Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)
1980-12-04 / 287. szám, csütörtök
Ä név kötelez Figyelemre méltó tejtermelési eredmények EREDMÉNYES HÚSTERMELŐK A gajari Csehszlovák^-Szovjet Barátság Egységes Földművesszövetkezet mind a növénytermesztés, mind az állattenyész- lés területén jó termelési eredményeket ér el. Ezt bizonyítják azok az elismerő oklevelek is, amelyeket a példás gazdálkodásért, a tervfeladatok teljesítéséért, a szocialista munkabrigád- mozgalom szervezéséért kaptak. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottsága 1963-ban adományozta a közös gazdaságnak a CSSZB Efsz megtisztelő címet, hat évvel később Munkaérdemrenddel tüntették ki a szövetkezetet, tavaly pedig a Bratislava-vidéki Járási Nemzeti Bizottságtól megkapták a Példás határmenti üzem kitüntetést. Figyelemre méltő a közös gazdaság dolgozóinak társadalmi tevékenysége is. Vegyük például a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség szövetkezeti alapszervezetének munkáját. Erről közelebbről Ivan Fajták mérnök, az alapszervezet elnöke tájékoztatott. — Szövetkezetünknek 620 tagja van, ebből 420 aktívan kiveszi részét az alapszervezet munkájából. Éppen az ő érdemük, hogy annak idején elnyertük a Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz megtisztelő címet. A cím elnyeréséért indított versenyben példásan megálltak helyüket a tagok. A barátsági hónap keretében számos olyan rendezvényt szervezünk, amelynek már hagyománya van, „Mit tudsz a Szovjetunióról“ és ehhez hasonló vetélkedőket rendezünk. A legnépszerűbb rendezvény az „Arany kezek“ akció. A szövetkezet adminisztrációs-szociális épületének üléstermében kiállítás nyílt a napokban, amelyen épp a fentebb említett akció keretében készült kézimunkákat tették közszemlére. De láttunk itt néhány fából, vasból készült alkotást is. Míg az előbbieket nők, ez utóbbiakat férfiak készítették. A szövetkezet dolgozói figyelemre méltó eredményeket értek el az idén a gabonatermesztésben és a tejtermelésben. Eredményeikért elnyerték az SZLKP járási bizottsága, a járási mezőgazdasági igazgatóság, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának vándorzászlaját. Az Itteni szövetkezet 4240 hektár földterületen gazdálkodik. Az idén 1750 hektáron termesztettek gabonát. Az agrotechnikai eljárások következetes betartásának köszönhetően egy hektárról 4,71 tonna gabonát takarítottak be, ami a Záhorie körzetben nagyon jó eredménynek számít. A Munka Érdemrendet a tejtermelésben elért eredményeikért kapták. Ezzel kapcsolatban néhány kérdést tettünk fel Jozef Mislovič mérnöknek, az állattenyésztési részleg vezetőjének. Kérdéseinkre válaszolva elmondotta, hogy az idén magasra helyezték a mércét a tejtermelést illetően, 3 760 000 liter tej eladását tűzték célul, s a tervet már november 17-én teljesítették. Szocialista kötelezettségvállalásuk értelmében a közélelmezésre 320 000 liter tejet küldenek terven felül. E vállalás teljesítésének adott a feltétele. A gajari szövetkezetben jelenleg 9 liter tejet fejnek naponta egy tehéntől. Az év elejei jó eredmények teremtették meg feltételeit annak, hogy az év végéig 3800 liter tejet fejjenek egy tehéntől. Ha ez sikerül, akkor a tejtermelésben rekordot állítanak fel. Jelenleg 2200 szarvasmarhát tenyésztenek, ebből 1200 a tehán. Három részlegen tartják az állományt. 600 állatot a nagy befogadóképességű, korszerű farmon helyeztek el. Ezeket a teheneket 36 nő gondozza, akik három műszakban dolgoznak. E farm adja a gazdaságban termelt tej ötven százalékát. Legmagasabb a tejhozam-át- lag a kostolišti részlegen, itt két régebbi Istállóban tartják a teheneket. A tiszta környezetben 200 tehenet helyeztek el. Ezen a részlegen az egy tehénre eső napi tejtermelés 12 liter. Ez annyit jelent, hogy az év végéig egy tehéntől 4400 liter tejet fejnek. Ezzel kapcsolatban Mislovič mérnök a következőket mondotta: — Meglepő ez az eredmény, amely kizárólag az itt dolgozók érdeme. Hasonlítsuk össze az itteni helyzetet azzal, amely a dolečkai részlegen van, ahol 400 fejőstehenet tartunk. Ott 41 gondozó és fejő látja el az állatokat, két műszakban dolgoznak, a takarmányadagok, a zootechnika!, állategészségügyi munka ugyanolyan színvonalon van, mint itt. Ott viszont csak 3600 liter tejet fejnek évente egy tehéntől. Hangsúlyozom, hogy az embereken sok múlik, sok függ attól, milyen a munkához való viszonyuk. A fentiek is bizonyítják, hogy e szövetkezetben vannak még kihasználatlan tartalékok, s kiaknázásukkal pedig a jövőben még jobb eredményekkel dicsekedhetnek. JOZEF SLUKA November 19-e és 20-a az idei ősz talán legmozgalmasabb két napja volt a buzitai (Buzica) Május 1 Efsz életében. A kívülállók szemében „nagy felhajtásnak“ tűnt az esemény, ám az az igazság, hogy a kerület különböző tájainak állattenyésztési szakemberei nem öncélú találkozás kedvéért, hanem tapasztalatszerzésért sereglettek akkor a csereháti mezőgazdasági üzembe. Hogy miért éppen oda, annak több oka volt: Az egyik, hogy a többek között a fehér hússertés tenyésztésével is foglalkozó társult földművesszövetkezetet törzstenyésztésre nevezték ki. A látogatókat továbbá az is érdekelte, hogy a huzitaiak miként értek el kiváló eredményeket a malacelválasztásban és a sertések súlygyarapodásában, és érdekelték őket az itteni munkaszervezés és a sertéstenyésztés anya- gi-műszaki feltételei Is. A kerület állattenyésztési szakembereinek munkaértekezletén, amelyen jelen volt Ján Pirö, a kerületi pártbizottság vezető titkára, valamint Jozef Zá- vada, az SZLKP Kassa (KošiceJ- vidéki Járási Bizottságának vezető titkára is, a kerületi fajtenyésztési intézet dolgozói több elemző előadást tartottak, amelyekből kiderült, hogy a sertés- tenyésztés, s azon belül a hibridizációs program teljesítése az elmúlt néhány év alatt bízta-, tóan alakult. 1970-ben például a kerületben 1800 törzsanyakoca volt, s számuk az idén meghaladja a 18 ezret. A hetvenes években fokozatosan a hússer tés tényésztése kerüli iu „u..-ba. Ugyanakkor az is jelentős fejlődés, hogy az elmúlt öt évben 16,9-ről közel 19-re növekedett az egy anyakocától elválasztott malacok száma. A hetedik ötéves tervidőszakban Kelet-Szlovákiában hat mezőgazdasági üzemben — köztük a Buzitai Efsz-ben — fognak a nemesített fehér hússertés törzstenyésztésével foglalkozni, míg a szaporítással negyven helyen. A tapasztalatcsere, illetve tanácskozás résztvevői azonkívül, hogy átfogó képet kaptak a kerület sertéstenyésztéséről és meglátogatták a korszerűsödő, s az utóbbi időben egyre figyelemreméltóbb eredményeket elérő alsólánci sertésneveidét és megismerkedtek az ottani munka szervezésével, illetve menetével, meghallgatták Pavol Ma- ferčiak professzornak, a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozójának e téma időszerű kérdéseivel foglalkozó igen érdekes előadását is. Ez alkalommal a buzitai s«r- tésgondozók vállalták, hogy a jövőben a tenyésztés minden szakaszán az eddiginél még jobb redményeket fognak elérni; a szaporítóból olyan és any- nyi kocát szállítanak idejében az igénylőkhöz, amelyek legalább 18 kismalacot képesek felnevelni évente, illetve olyan malacokat, amelyek a hizlaldában képesek naponta 0,55 kilogrammos súlygyarapodásra, s ugyanakkor 1 kilogramm hízáshoz csak 3,8 kilogramm abrakkeverékre van szükségük. GAZDAG JÓZSEF A kiváló munkaszervezés, a megfelelő takarmányalap, a rend, a korszerűen berendezett istálók és nem utolsósorban a gondozók, és a vezetők szorgalmas munkája tette lehetővé a jó eredmények elérését (A szerző felvétele) Az állatok egészségügyi állapotának következetes ellenőrzése jelentősen hozzájárul az állomány jó termelékenységéhez (A szerző felvétele) A komplex intézkedések es az ismeretterjesztés I. ELŐTTÜNK A MUNKA DANDÁRJA ÉS NEHEZE DÜH 19110 XII. 4. Mióta nyomdafestéket láttak a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítésére hozott komplex intézkedések — s ennek már több mint fél éve — országszerte számtalan szemináriumot, értekezletet, előadást tartottak erre a témára, nem is beszélve a tömegkommunikációs eszközök ezzel kapcsolatos tevékenységéről. A cél azonos és egyértelmű: dolgozóink millióival ismertetni azokat az alapelveket, amelyek a jövö év kezdetétől folyamatosan meghatározzák gazdasági fejlődésünk mikéntjét, s amelyeknek következetes megvalósításától függ majd hosszabb távon életszínvonalunk alakulása is. Az olvasmányos anyagnak aligha minősíthető komplex intézkedések „aprópénzzé váltásának“ eredményeit általában nehéz felmérni. Annyi bizonyos, hogy az ismeretterjesztés felébresztette az érdeklődést, hozzájárult olyan légkör kialakításához, amelyben a dolgozók javarésze megértette — olyasvalami készül, ami nemcsak közvetlenül érinti majd, hanem aminek gyakorlattá érleléséből kisebb-nagy óbb mértékben részt is kell vállalnia. Azzal is többnyire tisztában vagyunk, hogy a lényeg az eredményesebb, társadalmi vonatkozásban hasznosabb munka, a kiváló minőség, a nagyobb gazdaságosság stb. Ez így igaz, de természetesen a komplex intézkedések ismeretének szintje mégiscsak eltérő. A többi között ez magyarázható azzal, hogy rendkívül összetett, kölcsönösen összefüggő és egymást feltételező teendőkről van szó, amelyeknek megvalósítása nem képzelhető el mindenütt egyidejűleg. Néhány lényeges követelménynek fokozatosan, több esztendőre tervezett folyamatban teszünk eleget. Ezen túlmenően eltérő lesz az érvényesítés intenzitása, üteme is. Egyrészt tekintetbe kell venni a fontossági sorrendet, a társadalom, a gazdaságfejlesztés elsődleges érdekeit, más szóval a fő láncszem módszeréhez kell igazodnunk. Másrészt ügyelnünk kell az eoyes ágazatok sajátosságaira Is és bizonyos fontos lépéseket a körülmények, a feltételek szigorú szeim előtt tartásával, nagyon körültekintően és érzékenyen kell megtennünk. Ebből természetszerűen következik, hogy a közvetlen feladatokat tisztábban látják azokban az ágazatokban, amelyekben a többinél előbb és nagyobb mértékben kell gyakorlattá váltani ezt az intézkedésrendszert. Ezeken az ágazatokon belül is magasabb a megismerés foka abban a tizenhét kiemelt ipari, építőipari és élelmiszeripari termelési-gazdasági egységben, amelynek kétharmadában már több mint két éve — a többiben rövi- debb ideje — alkalmazzák a hatékonyság és minőségi termelés komplex tapasztalati módszerét. A keretében érvényesített, a tervezéshez, a pénzellátáshoz és az anyagi érdekeltséghez kötődő jónéhány alapvető változás itt ugyanis nemcsak átfogó módon hozzájárult a gazdaságirányítás, a terv- szerűség elmélyítéséhez, a hatékonyság fokozásához, a műszaki színvonal emeléséhez és a gyártmányminőség javításához, hanem egyidejűleg jó kiindulási alap és átmenet is a komplex intézkedések megvalósítására. Ennek a hozzávetőleg százötven vállalatnak mintegy félmillió dolgozója már most, a saját gyakorlatából is tudja nagy vonalakban, hogy konkrétan mit várnak el tőlük, hogyan válik nemcsak gazdaságunk javára, hanem a saját javunkra is a jól végzett munka, s minek látják kárát, esetleg mi apasztja majd a pénztárcájukat is. Magától értetődő, hogy a gazdasági élet magasabb szintjein, a tervezésben és az irányításban dolgozók többet tudnak a gazdasági mechanizmus tökéletesítése módozatairól, mint mondjuk az egyes üzemek munkásai. Nem vitás az sem, hogy világosabban látnak azokban az üzemekben, amelyekben elsősorban a gazdasági vezetők, de nemkülönben a pártszervezetek, valamint a társadalmi szervezetek is idejében, konkrétan és közérthetően megmagyarázták a dolgozóknak legalább azt, aminek teljesítése a jövő év eleiétől közvetlen feladatukká válik. Akadnak ugyanis olyan munkahelyek — nincs okunk ezt elkendőzni —, amelyeken szájtáti. módon „felső“ utasításokra vártak, Pató Pál-osan, eirre-arra hivatkozva, halogatták az ismeretterjesztést, avagy csak nagy általánosságban, a munkások számára sok esetben alig érthető módon, formálisan „letudták“ ezt a kötelességüket. Az iiyen munkahelyeken azután nem csoda, hogy a dolgozók értetlenül fogadják a kérdést — vajon az ő munkájukkal kapcsolatban mit jelentenek majd a komplex intézkedések? Mi több, az ismeretterjesztésnek a meggyőző-felvilágosító munkának, az agitációnak és a propagandának ilyen „fehér foltjai“ következtében tapasztalható az a jelenség, hogy a dolgozók egy része amolyan „mumust* lát ezekben az új intézkedésekben, s ez az érzés semmiképp sem tekinthető mozgósító hatásúnak. Aligha lehet hivatkozni arra, hogy a dolgozók az ilyen, legsajátabb érdekeiket is érintő újdonságok iránt érdektelenséget tanúsítanak. Noha embere válogatja, s akadnak szórványosan olyanok is, akik szinte mindenre fittyet hánynak, a dolgozók döntő többségét nagyon is érdekli, hogy miben fognak változni munkájuk és díjazásának feltételei. Csakhogy erről nem semmitmondó közhelyeket, jelszavakat akarnak hallani, hanem szabatos tényeket — üzemük vonatkozásában és saját magukkal kapcsolatban egyaránt. S bár januártól kezdve lényegében minden iparágban sok mindent „helyretesz“, konkretizál már maga a gyakorlat, semmiképp sem kerülhet nyugállományba, lomtárba a magyarázó és meggyőző szónak, az agitációnak és a propagandának sok-sok bevált eszköze. Annál is inkább nem, mivel bátran mondhatjuk, hogy ezen a területen a munka neheze csak most következik. Egyrészt azért, mert menet közben kell majd pótolni ennek a munkának korábbi mulasztásait, másrészt pedig azért, mert a komplex intézkedéseknek bevezetése — jóllehet a társadalom és a becsületesen dolgozók javát, érdekét szolgálják — önmagában nem könnyű feladat. Főként azért nem, mert fent ről egészen le megkívánja a munka köri légkör előnyös megváltozását, a jobb emberi kapcsolatokat, a megrögzötté vált és immár célra nem vezető beidegződések feladását, az új formák, módszerek, eljárások elkötelezett pártolását, s ami döntő fontosságú, a színvonalas munka fokozottabb társadalmi elismerését, s a fércmunka — lett légyen szó magas beosztású vezetőről, műszaki dolgozóról, vagy munkásról — érzékeny anyagi elmarasztalását. Ez, és sok minden más, természete sen konfliktusforrássá válhat és esetenként elkerülhetetlenül azzá is válik De hogy ez minél ritkábban következ zék be, ehhez kell hosszú távon ha hatós segítséget nyújtaniuk mindazol nak, akiknek akárcsak a legcsekélyf’11 tudatformáló szerepük is van. GÄLY IVÁN (A cikk befepzň részét lapunk holnapi számában közöljük)
