Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)
1980-12-10 / 292. szám, szerda
A történelem ítélete 1920 decemberében érte el tetőpontját az a viharos időszak, amely arról döntött, mi* lyen lesz az Osztrák—Magyar Monarchia szétesése után létrejövő Csehszlovák Köztársaság jellege, szociallsta-e vagy kapitalista. Az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől felbuzdult munkásosztály a cseh országrészekben és Szlovákiában arra vágyott, hogy az új köztársaság szabad, független ország legyen. E vágyát áldozatos harcával juttatta kifejezésre az osztrák császári udvar és szövetségese, a német és a török birodalom iinperia- lista háborúja ellen, amely csak nyomorúságot, szenvedést, éhséget, romlást hozott az emberiségnek. Az Októberi Forradalom valamennyi háborúban álló országnak megmutatta a kivezető utat a frontokon pusztító halálból, a nyomorúságból. Oroszországban megdöntötte a burzsoázia uralmát, s minden nemzetnek és kormánynak bekebelezés és hadisarc nélküli békét kínált. Ennek döntő hatása volt munkás- osztályunk gondolkodásmódjára, cselekedeteire, amely az első világháború végén itthon, az orosz, olasz frontokon kemény harcot vívott a gyűlölt Osztrák —Magyar Monarchiával. Ez a harc tömeges tüntetések, éhség- sztrájkok és katonai lázadások formájában folyt. Népünk Habsburg-zsarnokság ellen vívott harcának fő terhe a munkásosztály vállára nehezedett. Már Ausztria végső bukása előtt nemzeti bizottságok és forradalmi munkástanácsok alakultak nálunk. Az akkori szociáldemokrácia nagy része azon igyekezett, hogy az újonnan keletkezett Csehszlovák Köztársaság szociális és nemzeti-nemzetiségi igazságon alapuló állam legyen, amelyet viszont csak a szocializmus biztosíthat. Két éven keresztül — 1918— 1920-ig — könyörtelen harcok folytak hazánkban a munkás- osztály és a burzsoázia között a köztársaság elrendezése végett. cseh burzsoázia Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok reakciós erői által támogatva arra törekedett, hogy Csehszlovákia kapitalista állammá legyen, nemzetközi politikájában az imperialista nyugatra támaszkodjék, agresszív, szovjetellenes szellemben. Az ország belső elrendezéséért, külpolitikai orientációjáért folytatott küzdelemből végül is a kapitalista Nyugat támogatásával és a szociáldemokrata vezetők szégyenteljes árulása következtében a burzsoázia került ki győztesen. A sorsdöntő ütközetre 1920 decemberében került sor, amikor a munkásosztály harcát a szociáldemokrácia jobboldali vezetői által kiprovokált általános sztrájk tetőzte be. A szociáldemokrácia jobboldali erői szétverték az egységes, az idáig nagyrészt baloldali orientációjú Szociáldemokrata Pártot, a szakszervezeteket, a paraszt- és a testnevelő mozgalmat. Egyezségre léptek a burzsoá kormánnyal, rendőrök és csendőrök bevetésével elfoglalták a prágai Népházat — a nyomdával és szerkesztőséggel együtt —, a szociáldemokrata marxista baloldal székházát. Az erőszakos rendőrakció nem maradhatott válasz nélkül: a baloldal vezetősége általános sztrájkot hirdetett, a sztrájk hulláma országunk csaknem egész területére kiterjedt. Az ipari és mezőgazdasági dolgozók milliói szüntették be a munkát, így a sztrájk mindjárt a kezdettől fogva az államhatalomért folyó harc jellegét öltötte. Elfoglalták az üzemeket és a nagybirtokokat, és több helyen — Kladnón, Slánskóban, Tfebíčen, Oslavanyban, Hodonín- han, Vrútkyn és másutt — a munkások kezükbe ragadták a hatalmat. A szociáldemokrácia jobboldali vezérei által támogatott kormány kihirdette a rendkívüli állapotot és katonaságot vezérelt ki a munkások ellen. Moston, Oslavanyban, Prágában, Verebé- lyen (Vráble) összetűzésre került sor a munkások és a katonaság között, és 13 munkás életét vesztette. A fellépő terrorakciónak számos sebesült áldozata volt, s a sztrájk erőszakos leverése után a baloldal vezetőit üldözték, közülük 3 ezret letartóztattak, bíróság elé állítottak és bebörtönöztek. A sztrájk hét napig tartott. A munkásosztály vereséget szenvedett, a reakció megvédte Meg kell gyorsítani az építkezés ütemét Ä bratislavai központi Irányítású építőipari vállalatok az év 9 hőnapja alatt az alapvető építőipari munkák időarányos tervét 98,5 százalékra teljesítették, a tervszándékokhoz viszonyított lemaradás összege összesen 98 millió korona értéket tett ki. !A tervteljesítés folyamán a legnagyobb problémákkal a Priemstav, a Termostav a Mezőgazda- sági Epítővállalat és a Vasúti Epítővállalat dolgozóinak kellett szembenézniük. A lemaradást ezekben a vállalatokban a többnyire már közismert nehézségek okozták, így például a munkaerőhiány, a megfelelő választékú anyag hiánya, a tervek nem megfelelő minőségű előkészítése, az építőipari munkák szerkezetének megváltoztatása stb. A főváros többi építőipari vállalata megbirkózott feladataival, s néhány közülük néhány tizeddel még többet is megvalósított a tervben előirányzott tennivalókból. Ez utóbbi vállalatok közé tartozik többek között a Hydrostav, a Doprastav, a Staving és a Rodostav. A bratislavai építőipari vállalatok által megvalósított munkáknak csaknem egyharmadré- szét, pontosabban 30,3 százaié- kát a főváros területén végezték. Ezzel pedig jelentősen kivették részüket a főváros fejlesztéséből, további építéséből, amelyhez egyébként Szlovákia valamennyi részéből összpontosítanak építőipari kapacitásokat. A 17 kiemelt beruházás közül 5 esetében — sajnos — veszélybe került az éves feladatok teljesítése. Az átadási ha* kizsákmányoló uralmát. A nyugati imperializmus előtt nyitva állt az út, hogy a fiatal köztársaságot megnyerje szovjet- és szocialistaellenes terveinek végrehajtására. A burzsoázia igyekezett megszilárdítani hatalmát, minél gyorsabban eltiporni azokat a vívmányokat, amelyeket a munkásosztály a háború befejezése után vívott ki magának. Két évtizeden át könyörtelenül, munkáséletek árán haladt célja felé, míg végül müncheni gyalázatos árulásával —- nyugati szövetségeseinek segítségével — a köztársaságot a hitleri fasizmus kezére futtatta. A munkásosztály egyik legnagyobb, 1920 decemberében folytatott küzdelmének kimenetele nem volt sikeres. Viszont ez a harc nem volt hiábavaló, tanulságából okulva a munkás- osztály véglegesen meggyőződött arról, hogy a szociáldemokrácia jobboldali vezetőinek erőfeszítései nem az ő érdekeiket szolgálják. A munkásosztály tudatosította, hogy forradalmi, internacionalista és marxista—leninista párt nélkül nem lehet sikeres harcot vívni a burzsoázia ellen, nem lehet e harcot győzelemre vinni. A decemberi sztrájktól egyenes út vezetett Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1921 májusában történt megalapításához. így tehát a munkásosztály 1920-as decemberi veresége végül Is hírnöke lett a burzsoá uralom végleges megdöntésének. Az 1945-ös felszabadító és nemzeti demokratikus forradalomban, majd 1948 Győzelmes Februárjában a munkásosztály megragadta a politikai hatalmat, s hazánkban áttért a szocialista építés útjára. A történelem meghozta a maga ítéletét. 1920 decemberének harcosait rehabilitálták, sőt megbosszúlták. A decemberi vereség okozója, a burzsoázia, valamint szövetségesei és szekértolói — a szociáldemokrácia jobboldali vezetői — eltűntek a feledés homályában. A munkásosztály hosszú évek harca és véres áldozatok árán az ország élére állt, hogy a fényes szocialista jövő felé vezesse népét. Országunk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nem függ többé a nyugati imperialisták kegyétől, a szocialista tábor szerves részévé lett, s a velük való szövetsége a záloga további szocialista fejlődésének. VILÉM NOVÍ Kommentáljuk A közszükségleti ipar és a belkereskedelem A közszükségleti ipar is olyan népgazdasági ágazat, amelynek eredményeit a fogyasztók népes tábora közvetlenül élvezi. A jó eredményeit minden különösebb kommentár nélkül tudomásul veszi, esetleg elégedetten nyugtázza, de ha hibát vél felfedezni az ágazat részéről, akkor már nem hallgat és véleményét nem mindig a legszebb szavak kai tolmácsolja. Bosszantja a vásárlót, ha nincs elegendő pamutáru — többek között ágynemű, vagy csak ha hosz szabb utánajárás után talál rá a keresett lábbelire, vagy egy egyszerű tányérra. )ól tudják ezt a közszükségleti cikkek gyártói is, és folyamatosabb tervteljesítéssel, a kereskedelmi szervezetekkel való jobb együttműködéssel igyekeznek eleget tenni az egyre nagyobb követelményeknek. Tudják, hogy a fogyass tók nagyon érzékenyen reagálnak a divatáramlatokra is, s azzal is tisztában vannak, liogy nekik bizony nem mindig sikerül lépést tartaniuk a gyorsan változó igényekkel. Ele get tenni a növekvő igényeiknek pedig nem egyszerű feladat, hiszen a textil-, a pamut-, a cipő- és bőrfeldolgozó iparnak és a többi közszükségleti ipari ágazatnak is meg kell küzdenie azokkal a problémákkal, amelyektől — sajnos — nagyon kevés ágazatunk mentes. Ebben az ágazatban sem ismeretlen fogalom például a munkaerőhiány, a rossz, akadozó anyagellátás, a műszaki fejlesztés sem min dig halad a kívánt ütemben és a szakmunkások hiánya is érezteti hatását. Ismert gondok ezek, s a népgazdasággá nyítás tökéletesítését célzó komplex intézkedések gyakor lati érvényesítése révén bizonyára jó néhány enyhítésére találnak gyorsabb, eredményesebb megoldást. A vásárló azonban nem vár, s különösen most, a karácsonyi ajándék vásárlás idején kerül figyelmének központjába a közszükségleti ipar, amelynek ezáltal is számot kell adnia felkészültségéről, s arról, hogyan dolgozott az év folyamán. Az ágazatnak az év első kilenc hónapjában végzett munkája eredményeit összegező statisztikai jelentésben az áll, hogy időarányos feladatait teljesítette, sőt — kiskereskedelmi árakban számolva — 300 korona értékkel túl is teljesítette. Ezt az értéket még tovább növelhette volna az ágazat országos viszonylatban, ha szlovákiai közszükségleti ipar 136 millió korona értékű áru szállításával nem marad adósa a kereskedelemnek. Az év utolsó negyedében így többek között a Slovakotex textilipari termelési-gazda- sági egységtől, az Ogako cipőipari termelési gazdasági egységtől és a bútoripari vállalatoktól nagyobb erőfeszítést követel a terv teljesítésére, és az, hogy a belkereskedelmi hálózat áruellátása ezekből a fontos cikkekből a lehető legzavartalanabb legyen az év hátralevő heteiben. Az ágazat időarányos tervében mutatkozó lemaradást a hazai piac viszonylatában a közszükségleti vállalatoknak minden bizonnyal sikerül az év végéig behozniuk, de kérdés, hogy a választékterv teljesítésében is a tervnek megfelelő eredményeket érnek-e el. Mert a közszükségleti ipar nak ez is eléggé gyenge pontja, annak ellenére, hogy az elmúlt években némi javulás tapasztalható. Ahhoz azonban, hogy a választék bővítésében a jövőben az eddiginél szá mottevőbb eredmények szülessenek, mindenekelőtt — sok más feltétel megteremtésén kívül — a kereskedelmi szervezetek és a közszükségleti vállalatok közötti hatékonyabb együttműködésre van szükség. A hatékonyabb együttműkö désnek pedig elsősorban abban kell megnyilvánulnia, hogy a termelés gyorsabban reagál a kereskedelem igényeire, de a kereskedelemnek is Idejében kell figyelmeztetnie a termelést igényei megváltozására. Ha jobban együttműködnek, jobban megismerik egymás problémáit, s ha az eddiginél jobban tiszteletben tartják a megkötött szerződéseket, ha mindkét fél a folyamatos tervteljesítésre törekszik, akkor bizonyára egyre kevesebb lese az elégedetlen vásárló. PAKOZDI GERTRGD táridő módosítására vonatkozó javaslatot kőt beruházás esetében hagyták jóvá (az egyik a karosszéria-szerelő üzem, a má* sik a rádió új központja), de a többi építkezésről is tárgyalnak. Az időarányos tervteljesítést illetően, persze, egyes kiemelt beruházásokon nagyon jó eredményekről is beszámolhatnak az építőipari vállalatok. A beruházások hatékonyabbá tétele érdekében az építőipari vállalatok a CSKP XV. kongresszusán kitűzött és a CSKP KB üléseinek erre vonatkozó feladataiból, illetve határozataiból indultak ki. A kongresszusi feladat értelmében az építőipari vállalatoknak 15—18 százalékkal kell csökkenteniük a beruházások kivitelezésének időtartamát, de ezt a feladatot ko-1 rántsem sikerül teljesíteniük az építőipari vállalatoknak. Az utóbbi öt év folyamán a beruházási feladatok kivitelezése átlagosan egy évvel meghosz- szabbodott. A tervidőszak utolsó évében azonban döntő és kedvező fordulatra került sor a befejezetlen beruházások számának csökkentésében. Míg az 1975—1978-as években a befejezetlen beruházások, száma a szlovák fővárosban 256-ról 281- re növekedett, addig tavaly és az Idei év első felében már csak 260 befejezetlen beruházást tartottak nyilván (a 2 millió korona költségvetést meghaladó építkezésekről van szó). Ügy tűnik, hogy az idén további kedvező eredményekről számolhatunk be a beruházások számának csökkentésével kapcsolatban. BOHUS 6RYGA IDŐÁLLÓ IGAZSÁGOK Két alapvető pártdokumentum hatása a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás politikai és társadalmi fejlődésére Politikai-társadalmi életünkben fontos határkövet jelentő két pártdokumentum jóváhagyásának jubileumáról és politikai-társadalmi hatásáról emlékezünk meg december első napjaiban. Tíz évvel ezelőtt, 1970. december 11-én Ismerkedett meg a csehszlovák dolgozó nép és a világ politikai közvéleménye pártunk két kimagasló jelentőségű elméleti anyagával: „A CSKP XIII. kongresz- szusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai“ az egyik, a másik „Állásfoglalás a pártegység időszerű kérdéseiről" című pártdokumentum. A nagykürtösi járási párt- szervezet kommunistái kezdettől fogva kellő érdeklődést tanúsítottak mindkét pártdokumentum iránt, hiszen ez a két anyag jelentette az 1968/1969-es politikai-eszmei destrukció okainak, társadalmi-politikai hátterének és a fobboldali erők céljainak a marxista—leninista osztály szemlélet és állásfoglalás szellemében való megértetését. E fontos pártdokumentumok ebben a járásban is igen bonyolult társadalom politikai események után tettek pontot. A járási pártszervezet problematikus helyzetét még az is nehezítette, hogy a járás csak két évvel korábban, 1968-ban alakult, elsősorban azzal a céllal, hogy a gazdaságilag-társa- dalmilag, valamint kulturális szempontból is meglehetősen fejletlen vidéket minden tekintetben az ország többi járásának a színvonalára juttassa. Az 1968-ban megalakult járási pártszervek, az állami Irányítás szervei és intézményei szinte az első percektől kezdve megkülönböztetett figyelmet fordítottak a járás gazdasági fellendítésének kérdéseire. S ez teljesen kézenfekvő is volt, amit az alábbi tények mindennél meggyőzőbben bizonyítottak: (a járásban 1968 ban az ipari termelés ériéke alig érte el a 70 millió koronát!), az ipari munkásságot a járási székhelyen működő Dolina szénbánya mintegy 1500 dolgozója jelentette, alacsony szinten mozgott a mezőgazdasági termelés, ennek megfelelően szerény átlagú volt a lakosság bevétele is, amely a jelenleginek körülbelül az egyharmadát tette ki stb. Megoldatlanok voltak a járás közlekedési problémái, hiányos volt az iskolahálózat, az egészségügyi gondoskodás. Mindezek a megoldásra váró problémák igen sok gondot okoztak a járás politikai vezetésének és az államigazgatási szerveknek. Ebben a gazdasági problémakörben gyors és kézzelfogható eredményeket elérni — kedvező politikai-társadalmi légkört, nyugalmat, tervszerűséget igényelt volna. Az 1968-as szocialistaellenes megnyilvánu■> lások azonban a legkevésbé sem kedveztek a járás fejlesztési feladatai végrehajtásának, sőt, nagymértékben elvonták a kommunisták figyelmét a megoldásra váró, életbevágóan fontos feladatoktól. Erejük nagy részét az antiszocialista erők megfékezésére kellett összpontosítaniuk. Ebben az éles politikai-eszmei harcban jelentett történelmi jelentőségű útmutatást a két pártdokumentum, amely nagy lendületet adott a párt egészséges erői tevékenységének. Utánozhatatlan légkörű taggyűléseken, őszinte, nyílt véleménycserékben kerültek megvitatásra azok a különböző negatív jelenségek, amelyek az egyes alapszervezetekben — elsősorban a félrevezetett, vagy a politikailag alacsonyabb szinten levő párttagok, vagy volt párttagok kezdeményezésére felmerültek. Ezek a viták és a nyomukban kialakult közvélemény elsősorban két dologban hozott ú] felismerést: az első az volt. hogy a járás egységes földmü- vesszövetkezeteinek funkcionáriusai és tagsága |abban az időben az efsz-ek száma még meg haladta a hatvanat) jelentős többségében nyíltan és tánto ríthatatlanul kiállt a szocializ mus mellett. Például 1968. auŰ] szó 1980. XII. 10. Az 1920. évi decemberi sztrájk és történelmi jelentősége
