Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-05 / 288. szám, péntek

A komplex intézkedések és az ismeretterjesztés II. Alapvető stratégiai és taktikai célok IA lapunk tegnapi számában megjelent cikk befejező részel Tervszerű irányítási rendsze­rünk szocialista jellegét a komplex intézkedések termé- szetesen nem változtatják meg. Ezért beszélünk következetesen arról, hogy ezek az intézkedé­sek csak tökéletesítik irányítá­si rendszerünket. Ez azonban mitsem változtat azon a nagyon lényeges tényen, hogy a közeljövő gazdaságirá­nyítási mechanizmusának igen sok alapavetően új, szokatlan vonása lesz. Nem kétséges, hogy bevezetését már nem le­hetett halogatni, ezt a lépést elkerülhetetlenül megkövetelték az utóbbi években nehezebbé vált bel- és külgazdasági felté­telek. Ezért vállaljuk az érvé­nyesítésével járó olyan konflik­tusokat, ellentmondásokat is, amelyeknek megoldására, sza­bályozására, ellenőrzésére tár­sadalmunk képes. Különben ugyanis kitennénk magunkat annak a veszélynek, hogy gaz­dasági problémáink feltornyo­sulnának, elmérgesednének és rendezésük komoly nehézségek­be ütközne, esetleg elháríthatat- lanokká válnának a súlyos kö­vetkezmények. Tehát már most kell cselekednünk, m dig ha fokozatosan és meggondoltan is, mindenképpen a lehető leg­következetesebben és gyorsan, annak tudatában, hogy e tekin­tetben [ezt főleg az 1968-69- es évek válságával összefüggő sajátos feltételeink magyaráz­zák) lépéshátrányban vagyunk több testvérországgal szemben. Hogyan is foglalhatnánk ösz- sze a komplex intézkedések magvát, lényegét? Erre a kér­désre a legrövidebb és egyben a legtalálóbb választ Leopold Lér szövetségi pénzügyminisz­ter fogalmazta meg, aki külön­ben ennek a dokumentumnak egyik szellemi atyja és szorgos népszerűsítője. Három pontban foglalta össze alapvető törek­véseink célját. Az első az, hogy emeljük a tervezés színvonalát, tudati át­alakulást érjünk el a tervezésért és az irányításért felelős embe­reknél. Tisztában kell lenniük azzal, tevékenységüket erköl­csileg és anyagilag egyaránt aszerint fogjuk értékelni — az eddiginél jóval következeteseb­ben —, hogy az milyen ered­ményes lesz, milyen új érték­kel, többlettel gazdagítja társa­dalmunkat. A vezető dolgozók fizetésének 20 százaléka ettől függ majd. Más szóval attól, hogy üzemükben a gyártmá­nyok előállításához mennyi anyagot, energiát és munkaidőt fogyasztanak, milyen új mű­szaki ötleteket visznek a ter­melésbe, milyen árakat érnek el a külföldi piacokon és ho­gyan elégítik ki termékeikkel a belső piac keresletét. A komplex intézkedések má­sodik fontos gondolati magva, hogy a központi irányítást az eddiginél jobban kell összeöt­vözni a vállalati, üzemi, általá­ban a munkahelyi kezdeménye­zéssel. Ügy kell tehát változ­tatni a gazdasági klímán, hogy a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok nagyobb önálló­ságra tegyenek szert. Ez annyit jelent, hogy egyrészt nagyobb lesz a döntési joguk, saját gaz­daságpolitikájuk gyakorlásának nélkülözhetetlen pénzellátási és egyéb tárgyi feltételeire épít­hetnek, másrészt elvárják tő­lük, hogy éljenek is nagyobb önállóságukkal és döntési jo­gukkal s ezért felelősséget is vállaljanak. Egyszerűbben ez úgy fejezhető ki, hogy lehető­ségük lesz — mondjuk — új, korszerű gépek vásárlására, vagy további munkaerők foglal­koztatására, csakhogy jól meg kell gondolniuk, hogy ez vajon kifizetődik-e számukra. Ameny- nyiben