Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-22 / 302. szám, hétfő

Komolyan veszik a Viiág Kuiát

Bár jövőre nem kerül sor világbajnoki vagy olimpiai küzdelmekre, gazdag műsor vár a sí- zőkre és amint erről már korábban beszámoltunk, szinte kivétel nélkül mindenki a legkörültekintőbben készült az új idény eseményeire. Egészen rendkívüli érdeklődés nyilvánul meg a Világ Kupa Küzdelmei iránt, amiről az egy hete

üavosban rajtolt északi számokban rendezett Világ Kupa résztvevői tanúskodtak a legékesebben. Nem hiányoztak a világ legjobbjai, s hogy a szovjet sízők aratták a legtöbb győzelmet, azon senki sem csodálkozott. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a Világ Kupa versenysorozatát mindenki komolyan veszi.

Ugyanez vonatkozik az alpesi sí Világ Kupára, melynek küzdelmei már korábban, december első hetében Val d’Isere-i versenyekkel megkezdődtek. Az időjárás viszontagságainak elsősorban a férfi versenyzők voltak kitéve, de az elmúlt héten már kezdték lemaradásukat behozni. A nők az eredeti versenyműsor szerint mérték össze erejüket, de mindkét nem decemberi összecsapásai szombaton már véget ériek és csak januárban kötik fel ismét síléceiket.

A francia, osztrák és olasz Alpok meredekein megrendezett versenyek vaskos meglepetésekkel ugyan nem szolgáltak, de váratlanul jó vagy gyengébb szereplés akadt azért bőven. A női mezőny megérezte a visz- szavonult Annemarie Moser és a sérült Hanni Wenzel távollétét. A Val Gardenában hét közben megrendezett kerek asztal beszélgetésen — amelyen e két világnagyság is jelen volt — az edzők közösen taglalták a női alpesi sísport jelenét-jövő- jét. Az első rendezvényeken ugyanis azt tapasztalták, hogy az érdeklődés erősen csökkent a versenyek iránt. Ezt annak tulajdonítják, hogy a két olimpiai és Világ Kupa győztes nem szerepelt az indulók között. A másik ok: a női versenyeket hét közben bonyolították le, tehát eleve le kellett mondani a nézők nagyobb létszámáról. Ezen kívül az időjárás sem vette kegyeibe a versenyeket.

Pedig érdekes összecsapások hiányára nem lehet panasz. Igaz a lesiklásban Marie-Theres Nadig kivételes klasszist képvisel s nem valószínű, hogy ebben a számban bárki is veszélyeztethetné elsőségét. Az összetett versenyben azonban már többen is beleszólhatnak és nemcsak a szakemberek, hanem a versenyzők véleménye szerint is a műlesiklásban nyújtott teljesítmények döntik el a végső győzelem kérdését. Nadig tíz esztendeje van a Világ Kupa élvonalában, számtalan kiemelkedő eredményt ért el, olimpiai győzelmet is. Most az első összecsapásokon arról tett tanúbizonyságot, hogy élni akar a kínálkozó lehetőséggel és két legveszélyesebb ellenfele távollétében meg akarja nyerni az összetett versenyt.

A svájci kislány mögött többen is sorakoznak, akik még nem dobták el fegyverüket. A nyugatnémet Irene Epple kitartásáról, jó küzdőszelleméről ismert. Lesiklásban, műlesiklásban is rendkívüli teljesítményre képes, a kombinációban értékes pontokat szerezhet, így végig ott lehet az élmezőnyben. A franciák közül Fabienne Serrat

1974-ben az óriásműlesiklásban világbajnokságot nyert, de utána csak közepes eredményeket vonultatott fel. Az idén már Val d’Isere-ben kitűnően mutatkozott be, látszott, hogy technikailag javult és néhány nappal később műlesiklásban a győzelmet is megszerezte. Perrine Pe- len a Világ Kupa egyik legfiatalabb résztvevője nehezen lendül formába és decemberben nem lehet felmérni mire lesz képes, de biztosan ott lesz a legjobbak között. Hani Wenzel gipszkötéssel a lábán nézőként jelen volt Val Gardenában, és

harcot ígér és a módosított lebonyolítási rendszer ellenére sem biztos a svéd síelő végső győzelme.

Stenmarkon kívül a műlesiklásban és óriásműlesiklásban Frömmelt, Krizsaj, Zsirov és még néhányan szorgalmasan gyűjtik majd a pontokat. A szakvélemény szerint ugyanis az összetett versenyben csak az lehet eredményes, aki a műlesiklásban is remekelni lúd. Érdekes, hogy a férfiak között sokkal kevesebb olyan síző található, aki több számban is kimagasló teljesítményekre kéMinden csapatuk az élen

Megüresedtek a íutballpályá k, szünetelnek a D>jJi..Jlw.uguk, a klubokban azonban tovább f olyik a munka, amely egyrészt az idei év értékelésében, másrészt az új idényre való felkészülésben tükröződik. Ezt tapasztaltuk a Felső-Csallóköz egyik dinamikusan fejlődő nagyközségében, Nagymagyaron (Zlaté Klasy) is, amikor a helyi Agroprogres sportegyesület több mint kétszáz tagot számláló labdarúgó-szakosztálya az elmúlt napokban megt ártott évzáró taggyűlésén az idei év eredményein kívül a hároméves választási idős/-?:, tevékenységét is értékelte.

A svájci Marie Theres Nadig ugyan fölényesen vezet a Világ Kupa összetett versenyében, a lesiklásban azonban úgy tűnik Šoltýsová személyében komoly ellenfélre talált (ČSTK felv.)

örvendezve újságolta, hogy a jövő évben folytatódó Világ Kupa összecsapásokon már ő is indul. Šoltýsová a harmadik lesikló versenyt megnyerte, s ezzel a pontversenyben felzárkózott a legjobbakhoz, vele is számolni kell.

A férfiak mezőnyéhen Stenmark ismét legyőzhetetlennek látszika technikai számokban. Madonna di Campiglioban immár negyedszer nyerte az idény első műlesikló versenyét, s utána megkönnyebbülten jelentette ki: ilyen ideges még Lake Pla- cid-ben sem volt pedig hát ott az olimpiai aranyérem megszerzéséről volt szó. Az olimpia utáni hű-hó — bár amennyire csak tehette, kivonta magát az ünneplésből — mégis negatívan hatott felkészülésére és nagyon kellett a győzelem ahhoz, hogy biztonságát visszanyerje. A két technikai számban elsősége nem is lehet kétséges, mivel azonban a lesiklásban nem indul, az összetett verseny nyílt

pes, mint a nőknél. A jó lesik- lók ritkán tündökölnek a másik két számban és fordítva. A Világ Kupa győztese Andreas Wenzel még keresi formáját, az olimpiai bajnok Stock azonban már bebizonyította, hogy feljövőben van. Klammer nem jutott ki Lake Placid-be, annyira gyenge eredményeket ért el az előző két idényben. Most úgy tűnik, ismét magára talált és a legutóbbi lesikló versenyen Wirns- berger, Weirather, Stock, Read és Podborski méltó ellenfele volt. Akárhogy is alakul a Világ Kupa sorsa, egyet biztosra vehetünk: a januárban folytatódó összecsapásokon nemcsak élvezetes, hanem kiegyensúlyozott küzdelemket láthatunk majd. (kollár)

Már a beszámoló első részéből megtudtuk, hogy a háromtagú vezetőség, Csermák Lászlóval az élen, jó munkát végzett, mivel még 1978-ban a felnőtt labdarúgócsapat a sportegyesület fennállásának 50. évfordulójának esztendejében járási bajnokságot nyert és 18 évi szünet után felkerült a kerületi I. B-osztályba, ahol azóta is méltóan képviseli a községet. Természetesen nem maguktól jöttek az eredmények. Ebben nagy része van a szakosztály vezetőinek, tagjainak, valamint a falu sportjáért lelkesen dolgozó sportbarátoknak.

A csapathoz nemrégen új edző, Michal Medvíď, a korábbi válogatott játékos került, aki még most is rúgja a labdát, tehát játékosedző. Rajta kívül hétről hétre jó teljesítményt nyújtanak a többiek is: Majer, Svoboda, Űjvári, Kirt, Lakatos, Végh. A csapat már az 1979/80- as bajnoki idényben is jól szerepelt, hajszálon múlott, hogy nem nyerte meg a bajnokságot. Végeredményben egy ponttal lemaradva a második helyen végzett. Az idén sem szerepel rosszul, az első nyolc fordulóban százszázalékos volt, s ötpontos előnnyel is vezetett. Utána némi megingás, formahanyatlás következett, s az előny egy pontra zsugorodott. Az okokat vizsgálva Med- víd edző elsősorban a játékfegyelem meg Lazulásában, a küzdeni akarás hiányában látja az okot. A játékosok nem küzdötték végig teljes erejükből a kilencven percet, ez talán annak is tudható be, hogy gyengébb volt az állóképességük. A téli alapozás során erre is nagyobb gondot fordítanak, annál is inkább, mert a csapat célul tűzte ki, hogy felsőbb osztályba lép.

Szólunk az ifjúsági és diákcsapat szerepléséről. E ikét együttes is szép eredményeket ért el. Tevékenységükről edzőjük, a fiatal Dávid László pedagógus, aki egyben az egyesület vezetőségének titkára, így vélekedik:,, Az ifjúsági csapat már egy évvel ezelőtt eredményesen szerepelt a bajnokságban, s a második helyen végzett. Mivel azonban az első helyezett Nyárasd (Topoí- níky) nem akart felsőbb osztályba kerülni, a nagymagyariak jutottak az I. B-osziályba. A fiatalok az őszi idény után az I. B-osztály élén állnak, kétpontos előnnyel vezetnek. Tízszer győztek és mindössze háromszor szenvedtek vereséget. Az edző mellett Csermák László sporttárs nyújtott sok segítséget az együttesnek, melynek játékosai a következők: Botló, Dávid, Mészáros,

Razgyel, Bohus, Zsigmond, Bors, Sipos, Németh, Veréb, Radics, Gogola, Lakatos, Du- dik. Az utóbbi vezeti a góllövőlistát 9 góllal.

A diákcsapat szereplésével is elégedettek lehetnek a nagymagyariak. A diákbajnokságban egypontos előnnyel állnak az élen. Dávid edző véleménye szerint a fiataloknak minden esélyük megvan arra, hogy megtartsák elsőségüket.

Az egyesület keretén belül tevékenységet fejtenek ki a tagok lábteniszben, röplabdában, gimnasztikában. Horváth László, Safarit Lívia és Németh Imre vezetők elmondták, hogy teremfutballban három alkalommal mérték össze tudásukat az Űj Szó csapatával. A szakosztályból többen részt vettek a járási és körzeti spartakiádon, a járási lábtenisztornán is sikereket értek el. Nagymagyaron tehát élénk sporttevékenység folyik, s az akciókat minden esetben támo- gatják a falu vezetői. Természetesen első helyen a labdarúgás áll. Joggal büszkék a nagymagyariak a felnőtt, ifjúsági és diákcsapatukra, amelyek nemcsak jól futballoznak, hanem sportszerűen is játszanak. A közönség is sportsze rüen buzdítja kedvenceit, s ez sem megvetendő, hiszen sok pályán éppen az ellenkezője tapasztalható. A labdarúgószakosztály évzáró taggyűlésén a járási küldött a legjobb szakosztályok közé sorolta a nagymagyarit a dunaszerdahe lyi járásban. Ez pedig arra kö telezi az újonnan megválasztott vezetőségi tagokat (Csík Vilmos, Bagyura Miklós, Lengyel Lajos, Vlahy Ferenc, Csermák László), hogy továbbra is a megkezdett úton haladjanak. Ehhez eddig és ezután is minden anyagi és er . kölcsi támogatást meg ■ 'n ' a falu vezetői.

MERI ISTVA

Derűlátás a Rima-parifán

Hol vonnak a középcsatárok?

19Ü0

II. 22.

Anatolij Firszov, a szovjet jégkorong-válogatott volt kitűnősége a Komszomolszkaja Pravda hasábjain foglalkozik a középcsatár problémával. Cikkéből idézünk néhány részletet.

„A múltban korongozóink általában erős támadósorokkal rendelkeztek, amelyek a klubok és a válogatott stílusát és eredményességét is mégha tá-. rozták — írja A. Aljev, a lap egyik olvasója. — Most úgy látjuk, sajnos, egyik csapat sem rendelkezik kiemelkedő hármassal, s a támadások ezért egysikúak ...“

Lake Placidben is, az olimpiai torna döntőjében, a szovjet válogatott ütőképes csatársor nélkül maradt. Az Egyesült Államok együttesétől elszenvedett vereség részijén ezzel magyarázható.

A múltban a csatárok sokkal nagyobb átütőerőt biztosítottak a válogatottnak. Ezért a bajnoki küzdelmek során most külön is figyelmet fordítottunk a támadósorokra. Sajnos, nem sokat láttunk. A pályákról mintha eltűntek volna a klasz- s7is kö?.éncs!itárok, akik központi figurák, egy-egy csapat

lelkét, motorját jelentik. Feladatunk megtisztelő, bár cseppet sem könnyű. Ilyen szerepkörre a játékosokat ugyanis már a sportiskolában kellene előkészíteni... Akkor majd ismét láthatnánk olyan játékosokat, mint amilyen A1 metov, Alekszandrov, Sztarsinov, Po-. tupanov vagy Petrov volt.

Az „Öreg“ Petrov mellett nagyszerűen megél a két fiatal, Zibin és Homutov. Petrov nemcsak egyengeti a fiatalok útját, és vállalja magára a feladat nagyobb részét, hanem lehetőséget ad érvényesülésükhöz, is, önállóságra szoktatja őket. A Petrov típusú korom- gozó azonban, sajnos, szinte fehér holló. Nem véletlenül említem, hogy a középcsatár- nevelést már fiatal korban kell elkezdeni. Ez roppant fontos, mert ők határozzák meg a csapat játékát, arculatát. Sokszor voltunk szemtanúi olyan kísérleteknek, amikor az edzők „összeházasítottak“ három jó játékost, arra számítva, hogy ezzel kialakul a jó sor. A gyakorlat bebizonyította, hogy ilyen húzással a problémát nem lehet olyan egyszerűen megoldani.

Az idén tavasszal végre siker koronázta a rimaszombati (Rimavská Sobota) Slovan labdarúgóinak igyekezetét; bajnokságot nyertek az I. A osztályban. A folytatás ősszel várakozáson felül sikerült, hiszen a felsőbb osztályban is a mezőny élén zárták az idényt. Az utóbbi másfél-két esztendő számszerű eredményei tehát sejtetik, valami megmozdúlt „Batyiban“, ahol hajdanán a harmincas években két rivális csapat, a RAME és a REPOS is országos hírű volt. A felszabadulás utáni első nemzedékbeliek is folytatták a dicső hagyományokat, s a város reprezentáns együttese a Slovan még az ötvenes évek végén is az össz-szlovákiai divízióban szerepelt. Csaknem két évtizedes böjt következett ezután, most azonban azt remélik a sportág hívei, hogy ismét szép idők következnek.

Szó se róla, van némi alapja a szurkolói optimizmusnak, hiszen a számszerű eredményeken túl sok minden megváltozott az egyesület háza táján. Ma összehasonlíthatatlanul jobb anyagi körülmények között sportolhatnak a fiatalok, mint akár egy évtizeddel korábban. Ez elsősorban annak köszönhető hogy a járás élén olya« párt és állami vezetők dolgoznak, akik az itt élő emberek általános felemelkedésén kívül a sport fejlesztését is szívügyüknek tekintik. Példának okáért említjük meg a Jnb elnökét, Michal Megela elvtársat, aki korábban szintén aktív labdarúgó volt, s mai sokirányú elfoglaltsága mellett sem szakadt el a sportmozgalomtól, tagja a CSTSZ KB-nak. Az is örvendetes jelenség, hogy a korábbi esztendőkkel ellentétben, egyre több ipari üzem, gazdasági szerv érzi sajátjának a csapatot, ami ugyan nem minden esetben jelent anyagi támogatást, de erre szerencsére ma már nincs is ráutalva a sportegyesület.

Az egyesület élén álló vezetők az utóbbi években sokat tettek annak érdekében, hogy a szakosztály ne küzdjön létfentartási gondol/kai, hogy az utánpótlás és a ma legjobbjai egyaránt a kor követelményeinek megfelelő körülmények között végezhessék edzéseiket, s vége szakadjon a járás területéről a tehetségek el- áramlásának. Sikerült elérni, hogy a korábban eltávozott játékosok egy része visszajöjjön. E program keretében igazolták le a környékbeli Fiikát és Kýptet, akik korábban Detván játszottak, Vaszilyt, aki a ČH Bratislavát és Trenčint is megjárta, a környékbeli egyesületekből pedig Kormost, Kankulyát, Szepesit, Brnát és Uhrínt. S hogy a csapatot még ütőképesebbé tegyék, néhány úgynevezett „kész“ játékost is gömöriesítettek. Michálek Ružomberokról. Fábry Léváról érkezett, akadtak persze olyanok is a nagy jövés-menésben, akiknek valami oknál fogva nem sikerült a meghonosodás, de rz már így szokott lenni futball-berkekben . ..

Anton Tatár edző, — aki korábban Breznon tevékenykedett — viszont jól érzi magát a Ri- ma-partján, ami érthető is, eddig ügyes kormá- anyósnak bizonyult. Hogy aztán a jövő mit hoz, ezt nehéz lenne megjósolni, mert attól függetlenül, hogy most listavezetőként térhettek ’éli pihenőre, tavasszal várhatóan nagy lesz a versenyfutás az első helyért. Három, négy csapat is szeretne a divízióba kerülni, s esélyük erre semmivel nem kevesebb a rimaszombatiaknál. Nagyon sok múlik majd azon, hogyan sikerű a téli felkészülés, s erőnlétileg fel tudják-e venni a versenyt a riválisokkal. Mert bizony őszszel a szép sikerek mellett néhány hidegzuhany is érte a bajnok jelöltet, amikor — éppen gyenge erőnlétük miatt — nyert helyzetből veszítettek. Az is elgondolkoztató dolog, hogy a már említett kétségkívül jő képességű labdarúgó-jövevények csak letelepedésük után néhány hétig „húzták“ a csapatot később teljesen beleszürkültek a kerületi bajnokság átlagába.

Olyan figyelmeztető jelenségek ezek, melyekről a sikerek fényében is szólni kell. mer* továbbterjedésük akadálya lehet a nagy célkitűzések megvalósításának. l—h- a.—)