Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)
1980-12-22 / 302. szám, hétfő
^'4HSBBB3P O t évvel ezelőtt Oleg Ta- bakov, a moszkvai Szov- remennylk Színház vezető művésze, szokatlan szerepkört vállalt: az Állami Színművészeti Főiskola kísérleti színészképző tanfolyamának irányítója lett. Az idén pedig az ötödéves hallgatók bemutatták diploma- munkáikat, s ezeket az előadásokat látva, még a sokat tapasztalt moszkvai színházbarátok is a „Tabakov-jelenség"- ről kezdtek beszélni... Ez a 'kísérlet, ha pontosak akarunk lenni, nem is öt, hanem hat évvel ezelőtt kezdődött. Tabakov akkor lett a műFőisfkoía színészi tagozatának gerincét, alapját. — Melyek ezek a törvények? — mondja Tabakov. — Először mindenkinek törekednie kell arra, hogy saját művészi elvet legyenek. Mi például az orosz realista színjátszás hagyományait, Konsztantyin Sztahyisz- lavszkij, a kiváló színész és rendező módszerét folytatjuk és fejlesztjük tovább. Másodszor, meg akarjuk érteni és ki akarjuk fejezni azt, ami a mai ifjúságot izgatja. Harmadszor, nemcsak a növendékek színészi képességeire fordítunk figyel• met, hanem emberi tulajdonságaikra is — azt akarjuk, hogy tanítványaink igazi emberekké váljanak, végeredményben ez a legfontosabb. És persze arról ábrándozunk, hogy „egységes gárdát“ kovácsolunk össze, hogy együtt dolgozunk — tanárok és tanítványok egyaránt. Háromévi tanulás után megrendezték az első előadást: Alekszandr Kazancev Tavasszal viszatérek hozzád című darabját mutatták be; ez a húszas évek kommunistáiról és kotm- szomolistáiról, a forradalom iránti hűségről, a szovjetország A TABAKOV-JELENSÉG kedvelő gyermek-színiiskola szervezője és vezetője. Döntését sokan csodálkozással fogadták. Csakugyan, furcsának látszott: egy sikeres művész, akinek szüntelenül televíziós és filmszerepeket ajánl, aki majdnem minden este a saját színházában dolgozik, egyszerre úgy döntött, hogy iskolás gyerekeket fog a színészmesterségre tanítani. Ugyan miért? — Több mint húsz esztendővel ezelőtt — vallja Tabakov — indultam el pályámon, az akkoriban alapított „Szovremeny- nyik“ stúdiószínházban. És most át akarom adni tapasztalataimat az új nemzedéknek. Tabakovnak az a meggyőződése, hogy a színházaknak stúdiókból kell kifejlődniük, közös munka és tanulás során. Kollégái támogatták — a kimeríthetetlenül találékony Konsztantyin Rajkin, az akadémikusan szigorú Avangard Leontyev, „a mozgásművészet fanatikusa“, Andrej Drozgyin, az ironikus és szellemes Valerij Fokin. ök arra tanították növendékeiket, hogy elemezzék a darabot, ízekre szedjék az alakot, azután pedig — darabról-darabra, vonásról vonásra — rakják össze, változtassák élő emberré. Színészi gyakorlatra tanították a serdülőkorűakat, és ennek során az oldottság, a fesztelen mozgás elérésére törekedtek, meg arra, hogy ki-ki tökéletes ura legyen a mozdulatainak. Szakmai tudást követeltek, s úgy vélték, hogy a dilettantizmus: a művészet legádázabb ellensége. A stúdió felvételi vizsgái alkalmával a pedagógusok mintegy négyezer jelentkezőt hallgattak meg, és negyvennyolcat választottak ki közülük. A második évfolyam végére pedig nyolcán maradtak — a legkitartóbbak, a leg- éllhatatosabbak, a színház leglelkesebb szerelmesei, és a ... legtehetségesebbek. Ök alkották az Állami Színművészeti hősi történetéről szól, s Nyikolaj Osztrovszkij írónak, Az acélt megedzik című híres regény szerzőjének levelei, naplója, valamint a műveiből vett részletek alapján készült. Ez a darab arról elmélkedik, mi célból él az ember, miért és mi végett kapta az élet bőkezű ajándékát. Ez volt a hallgató első vizsgája színjátszásból, állampolgári érettségből. És kiállták ezt a vizsgát. A sikeres premier híre gyorsan elterjedt Moszkvában. A sajtó is foglalkozott az előadással, a munka pedig közben folytatódott: színre került a Mougli mesejáték, Alekszandr Vologyin Két nyíl című filozófiai példázata, és végül, a legmeglepőbb újítás — a hallgatók bemutatkoztak a Szovremennyik Színház hivatásos színpadán, de nem mint statiszták, „alabár- dosok a trónus mellett”, hanem önállóan eljátszottak egy darabot. T abakov kísérlete nagy érdeklődést keltett. És nagy segítséget is kapott. A stúdió számára helyiséget utaltak ki. A Szovremennyik Színház megosztotta vele kellékeit. A hallgatóknak így már több év óta lehetőségük van arra, hogy munkáikat rendszeresen bemutassák a közönség előtt. A Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége mellett működő színművészek társasága többször külföldi vendégeket hívott meg az előadásokra, bemutató foglalkozásokat és próbákat rendezett. A szovjet művészet ismert személyiségei — Oleg Jefremov 0s Anatolij Efrosz rendezők, Valentyin Katajev és Jurij Trifonov írók, Szergej Obrazcov, a bábszínház művészeti vezetője — nagyra értékelték a színész-stúdió tevékenységét. A Komszomol Központi Bizottsága megszervezte, hogy a fiatal művészek vendégjátékra utazhassanak az Orosz Föderáció északnyugati részébe, in vologdai területre — itt részleteket mutattak be előadásaikból, műsoros esteket adtak. A moszkvai színházbarátok rop- paintul szeretnék megnézni Tabakov neveltjeit, s bár belépődíj a stúdiószínházban nincs, mégis elég nehéz bejutni. Igen, ez a kísérlet meglepően jól sikerült! Megkérdeztem a fiataloktól: — Most, amikor a hírnév nyomotokba szegődött, amikor sokan közülietek már filmben is szerepeltek, televíziós darabokban játszottak, mi változott az életetekben? — Persze, jólesik olvasni azt, amit rólunk írnak — válaszol Szása Marin. — A nézők azt mondják: Köszönjük, hogy vagytok. Ez olyan vigasz, amely éltet bennünket. De másvalami is kialakult bennünk: a felelősségérzet. Az emberek hozzánk jönnek. Tehát kétszeresen számon kérnek tőlünk mindent. — Megszületett a visszajelzés — fűzi hozzá Igor Nyefe- dov. — Azelőtt mintegy magunknak dolgoztunk. Társainkon és pedagógusainkon kívül senki sem látta ezeket az előadásokat. Most pedig micsoda örömmel tölt el a munkánk! Mert tudjuk, hogy szükség van ránk! U tolsó évfolyam. A diplomaelőadásokat bemutatták az Állami Bizottság tagjai előtt. És utána mi következik? — Együtt akarunk dolgozni! — mondják a fiatalok. Négy előadást már bemutattak, további négy előkészületben van. Nyolc darab: ez már egész repertoár. Hosszú turnéra akarnak indulni az országban. Vendégszereplésre hívják őket külföldre is. VITALIJ KOSZTYIN A szerző felvétele Mikávár újjászületése Csíkszereda egyik történelmi nevezetességét, a felvételen látható Mifcóvárat Bethlen Gábor kincstartója, Mikő Ferenc építtette 1621-ben, aki sokoldalú tevékenységet fejtett ki Bethlen, majd I. Rákóczi György megbízásából. Ö kérte feleségül Bethlen Gábor számára Brandenburgi Katalint, aki 1826-ban személyesen kísért el a fejedelem udvarába. Fontos szerepe volt a székely- ség birtokjogi viszonyainak rendezésében is, s az életében történt helyi eseményeket História című művében foglalta össze. A várat röviddel a megépítés után, 1661-ben lerombolták a törökök, s felújítására csak 1714-ben került sor, mai formájában. Ez időtől kezdve hol laktanyaként, hol megyeháziként szolgált, hár főleg a katonaság használta, egészen a második világháború befejezéséig. Ez a szerep bizony nem volt hasznára a patinás épületnek, s mivel a háború utáni években az idő vasfoga is marta, alaposan rászorult a felújításra. Erre a hetvenes évek elején került sor, s a megszépült, újjászületett Mikóvára méltó otthont nyújthatott a Csíkszeredái székely néprajzi múzeumnak. A vár tágas udvarán szabadtéri színpadot is építettek, s felújították a belső udvar faszerkezetű várerkélyét is a műsorok nézőközönsége számára, A vár mögötti tágas kertben folyamatban van a székely skanzen építése. Hosszú sorban csodál- hatók meg a széles környékről összegyűjtött székely kapuk, de a legromantikusabb látványt a zsinddelytetős faházak nyújtják, amelyek udvarán nem hiányoznak a régi szekerek, szerszámok, a székely nép életét jelképező felszerelési tárgyak. MAKRAI MIKLÓS Problémák a gyermek körül A Merkur című NSZK-beli folyóirat érdekes cikket közölt a gyermekneveléssel, a gyermek társadalmi helyzetével kapcsolatos kérdésekről. Az eltérő társadalmi viszonyokból adódó különbségeken kívül az írás több általános érvényű és elgondolkoztató tényeket közöl, ezért tartjuk fontosnak, hogy pedagógusok és szülök is megismerkedjenek vele. Ellentmondásosan alakult a gyermekek helyzete napjainkban; egyfelől még soha ilyen fokozott gondoskodásban nem volt részük, soha ennyit nem fordítottunk egészségügyi és szociális ellátásukra, soha eny- nyi szeretettel nem vettük még őket körül, másfelől tény, hogy a születések száma a legtöbb ipari társadalomban erősen csökkent, megnőtt viszont a fiatalkori bűnözések, öngyilkosságok, pszichés zavarok száma. Ennek hátterében valószínűleg mélyreható társadalmi változások állnak, melyek befolyásolják a gyermekek élethelyzetét. A tudományos kutatások egy újabb területén, melyet a „gyermekkor történőiméinek nevezhetünk, a következőket állapították meg fő vonásokban a gyermeki élethelyzet változásairól: A középkori társadalom nem ismerte a gyermekkor fogalmát. Ha a gyermek a betegségekkel, s egyéb veszélyekkel tele csecsemő- és kisgyermek- kort túlélte, s némi önállóságra szert tett, természetes tagja lett a felnőttek társadalmának, kicsi felnőttként kezelték, aki az életszférák még tagolatlan összességében a munka-, hadi, vallási és szexuális tevékenységek megfigyelésével tanult meg felnőtt lenni. A civilizációs fejlődéssel a XVI—XVII. században elterjedt az a nézet, hogy a későbbi életszakasz alapjait gyermekkorban kell lerakni, s erre az iskola, leggyakrabban az internátus bizonyult alkalmasnak, ahol a gyermekeket először különítették el a felnőttek világától. Korunkban az egy-két gyermekes városi kis- család élethelyzete mondható tipikusnak a nevelés szempontjából. A múlt század végén és a század eleji polgári viszonyokhoz képest fontos változás, hogy a gyermekek legnagyobb része 3—4 éves korától óvodába, iskolába jár, valamint, hogy a család stabilitásának záloga egyre inkább nem a gyermek, hanem a házastársak közötti kölcsönös megértés. A történelmi áttekintés összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy a gyermekek egyre fontosabbá váltak a társadalom számára, mely működésének biztosítására egyre nagyobb M agyarország kis országnak számít, európa, de főleg világviszonylatban. Az ország élete mégis figyelmet, érdeklődést vált ki az egész világon. A Magyar Rádió külföldi adásait a legfrissebb felmérés szerint mintegy 100 országban hallgatják rendszeresen. Évente 40 ezer körül van azoknak a hallgatói leveleknek a száma, amit külföldi hallgatók írnak Budapestre. Hat nyelven, németül, angolul, spanyolul, olaszul, törökül és görögül sugároz műsort külföld számára a Magyar Rádió. A legtöbb hallgató a német nyelvterületeken van. így a legtöbb levél is ezen országokból érkezik. A legtöbb például a Német Szövetségi Köztársaságból. Sokan hallgatják a Magyar Rádió külföldre szóló műsorait Ausztriában is. Emellett a szomszédos országokban a napi magyar adásnak is népes hallgatói tábora van. Egy Száz országba A Magyar Rádió külföldi adásairól Ideje a győri körzeti stúdió is sugároz minden vasárnap német nyelvű műsort, elsősorban idegenforgalmi, kulturális híreket. Felhívja figyelmét az ezzel kapcsolatos eseményekre, programokra. Sok hallgatója van a Magyar Rádió műsorainak a szomszédos magyar lakta területeken így például a szlovákiai Csallóközben, a jugoszláviai Vajdaságban, Románia magyar lakta területein, Kárpát-Ukraj- nán és az ausztriai Burgenland magyar lakta községeiben, kisvárosaiban. Ezeken a területeken nem az idegen nyelvű magyar adósokat hallgatják elsősorban, hanem a magyar kall- gat óknak szóló műsorokat. Visszatérni a külföldi rövidhullámú adásokra egy műsor általában 20—30 perces. Lényegében magazinok; hírekből, tudósításokból, kommentárokból állnak. Elhangzanak természetesen riportok, interjúk és zenés összeállítások is. A hét végi műsorok ideje hosszabb és tartalma gazdagabb. Hetente Európának közel 80, Észak- Amerikának 20, Latin-Ameriká- nak ennél valamivel több, Dél- kelet-Ázsiának és Ausztráliának pedig 10—10 óra idegen nyelvű adást ad a Magyar Rádió Budapestről. Az adások tartalma nemcsak a főváros, hanem az egész ország életét, történéseit átfogja. A Külföldi Adások Főszerkesztősége a hat nyelvű adáson kívül speciális igényeket is kielégít. A Moszkvai Rádió számára rendszeresen készül színes műsor, amelyet „Budapest beszél“ címmel sugároz. A Csehszlovák Rádió kéthetente kap Budapestről színes, magazin jellegű műsorokat. Kubába, Mongóliába és Vietnamba is eljutnak hasonló külön programok. A Német Szövetségi Köztársaságbeli Norddeutscher Rundfunk adóval negyedévenként cserél élő műsorokat a Magyar Rádió. Ilyen kapcsolat van a Francia Állami Rádióval is. Az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában működő magyar adók is kapnak rendszeresen önálló műsorokat, összesen 15 magyar nyelvű adóval van rendszeres kapcsolat a három országban, ahol jelentős számú magyar nyelvű lakos él. Külön műsorokat vesz át számos afrikai ország is, így például Algéria, Angola, Etiópia, Tanzánia és más országok. CSERESZNYÄK ISTVÁN követelmények elé állítják őket. A társadalom a munkamegosztás nyomán egyre inkább differenciálódott, a nagyobb teljesítmény és a hatékonyság érdekében funkciók szerint szerveződött. A gazdasági, politikai, kulturális és családi életszférák elkülönültek egymástól, külön törvények alapján működnek, s megvannak a maguk külön szervezetei, intézményei. Ezekből, vagyis a modern élet valamennyi döntő életszférájából a gyermekek strukturálisan ki vannak re- kesztve, velük más, speciális intézmények, szervezetek foglalkoznak, de az internátustól eltérően csak időlegesen, azaz nem fogják át egész életüket. Szervezettségük, specializáltságuk foka pedig egyre nő. A társadalomban a szervezetek és intézmények anonim, racionális világával szemben áll a család, ahol az uralkodó felfogás szerint az emberek még egész személyiségek, nem csupán bizonyos funkciók hordozói. A modern család azonban maga is specializálódott intézménnyé vált, amelynek feladata, hogy elősegítse a gyermekek szocializálódását és a családtagok érzelmi stabilizálódását. De senki sem szenteli egész életét kizárólagosan a családnak. A családtagok ahogy részt vesznek más intézmények működésében, olyan mértékben vetik alá magukat más törvényszerűségeknek (még ha mindjárt csak a vallási élet szabályairól legyen is szó, mint a régi példás életű családanya esetében). Ma a házastársak egyenlően vesznek részt a társadalmi élet minden szférájában, s ez nagy megterhelést ró az egyénekre és a család életére, ami a családtagok eltérő napirendjében, időzavarban, a koncentrálóképesség, a türelem csökkenésében tükröződik, s ez mind a gyermekek hátrányára válik. Pedig a gyermekek még a felnőtteknél is jobban rá vannak utalva arra, hogy életükben bizonyos állandóság, homogenitás legyen. A modern társadalmakban azonban a specializálódás, a teljesítményelvűség egyre inkább kifejezésre jut már a gyermekkorban, és döntően befolyásolja a gyermekek élethelyzetét. „Mag tud-e ezzel birkózni az emberi szervezet és az emberi psziché? Ez nyitott kérdés." reá 1980. XII. 22. EGY MOSZKVAI KÍSÉRLETI SZÍNHÁZRÓL
