintve Pavel Raekovský üzemgazdász biztatóan ítéli meg a pénzügyi helyzetet. — Ügy látom „befutnak“ a tervezett bevételek. Becslésem szerint gazdaságunk tiszta nyeresége 2 600 000 korona lesz. Lehet, hogy még több is. Lapozgatja az adatokat tartalmazó füzeteket, és a többi gazdasági vezetővel együtt bizonyítja, hogy a mostoha éghajlatú hegyi körzetben is magas lehet a termelés színvonala, ha megfelelő programot dolgoznak ki, és jól képzett szakemberek irányítják az egyes ágazatokat. A helyi viszonyoknak megfelelően szakosítják a termelést. E szempontok figyelembe vételével döntötték el pár évvel ezelőtt, hogy tavaszi árpát, burgonyát termelnek, és a hegyi legelőkön növendékállatokat, teheneket tenyésztenek. Kezdetben elég sok volt a buktató, nehezen indultak. Később nagyobb mértékben használták fel az idősebbek tapasztalatait az egyes ágazatok vezetői, és így az elméleti és gyakorlati tudás összekapcsolásával előrelátóan készültek fel a termelésre. Nem érte őket meglepetés, mert tudták, hogy az év egyes időszakaiban hogyan alakul az időjárás. Olykor csak nagyon rövid idő áll az egyes időszerű munka gyors elvégzésére, ezért minden esetben alaposan fel kell készülni. Elsőnek Alžbeta Gretrateková agronómus beszél munkamódszereiről: — A tavaszi árpa vetőmagját már most tisztítjuk, állandóan forgatjuk, szárítjuk, hogy megőrizze csíraképességét. Hetenként mintát veszünk belőle, és elküldjük a központi laboratóriumba. A környékbeli mezőgazdasági üzemek ezért szívesen vásárolnak tőlünk vetőmagot. A tervezett 2000 tonna helyett 2400 tonnát adunk el. Az itteni éghajlati viszonyoknak megfelelően főleg a Favorit, a Rapid, a Spartan, a Korai és a Trumf árpafajtát szaporítjuk. Szinte hihetetlenül hangzott, hogy 1700 hektáron termesztenek tavaszi árpát. Az átlagos hektárhozam közel 4 tonna. A Trumf fajta 4,2 tonnát is adott hektáronként. Más években nagyobb hozamokat is elértek, de most ennek az eredménynek is örülnek. Főleg annak, hogy aránylag kevés veszteséggel sikerült betakarítaniuk. Szervezetten, pontosan folyt a munka. Az agronóinusnő még elmondotta, hogy rozsot is termelnek, de minket inkább a burgonya- termesztés érdekelt. Annál is inkább, mert országszerte azt hallottuk, hogy idén csak fele termést adott, mint más években. A kereskedelmi szervek azt állítják, ezért van belőle kevés a piacon. A déli járások mező- gazdasági üzemei pedig nincsenek megfelelően ellátva vetőburgonyával. — Gazdaságunkban évek óta több mint 20 tonnás hektárhozamot érünk el átlagosan — mondotta az agronómusnő. — Viktor Hrodák kollégám egy 15 hektáros parcellán már elérte az 50 tonnás átlagos hektárhozamot is. Idén 500 hektáron az átlagos hektárhozam újra 20 tonna volt. Véleményem szerint más üzemekben is megközelítő hozamokat kellett volna elérni. Gazdaságunkban rendkívül nagy figyelmet szentelünk a vetőburgonya termesztésének. Nem sajnáljuk a soknak látszó kiadásokat sem. Erre felhozhatom példának az idei betakarítást. Nem nagyon kedvezett az időjárás, de öt kombájnt rendszeresen üzemeltettünk, és naponta 850 —900 idénymunkás segített a felszedésben és a válogatásban. Vannak kiváló osztályozó gépeink is, de azért biztosabb az emberi szem. Ügy gondoltuk, hogy az idénymunkásoknak kifizetett összeg kamatostól megtérül. így is történt. Vetőburgo- nyánk kiváló minőségű, ezer tonnával termeltünk többet a tervezettnél. Az állattenyésztésben is jó eredményeket értek el. Eduard Števka mérnök, főzootechnikus részletesen elemzi a fejlődés irányát. Jól kihasználják a hegyi legelőket, amelyeken te- nyészüszőket legeltetnek. El is adnak és minden évben tovább- tenyésztésre is hagynak belőlük a gazdaságban. Évente a tehénállomány 30—35 százalékát cserélik ki. Az 1200 tehén jó tejelékenységű. A huncov- cei részlegen Jozef Bialončík kollektívájával 4100 liter tejet fej tehenenként. A jó eredményekért megkapják a szocialista munkabrigád bronzjelvényét. Stefan Češánek és Ladislav Kopal szakirányításával a 01-es részlegen 3850 liter tejet fejnek tehenenként. Egy liter tej előállításához csak 25 dekagramm abrakot használnak fel. Štefan Jendrek és Jozef Pitner pedig a 02-es üzemrészleget irányítja. A hízóállatok napi súlygyarapodása 85 dekagramm. Idén jobb minőségű a takarmányuk, mint tavaly, ezért még nagyobb termelékenységre számítanak. A késő délutáni órákig folyik az elemzés. Az ágazatok vezetőinek szavai és az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy színvonalas munka folyik ebben az üzemben. Nem az állami támogatásra várnak, hanem minden tudásukkal arra törekednek, hogy a termelés minden szakaszon nyereséges legyen. Ez pedig sikerül — bizonyítják a számoszlopok is. BALLA JÓZSEF A szlovákiai mezőgazdasági üzemek dolgozóinak még több mint 50 ezer hektáron kell elvégezniük a mélyszántást. A „csúszás“ érthető, hiszen az időjárás nem kedvez a földműveseknek. A fagyos, hóval borított talajon a szántást végző erőgépek teljesítmé nyűknek csupán 60—70 százalékát képesek nyújtani. Felvételünk a Skačanyi Efsz-ben (topoľčanyi járás) készült ahol a mélyszántáshoz még segítséget is kaptak a ruskovcei földmOvesszövetke- zetből (Felvétel: CSTK — B. Palkoviő)
