Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-23 / 303. szám, kedd

BŐVÜLŐ ÜZEM - ARANYÉRMES TERMÜK — Az idei őszi lipcsei vásáron aranyérmet .kaptunk a Luxana bútorhuzatunkért. Ez nagy elismerést jelent munkakollektíváink számára, amelynek 220 dolgozója van. Az idén ebből a ikeresett anyagból mintegy 180 ezer métert gyártottunk, többféle szín- változatban. A fenti mondat Anton Pastrnáknak, a Holíči Len- és Kender- feldolgozó nemzeti vállalat tainyi (Tôň) üzeme termelésvezető­jének a szájából hangzott el. A továbbiakban leszögezte, hogy üzemük jól teljesíti a szocialista versenyből reá háruló és a 6. ötéves tervidőszak feladatait. Megvan a feltétele annak, hogy az idei több mint 66 millió korona értékű árutermelési tervük­nek eleget tesznek. E jó eredmények mindenekelőtt a négy szo­cialista munkabrigádnak köszönhetők. Ezek közé tartozik a Ki­rály Erzsébet vezette 15 tagú kollektíva, amely a textilgyártó üzemben dolgozók. A szóban forgó kollektíva vezetője üzemük egyik legjobb dolgozója. A gyár jövője megalapozott, ezt bizo­nyítja az a tény is, hogy az elkövetkező ötéves tervidőszakban tovább bővítik. Az új üzemrészlegben az egész Szlovákiából ideszállított textilhulladékot fogják feldolgozni. Ezáltal újabb 150 érdeklődőnek tudnak munkát biztosítani. A felvételen Maticsek Magda, az üzem kenderfeldolgozó rész­legének egyik legjobb dolgozója. (Kép és szöveg — I. Dubovský) Takarékoskodnak az abraktakarmánnval A terhük alatt nyögő, pót­kocsikat vontató teher­autók egymás után fordulnak ki a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Cukorgyár inámi (Do­linka) átvevő központjából. Kerekeik alól szétfröccsen az olvadó latyak. A betonozott téren két géppel is rakják a várakozó járművekre a répát. Ján Gombala már indulásra ké­szülődik. Húsz tonna cukorré­pát raktak teherautójára és pótkocsijára. Alaposan átvizs­gálja, hogy az ajtókat jól biz­tosították-e, a kormányhoz ül, és kihajt a főútra. A többiek mondják, hogy hajnali öt óra­kor már itt volt. Korán kell kellniük, ha egy nap alatt (kétszer akarnak fordulni. A cu­korgyár száz kilométerre van innen. Szabó Lajos az univer­zális rakodógép kezelője elis­meréssel szól a gépkocsiveze­tők igyekezetéről: — Jönnek ezek esőben, sár­ban, éjjel, nappal, ünnepnapon és vasárnap is. Amióta a kam­pány tart, alig van szabad ide­jük. Igaz, nekünk sincs. Átla­gosan hét-nyolc perc alatt ra­kok meg egy járművet, de egyes időszakokban még to­vább kellene csökkentemünk a gépkocsik várakozási idejét. A gépkocsivezetők a munka nehezéről, az olykor végtelen­nek látszó út megtételéről be­szélgetnek. Ilyen rakományok­kal nem könnyű célba érni a csúszós, hóval befújt utakon. Štefan Cibula — aki már az ötödik kampányban dolgozik itt — elmondja, hogy csak ak­kor sikerül háromszor fordul-1 niuk, ha nagyon kedvező az időjárás és száraz az út. Per­sze, igyekeznek. Még a család­hoz is csak kéthetenként jár haza Banská Štiavnicára. Nem zúgolódik, mert szerinte ilyen a gépkocsivezető élete. Amikor a munka megkívánja, helyt kell állnia. Előfordult már, hogy csak karácsony estéjén érkezett haza otthonába. A répapiramis mellett az egyik teherautó alatt Ivan Kret javítja gépét. Rövid ne­gyedóra múlva üzemképes te­herautója, s járművével a ra­kodógép mellé áll. A másik HM—053—1 típusú A zöldség- és gyümölcs na­gyon fontos szerepet játszik a táplálkozásban. Sajnos azonban e vitaminokban gazdag termé­nyek fogyasztása és termesz­tése nincs a kívánt szinten. Ez olyan probléma, amellyel a fel­sőbb szervek állandóan foglal­koznak. E hiányosság kiküszöbölése érdekében több intézkedést keli megvalósítani. Mindenek­előtt el kell érni, hogy kellő mennyiségű és választékú zöld­séget és gyümölcsöt termesz- szünk. Igen fontos a megfelelő választék, azonban ügyelni kell a hatékonyságra is. Mindenek­előtt arra, hogy bőtenmő, egészséges fajták legyenek, amelyek a huzamosabb raktá­rozásra is alkalmasak. A rak­tározáshoz pedig kellő hűtő- és raktározó kapacitás szük­séges. Ezeknek a szükségleteknek a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás mezőgazdasági üzemei messzemenőleg eleget tesznek. Olyan közös vállalatot hoztak létre, amely az egész termelést irányítja, biztosítja a raktározást, az elszállítást, és szolgáltatást nyújt a zöldség- és gyümölcstemresztés fejlesz­téséhez. Tudták, hogy az ő fel­tételeik között is van lehető­ség belterjes gyümölcsösök te­lepítésére. Olyan helyeken is, ahol azelőtt vadon nőttek a fűzfák, akácfák és más kevés­bé értékes fák. E gondolat megvalósításának több követő­je volt. Közéjük tartozik Vass Ferenc, a Zlaté Klasy-i Egysé­ges Földművesszövetkezet el­nöke, Csóka István, az Eper­jesi (Jahodná) Efsz elnöke és mások. Az elöregedett gyümöl­csöskerteket fokozatosan fel­számolták, és helyettük újakat telepítettek. Az Agrofrigor Közös Mező­gazdasági vállalat alapjait 9 rnező^rdaságl üzem rakta le. Ez 1969-ben történt. Jelenleg rakodógéppel C singer Károly, az Ipoiynyéki (Vinica) Efsz tagja dolgozik. Elégedett a gép teljesítményével, bár szerinte még mozgékonyabb lehetne. Néhány javaslatot készít elő a tervezők és kivitelezők számá­ra. Reméli, sikerül velük talál­koznia. összetúratja a szétgu­rult cukorrépát, és megkezdi a rakodást. Az ideiglenes irodában Kiin* kó István átvevő irányításával Villám Gyuláné, Marko József- né és Fajkusz Jánosné jegyzi a nyilvántartó füzetekbe, hogy melyik gépkocsivezető mennyi répát szállít el. Egymásután hozzák be a szallítólapokat. Tréfálkoznak, és egyúttal mér­gelődnek is. Böjtös Ferenc pa­naszolja, hogy a Maié Straci- ny-i vasútállomáson, amikor odaszállította a répát, nem voltak ott az átvevők. Vára­koznia kellett. Mások is azt hangoztatják, hogy rugalma­sabban szervezhetnék a szállí­tást, bár ők minden tőlük telhe­tőt megtesznek a szállítás meggyorsítására. Dekicky Ti­bor elmondja, hogy ötször-hat- szor is tér a vasútállomásról. Szopóci János állította fel a rekordot. Hat rakomány cu­korrépát vitt a vasútállomás­ra, egyet pedig a rimaszom­bati cukorgyárba. Tréfásan azt mondják, hogy „régi répás“, első is volt már egy-egy kam­pány időszakában. Most ő is panaszkodik, — Mindig sáros a répa, csak egy hétig volt száraz a talaj. Túl sok földet szállítunk a ré­pával együtt a cukorgyárba. — Így van — ért egyet ve­le az átvevő központ vezetője. — Az utóbbi hetekben nagyon nehéz körülmények között ta­karították be a szövetkezetek tagjai a cukorrépát. Nagyobb volt a szennyeződés, mint a korábbi időszakban, de ennek ellenére átvettük, mert örül­tünk, hogy nem maradt a föld­ben a termés. A betakarítás egyes szaka - 6zairól beszél. A balogi (Balog nad Ipfom) Efsz tagjainak ka­tonák is segítették teherautók­kal, a Mezőgazdasági Felvá­sárló és Ellátó Vállalat nagy- kürtösi (Vefký KrtíS) üzemé­3 tagja van a társulásnak. Az alapító tagok közé tartozik a Dunatőkési (Dunajský Klátov) Állami Gazdaság. Hajtman István mérnök, a gazdaság igazgatója tölti he a társulás­ban az elnöki tisztséget. — Az Agrofrigor 1972 óta működik a feladatkörének megfelelően, ugyanis ebben az évben készülteik el a szüksé­ges raktár- és feldolgozókapa- Xitások. A járásban jelenleg 14—15 ezer tonna zöldséget termelnek évente, s ez a mennyiség a jövőben tovább növekedik. Konkrétan a mai állami gazdaságunk is fejleszti a zöldség- és gyümölcstermesz­tést. Oszvald Frigyes mérnöknek, az Agrofrigor Közös Mezőgaz­dasági Vállalat igazgatójának a tájékoztatása alapján mé­lyebb betekintést nyertünk e vállalat tevékenységébe. — A gyümölcs- és zöldség- termesztés fejlesztése újabb problémákat vetett fel. Leg­több gondot az elszállítás oko­zott, és okoz ma is. Azelőtt minden termesztő maga pró­bálta értékesíteni a megter­melt árut. A felvásárló szervek erre nem voltak felkészülve, és sajnos ma sincsenek elégé. Ezért vált szükségessé, hogy a termés egy részét magunk dol­gozzuk fel. Az igazgató a továbbiakban elmondotta, hogy 6000 tonna befogadóképességű raktárral és 3000 tonna nyersanyag feldol­gozásához szükséges kapaci­tással rendelkeznek. Az üveg­házaik és fóliasátraik fűtésé­hez részben termálvizet hasz­nálnak. — Milyen szolgáltatásokat nyújtanak azoknak a mezőgaz­dasági üzemeknek, amelyek tagjai a társulásnak? — Elsősorban raktározási és szállítási szolgáltatást, továbbá gondoskodunk az ültetésről, a gyümölcsösök telepítéséről, ül­nek dolgozói pedig a tisztítást is végezték. Közös összefogás­sal a szövetkezet már decem­ber 2-án befejezte a cukorrépa betakarítását. Háromszázhúsz hektáros területen 4,15 tonnás hektárhozamot értek el. A Kőkeszi (Kamenné Kosihy) Efsz tagjai is igyekeztek. Kéz­zel tisztították a répát, és ke­vés veszteséggel takarították be. Jó munkájuk eredménye, hogy a cukorrépa átlagos hek­tárhozama szövetkezetünkben 4,50 tonna. Az Ipoiynyéki (Vi­nica) Efszből december 8-án szállították az átvevőhelyre az utolsó cukorrépát. Dombos parcellákon 3,60 tonnás hek­tárhozamot értek el. Ügyesen kombinálták a munkát, géppel és kézzel dolgoztak. Az átve-. vőhely vezetője elégedett a szövetkezetekkel való együtt­működéssel, és a hozamokkal is: — Jól szervezték a tenniva­lókat a környékbeli szövetke­zetekben. Nagy segítséget nyújtottak számukra a patro­náló üzemek is. Sikerül csök­kenteniük a veszteségeket. Nézzük a munka forgatagát. Lassan esteledik. Az átvevőhe­lyet körülvevő neonlámpák azonban nem árasztanak fényt. Lassan halad az építkezés, és a berendezések átadása is el­tolódott. A mázsa sem műkö­dik, ezért a teherautók a szö­vetkezetbe járnak terhükkel. Ott mérik meg, mennyit nyom a cukorrépa. Persze, ezért a cukorgyár fizet a szövetkezet­nek. Ezt az összeget megtaka­ríthatná, ha az átVévőhelyet a zvoleni meliorációs vállalat még 1979 őszén teljesen átad­ta volna a cukorgyárnak. El­húzódott a munka, és elég sok nehézséget okoz a szállítás­ban Ha megoldódott volna a világítás, akkor még a késő esti órákban is dolgozhatná­nak. Naponta lényegesen több répát szállíthatnának el. A cu­korgyár sürgeti a répát, de a gépek teljesítményének is van határa. Ezért a Balogi Efsz-ből Pusztai József jön egy rakodó­géppel segíteni. T elnek a füzetek. A benne levő számadatok arról tanúskodnak, hogy egyre Job­ban fogy a répa. Az átvevő­hely vezetője szerint még szil­veszter előtt útnak indíthatják az utolsó teherautószállít­mányt, BALLA JÓZSEF tető anyagról, vetőmagról, vegyszerekről és műtrágyáról. Ezenkívül bizonyos gépeket a termelők rendelkezésére bocsá­tunk. A járás évi zöldségtermelése 27—30 ezer tonna. Ennek a fele kerül a feldolgozó üze­mekbe. Az Agrofrigorba szállít­ják a többit, amelyet ők foko­zatosan tovább adnak a keres­kedelemnek, kivéve azt a 3000 tonnát, amelyet maguk dolgoz­nak fel. A járás mezőgazdasági üze­mei jelenleg 21 fajta zöldsé­get és 12 fajta gyümölcsöt ter­mesztenek. A zöldségtermesz­tők az utóbbi években meg­kezdték a termelés koncentrá­cióját, s ennek keretében 4—5 fajta termesztésére szakosod­nak. Aszerint, milyen zöldség termesztésére legmegfelelőbbek a feltételeik, és mennyi annak a gazdasági haszna. Ehhez ha­sonló gyakorlatot követ ez az üzem is. így például az üveg­házak — amelyek alapterülete mintegy 30 ezer négyzetméter — és a 10 ezer négyzetméter­nyi alapterületű fóliás beren­dezések alatt 35—40 százalék­ban korai zöldséget termesz­tenek. A fennmaradó területe­ken pedig virágot. Ez utóbbi teszi lehetővé, hogy a terme­lés gazdaságos. A termelés ésszerűsítésével és hatékony­ságának növelésével a 6. öt­éves tervidőszak alatt a válla­lat 900 millió korona értékű forgalmat bonyolított le. Ez nagy előrehaladást jelent, ha figyelembe vesszük, hogy a megalakulás évében ez az ösz- szeg csupán 28,5 millió koro­nát tett ki. Leszögezhetjük: az Agrofri­gor érdeme is, hogy a hazai piacon egész évben, a tavaszi időszakban is kapható gyü­mölcs és zöldség. JOZEF SLUKA Az Ekecsi (OkoC) £/sz-ben hathatós intézkedéseket foga­natosítottak a CSKP utolsó ülésein hozott határozatok kö­vetkezetes valóra váltására. A legfontosabb feladataik egyi­kének a szemesekkel — főleg a gabonafélékkel való ésszerű takarékoskodást és az állatte­nyésztés fejlesztését tartják. Ugyanakkor tudatosítják, hogy az abraktakarékossági törekvé­sek nem gátolják az állomány­növelési és hasznosságfokozási feladatok teljesítését. Ennek megfelelően jártak el ez év őszén is, amikor kidolgozták az állatállomány átteleltetésé- nek részletes tervét. Először is felmérték a ren­delkezésükre álló takarmány­készleteit és az állatállomány nagyságának, valamint a a he­lyi adottságaiknak megfelelően határozták meg a takarmányo­zási technikát. A napi adago­kat az állatok hasznosságának és a takarmányok laboratóriu- milag megállapított tápértéké­nek ismeretében állították ősz- sze. Szalai József állattenyésztő szavaiból érződött, hogy na­gyon helyesen cselekszenek, amikor a tej- és a marhahús­termelés területén keresik az abrak-megtakarítás eddig fel nem tárt, legnagyobb lehető­ségeit. Felmérték a tehénállo­mány fejlettségét és összeté­telét, lehetőségeikből kiindulva határozták meg a további ten­nivalókat. A legfrissebb értéke­lés alapján az idén mind a tejtermelési, mind az értéke­sítési tervüket túlteljesítették. A sertéshús termelés tervét 104,6 százalékra teljesítették, és kedvezően alakul a napi súlygyarapodás is. Jó eredmé­nyeket értek el az állatszapo- rulatí terv teljesítésében is, a tervezett 7265 malaccal szem­ben 7336-ot választottak el, ami 1433-mal több az előző év azonos időszakához viszo­nyítva. Az év végére 100 te­héntől 104 borjút választanak el. Az elhullást is a minimum­ra csökkentették. A takarékossági mozgalom az önköltség csökkentésére is kiterjedt. A tej esetében lite­remként 1 fillért, a húskiter­melés esetében pedig kilo­grammonként 1,07 koronát ta­karítottak meg. örvendetes, hogy a takarékossági mozga­lom ügyének előbrevitele érde­kében a jövőben az eddigiek­től is megalapozottabb és kö­rültekintőbb szocialista munka­versenyt bontakoztatnak ki. KRASCSENICS GÉZA Both Imre csoportvezető a kitermelt fát fűrészeli a Bősi JGaböiko- vo) erdőgazdaságban (P. Šimončík felvétele — ČSTK) KORÁNKELŐK A VITAMINOKRÓL VAN SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents