Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-05 / 288. szám, péntek

WM 1900 XII. 5. 5 m év vége felé közeledve az SZSZK l|7 Iparügyi Minisztériumának egész reszortjában bírálóan és igénye­sen értékeljük az eredményeket, s azt is, hegy milyen mértékben segítettük elő a csehszlovák népgazdaság fejlő­désiét az egész 6 ötéves tervidőszak­ban. Emellett felelősségérzettel 'készü­lünk a 7. ötéves tervidőszak új, igé­nyes feladataira, amelyeket a komplex intézkedések feltételei 'között (követke­zetesen akarunk teljesíteni a miniszté­riumtól kezdve, a vezérigazgatóságokon át egészen az üzemekig és üzemegy­ségeikig A ö ötéves tervidőszakban elért- eredmények előzetes felmérése alapján főleg a források képzésének a dinami­kája kerül pozitív megvilagításba. A vegyi, a fafeldolgozó és a könnyűipar termelése az 1975-ös kiindulási évhez viszonyítva körülbelül 35 százalékkal növekszik. A belkereskedelmi szállítá­sok 'növekedése 27 százalékos lesz, s ezzel összefüggésben megállapíthatjuk, hogy a gyártmányfejlesztési program teljesítése meghaladja a belkereskede­lemmel kötött megállapodás kereteit. A szocialista országokba Irányuló kivi­tel harmadrésznyi arányban növekszik, a nem szocialista országokba pedig 80 százalékkal lesz nagyobb. A kivitelben elért kedvező eredmények lehetővé tet­ték, hogy a 6. ötéves tervidőszak fel­adatához viszonyítva külkereskedelmi mérlegünk szaldóját a szocialista or­szágok viszonylatában csaknem 2 mil­liárd koronával, a nem szocialista or-' szágokkal szemben pedig csaknem 1 milliárd koronával javítsuk. A munkatermelékenység és a gazda­ságosság növelése következtében az évi nyereségképzés 1975-től 1980-lg több mint kétszeres mértékben növekedett. A források képzésében elért eredmé­nyeinkre azonban — az ipari terme­lés többi ágazatához hasonlóan — kedvezőtlenül hatott az új termelési kapacitások késedelmes építése. Cél­jaink elérését azok az új beruházások is fékezték, ahol az átadás után nem sikerült elérni' a tervezett paraméte­reket. Ami az idei évi tervet illeti, feltéte­lezzük, hogy a szocialista országokba Irányuló kivitelt határidő előtt telje­sítjük, a nem szocialista országokba irányuló kivitelt pedig túlteljesítjük. Hasonló a helyzet a belkereskedelmi szállítások szakaszán, ahol nemcsak mennyiségi szempontból teljesítjük a tervet, hanem az áruszerkezet Is je­lentős mértében javul. Az SZSZK Ke­reskedelmi Minisztériumának Igényei alapján részletesen megvizsgáltuk egyes textil- és ruhaipari termékeknél a szállítás növelésének lehetőségét, és az idei téli áruválaszték bővítése érde­kében szerződéseken felüli mennyisé­geket is szállítunk egyes keresett ter­mékeikből. Intézkedéseket tettünk annak érde­kében is, hogy ne maradjunk le az Idei terv igényes minőségi feladatai­nak teljesítésében. Egyre sürgetőbb az e követelmény, hogy már csírájában (elszámoljuk az egyes vállalatoknál tapasztalható bármiféle felelőtlen gaz­dálkodást. Hiszen például az elmúlt háromnegyed év alatt vállalataink csak a különböző fekbérekre több mint 106 millió koronát fizettek ki. Az ilyen nem produktív költségek kö­vetkeztében nemcsak a nyereségképzés mértéke csökken, hanem a termelés általános gazdaságossági mutatói is romlanak, amelyek javítására nagy igyekezetet fejtünk ki. A beruházások volumenét tekintve szintén jó ered­ményeket várunk. Az év hátralevő napjaiban azonban mind a kivitelezők, mind pedig saját beruházási felügye­lőink részéről maximális figyelmet kell összpontosítani a strážskel CHEMKO, a bratislavai MATADOR, a vranovi BU- KÖZA, a žarnovicai BUČINA, a trnavai SKLOPLAST vállalatokban megvalósuló beruházásokra, valamint a ružombero- ki és a kútyi fonodák felújítására. Bár az idei eredményeket igényesen és bírálóan értékeljük, ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy ez lesz az egész 6. ötéves tervidőszak legjobb éve. A Pravda szerkesztősége arra is fel­kért, hogy véleményt mondjak a nép­gazdaság tervszerű irányítási rendsze­rének tökéletesítését célzó komplex intézkedések lebontásával kapcsolatos munkánkról tárcánk viszonyai között. Őszintén kijelentem, hogy pártunknak és államunknak ezt az irányelvét nem­csak mint kommunista és mint minisz­ter, hanem mint reálisan és józanul gondolkozó közgazdász is örömmel fo­gadtam. Hiszen olyan intézkedésekről van szó, amelyek nélkülözhetetlenek, ha tovább akarjuk fejleszteni a gazda­ságunkat, ha el akarjuk érni az élet- színvonal területén kitűzött céljain­kat. Ezért a komplex intézkedések kö­vetelményeivel összhangban, s a párt- szervezet hatékony támogatásával meg­követeltem és megkövetelem a szüksé­ges változásokat a minisztérium, a ve­zérigazgatóságok és az egész reszort, minden vezető dolgozójának gondolko­zásában és tevékenységében. Munkánkat ebben az irányban je­lentősen elősegítik azok a tapasztala­tok, amelyeket a hatékonyság- és a minőségszabályozás komplex kísérleti rendszerének érvényesítésében három év alatt nyertünk. Termelési kapacitásunknak mintegy 70 százaléka kapcsolódott be a kísér­leti rendszer alkalmazásába, ez vala­mennyi tárca közül a legnagyobb arány. A szerzett ismeretekkel iís ta­pasztalatokkal könnyebben lépünk a komplex intézkedések megvalósításá­nak új feltételei közé. Az előkészítési munkáknak állandó figyelmet szentel­tünk. Személyesen saját pártfcladatom­nak tartottam a komplex intézkedések bevezetésére vonatkozó utasításaim tel­jesítésének rendszeres ellenőrzését, el­sősorban abban az irányban, hogy a vezető dolgozók tökéletesen megis­merjék az alapelveket, az azokból szár­mazó előnyöket, valamint a gazdál­kodás színvonalából eredő szankció­kat. Mit végeztünk el eddig az előkészí­tés folyamatában, és mi van még hátra? A minisztériumon és a vezér- igazgatóságokon munkabizottságokat és szakcsoportokat hoztunk létre azzal a feladattal, hogy az alárendelt szer­vezeteket tökéletesen megismertessék a komplex intézkedések alapelveivel, el­készítsék a módszertani utasításokat a tervek előkészítéséhez és kidolgozásá­hoz. Még összeszámolni is nehéz, olyan sóik előadást, szemináriumot, tájékoz­tató jellegű összejövetelt tartottunk az idén a reszort minden irányítási szintjén, valamint a kerületi és járási szintű pártaktívákon, egyes kiemelt vállalatokban és a társadalmi szerve­zetek keretén belül. A komplex intéz­kedések magyarázásában megkülönböz­tetett módon jártunk el. Külön fog­lalkoztunk a vezető gazdasági dolgo­zókkal, külön a műszaki dolgozókkal, valamint az egyes feladatkörűiket telje­sítő munkáskollektívákkal. Hasonlóan jártak el az elvtársak a vezérigazgató­ságokon Is, s munkájuk eredményeit közvetlenül a vállalatokban ellenőriz­tük. Ebben a tevékenységben szorosan együttműködtünk a hozzánk tartozó szakszervezeti szövetségekkel. Az új gazdasági szabályok elsajátítása érde­kében nagy munkát fejtettünk ki, de még sok vár ránik a gyakorlati beve­zetés első szakaszában, az 1981-es év folyamán. A tervjavaslatok kidolgozá­sához természetesen segítséget kellett nyújtani a termelési-gazdasági egye­süléseknek és a vállalatoknak. Ezzel összefüggésben szintén sok munka van már mögöttünk, többek között a forrá­sok szükségleti mérlegeinek az elké­szítése, a gyártási irányzatok haté­konysági mérlegeinek a kidolgozása, a termelési-technikai és a kutatási alap elrendezésének a koncepciója a 7. öt­éves tervidőszakban stb. Elkészítettük továbbá a tüzelőanyag-energetikai for­rások és egyes nyersanyagok egyszeri nagykereskedelmi árrendezésének a mérlegét. A bel- és a külkereskedelmi szállítói-megrendelői kapcsolatok terü­lete azonban további problémákat vet fel, amelyeket a terv kidolgozása és teljesítése során szintén meg kell ol­dani. A 7. ötéves tervjavaslat kiegészítő részében kifejező mértékben növeltük a források képzésének eredeti elő­irányzatait. A munkák további szaka­szában még keresni fogjuk a lehetősé­geket az ötéves terv jobb egyensúlyá­nak kialakításához. A vegyipari termelés fejlesztési kon­cepciója a 7. ötéves tervidőszakban a kőolaj és a földgáz adott forrásaiból indul ki. Ezért a kőolaj intenzívebb és szélesebb vegyipari feldolgozásával számolunk. A vegyi szálak termelése már a tervidőszak első éveiben lénye­ges mértékben megnövekszik, főleg a polipropilén szálak gyártásának kibő­vítése következtében a hazai textil­ipar számára, valamint kivitelre is, el­sősorban a szocialista országokkal kö­tött szakosítási szerződések keretében. Az állami célprogrammal összhang­ban fejleszteni fogjuk az ún. könnyű­vegyipari termelést, főleg a gumiipari vegyszerek és nyersanyagok, az olaj­adalékok és a festékek gyártását. A fa- és a bútoripar szakaszán elő­térbe ikerül a bútoripar nyersanyag-el­látásának a biztosítása (a fűrészáru, a rétegelt és -az agglomerált falemezek gyártása), miközben a faanyag tökéle­tesebb feldolgozása alapján a fafor­gács- és a farostlemezek gyártása is növekszik. A cellulóz- és papíripar fejlesztésé­ben úgyszintén a faanyag Jobb kihasz­nálására helyezzük a súlyt. A textil- és ruhaiparban a vegyi szálak szélesebb mértékű felhasználá­sán kívül a kiemelt feladatok közé tartozik a bútorszövetek gyártásának növelése (kétszeresen) a villamossági szigetelő szövetek gyártásának növelé­se lháromszorosan), valamint a textil­ipari nyersanyagok tökéletesebb hasz­nosítása, a termékek minőségének a lavítása, részben a licencek jobb ki­használásával is, különösen a kötött termékeknél. A minőség javítása szempontjából a cipő-, a bőr- és a bőrdíszműáru-lparra is új feladatok várnak, mind a hazai, mind az importált nyersanyagok jobb kihasználása alapján. Az üvegiparban a hagyományos gyártási irányzatok teljesítményének növelése mellett új feladatok is je­lentkeznek, ilyen például az üvegse- lyemszál gyártásának a bevezetése vil­lamos szigetelőszövetek készítéséhez. A nyomdaipari vállalatokban tovább folytatjuk a technológiai berendezések korszerűsítését, hogy magasabb szín­vonalon elégíthessük ki a társadalom politikai-kulturális igényeit, s hogy 'kulturális termékeink külföldön is el­ismerésben részesüljenek. Hangsúlyozom azonban, hogy a kö­vetkező időszakban nem a termelés nö­vekedési dinamikájának lesz meghatá­rozó szerepe az említett ágazatokban, hanem a dinamika eléréséhez szüksé­ges feltételeknek. Az év végéig hátralevő időszak kü­lönösen igényes, mert biztosítani kell az 1981-es tervfeladatok igényes le­bontását, s meg kell oldani számos fontos kérdést, mint például a szüksé­ges tartalékok kialakításának a prob­lémáját, rendezni kell a megrendelői­szállítói kapcsolatokat, növelni a bér­rendszer gazdasági hatékonyságát, ki kell dolgozni a foglalkoztatottság és a munkaerő-elhelyezés egységes szabá­lyozási rendszerét, érvényesíteni a mi­nőségszabályozás komplex rendszerét minden szakágazatban, el kell készíte­ni az önálló elszámolási rendszer alapelveit a termelési gazdasági egye­sülésekben és a vállalatokban, továbbá azokat az alapelveket, amelyek a dol­gozók részvételét szabályozák az irá­nyításban. Tudatában vagyunk annak, hogy rend­kívül bonyolult és igényes feladatokról van szó. A mutatók és szabályozók rendszerét ugyanis megkülönböztetett módon akarjuk kidolgozni az egyes szakágazatok szerint, beleértve az anyagi és a pénzügyi tartalékok kép­zését, hogy ezek egyenletesen és rész­arányosán fejlődhessenek. Ezzel össze­függésben tökéletesíteni kell a terve­ző munkát, teljes mértékben érvénye­síteni az önálló elszámolási rendszert, az automatizált számítási módszereket, s emelni ikell a vállalatom belüli Irá­nyítás színvonalát. Gondoskodni kell a szabványalap fejlesztéséről is, amely nincs mindig összhangban a fejlődés elért szintjével. Meg kell oldani továbbá a hatékony­ság biztosításának egész rendszerét, figyelembe véve a hazai és a külföldi színvonal összehasonlítását az egyes szakágazatokban. Ugyanilyen rendszer­re van szükség a tervfeladatok belső arányainak jobb kialakításához. Mind­ez fokozott igényeket támaszt a vezér- igazgatóságokon és a vállalati szinten folytatott munkával szemben. A gazda­sági vezetőktől megköveteljük a mun­kafolyamatok ésszerűsítési rendszerei­nek tökéletesítését, a teljesítmény-, a kezelési és a létszámnormák területei­nek kiszélesítését a termelő, a kezelé­si, az irányító és az igazgatási tevé­kenységekben. Nagy igényeket támasz­tunk a gazdasági vezetőkkel szemben a bérrendszer gazdasági hatékonyságá­nak növelésében, a külgazdasági kap­csolatok formálásában, az árak és más, megoldásra váró tényezők haté­kony érvényesítésében. A jelenlegi időszakban nagy súlyt helyezünk az olyan vezető káderek ki­választására, akik a komplex intézke­dések alapelveit képesek lesznek át­vinni a gyakorlatba, s mozgósítani tudják a dolgozókat azok évrényesíté- sét. Tapasztalataink szerint a jó ered­mények alapvető feltétele az emberek­kel folytatott lelkiismeretes és követ­kezetes munka. Ezért a vezető káderek kiválasztásakor abból az alapelvből fogunk kiindulni, hogy a nagy mun­káskollektívák irányításához nem ele­gendő csupán a szakképzettség, ha­nem a politikai és az erkölcsi adottsá­gokat is figyelembe kell venni. Arra van szükség, hogy a gazdasági vezető élvezze a beosztottak bizalmát, s azo- két is, akik őt a feladatkörrel meg­bízták. A kádermunikában sokat merítünk a CSKP KB 18. ülésének, valamint az SZLKP KB ülésének az anyagából. Meg­különböztetett igényeket támasztok a helyetteseimmel, az osztályvezetőkkel és a vezérigazgatókkal szemben, nogy kezdeményező javaslatokat terjessze­nek elő a problémák megoldására, pél­dául a beruházások területén, ahol már képesek vagyunk felépíteni igé­nyes új létesítményeiket, de nem min­dig érjük el azokban a feltételezett teljesítményt. Fontos feladatnak tartjuk a terme­lési programok korszerűsítését, amihez devizamegtérülési hitelek felvételére is számítunk. Ezen az úton nagy korsze­rűsítési akciókra kerülhet sor a vegyi szálak termelésében, a bútoriparban és más szakágazatokban. Nos, körülbelül ilyen irányokban akarjuk továbbfejleszteni a gazdasági vezetők gondolkodását és magatartá­sát, a gazdásági döntések folyamatait. A társadalom jelentős eszközöket fek­tetett be szakágazataink fejlesztésébe. Egészen természetes, ha elvárja ezek gyors megtérülését. Bonyolult és igényes munka vár ránk a belkereskedelem szerkezeti problé­máinak a megoldásában. Elrendeltem például, hogy cipő-, textil- és ruhaipari termékeinkből rendezzenek munkajel- legű kiállításokat, s ezeken a kiállítá­sokon hasonlítsák össze termékeinket a külföldi gyártmányokkal. Az illeté­kes vállalatok az itt nyert tapasztala­tok alapján még ma is sietősen pó­tolják a mintatervezésben megnyilvá­nuló fogyatékosságokat, s javítják a jövő évi belkereskedelmi kínálatot. Ez­zel összefüggésben megemlíthetem, hogy a napokban számos műszaki, gaz­dasági, anyagellátásra vonatkozó és szervezési intézkedést fogadtunk el a következő öt év belkereskedelmi igé­nyeinek jobb kielégítése céljából. Ezek az intézkedések többek között textil­ből készített téli cipőkre, sportszerek­re, tisztálkodási és higiéniai cikkekre, gyufára, kötött kesztyűkre, harisnyák­ra, cérnákra, hímzőfonalakra és szűcs- ipari termékekre is vonatkoznak. A bonyolult helyzetek tehát a gaz­dasági irányítás aktív munkájával megoldhatók. Ehhez jelentős kihasz­nálatlan tartalékaink is vannak, pél­dául a tudományos-műszaki fejlesztés­ben. Reszortunk fejlett tudományos- műszaki alappal rendelkezik, s igaz­ságtalan lennék, ha nem ismerném el a nemzetközi viszonylatban is je­lentős eredményeket. Számításaink sze­rint a termelés növekedési többletének egyharmadát már ebben az évben a tudományos-műszaki fejlesztés adta. De nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy olyan kutatási eredmé­nyek is születnek, amelyek gyakorlati hasznosításához nincsenek meg a fel­tételek. Így a drága fejlesztési kapaci­tás fölöslegesen kárbavész, nem lát* junk hasznát. Nincs más hátra, ezen az érzékeny területen is meg kell te­remteni a szükséges összhangot a ku­tatási feladatok iránya és a társadal­mi elvárások között. Arra van tehát szükség, hogy a reszort tudományos- kutatási munkahelyeinek vezetői mér­jék fel saját lehetőségeiket, s a mun­kát következetesen a vállalatok idő­szerű termelési-műszaki problémáinak a megoldására összpontosítsák. Ter­vünket a tudományos-műszaki fejlesz­tésre, a gyártmányfejlesztésre, a nyers- és az alapanyagok jobb hasz­nosítására építjük. Ezért állandó nyo­mást fogunk gyakorolni a vezérigaz­gatókra és a vállalati igazgatókra, mindaddig, amíg a cipők, a kötött áruk, a ruhák és a bútorfélék válasz­téka és minősége el nem éri a belke­reskedelmi áruellátással szemben tá­masztott társadalmi igényeket. A vállalatokban és a vezérigazgató­ságokban sokkal intenzívebben kell ki­használni a szocialista országokkal folytatott nemzetközi együttműködés lehetőségeit is. Az utóbbi évek folya­mán miniszteri és miniszterhelyettesi szinten a szocialista közösség minden országával megtárgyaltuk a tudomá­nyos-műszaki együttműködés fejleszté­sének lehetőségeit, főleg az import­korlátozó intézkedések területén, a gyártásszakosításban és a kereskedel­mi kapcsolatok szakaszán. Élénk tevé­kenységet fejtünk ki a KGST illetékes bizottságaiban is. Megállapíthatom, hogy elképzeléseink kedvező vissz­hangra találtak. Most már csak az egyes szakágazatok vezetőitől függ, hogy hogyan élnek ezekkel a lehető­ségekkel. Az előbbiekkel összefüggésben sze­retném azt is megemlíteni, hogy re szórtunk feltételei között a szovjet munkaszervezési tapasztalatokat is ér­vényesíteni fogjuk. A reszortunkhoz tartozó szakszerve­zeti szövetségekkel együttműködve ki­dolgozzuk a munkakezdeményezés és a szocialista munkaverseny fejlesztésé­nek új irányzatait. Nem először han­goztatom, hogy tárcánk vállalataiban és üzemeiben a legértékesebb ténye­ző az ember, a munkások, a dolgos, igyekvő asszonyok és lányok áldozat­kész kollektívája. Bennük mindig bíz­hattunk, amikor igényes termelési fel­adatokat kellett teljesíteni. Most is bízunk bennük, de törődnünk kell a problémáik megoldásával is. Két ötéves tervidőszak mezsgyéjén mívesebb irányítási munkaval irta: Alojz Kusalík, nz SZSZK iparügyi minisztere

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents