Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)
1980-12-10 / 292. szám, szerda
SOKAT ÍGÉRŐ TÁVLATOK A föld alatti gáztárolók és az energiaellátás Hazánk fűtőanyag- és energiaiparának fejlesztési koncepciója a szilárd halmazállapotú hazai energiahordozók felhasználását irányozza elő Az utóbbi években ebben az ágazatban komoly szerkezeti változások mennek végbe, egyebek között az atomenergiát is hasznosítani kezdik. Ezzel egyidejűleg fokozódik a gázhalmazállapotú tű- tőanyagok felhasználása, éspedig a szovjet földgáz-szállításoknak köszönhetően. Ezt bizonyítja az is, hogy ma már gázzal működik számos erő- és fűtőmű. Ezért helyénvaló a kérdés, hogyan készült fel a gázipar a télre, hogyan gondoskodik arról, hogy az energiaipari kapacitások és a vegyipari vállalatok, köztük a vágsellyel (Šaľa) Duslo gázellátása folyamatos és kiegyensúlyozott legyen. Erre a kérdésre egyesek kézlegyintéssel válaszolnak és azzal érvelnek, hogy fölösleges erről beszélni, hiszen a föld- gázvezetékek ma már az egész országot behálózzak, s a vezetékeken elegendő földgáz érkezik a távoli szovjet lelőhelyekről. Csakhogy a dolog távolról sem annyira egyszerű, mint ahogy az első pillantásra tűnik. Csakúgy, mint a szénellátás esetében, itt is helyénvaló arról beszélni, hogyan töltötték fel a készleteket télre. Hazánkban már a novemberi napi fogyasztás is elérte a 25,5 millió köbmétert, vagyis félmillió köbméterrel meghaladta a szovjet és a hazai szállítások napi mennyiségét. A téli hónapokban ez a különbség még nagyobb lesz, mert minél ala- csonyobbra süllyed a hőmérő higanyszála, annál inkább megnő a fogyasztás nemcsak hazánkban, hanem a Testvériség földgázvezeték mentén levő többi országban is. Honnan szerezhető be a megnövekedett fogyasztást kielégítő mennyiség, különösen a téli hónapokban? «—* Ezzel a problémával hazánkban már a hatvanas évek' elején szembe kellett néznünk, amikor átadták a Testvériség Földgázvezetéke^, — állapítja meg Ián Pšenák mérnök, a Bratislavai Kőolaj- és Földgázipari Konszern vezérigazgatója. — A nyári hónapokban nem vettük ét a felkínált mennyiséget a szovjet partnertől, mert nem volt annyi földgázra szükségünk, de a téli hónapokban szállított mennyiség nem fedezte szükségletünket. Ma sem lenne semmivel jobb a helyzet, ha a szövetségi kormány 1976- ban nem hoz döntést föld alatti mm tárolók építéséről, mivel e szovjet földgázszállításokból az idén nyáron sem fogyasztottunk el naponta 15 millió köbméternél többet, de a téli időszakban a fogyasztás legalábbis megduplázódik. A már felépített föld alatti tárolókban, amelyek főként a Záhorie vidékén vannak, több mint egymilliárd köbméter földgázt tároltunk a nyári többletszállításokból, tehát ez a probléma már nem ismétlődhet meg, teljes mértékben ki tudjuk elégíteni a népgazdasági szükségleteket a téli hónapokban is. Az egyik gáztároló a Malacky közelében levő Lábban, egy rég kimerült földgázlelőhelyen van, 350—650 méter mélységben. Csak erről a helyről, amelyet Marián Belobruch termelésvezető gondjaira bíztunk, naponta mintegy 6,5 millió köbméter „tartósított“ földgázt termelhetünk ki. És további olyan helyek, amelyekbe sok millió, sőt több milliárd köbméter földgáz besűríthető, nemcsak ezen a vidéken és Dél-Morvaországban, hanem az ország más vidékein is vannak. A föld alatti tároló építése csak abból áll, hogy be- és kilépő berendezést szerelünk fel, s ez ötször olcsóbb, mint az úgynevezett klasszikus gáztároló létesítése. Maga a tárolás is csak köbméterenként 8-9 fillérbe kerül, ezzel szemben a cseppfolyósított gáz tárolása a 10 koronát is meghaladja köbméterenként. Ez is mutatja, mennyire hatékony eljárás ez. A föld alatti gáztárolók építése tehát hazánkban (és nemcsak hazánkban) a gázipar további fejlesztésének és a népgazdaság folyamatos gázellátásának döntő tényezője. Fontos lépés a szovjet földgáz-szállítmányok felhasználása terén, s a fűtőanyag és energiaipari helyzetének javítása terén is. Ha a gázipar dolgozóinak sikerül megvalósítani további terveiket, csak Szlovákia területén mintegy 3 milliárd köbméter földgáz lesz tárolható, s a téli időszakban naponta mintegy 20 millió köbmétert továbbíthatnak a tárolókból a fogyasztóknak. Sokat ígérő távlatok ezek. Továbbra is fontos követelmény marad viszont az, hogy a földgázt minél ésszerűbben kell hasznosítani az egész társadalom javára, mert a következő években a fogyasztási igények nyilvánvalóan tovább növekednek. GUSTÄV ČAPKO Oj könyvek A MOZGATÓ ERŐK ELEMZÉSE Iván Hlivka A kommunisták és Európa című monográfiája A kommunista és munkáspártok igyekezete arra irányul, hogy Európát a béke és a szociális haladás kontinensévé változtassák. Ez a problémakör áll a pártkongresszusok, a központi bizottságok üléseinek homlokterében, erről tárgyalnak a baráti országok vezető tisztségviselőinek kétoldalú és sokoldalú találkozóin. Legfontosabb szempontjuk megtalálni a konkrét utakat, kidolgozni azokat az eljárásokat, melyekkel elérhető a feszültség csökkentése és a kedvező nemzetközi feltételek hozzájárulnak a szociális haladáshoz. Tapasztalati tények bizonyítják, hogy ma a kommunista párt az az erő, amely következetesen küzd a célokért és képes egyesíteni az összes dől? gozókat és békeszerető erőket. loan Hlivka A kommunisták és Európa című monográfiája — a Pravda kiadó gondozásában jelent meg — az első kísérlet Csehszlovákiában arra, hogy a kommunista és munkáspártok európai enyhülésért folytatott harcának elméleti problémáit átfogóan feldolgozza, megvilágítsa kölcsönös kapcsolatát a szociális haladással, s kidolgozza a stratégiai irányzat gyakorlati megvalósításának kérdéseit. A szerző abból a meggyőződésből indul ki, „eddig még sosem volt ily szoros kapcsolat az osztályharc belső feltételei, a nemzetközi kapcsolatok, a szocialista külpolitika sikerei, valamint a békéért és a haladásért folytatott nemzetközi harc között.“ A mű a hetvenes évekkel foglalkozik, mert ez az évtized jelenti a fordulatot a kommunista és munkáspártoknak a nemzetközi helyzet javulásáért, enyhüléséért folytatott harcában. Felengedett a hidegháborús légkör, beállt az enyhülés a nemzetközi jog alapján rögzítik a második világháború eredményeit. Kibontakozott az enyhülésért folytatott harc, sikereit a munkásosztály és az összes dolgozó érdekében használták fel. A szerző az enyhülési folya- I mat konkrét mozgató erőit elemezve, az európai osztály- és erőviszonyok fejlődését boncolva bizonyítja be a burzsoá propaganda kísérleteinek megalapozatlanságát, mivel tagadni próbálják a kommunista és munkáspártok, különösen az SZKP érdemeit abban, hogy a 1980 XII. 10. gusztus 21-e után is zavartalanul folyt a földeken a munka, az irányításban dolgozók is következetesen végezték munkájukat, és a szövetkezetekben kialakult elvhű, internacionalista légkört még az ellenforradalom szószólói sem tudták tar- tósabban megrontani. Ennek az alkotó, pozitív légkörnek a kialakításában természetesen a pártszervezeteknek jutott a döntő szerep. Rugalmasun reagáltak a gyakran változó helyzetre, egy pillanatra sem tévesztve szem elől, hogy a termelésben esetleg bekövetkező egyenetlenségek elsősorban magukat a dolgozókat sújtanák. A másik fontos felismerés abban mutatkozott meg, hogy mennyire fontos a kommunisták alapos és átgondolt politikai-eszmei nevelése. Azok a párttagok, akik tartósan és következetesen tanulmányozták az előző évek során a marxizmus—leninizmus klasszikusait és megfelelő gondot fordítottak állandó továbbképzésükre, az 1968-as események során nem vesztették szem elől a helyes irányt, az osztály szem pont okát, ós éppen ezeknek az elvtársaknak az osztályhü elméletileg- politikailag alaposan átgondolt fellépései hatottak döntően az antíszocialista elemek elleni harc sikerességében. A Tanulságoktól és az Állásfoglalástól eltelt évtized teljes mértékben bebizonyította a nagykürtösi iárás kommunistáinak munkájában is, hogy e két, ordokumentumnak is számító, »órtanvag nemcsak az adott Aorszakhoz kapcsolódik, nemcsak az 1968/1969-es ellenforra- dami eseményeikről nyújt magas Igényességgel és tudományos megalapozottsággal körvonalazott állandó érvényű ismereteket, hanem nagy segítséget jelent minden kommunista munkájában a jelenlegi társadalompolitikai viszonyok között is. Mindkét pártdokumentumot szorosan kell kapcsolnunk a járás azóta elért gazdasági eredményeihez is, hiszen lényegében ennek a komplex fejlődésnek nyitott utat tíz évvel ezelőtt. Az ipari termelés, amely tíz évvel ezelőtt helvenmillió korona körül mozgott, napjainkban a hatszorosára emelkedett, a mezőgazdasági termelés értéke is messze túlhaladja az akkori szintet. Hatalmas ütemben emelkedett a lakásépítés, a 45 ezer lakosú járásban az ötödik ötéves tervben 1767, a jelenlegiben eddig 1932 lakás épült fel. A lakosság bevétele az 1969-es szintről — amely akkor 383 millió koronát tett ki — jelenleg 900 millió korona körül mozog. De így lehetne tovább sorolni azokat az eredményeket, amelyeket ez a tíz évvel ezelőtt annyira fejletlen járás az utóbbi évtizedben elért. Természetes, hogy azt a rendkívül pozitív politikai fordulatot, amelyet ez a két fontos pártdokumentum a járás kommunistáinak és dolgozóinak munkájában jelentett, kellő mértékben igyekszünk kiaknázni a politikai nevelő munkában 1s. Mind a járási pártaktíva különböző tanfolyamain, mind pedig a tag- és a nyilvános pártgyűléseken, az alapszervezetek tagságának pártoktatásában megfelelő teret biztosítanak e két történelmi fontosságú pártanyagnak, amelyek a párt és az egész dolgozó nép számára oly nehéz és bonyolult korszakot zártak le, mint amilyen az 1968—1969-es ellenforradami események voltak. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a Tanulságokat és az Állásfoglalást kellő mértékben megismerjék az új párttagok és a párttagjelöltek, akiknek túlnyomó többsége fiatal, nagy része húsz éven aluli, és az 1968 —1969-es eseményekről nincsenek közvetlen Ismeretei. Ezek a pártdokumentumok elválaszthatatlan részei pártunk történetének, végkövetkeztetései manapság már általános érvényűek, a kommunista és munkásmozgalom elméletének szerves részét képezik világviszonylatban is. Téziseinek elsősorban nekünk kell őrök tanulságul szolgálniuk: a szocializmus felépítéséért vívott küzdelem még nem befejezett, ebben a harcban a győzelmek mellett akadályok is bekövetkezhetnek — de a kommunista lényege és erénye éppen abban van, hogy a zökkenőkben is mindig megtalálja a kivezető utat és felismerje a helyes irányt, erre vezessen másokat is: kitűzött céljainkhoz csakis a marxizmus— leninizmus eszméinek következetes érvényesítésével juthatunk el. AGÖCS VILMOS, a nagykürtös! járási nártbizott- ság titkára konfrontáció korszakát az enyhülés korszaka váltotta fel, s ez a folyamat tovább bővül és erősödik. Továbbá rámutat: a kommunista pártok alapvető törekvése az, hogy Európát a béke és a szociális fejlődés kontinensévé alakítsák át. Rámutat az osztályharc és az enyhülési folyamat kölcsönhatására és összefüggéseire; végre kifejti, hogy az enyhülés létrejötte Európa kapitalista részén a forradalmi harc szempontjából mekkora nehézségeket rejt magában. E problémákat és tapasztalatokat a szerző a marxizmus—leninizmus pozícióin állva elemzi és mélyrehatóan taglalja a leglényegesebb szempontokat. Rámutat, hogy az enyhülés ténye, formája és tartalma pozitív befolyást gyakorol a szocializmus építésére, és milyen hatásuk van a szocialista országok sikereinek a kapitalista országok munkásmozgalmára, a forradalmi antiimperialista erők egységére, az Ideológiai harcra. Vizsgálja az enyhülés hatását a kapitalista országok kommunista pártjai tevékenységének feltételeire. A szerző munkájának tudományos értéke abban rejlik, hogy általánosította azokat az elméleti és gyakorlati tapasztalatokat, amelyeket a kommunista pártok a hetvenes években, Európa békéjéért, biztonságáért harcolva, az együttműködésért dolgozva szereztek. E területen kidolgozta a kommunista mozgalom tevékenységének tudományos korszakolását. A szerző rámutat: a kommunista mozgalom meghatározó szerepet játszott abban, hogy felvetették a békeharc és a szociális fejlődés alapvető problémáit. Végül beiktatta a tudományos kutatásba az adott téma új anyagát. A kommunista és munkáspártok harca tanulmányozásának elméleti és metodológiai alapját a marxizmus—leninizmus klasz- szikusainak munkái képezik, főleg Lenin azon művei, amelyek a forradalmi folyamat és a külpolitika kérdéskörét taglalják. Lenin, kiemelve a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élésének elvét, a külpolitikában a győztes proletariátus osztályharca egyik megnyilvánulásának ezen elv megvalósítását tartotta. Rámutatott, hogy az államhatalom megszerzése után „a proletariátus nem szünteti meg az osztályharcot, csak más formában és más eszközökkel folytatja, mivel a harc nemzetközi szintre helyeződik át, és „két forma, két eljárás, két gazdasági rendszer — a kapitalista és a szocialista — versenyének jellegét veszi fel. Mikor Lenin elemezte a béke hatását, a munkás- és általában a demokratikus mozgalom hatását a kapitalista világban lezajló szociális és ideológiai-politikai folyamatokra, az osztályharc feltételeire és formáira nemzeközi méretekben előre látta, hogy a béke... „az ügyet sokkal jobban előre lendíti, mint a háború“, mivel „a béke százszor szélesebbre tárja a világra gyakorolt befolyásunk előtt az utat.“ A kommunista pártok békeharca s azok a gyakorlati lépések, melyeket ez irányban a Szovjetunió és a többi testvéri állam tesz és kezdeményez a marxista—leninista elméleten, a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek mély megértésén alapulnak, s ezek az alapelvek a társadalmi fejlődés minden szakaszában érvényre is jutnak. A kommunista mozgalom nemzetközi politikája megközelítő- " sének elméleti-módszertani alapját a marxizmus—leninizmus elméleti tézisei képezik. Ezt a kérdést a munkásosztály, a szocialista forradalom, a proletár internacionalizmus szerepével kapcsolatban vizsgálják. A szerző kutatási területe Európa, az a kontinens, ahol a békés egymás mellett élés elve a történelemben először vált mindennapi gyakorlattá. E tényt nem elég csak egyszerűen megállapítani. Az európai enyhülési folyamat elmélyülésével kapcsolatban felmerül e pozitív változások okainak kérdése. Az enyhülés távlatai e kérdésre is megadják a választ. A mai Európa — e világrész országainak egész sora — jelentős mértékben a szocializmus és a kommunizmus sikeres építésének gyümölcse. De gyümölcse annak a békéért folytatott szívós, kitartó harcnak is, amelyet a szocialista országok folytatnak a nemzetközi küzdőtéren. Továbbá eredménye annak az osztályharcnak is, melyet a kapitalista országok dolgozói a munkásosztály vezetésével folytatnak, s hatással van rá a legszélesebb társadalmi körök békeharca. A szerző figyelme a világban végbemenő, a fejlődésre ható, a feszültségenyhülés folyamatával összefüggő objektív és szubjektív tényezőkre irányul — különös tekintettel a nemzetközi helyzetre. A kutatás alapvető tézisei lehetővé teszik, hogy összefüggő képet alkossunk arról a harcról, amelyet a kommunista és munkáspártok a békéért, a feszültség enyhüléséért és a szociális haladásért folytatnak, s arról, hol a helye, mi a feladata a feszültségenyhülésnek a forradalmi folyamatban. Lehetővé teszi, hogy marxista és pártszempontból értékeljük a kommunista és munkáspártok reális esélyeit arra, hogy a kedvező nemzetközi körülmények közt forradalmi tevékenységüket a béke és a szociális haladás érdekében használják fel. A kommunisták sikerei, melyeket Európában a feszültség csökkentésében elértek, alátámasztják Marx állítását, miszerint: „az emberiség mindig oyan feladatokat tűz maga elé, melyeket meg tud oldani, mivel ha a kérdést közelebbről szemügyre vesszük, megállapíthatjuk, hogy maga a feladat csak akkor keletkezik, ha megoldásának anyagi feltételei kialakultak, s rendelkezésünkre állnak, végső esetben épp megértek“! ANTON KÜPSO, az SZLKP KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője A Pragotherm ’80 kiállttá son, amely nagy érdeklődést váltott ki a közönségből, olyan berendezéseket is bemutattak, amelyek napenergiát hasznosítanak családi házak fűtésére. Két vállalat, a Kroméŕíži Járási Szolgáltató Vállalat és a Libereci Ipari Szövetkezet megkezdte a napkollektorok gyártását, amelyek felszerelhetők a családi házak tetőzetére. E kollektorok jelentős ener- giamegtakarftást eredményeznek a családiház-tulaj- donosokiiak, sőt az egész népgazdaságnak. (CSTK felvétele) ' ^RSVíeK'V'.