ugyanis nem, akkor en­nek anyagi kárát látják mind a gazdasági vezetők, mind az alkalmazottak. Lér miniszter félreérthetetlenül fogalmaz: „A komplex intézkedések szerint a vállalat irányító apparátusa a beruházásokról döntve, egyide­jűleg dönt alkalmazottai élet- színvonaláról is. Amennyiben tévesen dönt, ha például új gé­pet vásárol és nem biztosítja két-, mi több, háromműszakos üzemeltetését, akkor az új gaz­dasági szabályozók hatására minden bizonnyal nem marad pénz a prémiumok és a jutal­mak kifizetésére. Ezzel szem­ben a helyes döntés, egy jó gyártmány kifejlesztése és gyors bevezetése a termelésbe, kifejezésre jut abban, hogy a vállalat eredményesebb lesz és több pénzt oszthat el”. A harmadik, nem kevésbé fontos szempont és követel­mény, hogy az eddiginél job­ban érvényesüljünk a világpia­con. Nemzeti jövedelmünk ugyanis már manapság több VÁROSFEJLESZTÉSI GONDOK ÉS TERVEK Átépítik Bratislava közlekedési hálózatát Szlovákia fővárosa rohamo­san feljődik. Lakosainak száma már több mint 380 ezer, ami azt jelenti, hogy ebben az öt­éves tervidőszakban mintegy 41 ezerrel növekedett. További 60 ezer embernek ideiglenes lak­helyül szolgál. A Duna menti várost évente mintegy 5 mil­lió turista keresi fel. A felso­roltak nagy feladat elé állítják a tömegközlekedési dolgozókat. Naponta ugyanis mintegy 900 ezer ember veszi igénybe a vá­rosi tömegközlekedési eszközö­ket. S mivel Bratislava a jö­vőben is tovább épül, a fővá­rosi nemzeti bizottság kidolgoz­ta és jóváhagyta a tömegköz­lekedési hálózat átépítéséneik tervét az ezredfordulóig és 1990-ig meghatározta a konkrét feladatokat. A terv elkészítését sürgette az a tény is, hogy míg az utóbbi öt évben 10 százalékkal növekedett a lakosok száma, az autóké ugyanakkor 38,4 szá­zalékkal. A városban már a múlt év végén 87 184 gépkocsi volt, és az áthaladó forgalom Is jelentős. A felmérések azt mutatják, hogy évente több mint 160 000 kamion halad át a városon. Az utak tehát túlzsú­foltak és ez mondható el a Szlovák Nemzeti Felkelés híd­ról is, amely az egyetlen, ame­lyen el lehet jutni a Duna másik oldalára. A városköz­pontban ebben az ötéves terv­időszakban 400-al növekedett a parkolóhelyek száma, de ez még mindig nem elegendő, az autók az utcákon parkolnak. Petržalka tömegközlekedésé­neik megoldását az Illetékesek a gyorsvasút megépítésében lát­ják. Az első szakasz, amely a Pégl Duna-hídon haladna ót, mint harminc százalékban függ külgazdasági kapcsolataink ala­kulásától. A kilencvenes évek végén pedig a nemzetközi gaz­dasági versengésben való helyt­állásunk felerészben határozza meg majd nemzeti jövedelmünk nagyságrendjét. Ebben a meg­világításban nagyon is figyel­meztető tény, hogy az utóbbi években exportképességünk nem emelkedett, hanem csök­kent. Ezért számolnak a komp­lex intézkedések azzal, hogy a vállalati vezetők díjazása hova­tovább mind nagyobb mérték­ben függvénye lesz az export- képesség növelésének, a kül­földi piacokon elért értékesíté­si áraknak, a kiváló minőségű gyártmányok nagyobb hányada elérésének. Ugyanakkor szinte biztosra vehető, az exportfel* adatok teljesítésében jó ered­ményeket elérő vállalatok ve­zetői számolhatnak azzal, hogy az így nyert konvertibilis va­luta egy részét felhasználhat­ják majd saját vállalatfejlesz­tési céljaikra, elsősorban kor­szerű gépek beszerzésére. Nagy vonalakban ezek a stratégiai feladatok. Most, a komplex intézkedések alkalma­zásának „rajtja“ előtt, minde­nütt el kell érnünk azt, hogy a dolgozók tudják — milyen teljesítmény normák mellett, mi­lyen minőségben, mennyi anyag felhasználásával, miből mennyit kell termelniük, s ezért ml dukál. Tisztában kell lenniük azzal is, hogy milyen áron, mi­lyen értéket hoznak létre, s hogy saját zsebük minek lát­hatja kárát. S távolról sem csupán a termelésre vonatkozó további kulcsfontosságú takti­kai lépés és felette fontos el­várás, változtatni azon az ál­datlan helyzeten, hogy a sta­tisztikai kimutatások szerint jelenleg kihasználatlan a mun­kaidőnek mintegy egyötöde. Ennek a tartaléknak nagyon is időszerűvé vált folyamatos kiaknázása megkívánja nem­csak a munkafegyelem szigorí­tását, hanem a jobb munka- szervezést és irányítást, vala­mint az olyan gazdasági eszkö­zök, erkölcsi és anyagi ösztön­zés alkalmazását is, amely ki­váltja a több vállalásának haj­landóságát. GÄLY IVÄN Kommentáljuk /#V ammenteserť' Csökken az iizeini, növekszik a munkahelyeken kívüli balesetek száma — ez állapítható meg a Szlovák Munka­védelmi Hivatal szervei által összegezett statisztikai ada­tokból. Részletesebben: 1980 első félévében a tavalyi év ugyanezen időszakához viszonyítva 4,9 százalékkal csők kent az üzemi balesetek száma, annak ellenére, hogy Szlo vákiában 1,9 százalékkal emelkedett a foglalkoztatottak száma. Ezzel szemben tavaly az SZSZK-ban ICO 066 bal­eset történt munkahelyen kívül, s ez 22 000-rsI több, mini amennyi 1974-ben előfordult. Az első adat tehát azt tanúsítja, hogy a vállalatoknál üzemekben a munkavédelemnek szentelt fokozott figyelem, az előírások megszegésének szigorúbb elbírálása gyümöl csözni kezd. Elővigyázatosabban, körültekintőbben dolgo­zunk. A másik adatból viszont arra következtethetünk, hogy az elővigyázatosságot a munkahelyen kívül már ko­rántsem vesszük komolyan. Pedig tudatosítanunk kell: a baleset bárhol is történik — munkahelyen vagy azon kívül — egyaránt érinti az azt elszenvedő egyént és a népgazdaságot. Tavaly a munka­helyen kívüli balesetek következtében naponta átlag 10 704 dolgozó hiányzott a munkahelyéről, s a sérültek közül a felgyógyulást követően nyolcszázan részleges vagy teljes rokkantsági nyugdíjra szorulnak. A hiányzás okozta kár még pótolható, az örökre megkárosodott egészség, a hely- reállíthatatlan testi épség, már nem. A munkahelyen kívüli balesetek kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság felmérései szerint a legtöbb baleset — kicsit humorosan is hat — gyalogos közlekedés közben fordul elő. Gyakran azért, mert figyelmetlenül (árunk, meg­gondolatlanul futunk, hogy elérjük a villamost, az autó­buszt. Nemegyszer viszont a rossz állapotban levő közutak, járdák a baleset forrásai. Elővigyázatosságra, óvatosságra inteni most, a tél beálltával, amikor csúszós, jeges jár­dákon, utakon közlekedünk, különösen időszerű. Az intel­met a téli sportok kedvelői is megszívlelhetik, mert a spor­tolásra szánt hétvégét bizony gyakran követi hosszabb- rövidebb kényszerpihenő. A gyakorisági „ranglistán“ a második, a súlyosságot te­kintve azonban az első helyen a magánépítkezéseken tör­ténő balesetek állnak. Sok súlyos, nemegyszer halálos bal­eset oka a különböző gépek szakszerűtlen kezelése. A bal­esetek leggyakoribb forrása viszont itt is a felületesség, a hanyagság. Ugyanis, még ha szakemberek, kitanult kő­művesek végzik, irányítják is a munkálatokat, ilyenkor, megfeledkeznek vagy eltekintenek a munka biztonságos­ságát, balesetmentességét szavatoló legelemibb intézkedé­sekről is. Nem célunk hiánytalanul felsorolni, hol és hogyan tör­ténnek, történhetnek a munkahelyen kívüli balesetek. Az ellenben elgondolkodtató, hogy az összes kiadást és vesz­teséget összegezve, ezek csupán tavaly közel egymiíliárd koronát „húztak ki a társadalom zsebéből“. Az sem szabható meg, ki-ki hogyan töltse szabad idejét, mivel foglalkozzon munkaidő után. A közösség, s mindenki saját érdeke viszont azt kívánja, hogy tevékenységéért ne kelljen figyelmetlenség, elővigyázatlanság miatt — saját épségével és a közös kasszából — drága vámot fizetni. FLÓRIÁN MARTA ORVOSI TANÁCSADÓ A fogszuvasodás megelőzése 3,7 kilométeres lesz. Üzembe­helyezésével 220 autóbuszt le­het megtakarítani. A račai és a dubravkai lakótelepekre vil­lamos sínpályát építenek, ami lehetővé teszi további autóbu­szok kivonását a forgalomból. A 7. ötéves tervidőszakban bő­vítik a trolibuszvonalaik háló­zatát, főleg azokban a város- területeikben, amelyekben sok a meredek utca. Főrévről a vá­rosiközpontig hosszabbítják meg a trolibuszvonalat és újat épí­tenek Ružinovban és Pozsony- püspökin. Több új útkereszteződés és aluljáró építéséről is szó van az említett tervben. A fényjel­zéssel ellátott útkereszteződé­sek száma a 7. ötéves tervidő­szak végére 110-re növekedik, ebből 44-et egy helyről irányí­tanak majd. Dubravikán és Petržalkán, kocsiszínt építenek. Ez azért fontos, mert az üres autóbuszjáratok évente 1,2 mil­lió liter naftát emésztenek fel fölöslegesen. Nagy jelentősége lesz az 1984-ben átadásra ke­rülő új hídnak, amely teher­mentesíti a városközpontot az átmenő teherautóforgalomtól. A szóban forgó tervidőszak vé­gén még egy híd építését kez­dik meg. Kétségtelen, hogy az utóbbi években a város fejlesztésével nem tartott lépést a közleke­dés korszerűsítése s ezért át­építése nagyon időszerű fel­adat. A következő hónapokban, években, több megszokott útvo­nalon, utcában megváltozik majd átmenetileg a közlekedés Iránya. Éppen ezért a gépjár­művezetők mindig figyeljék a közlekedésrendészeti táblákat, hogy minél kevesebb legyen a baleset. N. J. A fogszuvasodás napjainkban az egészségügyi statisztikák szerint a leggyakrabban előfor­duló betegségek egyike, mond­hatnánk úgyis, hogy népbeteg­séggé vált. Ennek fő okai a kö­vetkezők: a cukorfogyasztás megnövekedése, a helytelen szájápolás és a fogorvosi ellen­őrzések elhanyagolása. A fog­szuvasodás elleni harc fő esz­köze a megelőzés. Ennek leg­ésszerűbb módja az, ha a szü­lők, a fogorvosok, az óvónők és a tanítónők közösen össze­fognak már a gyermekek fogai­nak megóvására. Az ésszerű táplálkozásnak, a helyes rágásnak, a rendszeres és alapos szájápolásnak, az időnkénti rendszeres fogorvosi ellenőrzésnek természetessé kell vállnia minden családban. Hosszú tudományos munka eredményeként ma már ismer­jük a fogszuvasodás megelőzé­sének, de lagalábbis megféke­zésének leghatékonyabb mód­ját. így már a legkisebbeknél elkezdhetjük az egészséges, ápolt fogakért való küzdelmet. A fogászatban már régen is­mert az a tény, hogy a fluór a fog szöveteibe beépülve, nö­veli ellenállóképességét a szu­vasodással szemben. A fluórnak ezt a tulajdonságát kihasznál­va, nátriumfluorid drazsé for­májában adagolva, már egész kicsi kortól növelhetjük a leen­dő fogak ellenállóképességét (immunitását). A fluor szerve­zetünkbe juttatásának egy má­sik módja az ivóvíz segítségé-' vei történik. Ma már hazánk egyre több városának vízveze­tékhálózata fogászalilag haté­kony, fluórral dúsított ivóvizet tartalmaz. Egészségügyünk ve­zetői arra törekszenek, hogy hazánkban minél több állam­polgár ihasson fluórral dúsított ivóvizet. A fogszuvasodás megelőzésé­nek egyik elmaradhatatlan és, fő módszere a fogkefével és fogkrémmel történő fogmosás. A gyakorlatban a legjobbnak a rövidfejű műanyag sürtéjű fog­kefék bizonyultak. Fogkrémet ízlésünk szerint választhatunk, hatásfokuk nagyjából megegye­zik. Leginkább mégis a magas fluór tartalmú fogkrémeket ajánlhatnánk (pl. ELMEX). Minden érvnél, jótanácsnál ha­tásosabb viszont a példamuta­tás. Fontos, hogy a gyermek minél korábban tanulja meg, hogyan kell helyesen fogat mosni, sajátítsa el a fogmosás mozzanatait, a fogakat a fog­kefe körkörös mozgatásával tisztítsuk, külön-külön mossunk meg minden fogat, ügyeljünk arra, hogy a fog hátsó és rágó felületét is megtisztítsuk. Ne feledkezzünk meg a fogínyről sem, sőt az sem baj, ha a fog­mosás nyomán az ínyből egy kis vér kiserken, mert ezáltal a fogíny csak erősödik. El kell érnünk, hogy gyer­mekeink számára a fogmosás és szájápolás a tisztálkodás természetes részévé váljon. Meg kell találni a módját an­nak, hogy a gyermek valóban megértse és belássa, mennyire fontos, hogy a fogai épek le­gyenek. Gyermekünk étkezés után lehetőleg 3—4 percig mosson fogat, mert ennyi idő feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ne csak felületes legyen a szájápolás. Ne engedjük gyermekeinket ágyba mosatlan foggal. A napi utolsó fogmo­sást úgy Időzítsük, hogy az közvetlenül az alvás előtt tör­ténjék. Bizonyára nem könnyű ezek­nek a kívánalmaknak eleget tenni, s a túl szigorúnak tűnő szabályokat megtartani, különö­sen a kicsi gyermekeknél. Aki már tapasztalta, milyen kínzó lehet a fogfájás, bizonyára sze­retné gyermekét ettől a kelle­metlen élménytől megkímélni. Annál is inkább, mivel ma már tudjuk, hogy a fogak épsége a szervezet általános egészségi állapotát tekintve ts nagyon fontos, sok betegség eredete ugyanis épp a rossz fogakhoz vezethető vissza. Közismert tény az is, hogy fogaink legfőbb ellensége a cu­kor és a baktériumok. Ennek ismeretében kell összeállíta­nunk a gyermek legideálisabb étrendjét. Ne adjunk túl sok édességet gyermekeinknek, vagy ha erre olykor-olykor mégis sor kerül, tegyük azt közvetlenül fő étkezés után, amikor azonnal lehetőség van a fogmosásra. Kevesen tudják és veszik komolyan azt a tényt, hogy a cukor romboló hatása a fogzománcon már az első per­cekben kimutatható. Az étrend­nek egyébként is fontos szere­pe van a fogak egészséges fej­lődésében, a helyes rágás és az állkapcsok kialakulásában. Mellőzzük az étrendből a pépes és kásás ételeket, és növeljük a rágható zöldség, gyümölcs, hús stb. részarányát. A szakszerű fogorvosi ellen­őrzéssel hazánkban a gyerme­kek már óvodáskorban találkoz­nak. Szükség van a szülők és a nevelők összefogására ahhoz, hogy a fogorvos és a gyerme­kek között bizalmas barátság alakulhasson ki. Ez jelentős mértékben megkönnyíti a maj­dani kezelést. Olyan fogorvosi ellenőrzések, amelyek a gyer­mekben semmi fájdalmas, vagy kellemetlen emléket nem hagy­nak, nagymértékben hozzájárul­nak ahhoz, hogy a fogorvost vagy a várótermet ne rossz ál­mai között tartsa számon, ha­nem természetesnek találja hogy ott időnként megforduló jón. DR. TÓTH JÁNOS ÚJ szó 1980. XII.

Next

/
Thumbnails
Contents