Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-23 / 303. szám, kedd

Egyéni utakon VILT TIBOR SZOBRÁSZMŰVÉSZ HETVENÖT ÉVES Vilt Tibor Kossuth-díjas szobrászművész nehezein sorol­ható valamely művészeti irány­zathoz. Egyike azon kevesek­nek, akik a ma már klasszikus avantgarde irányzatokat és a legújabbakat egy személyben testesítik meig. Művészete csu­pa forrongás, dinamizmus, ke­resés, így hát korábbi műveit a legújabbakkal inkább e belső vonások, mintsem a külső megnyilvánulás jegyei kapcsol­ják össze. Ez persze nem je­lenti azt, hogy fejlődése szag­gatott vagy logikátlan. A be­fejezett, lezárt formák iránti ellenszenve, a vázlatszerű elő­adásmód, a belső tartalom ki­vetülő feszültsége az expresz- szionistákkal való lelki rokon­ságára utal. Hozzájuk hasonló­an az ő formakutatása mögött is mély gondolatiság lappang, s ez megkülönbözteti a pusz­tán formai eredményekre, il­letve a lelki automatizmus fel­szabadítására törekvő izmusok követőitől. A harmincas évek elején Vilt Tibor a haladó szellemű szo­cialista képzőművészek cso­portjának egyik élenjáró tag­ja volt. E csoportot elsősorban a közös politikai nézetek fog­ták össze. A Nyolcak és akti­visták követőiként ők is a forradalmi és humánus eszmék szolgálatába állították művé­szetüket. Vilt már 1929-ben egy újfajta, szociális realizmus létrehozójaként szerepel (Mé­száros László, Goldman György és mások mellett). Az óegyip­tomi és a korareneszánsz „szűkszavú, monumentális, ke­gyetlen őszinteségű“ művészet volt a példaképük. Vilt háborús élményei több szobra tragikus légkörében nyilvánultak meg. A lelkiálla­potokat nem a tartalommal, a történéssel fejezte ki, hanem «z érzékenyen alakított formá­val. Kortársaival (Derkovits Gyulával, Désl Huber István- nalj kapcsolatban a pszicho- realizmius, illetve a dinamikus realizmus jelzőket használták. Mindkettő Vilt szobraira is al­kalmazható lenne. „Hiszem hogy vannak vidám, szomorú, türelmetlen formák, s GAZDAG MŰSOR A PINCÉBEN A GSEMADOK dél-kassai he­lyi szervezete mellett működő pinceszínpad tudatosan alkal­mazkodik a szűkebb terekhez, a kisebb nézőközönséghez, mert színjátékaiban — néhány kivételtől eltekintve — nem a látványosság, hanem a bemső- ségesség vált uralkodóvá. Ha­vasi Péter vezetésével ez a lel­kes gárda a CSEMADOK Ko­vács utca 38. szám alatti szék­házának pincehelyiségeit ala­kította át hangulatos szín­házzá. A pinceszínházban 1981 ja- nurájától minden hétfőn mű­sorral várják a színházkedvelő közönséget. Január 5-én Gálán Géza színművész tart előadói estet. Műsorának címe: Petőfi perben. Január 12-én a pince­színpad bemutatja Feldúlt tör­vényeink című szerkesztett mű­sorát, melyben Latinovits Zol­tán magatartásának, igazának aktualizálását tartják szem előtt. Január 19-én premiert tart a pinceszínpad, Federico Garcíia Locra Bernarda Alba házát mutatja be. Egy héttel később újra ezt a darabot adja elő a társulat. Februárban a debreceni amatőr stúdió lesz a pinceszínpad vendége. Cse­hov Leánykérőjét mutatják be. Februárban a közönség újra láthatja a pinceszínpad egyik sikeres összeállításának — a Felebarátod feleségét ne kí­vánjad — felújítását és termé­szetesen a Bernarda Alba há­zát is. Márciusban a Kassai Állami Bábszínház amatőr stú­diójának vendégjátékát tekint­hetik meg az érdeklődők. A Tip-top biotop című szatirikus játékban Karol Horák a bér­házi életmódról mond el sok érdekességet. A kassal (Košice) pinceszín­ház előadásai minden hétfőn 19 órakor kezdődnek, —szák vannak alvó vagy éppen éb­redő formák..." — vallotta a művész 1936-ban. Rövid kubi- ■záló időszaka után akkortájt talált saját, egyéni alkotói út­jára. Kisméretű plasztikái a legsikerültebbek. Háború után (1936-ból), Magány (1944-ből), Gyermekfej háború után (1946- ból) című bronzszobrai ex­presszív erejű tiltakozások. Körtánc című domoborműve is e lélektanilag elmélyült alko­tások sorába tartozik. Az ötvenes években kivéte­lesen néhány nagyobb méretű szobrot is készített; ezek nem érik el több művéneik színvo­nalát. Szobrainak többsége azonban ezekben az években is élő problémákat tárgyal, ér­zékeny meglátással és kifino­mult formaérzékkel. Ebből az időből való a Bohóc virággal (kisplasztika), a Rácsok (réz­dombormű), Anatómia és Kö­zöny (bronzszobor), melyek személyes, de az egész társa­dalmat is érintő, aktuális kér­désekre keresnek választ. A legkülönfélébb anyagokkal kísérletezett. A bronz, réz és gipsz mellett — izgalmas ala- kíthatósága miatt — szívesen dolgozott ólommal. 1953-ból va­ló Feje csontból való, egy év­vel későbbi Kakasa pedig pa­rafából. Fokozatosan egyre in­kább a térben és időben való mozgás megnyilvánulása kö­tötte le figyelmét, s ez Alberto Giancometti törékeny, mozgal­mas szoborkompozícióihoz hoz­ta közel. Figura székkel című tíz évig készülő bronzszobrocs­kája és Haldokló kentaur cí­mű műve ennek a giacomettis lel fog ásnak a legjellemzőbb példája. Alkotásai „formát maró szenvedélyből születnek, mely csak ideiglenes nyugalmi ál­lapotokat hoz létre, mert a harmóniát szüntelen konflik­tusok törik meg (például Szo­rongó, Merengő című szobrain a hatvanas évekből, vagy Tü­körkép című térplasztikáján). Ez a bomlasztó-építő erő vé­gül is a formák belső szerke­zetére való lemeztelenítéshez vezet. E „szigorú struktúra" azonban nem geometrikus in­díttatású, mint a kubistáknál, hanem a motívum belső szer­kezetéből ered. A dolgok bel­ső vázát Kategóriák című kom­pozíciójának több változatán vizsgálja. Az említett anyagokon kívül legújabban üveggel és plexi­üveggel is dolgozik. Vilt szob­rainak méretei is megnöveked­tek, ami arra mutat, hogy a plasztika és a környezet, épí­tészet közti kapcsolatok vonz­zák. 1970-ből való Kategóriák című gipszkompozíciója példá­ul több mint 3 méter magas, Három forma című üveg- és a Ház és lakói című plexiszob­ra csaknem fél méteres. Több műve Magyarország különbö­ző városainak tereit díszíti. Idén nyáron acéllemezekből hegesztett Tüske című nagy­méretű szobra — mely a pest- lőrinci hengerműben készült a hetvenöt éves művész szemé­lyes részvételével —, az egyik dunaújvárosi teret alakítja. Ez utóbbi is, akárcsak Vilt Tibor összes többi műve, a legmé­lyebb emberi viszonyokat elem­zi, a „művészet—technika—kö­zösség intenzivebb kapcsola­tát“ segítve elő. A ma embe­rének tapasztalatait, élményeit, a holnap emberének képzeteit, lehetőségeit igyekszik megfog­ni bennük. A. GALY TAMARA Hogyan tovább? Ipolyságon (Šahy) 1948-ban alakult meg a művészeti alap­iskola. Amint Kiss Ferenc igazgató tájékoztatott, az isko­lában 102 tanuló tanul zongo­rázni, tizennyolcán hegedülni, a harmonikások száma huszon­négy, négyen gitározni tanul­nak, egy fiú pedig klarinétoz- ni tanul. Az előkészítő osztályt 44-én látogatják. Sok a dol­guk a zongoratanároknak: Bo- donyt Andrásnénak, Salkovsz* ky lmrénének, Tenczer Máriá­nak, Eva Frančíkovának és Eva Hunčíkovának, de nem ke­vesebb Szalay Miklósnak se, aki az akkordeonistákat, Jónás Bertalannak, aki a hegedűsö­ket, gitárosokat és a klariné­tosokat oktatja. A nagyszámú növendék arról tanúskodik, hogy az Iskola iránt Ipolysá­gon és környékén nagy az ér­deklődés. Az iskola eredményei, a ta­nulók tudása olyan vonzerő, amely ide csalogatja a zene iránt érdeklődő fiatalokat. A növendékek felkészültségéről a város lakossága is rendszere­sen meggyőződhet, hiszen alig van olyan ünnepély, melyen a zeneiskolások ne szerepelné­nek. Évente több alkalommal szórakoztatják a közeli Gyűgy- fürdő (Dudince) betegeit is. A hangversenyek legsikeresebb szereplői Berta Zsuzsa, Nagy Beáta, Krasznica Melitta, Lán- czos Zoltán, Cseri Ági és Bo- gya László. Az igazgató három évvel ezelőtt énekkart alakí­tott, amely tavaly az Ifjúsági énekkarok járási versenyén a második helyen végzett. Kiss Ferenc alig hároméves működése során sokat tett az iskola fejlesztéséért: befejezte az iskolaépület tatarozását, ki­bővítette a tantermeket és a vnb hathatós támogatásával az Iskola felszerelésének gyarapí­tásáról is állandóan gondosko­dik. A pedagógusok kirándulá­sokat is szerveznek a tanulók részére. Tavaly Banská Bystri- cán jártak, ahol megtekintet­ték Az eladott menyasszony és a Ruszalka című operát. Zselízem (Želiezovce) a Schu­bert emlékszobát nézték meg. Az iskola eredményes munká­ját dicséri, hogy volt tanítvá­nyaik közül Rédli János a kas­sai (Košice), Varga Tibor a žilinai konzervatóriumon foly­tatja tanulmányait. Nem hagy­hatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a legutóbbi A ba­rátság dallamai versenyen há­rom tanulójuk zongorajáték­ban, egy hegedűjátékban első lett, a járási versenyen a har­monikások pedig harmadik he­lyet szereztek. — Hogyan tovább? — tettem fel a szokványos, mégsem in­dokolatlan kérdést az igazga­tónak.' — A jövő év szeptemberében képzőművészeti előkészítő osz­tályt nyitunk, 30—40 gyermek­re számítunk. Később táncmű­vészeti osztályt is indítunk, és szeretnénk elérni, hogy a gye­rekek ne csak zongoraszakra jelentkezzenek. Pedagógusaink előtt komoly feladatok állnak: átképzésen vesznek részt, hogy megfeleljenek az új tantervi követelményeknek is, konzer­va tóriumi képzettséget kell szerezniük, legfőbb gondunk ugyanis, hogy többségüknek nincs kellő végzettsége. SÄGI TÓTH TIBOR Tizenöt kötetes Diesterweg Tizenöt lexikon méretű kö­tetet állított össze neves NDK- beli professzorok (R. Alt, H. Ahrbeck, Rosemarie Arbechj munkaközössége Diesterweg összes műveiből. Diesterweg neve nálunk alig Ismert. Pedig 1790 és 1866 kö­zött a haladó pedagógiai gon­dolkodás, iskolapolitika legak­tívabb harcosa volt, akit mint az utolsó nagy „megalkuvás nélküli haladó polgári pedagó­gust“ emlegetnek az NDK-ban. Számos iskola viseli nevét, és „A nép érdemes tanítója“ ki­tüntető érem egyik oldalán az ő portréja látható. Elsősorban — mint Pestalozzit is — a népiskola ügye foglalkoztatta, mert jól látta, hogy a tanító- képzésben, illetve a tanítók művelődési színvonalán múlik az ország kultúrájának emel­kedése. Ezért a gondolatért küzdött publicistaként is. Ha­tása a maga korában rendkí­vüli volt, de eszméi, iskolapo­litikai törekvései ma is figye­lemre méltók, (kn) ÚJ FILMEK MESE HONZÍKRÖL ÉS MARENKARÖL (cseh) Karácsonyi ajándéknak is te­kinthetnénk Karéi Zeman leg­újabb animációs filmjét, mely a cseh népmese gazdag kin­csestárából meríti témáját. Hő­se Honzík, az egyszerű, sze- retetre méltó szegényfiú és hű­séges, önfeláldozó szerelme, Marenka. Jellegzetes népies gulatot sosem feledve írta, raj­zolta és rendezte Karéi Zeman e művet. Munkáját elmélyült művészi gond és magas fokú szakmai tudás jellemzi. A mesefilmet elsősorban gyerekeknek szánta, s ez meg­határozza az előadás iramát és módszerét is. Módjával alkal­alakok, az egyszerű emberek, az elnyomottak megtestesítői, akik már megjelenésükkel is a szívünkbe lopják magukat. Ne higgyük azonban, hogy Karéi Zeman mesevilága szi­rupos, negédes. Az alkotó a cseh népmesék „osztályharco- sabb“ világához közelít, a cse­lekményt a mozgalmas gótikus korba helyezi, hogy a csaták, párbajok izgalmas keretbe fog­ják a történetet. A szerző ka­rakterisztikus mesefigurákkal és ötletekkel is megtűzdelte a filmet. Tetszetősen, szemet gyönyörködtetően, a mesehan­mazla a rajzfilm stilizáló le­hetőségeit. Tudatosan közele­dett a meseillusztrációk köny- nyed, pasztellszínezéséhez, már-már idillikus tájábrázolá­sához. Egyszerű gondolatokat, örök igazságokat fejez ki, me­sél el képeivel és figuráival egyaránt. Szereplői valószerű- ek, s jóllehet örök alakjai az életnek, nem jelképesek. Ízes, vidám mesét mond róluk, el­sősorban, gyermekeknek, de ve­lük együtt mindazoknak, akik szeretik a mesét és az igazsá­got. Az évszázados mese ölt tes­tet ebben az amerikai film­ben; a kisemberről, aki becsü­letes erőfeszítéssel, legyőzve a rettenetes akadályokat, úrrá lesz az élet kegyetlen csap­dáin és — karriert csinál. Az esetlenről, a kiszolgáltatottról, a jóindulatúról, aki határozott mozgásúvá, keménnyé kalapál­ja magát, hogy megmutassa önmagának és a világnak, mi­re képes. . Rocky egy külvárosi fiú, nagydarab, kemény kötésű, ám szültség abból táplálkozik, hogy egyrészt: a nagy mérkő­zés eleve eldőlt, mielőtt a ringbe betennék a lábukat az egyenlőtlen erejű ellenfeleik. Másrészt azt is tudjuk, hogy lehetetlen a főhős bukása. (Ezt nem szeretik a kasszasi­kerre pályázó producerek}. Rocky győzelme tehát fordított győzelem: úgy kell győznie, hogy vereségében is megdicső- ülten búcsúzzon a ringtől és a vetítővászontól. Rocky állóképességével bű­Syloester Stallone, azaz Rocky lágyszívű. Bokszoló.. Neve nincs, sokáig társtalan, tehe­tetlen. A környék legszürkébb lányát választja szerelméül. A sportegyesületből már kitették a szűrét, mert késlekedik a karrier. Egy uzsorás szolgála­tába szegődik, ütéseit kama­toztatja. Egy napon aztán megcsillan a lehetőség: elfo­gadja egy ökölvívó világbajnok kihívását. Rocky megszállott­ként tréningezik, hogy a nagy bokszolósztár kiválasztott part­nereként véghezvigye a lehe­tetlent, a csodát, amelyről min­denki tudja, hogy őrültség. A kényszerűségből is külön­legességet kovácsoló manővert ragyogóan mutatja be a film, úgy, hogy felfedi az ügyes üz­letet a nagyszabású sportmér­kőzésben, leleplezi a szemfor­gató szólamokat a „korlátlan lehetőségeik hazájáról“. A fe­völi el a nézőt, azzal, hogy nem hagyja magát kiütni, in­kább cafattá vereti magát. Ez a keménység — amelyet a film remekül felépítve, fokoz­va mesterien kihasznál — ez a tűrőképesség biztosítja az alkotás sikerét. A vásznon Rocky mindenkinek elégtételt szolgáltat, aki gyengébb, aki a maga nevében képtelen volt szembeszállni a manipulált és tényleges túlerővel. Ezért a film világsiker. Os- car-díjas, a sikerlista élére ke­rülő. Meg azért, mert Sylvester Stallone, a film forgatóikönyv- írója és a címszerep alakítója külön is megvívta azt a har­cot, amelyet Rocky is megví­vott a ringben. (Rocky sorsá­ban mintha megismétlődne az Ő sorsa.) Alakítása természe­tes, a teljes azonosulás bizo­nyítéka. —yni— lü MÜ I 1980. XII. 23. ^ 4 ROCKY (amerikai) Jelenet a cseh animációs filmből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents