Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)
1980-12-04 / 287. szám, csütörtök
ft eve ini érdemes A nevelés örök folyamat. Kezdetben volt a liget, az utca, és Szókratész, a bölcs, rótta Athén utcáit s Oktatta tanítványait, szakértelmet követelt a visszaállított demokrácia vezetőitől. Ra- jongak ért© aa előkelő ifjak, s gyűlölték a város vezetői. Bízhatott a nevelés hatékonyságában, mert tanainak egyik sarkalatos tétele az, hogy az egyén nevelésével kell biztosítani a (közéleti erkölcs tisztaságát. Sokéves pedagógiai tapasztalatait mégis ekképpen summázta a filozófus: „ ... az ifjúság manapság szereti a fényűzést, rossz a modora, megveti a tekintélyt, nem tiszteli az idősebb embereket, fecseg akkor, amikor dolgozni kellene és visszafelesel a szüleinek“. Ügy 2400 évvel ezelőtt írta ezt az akkori ifjúságról egy nagy pedagógus. Gondolatai ina is idézhetők, mert az ifjúság egy részére vonatkoztatva ma is helytállók. Szidjuk-szidjuk a fiatalokat, ha rászolgálnak, de sokszor és okkal vagyunk rájuk büszkék is. Igaz, ma nem bölcsek oktatják a felnövekvő nemzedéket, a modern társadalom intézményesítette az ifjúság oktatását, nevelését. Már az apróságok nagy részét bölcsődébe visz- szük. Gondozásuk, táplálásuk, nevelésük gondjaiból részt vállal a társadalom. Ha kissé felcseperednek, az óvoda gondozza, játsszva neveli, oktatja őket, felkészíti őket az iskolába lépésre. Néhány évtizede még az iskoláskor kezdete valóságos sorsfordulót jelentett a gyerek, a család életében, mert a kisgyerek nem gyermekközösségben, hanem a családban cseperedett fel. Elsős korában meg kellett szoknia, hogy a nap a szülőiktől távol telik el. Ma az iskoláskor kezdete nem jelent életforma-változást sem a szülő, sem a gyermek számára. Gyermekeink zökkenőmentesen sík la nak intézményből intézménybe. Gond, probléma mégis van elég. Ki az oka a hibáknak? Nehéz megtalálni a választ, annyira megoszlik a felelősség. Nem lehet egyetlen bölcsből bűnbakot csinálni. Jól öltözött, ápolt fiatal lányok csoportja leb- ben fel a buszra. Elhelyezkednek, folyik a csevegés a suliról. Gimnazisták, állapítjuk mug. Örül a lelkünk, milyen intelligensek, szépek, magabiztosak. A következő megállóban jó ötvenes—hatvanas, cekkert cipelő asszony száll fel. A lánysereg elmélyülten társalog, nem veszi tudomásul, hogy a néni áll. Ö halkan mond valamit az előtte ülő, kacarászó lánynak. Szemünk előtt játszódik le a reinkarnáció. Az elegáns M'os hölgyből kitör a fúria: — Pont engem szúrt ki? Irigyli, hogy fiatal vagyok? A néni meghökkenve áll, szeretne semmivé válni a rászegeződő szemek kereszttüzében. A gimnazista lány magabiztos mosollyal nyugtázza a csoporttársak elismerő pillantásait. Ez vagyok én! Hál* istennek, nem születtem szívbajosnak és meg tudom védeni az érdekeimet — olvassuk le öntelt, csinos pofikájáról! Egy távolabb ülő középkorú férfi feláll, a néni ülőhelyhez jut. Este tíz után kikísérjük a vendégeiket. A lift világít, de nem jár, hiába nyomkodjuk a gombokat. Kanyargunk lefelé a lépcsőszerpentinen, látjuk, ott áll a lift. Kinyitjuk az ajtót. A liftfülkében elmélyülten szerel egy tizenkét éves fiú. Az indítótáblát már csak egyetlen csavar tartja. A kiszerelt csavarokat ugyan szó nélkül átadja, de a nevét, címét nem tudjuk kiszedni belőle. Senkinek sem tűnt fel, akihez ez a gyéreik tartozik, hogy szépremányű fiuk este 11 felé még nincs az ágváhan, sőt nincs a lakásban sem? A kisváros gimnáziumában szülői értekezletet tartanak. Fiatal tanárnő ismerteti az eredményeket, a problémákat. Kínos eset, de beszélni kell róla: a folyosóról, a cipőtartóból már két pár 500 koronás cipő elveszett. Kéri a szülőket, ne járassák luxuscipőben a tizenöt éves bakfisokat A mamákból egyszerre robban ki a tiltakozás: Telik, úgy járatjuk a gyereket, ahogy nekünk tetszik. Az iskola gondoskodjon róla, hogy biztonságban legyen a 90k szšp drága holmi. Nem azért gürcölünk, hogy más páváskodjon a kislány cipőjében. Alig sikerül néhány józanabb szülő segítségével megakadályozni, hogy depu- tációt menesszenek az igazgatóhoz: a fogasokat, a cipőtartókat helyezzek el az osztályban, hogy a divatos cipők, csizmák, bundák biztonságban legyenek. Tisztelik gyermekeink az idősebbeket? Megbecsülik a közös vagyont? Szeretik a fényűzést? Sok kérdést feltehetnénk, sok-sok esetlel alátámaszthatnunk- Szókratész meglátásai ma is helytállók, ma is időszerűek. Pedig nem magányos filozófusok, hanem a családdal összefogva .jól kiépült nevelési intézmények rendszere oktatja-neveli a felnövekvő nemzedéket. A nevelés örök folyamat, amelyet sosem lehet megszakítani, mindig elölről kell kezdeni. Sikerében, hatékonyságában a negatív tapasztalatok ellenére is bízni kell. M?rt az emberiség története mígis csak azt bizon''í*,í’: TÖRÖK ZSUZSANNA GonAtskods a maiemahkai lehetségeicö! Egy ivemzetközi szeminárium tapasztalatai A közelmúltban a/. Ostrava melletti Bílovecen rendezték meg azt a nemzetközi szeminá riumot, amely a matematikai te hetségek képességeinek tovább fejlesztésével foglalkozott. A szemináriumon a lengyel, magyar és NDK beli küldöttségen kívül részt vettek a hazai pedagógiai kutatóintézetek mun katársnl és azok a főiskolai, illetve egyetemi oktatók, akik aktívan bekapcsolódnak a matematikai tehetségek felkutatásába és tehetségük továbbfejlesztésébe. Ott voltak azoknak a gimnáziumoknak a matematika tanárai is, amelyekben a matematikai tehetségek számára külön osztályok vannak. Az előadók hangsúlyozták, hogy a matematika iránt érdeklődő tanulókkal való foglalkozást már az alapiskolában meg kell kezdeni. A pedagógus az érdeklődők számára szakkört alakít, s a tehetséges tanulókat felkészíti a matematikai olimpiára. Ezen a versenyen a tanuló bizonyíthatja, hogy nemcsak a saját isko Iájában kiváló, hanem járást, kerületi viszonylatban is. A középiskolában a matematikai tehetségekről való gondoskodás új formája a tehetséges tanulók matematikai osztályok ba csoportosítása. Ilyen osztályok Szlovákiában és a cseh országrészben két két gimnáziumban vannak: Bratislavában, Kassán (Kosice >, Prágában és Bílovecen. Ezekben az iskolákban bővített matematikai tanterv szerint folyik az oktatás; harmadik évfolyamtól kezdve heti 2 óra szemináriumot pedig egyetemi oktatók vezetnek. Ez arról tanúskodik, hogy ezekben az osztályokban valóban igényes oktatás folyik. Ezek a ta nulók, mint arról az egyes gimnáziumok oktatói is beszámoltak, nemcsak a matematikai ismeretekkel birkóznak meg sikeresen, de más tárgyakból is kitűnő eredményeket érnek el, sőt társadalmi munkát is végeznek. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a matematikában tehetséges tanulók felkutatását nem szabad a véletlenre bízni, s ügyelni kell arra, hogy közülük egy se kallódjon el. Ezért szükséges, hogy az iskolai matematikai szakkörök vezetői, a szaktanárok és a matematikai versenyek szervezői idejében felfigyeljenek a tehetséges tanulókra, minden eszközzel elősegítsék tehetségük töretlen fejlődését és az említett iskolák matematikai osztályaiba irányítsák őket. A tanulóknak az egyes gimnáziumok kollégiumában szállást is biztosítanak. Ezekben a gimnáziumokban módosítottak a felvételi vizsgát. Még a középiskolai felvételi előtt tehetségvizsga van; ha a pályázó ezen eredményesen sze repel, később felvételi vizsgára hívják szlovák nyelvből, eredménytelenség esetén abban a középiskolában felvételizhet, amelyet másodikként jelölt meg a felvételi kérvényben. Az eddigi tapasztalatok és eredmé nyék azt mutatják, hogy a matematikai osztályok teljes mér fékben teljesítik szerepüket, mivel töretlenül továbbfejlesztik a tanulók matematikai képességeit. Mi sem tanúsítja ezt jobban, mini az, hogy ezekből ar. osztályokból kerül ki a hazai matematikai olimpia feladatait sikeresen megoldóknak és a nemzetközi matematikai olimpia résztvevőinek zöme. A beszámolók érintették « matematikai tehetségekről való gondoskodás új tervezetét is. Ebben tulajdonképpen csak az az új, hogy már az általános iskola 5. osztályától lesznek matematikai versenyek, mód nyílik szakkör alakítására és a matematika iránt érdeklődő tanulók számára választható tantárgy lesz a matematikai gyakorlat. Azonkívül járásonként legalább egy olyan általános iskolát létesítenek, amelyben 5. osztálytól kezdve a matematikát bővített tanterv alapján tanítják. A külföldi résztvevők felszólalásai nagy érdeklődést keltet, tek a szemináriumon. Az NDK képviselője a különböző diáklapok szerepével foglalkozott a matematikai tehetségek képességeinek továbbfejlesztésében. A lengyel küldött a geometria és a valószínűségszámítás jelentőségéről beszélt a tanulók matematikai gondolkodásmódjának a továbbfejlesztésében. A magyar- országi pedig az ottani matematikai versenyek gazdag hagyományait és szép eredményeit ismertette, majd a tehetség továbbfejlesztésében alkalmazott formákról és módszerekről szólt. A csehszlovák felszólalók hangsúlyozták, hogy a matematikai tehetség nem jelent kiváltságot, hanem nagy felelősséget és kötelességet. A tanulónak, hogy meghozzon minden áldozatot tehetsége kibontakoztatása érdekében, a társadalomnak pedig, hogy megteremtsen minden feltételt a tehetséges tanulók zökkenőmentes és sikeres fejlődéséhez. A tapasztalat azt mutatja, hogy az anyagi ráfordítás sokszorosan megtérül. Ennél fontosabb azonban az az erkölcsi érték, amelyet egy tehetség tudóssá nevelése jelent. BÄLINT LAJOS a Csehszlovák—Szovjet ľta* /x rátság Házában fehér- oroszországi népművészeti alkotásokból rendeltek kiállítást. A szervezők egy-egy népművészeti ágazatból néhány jellegzetes darabot választottak ki, oly módon, hogy a hagyományos és a legfrisebb elképzelésekből is ízelítőt nyújtsanak. E nép művészetének alaposabb megismerése céljából hadd mondjuk el, hogy a legelterjedszalmával kombinálják, s így színben és formában változatos, élénk hatású dobozkákat, kosárkákat készíthetnek. Ez a mesterség valamikor minden falusi házban jelen volt. Ma már egyre inkább csak dísz- és emléktárgyak gyártására szorítkozik. Szépsége elsősorban a vesszőszálak ötletes, ritmikus, bonyolult összekapcsolásában rejlik. Akárcsak nálunk az ún. túliÉrtékek A FEHÉROROSZ NÉPMŰVÉSZET TÁRLATA tebb népművészeti ágazatok egyike a szövészet. Kendőket, ágytakarókat, párnahuzatokat, népviseleti kellékeket, faliszőnyegeket szőnek. Egyrészt hagyományos anyagból, mint a len és gyapjú, másrészt gyárilag előállított szintetikus anyagokból, s újabban selyemből, sőt szalmából és nádból is. A mintákat gyakran hímzésekből veszik át. A motívumok főként geometrikus ornaraentumok, esetleg stilizált állat-, madár- és növényalakzatok. A fafaragás is a legősibb mesterségek közé tartozik. Az ún. fehérorosz metszés-technikát már néhány évszázada alkalmazzák. A 16—17. században templomok, paloták díszítésére szolgált. A faragott szobrocskák, domborművek többnyire a helyi regék közismert, képzelt állatfiguráit (például a griffmaradat stb.) testesítik meg, vagy más háziállatokat, madarakat, növényeket. Feltűnően sok az erdei vadakat — szarvasokat, vaddisznókat, farkasokat — ábrázoló figurális kompozíció. Az utolsó ötven évben a napi életből vett és mesebeli motívumokat egyre inkább a történelemből, forradalomból és a Nagy Honvédő Háború időszakából merített témák szorítják ki. A kosárfonás művészete az egész országban elterjedt. A fűzfavesszőből font kosarak, a „lapti“ néven ismert hagyományos szandálok, a „varenyki“- nak nevezett kis táskák, bölcsők, székek és egyéb bútordarabok az ügyes kezű kosárfonók ősi termékei közé tartoznak. A fűzfavesszőt gyakran pántos ládákat, Fehéroroszor- szágban is festették a régebben szekrényként szolgáló ládákat. De a népművész képzelete érvényesült a bölcsők. szekrények és más bútorok felületének díszítése során is. Az élénk, tiszta színekkel festett virág, csokor, állatfigura vagy geometrikus motívumok hátteréül legtöbbször barna, kék, vagy zöld alap szolgált. A századfordulón ez a fajta mesterség még javában virágzott; ma inkább csak az ország délnyugati részére korlátozódik, s egy két népművész műveli. Fő leg festett fadobozokat, ladikokat és dekoratív falakat készítenek. A hagyományos üvegfestés is szemmel láthatóan egyre jobban a jelen követelményeihez igazodik, elsősorban a témaválasztásban. A keleti művészetből jól ismert faberakás-, az ún. ink- r usztáció-t echni kával készített tárgyak sora a fehérorosz népművészetben a szalma fába való berakásával gazdagodott. A fekete vagy barna alapba — különböző mértani ábrák létrehozásával — behelyezett, eltérő színezésű szalmaszálak kis kazettáktól kezdve a tálakon át egészen a nagyládákig a dísztárgyak egész sorában szerepelnek. Ma már gyárilag is gyártják őket. Szalmából és nádból érdekes mintázatú gyékényeket, táskákat. szőnyegeket s dobozokat is fonnak, szőnek. Sőt, akárcsak nálunk kukoricaháncsból, ott az említett anyagokból babákat, néha egész sokfigurás kompozíciókat is csinálnak. Gyakori a szán- és lovas- kocsi-motí- vum. A babák, lovasok a meny- nyezetről lelógó szalmamadarakkal, illetve szalmapókokkal együtt a falusiak régi kedvenc játékaihoz tartoztak. A nemzeti művészetet ma az üvegfújásnak egy jellegzetes, Guta-üvegnek nevezett válfaja gazdagítja (a helybeli üveghevítő kemencékről kapta a nevét). Érdekessége, hogy a kézzel való model- lálást teljesen kizárja, az üveget csak magával a fújással formálja. A használati cikkeken kívül (vázák, hamutartók, cukortartók, stb.) az önálló kisplasztlkai alkotások formai és színbeli sokrétűségükben figyelemreméltóak. A. GALY TAMARA Fekete Zoltán: Románc 19B0 XII.
