Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-05 / 288. szám, péntek

Romvárosi b&szélgetés Hoiocsy István (balról) Ropog Józsefjei beszél meg egy jelenetet {Gyökores György felvétele) 0m 4* h' % Z 9 ## Ml Iff MZ ékh*Hit Hagy is mondjam csak? Vol­tak már (költészetünk utóbbi harminc esz teaidejében idősza­kok. amelyekben nagyobb vissz­hangja kélt kevésbé ígéretas el­ső kötetnek is, mint amilyen a Kövesdi Károlyé. Ennek akár örü'hetnénk is, mint líránk fej­lődéséről tanúskodó ténynek, ha nem tapasztalnánk manapság minden oldalról közönyt a köl­tészet iránt. Eseményt, vissz- hangos eseményt alig jelentett verseskönyv megjelenése az el­múlt tíz esztendőben, pedig nem egy kínált jó lehetőséget szer­kesztőknek ás pedagógusoknak, könyvtárosoknak és könyves­bolt vezetőknek, irodalmi kö röknak és kluboknak az álló­víz megmozgatására, a szoká­sosnál jóval gyengébb közérdek­lődés fölélénkítésére. Okkal me­rül föl a kérdés, .mit ér a köl­tészet minálunk, ha Csehszlová­kiái magyar és ha ráadásul kazdő költő jelentkezik vele. Szerencse, hogy nem a fogad tatás hangmagasságának foka a- döntő, és még az seni, hogy egy szélesebb közönség figyel e rá vagy néhány rajongó csu­pán, mert ezek alapján bizony lehangoló lenne a válasz, eldob­ható a toll. Szerencse az is, hogy a költőket, az igaz tehet­ségeket kemény fából faragták, noha aligha lehet kétséges, hogy nekik is szükségük van a kö­zönség ösztönző, felelősségtuda­tukat elevenen tartó figyelmé­re. bíráló vagy elismerő véle­ményére. Enélkül keservesebb az életük, talán olykor értel­metlennek is tetsző. íródik a vers, és a semmibe hull, marad a remény, hogy a jövő megtalál­ja és kiemeli a feledés homá­lyából. Ilyen szempontból ros^z idő­ben érkezett Kövesdt Károly el­ső önálló kötetével az iroda­lomba, ami azonban reméljük, nem szegi kedvét, inkább ellen­állóvá teszi emberi-költői szer­vezetét. Kövesdi Károly nevével úgy öt-hat éve találkoztam először. A szerkesztőségünk kulturális rovatának címére érkezett kü­lönféle „irodalmi alkotások“ ' böngészése közben egy elbeszé­lést találtam, mely már az első mondatokkal magára vonta a figyelmet, irodalomnak mutat­kozott, és egészében olyan te­hetséget sejtetett, néhány szer­kezeti és kifejezési hibája elle­nére, aki belát az emberi vi­szonylatok mélyebb rétegébe, nem látványos, hanem egyszerű, de ugyanakkor érzékeny eszkö­zökkel tudja érzékeltetni min­denekelőtt az érzelmi vonatko­zásokat. Az elbeszélést közöl­tük, és vártuk szerzőjétől az ájabbakat, helyettük azonban versek érkeztek, nem kevésbé figyelemreméltók, mint emlege­tett munkája. Hangja, noha sokféle hatás érvényesült ben­Befejeződtek a szovjet kultú­ra napjai Csehszlovákiában. Bra- tislavát érte az a megtisztelte­tés, hogy lezárja a csehszlovák —szovjet barátság e nagy és színes ünnepét, az Igor Mojsze- jev nemzeti művész vezette hí­res együttes koncertjével A koncertet közvetítette a Cseh­szlovák Televízió, s a nézők nemcsak Mojszejevék csodála­tos művészetének lehettek ta­núi, hanem az utolsó helyig megtelt Szlovák Nemzeti Szín­ház közönsége által a művésze­ket ért forró, szívélyes, tes'véri fogadtatásnak is Abban a szerencsében volt részem, hogy tanúja lehettem e tíz nap találkozóinak, művé­szetünk, kultúránk és irodal­munk képviselőivel, akik majd­nem ezren voltak. Pjotr Nyáo- vics Gyemicsev, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának póttagja a Szovjetunió kulturális miniszte­re október 19-én érkezett Bra- tislavába, s még aznap este részt vett a moszkvai Maja­kovszkij Színház Bulgakov-be­mutatóján a Hviezdoslav Szín­házban. Ez az előadás a szov­jet színházművészet valódi dia­dala volt. Minden jegy elkelt, a nézők hosszan ünnepelték a moszkvai művészeket. Ezt követően Pjotr Gyemicsev sajtókonferenciát tartott. Kö­ne, és nem mindig hangzott tisztán, jól megkülönböztethető volt és elütöd az előtte járó „egyszemű éjszakások" vala­mennyi jeles képviselőjének is a hangjától, ami bizonyára nem­csak alkatának, sznverén vilá­gának volt köszönhető, hanem helyzetének is: önmagával, az első versekkel szülőföldjén, Gö­mörben küzdött meg, ahol alig volt része közvetlenül terméke­nyítő vitákban, véleményekben, és hát negatívan sem befolyá­solhatta költészetének alakulá­sát különösképpen semmi, nem számítva természetesen az eset­leges hiányérzeteket. Aztán egy napon Kövesdi Ká­roly személyesen jelent mag a szerkesztőségben, és már ké­sőbb sem levelekben érkeztek a versek, köztük olykor egy- egv karcolat, hanem ő maga hozta be őket, amiből nem volt nehéz arra következtetnünk; el­költözött a szülőföldjéről ő is. a fővárosba jött, mint annyi elődje. A szakításról, akkori lelkiállapotáról, kételyekkel teli útjáról, el- és visszavágyódása ról szólnak az első versek kö­tetében. a Romvárost beszélge­tésen. „Nem így akartam én elmenni, mint eg!) körözött gyil­kosEzzel a mondattal kezdő­dik a könyv. Nem tudjuk még biztosan, de már sejtjük belőle: Kövesdi Károlynak nem volt és nincs békéje. Alighanem ezért is döntött a költészet mellett, mely sohasem volt igazán a boldogság műfaja, hanem min­denkor és mindenekelőtt a nyugtalanságé, a gyötrelemé, a félelemé, az „egyensúlytalansá­gé“, a keresésé. Az idézett mon­dat különben önmagában is ele­gendő lett volna versnek a Me­nekülő üzenete cím alá, annál is inkább, mivel a folytatásban több is van az utánérzésekről árulkodó vagy egyenesen zava­ros megoldásokból: „hisz ben­nem is fehér hószakadások ké­szülődnek. / én is lennék gond­talan morzsa / a közös teríté­ken"; „de lendülő karó félelme A költözött belém“. A következő versek is „az úton“ születtek, a keservekből látomások szerveződnek, ellen­tétek feszülnek szavak, szókap­csolatok, mondatok, képek kö­zött, és képekben, jelezvén, hogy a költő számára, — akit „A barmok szája és a jó halál / már észrevett, már úgyis meg­talált — önmaga és a világ megismerése-megértése, kettő­jük kapcsolatának alakulása korántsem problémamentes fo­lyamat, és még kevésbé érze­lemmentes. Erről nemcsak a kötetben található mintegy fél- rzáz kérdőjel és majd ugyan­annyi felkiáltójel tanúskodik, hanem a filmszerű, megszakí­tásokkal, kihagyásokkal élő, olykor a töredezettség érzeté­nek a kifejezésére szándékosra zölte, hogy a legjobb művészeti csoportok érkeztek Csehszlová­kiába, mivel e fontos politikai rendezvény szervezői a szovjet kultúra legmagasabb szintű leg­újabb eredményeivel akarták megismertetni csehszlovák ba­rátaikat. Erről nem volt nehéz meggyőződni, elég volt átla­pozni a szovjet kultúra napjai­nak ízléses műsorfüzetét, me­lyen első heiyen a leningrádi Kirov Balett szerepelt. A lenin- grádiak nem okoztak csalódást azoknak a nézőknek akik po- vember 22-én a Szlovák Nem­zeti Színházba eljöttek a Kővi­rág bemutatójára vagy másnap a balettestre. Sokan sajnálták, hogy a leningrádi balett csak Bratislavában, Prágában és Brnóban lépett fel Kárpótlásul szolgált, hogy a moszkvai Fil­harmónia szimfonikus zenekara melyet KPajenko nemzet-' mű­vész vezényelt Bratislavám kf kül koncertet adott Piešťany- ban. Humennében és Košicén. Koncertjeiken felcsendültek Csajkovszkij Rimszkii Korsza kov Muszorgszkij, Prokofiev és tóvá bt i nev°s 7°npS7or7Ők mű vei. — Csehszlovákiába sikeres törekvő szerkesztésmód is, me­lyet több versében biztos kéz­zel alkalmaz Kövesdi (A szoba képei, Csillagoltó Déry Tibor, Sárgaút, Etűd feketében). A lélek és a tudat drámai szituá­ciói tisztán jelennek meg a lá- tomásos Üldözők, a szineszté- ziás szóképekből álló Vacogva, az Adyt szimbólumokkal idéző és aztán hívó Igézi egy kötö­zött állat, az iróniába átcsapó Koponya, ősszel című versek­ben vagy a Lőcsei gótika című képversében, melynek zárómon- datát érdemes idézni: „Mert halld mester ami sarkig nyitva és dorongokkal egyébbel fényi­jeit kalitka azt sohasem a tá- rulkozás tartja nyitva hanem csak nem mer becsukódni“. Kulcs ez a mondat a tépelödő alkatú Kövesdi költői világália. melynek etikája a tisztaság, a hűség, a cselekvő magatartás különféle jegyeibe nyilvánul mag. Hogy nem mindig olyan tisztán, ahogy a fennebbi so­rokban volt róla szó, sajnos, ar­ra is van példa a könyvben, sok. Érezzük az élményt, a megrendülést, de egyáltalán nem vagy csak nehezen tudunk azonosulni velük — a monda­nivalóról nem is l»eszélve — egyszerűen azért, mert megfog- hatatlanok, olyan nyelvi vadhaj­tásokban, teátrális túlzásokban, erőltetett vagy zavaros metafo­rákban veszik el lényegük, szépségük mint: „hit ehagyó lombház suttogás“; „S most föl- repülök Isten csodálkozó tenye­réből“; „Fehérré okosodik a csont is, / kiperget minden gra­matik át“; „sírás leprajoltja“ stb. „Áttételeken gördül a vers is“ — olvassuk az egyik költe­ményben. Tegyük hozzá, olykor túl bonyolult áttételeken: „Sze­meink színtelen fénye / hogyan tükrözze az őszirózsát, i ha a spektrum hóhabos aranyára i árnyékot vet a kerítés?“. Gyak­ran az az érzésünk, mintha Kö­vesdi nem a költészetben, ha­nem a festészetben (impresszio­nista, szimbolista) gondolkod­na, nem annak, hanem ennek a logikáját követné versírás köz­ben. Csakhogy, ami festmény­nek lehet remek, „olvasható“, annak vagy az annak okán írott változat nem biztos, hogy az lasz. „Később könnyebb lesz min­den“ — írja a Huszonötödik című versében Kövesdi Károly, Nehezen hihetjük. Túl sok kér­dése, mély élménye, mondandó­ja van ahhoz, meg szenvedélye, hogy könnyű lehessen minden. És feladata is van nem kevés, ha ezeket tisztán akarja kife­jezni — és hogy akarja, abban nem kételkedhetünk. Szókincse, eszköztára gazdag, újítani-gya- rapítani is igyekszik költészeté­nek nyelvét, mely a hibák el­lenére is „beszélhető“, sajátos nyelv. (Madách, 1980) BODNÁR GYULA magyarországi vendégszereplés­ről érkeztünk — mondotta ne­kem a zenekar első koncertje előtt Dmitrij Kitajenko. Nagyon megörültünk, amikor megtud­tuk. hogy nemcsak Prágában és Bratislavában fogunk fellépni, hanem Szlovákia és Csehország más városaiban is Számunkra ez nagyszerű lehetőség, hogy találkozhassunk egy testvéri ország zeneszerető közönségé­vel Azt hiszem, épp ez volt a legfontosabb a szoviet kultúra napjaiban hogy Csehszlovákia több nagy- és kisvárosában is felléntek a szovjet művészek. A tulai Gorkij Színház Közép- Szlovákia városaiban a Litván Szuvartukasz népi együt'es Ke­let Szlovákiában az Észak- Oszét Kaft Táncegyüttes Nyugat- Szlovákia városaiban Csehszlovákia több városába látogatott el a szovjet írók cso­portja. melyet Georgij Markov, a Szoviet Írószövet<spg olső tit­kára vezetett. Véleményem szerint a szövet kultúra napjainak nagyon lé- nvetres mozzanata volt az. hogy epy sor csehszlovák művészeti együttes szoviet repertoárral Nagyüzem, mondom magam­ban, amikor végigjárom a Ma­gyar Területi Színház ideigle­nes [>róba helyiségeit a komá­romi (Komárno) kot tes lakóte­leiben. A színpadról zene szól, a másik teremből viszont har­sány párbeszédek foszlányai hallatsza nak. — A Csehszlovák Rádió szil­veszteri műsorának részleteit próbáljuk, de úgy, hogy mindez ne zavarja az ősbemutatóra ké­szülő társulatunkat — tájékoz­tat az ügyelő. Hulocsy István az egyik kulcsfigurája ennek a ritkán ta­pasztalható sürgés-forgásnak. Pillanatokkal ezelőtt még az egyik kabarétréfa hőse volt, de szemvillanás alatt már a nagy faladatra koncentrál. Életében először rendez. — Megfogott Hatta György . Töklámpas című gyermekszín­művének bájos naivitása, lírai- sága és humora, ezért vállal - koztani arra. hogy megpróbál­kozzam a rendezéssel. A szer­ző a gyermek látószögén ke­resztül, szamára érthető és vonzó formában szól nagyon komoly és időszerű témáról, az erőszak és az emberség vi­szonyáról. Nem szeretnék di­daktikus játékot rendezni, ám örülnék, ha a gyermekek játé­kosságon és a magával ra­gadó cselekményen kívül ko­moly mondanivalót is találná­nak a színműben. A színpadon Quittner János koreográfus dolgozik a fősze­replőkkel. Varsányi Marika, aki majd Faggyú Bertalant szemé­lyesíti meg, hatodszor is vé­gigpróbálja ezt az epizódot. Először a mozgása nincs szink­ronban a zenével, aztán a kéz­mozdulatokban akad javítaniva­ló. A neves koreográfus kérlel­hetetlen szemlélő. Újabb és újabb ismétléseket rendel el, de nem eredménytelenül. — Most mar jó — bólogat eigy idő múlva. mutatkozott be. A Szlovák Nem­zeti Színház például Satrov Kék lovak a vörös füvön pre­mierjével aratott hatalmas si­kert. A lenini témával a képzőmű­vészetben a szlovák főváros la­kói és vendégei azon a kiállítá­son ismerkedhettek meg, amely a Csehszlovák —Szovjet Barát­ság Házában nyílt meg. Lenin a szovjet grafikusok munkáiban címen. A kiállítás ismert szov­jet képzőművészek közel 300 al­kotását mutatja be, melyek központi t'émája a világ prole­tárjai nagy vezérének halhatat­lan alakja. A Szlovák Nemzeti Galéria termeiben egy másik na­gyon érdekes kiállítás nyílt, amely Közép-Ázsia és a Kauká­zus népművészeinek ékszereit mutatja be. A szoviet kultúra napjai Csehszlovákiában jelentős poli­tikai esemény volt Ez a ren­dezvény a csehszlovák—szovjet barátság igazi ünnepe, a szo­cialista művészet, kultúra és irodalom fényes diadala volt és hozzájárul Csehszlovákia és a Szovjetunió, a két testvéri or­szág szellemi életének kölcsö nős gazdagításához. AZ fii STfinntr (Ht VLAGYIMIR MIHATCSENKO. a TASZSZ bratislavai tudósítója Aztán Hoiocsy István is a színpadra megy, közösen állí­tanak lie egy jelenetet, szinte minden lépést aprólékosan megbeszélnek. Es próbálnak. Szünet. Hoiocsy István ciga­rettára gyújt: — Igyekeztünk saját, hogy úgy mondjam, hazai magyar erőket mozgósítani. A szöveg­könyv végső változata itt ké­szült el a szerző és a drama­turgunk eredményes együtt mű­ködésévé!. A koreográfiát Quitt­ner János végzi, a színmű ze­néjét Németh Imre szerezte és Kovács Tibor hangszerelte. Sze­relnénk velük és más ambi­ciózus és hozzáértő fiatalokkal a jövőben is együti működni. \ próbák légköréről érdek­lődöm. — liaráti, alkotó légkörben próbálunk — válaszol a debü­tálni készülő rendező. — Sok dilemmát közösen oldunk meg, megpróbálunk közös válaszo­kat fogalmazni a gyakran föl­bukkanó miértekre. Mindany- nyian igyekszünk mindent meg­tenni azért, hogy a gyerkőcök érdekes és tartalmas előadást lássanak. Quittner Jánost nehéz szóra bírni.- — Nem szeretek nyilatkozni, azt tartom, hogy a művészi munkám beszéljen helyettem. Őszintén mondom, nem valami­féle pózolás diktálja ezt. Sok a munkám meg aztán fárasztó lejárni Komáromba, de vállal­tam, mert úgy érzem híján va­gyunk jó gyermekelőadásoknak is. Itt egyébként érdekes fel­adatot kaptam. Batta színmű­vének nincs pontosan meghatá­rozható színhelye, sok minden nem egy az egyben értendő. Ez szerintem meghatározza a koreográfia stílusát is. Nem realisztikus mozgásra és nem is paródiára törekedtem. Vala­hol e két határ között igyek­szem formát, stílust, szabni a mozgásnak és a gesztusoknak. S újra megjelennek a hősök: Faggyú Bertalan, az édesanyja, Kalóz Plityi és a többiek. Krizsmanek Imre ki tudja há­nyadszor kapcsolja be a mag­nót. Újra felcsattan Hoiocsy István hangja: Próbáljuk meg újra. Fél három múlt. Varsányi Marikával autózunk az Európa szálló felé. A hátsó ülésen kis- estélyik: egyik képeslapunk munkatársa fotókat akar készí­teni róla. Mellette jegyzőköny­vek és üdítők: fél négykor a színház SZISZ-alaoszervezete tart évzárót. A terelő út dugói kínálják az alkalmat a beszélgetésre. — Az utóbbi időben aránylag sok gyermekszerepet játszot­tam. kerülnöm kell hát a sab­lonokat. Nem könnyű, de meg­próbálom. Egyébként nem könnyű ez a szerep táncolni és énekelni is kell, de igyek­szem valami érdekeset és ér­tékelhető1 csinálni. Sokat je­lent, hogy iók a próbák, min­denki becsületesen dolgozik. Aztán az egyes jelenetekről beszél. A már megoldott és a még csiszolásra váró színpadi szituációkról. Hirtelen az egyik hirdető oszlopra mutat: *r- Nézd, már ott van az út vlakát. R”m’'t(7tö december 12-én. Megmarkolia a volánt: — Milyen körpt mór a pre­mier ... SZILVASSY JÓZSEF A szoléi művészei íwtese roll Kövesd« Károly első verseskönyvérö)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents