Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)
1980-12-19 / 300. szám, péntek
1980. XU. 19. A Munka- és Szociálisügyi Minisztérium a ö. ötéves tervidőszakban a CSKP XV. kongresszusa határozataival összhangban a tárca és a nemzeti bizottságok irányító munkáját azoknak a tényezőknek a kihasználására összpontosította, amelyek pozitívan befolyásolják a racionális munkaerő gazdálkodást, a tervezett bérfejlesztést, a jutalmazás szocialista elveinek megszilárdítását, az üzemek dolgozókról való gondoskodásának javítását. Figyelmét kiterjesztette a szociális ellátás rendszerének további tökéletesítésére. 1965—1980-ban a foglalkoztatottság szabályozásával az összes új munka erőt bevontuk a népgazdaságba. A foglalkoztatottság fejlődése az eddigi ada tok szerint a tervezettnél gyorsabb volt. Az ötéves tervidőszakban előre láthatólag a tervezett 148 000 helyett 170 ezerrel növekedett a foglalkoztatottak száma. Növekedett a produktív korban levő nők gazdasági aktivitása és több nyugdíjkorú lakos kapcsolódott be a munkafolyamatba. A többi tárcával együttműködve a népgazdaság döntő fontosságú ágazataiban a tervek szerint alakult a foglalkoztatottság és elegendő 'munkaerőt biztosítottunk a tüzelőanyag energetikai alap építkezései számára. A lakosság migrációját szabályozó intézkedő sek hozzájárultak ahhoz, hogy stabilizáljuk a munkaerők számát Bratislavában. Szlovákiában a foglalkoztatottság magasabb minőségi szinten növekedett, mivel a növekedést 84,4 százalékban szakképzett erőkkel fedeztük, öt év alatt a főiskolák 43 ezer, a középiskolák 93 ezer végzett diákja és csaknem 200 ezer szakképzett munkás kapcsolódott be a munkafolyamatba. Jelentősen javult a munkásutánpótlás felkészítése. Aggodalomra ad azonban okot, hogy a munkaerő növekedése és a dolgozók növekvő szakképzettsége nem nyilvánult meg megfelelően a népgazdaság hatékonyságának és a nemzeti jövedelemnek a növekedésében. A termelésben ezek a tényezők nem nyilvánultak meg teljes mértékben a termelés növelésében, az álló alapok jobb kihasználásában a mü- szakszám növelése útján és a munkatermelékenység tervezett dinamikájának elérésében. A terciális szférában, ahol nő a foglalkoztatottak száma, nem sikerült megfelelő mértékben fejleszteni, illetve javítani a szolgáltatásokat. Ml CSÖKKENTETTE A HATÉKONYSÁGOT Ilyen körülmények között magyarázhatjuk a hiányosságokat munkaerőhiánnyal? Elvben nem, mivel elsősorban arról van szó, hogy a munkaerőt racionálisabban kell kihasználnunk a munkatermelékenység növelése érdekében. Ezért vissza kell utasítani a munkaerőhiányra való hivatkozásokat, mivel ez csökkenti a racionális kihasználására irányuló törekvést. Ezt nyilván nem értették meg azoknak az ágazatoknak, termelési gazdasági egységeknek és vállalatoknak a vezetői, akik a munkaerő megtakarítások és a munkaidő jó kihasználása helyett indokolatlanul újabb munkaerőket követeltek és megtűrték, hogy az egyes munkahelyeken túllépjék a munkaerők meghatározott számát. Az ilyen kedvezőtlen jelenségekhez hozzájárultak a nemzeti bizottságoknak azok a dolgozói, akik nem érvényesítették megfelelő mértékben ellenőrzési jogukat. A munkaerő-toborzás engedélyezésekor nem ítélték meg elég objektiven az egyes munkahelyek igényeit, a munkaerő-vándorlás okait, a munkaerő stabilizálására hozott intézkedések hatékonyságát. A 7. ötéves tervidőszakban a komplex intézkedésekkel összhangban, a foglalkoztatottság egységes szabályozó rendszerének következetes érvényesítésével a kiemelt ágazatok, illetve munkahelyek korlátozásával és hatékonyabb összpontosításával oldjuk meg a foglalkoztatottság alakulásában és a munkaerő racionálisabb kihasználásában előforduló fogyatékosságokat. Intézkedéseket hozunk arra, hogy kielégítsük a tüzelőanyag és energetika alap, az energetikai létesítmények építkezéseinek, valamint a kohászat, a gépipar és a vasúti közlekedés munkaerő-szükségletét. Ezzel párhuzamosan megköveteljük az egyes reszortoktól a nem hatékony termelés gyorsabb felszámolását és intézkedéseket teszünk az ezáltal felszabadult munkaerő szétosztására — elsősorban az olyan új kapacitásokba kell őket helyezni, amelyek nagy termelékenységet érnek el és hatékony export tevékenységet fejtenek ki. Egységes rendszert akarunk bevezetni az új kapacitások munkaerő ellátottságának ellenőrzésére, fokozatosan bevezetjük a munkahelyek, illetve munkaalkalmak mérlegét, ezzel is hozzá akarunk járulni az állóeszközök és a munkaerők kihasználásának egybehangolásához. Tekintettel a produktív korban levő személyek foglalkoztatottságának elért szintjére, meg kell állapítanunk, hogy minimumra csökkent a még kihasználható munkaerőforrások száma. Ezért szükségszerűen előtérbe kerül az a követelmény, hogy lényegesen növelnünk kell a tudományos-kutatási alap munkájának hatékonyságát és a termelésben gyorsabban kell érvényesíteni a tudományos-műszaki haladás eredményeit. A munkaerő kihasználásának fontos szempontja a szakképzettség. A társadalom jelentős eszközöket fordít a dolgozók képzésére, de sok munkahelyen nem használják ki ésszerűen a szakképzett munkaerőket. Ezért szükséges, hogy a munkahelyek személyzeti munkájuk javítása révén összhangot teremtsenek a szakképzettséggel szemben támasztott követelmények és a dolgozók szakképzettsége, a munkások szakképzettsége és ennek kihasználása között. Ugyancsak összhangot kell teremteni a követelmények, valamint a főiskolai és középiskolai végzettséggel rendelkező dolgozók munkahelyi kihasználtsága között. A termelés gépi álló eszközei növekedésének aránylag egyenletes dinamikája nem eredményezte a munkatermelékenység megfelelő növekedészámuk csökkentése, illetve a további növekedés megszüntetése. Ezért a komplex intézkedésekkel összhangban a műszaki-gazdasági dolgozók számának szabályozási rendszerével oldjuk meg ezt a problémát. A NORMÁK RENDEZÉSE A munka racionalizálása során tovább kell tökéletesíteni és fejleszteni az egyes tevékenységeket és következetesen ki kell használni a munka normázását. A bérrendszer gazdasági hatékonyságának tervezett növelésével összefüggésben 1981—83 folyamán fokozatosan ellenőrizni kell az eddig használt munkanormákat és tovább kell bővíteni a normaalapot úgy, hogy jelentősen csökkenjen az olyan dolgozók száma, akiknek teljesítményét nem normák szabják meg. Az ellenőrzött normák alapján kell értékelni a munkakollektívák és az egyének teljesítményét és érdemeit, ezek lesznek jutalmazásuk mércéi. Nemcsak a legfontosabb termelési folyamatokban kell fokozni az ésszerűsítést, hanem a kiszolgáló és segédKét ötéves tervidőszak mezsgyéién flULdSSEGTEUESIBB BERFEJLISZIfSI - IACIONAUSABB MUNKAfRD eAZDALKDDAST irta: Krocsány Dezső, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere sét. Az iparban jelentősen nőtt az egy dolgozóra eső gépi ellátottság, de ezt nem kísérte a munkahelyek jobb kihasználása, illetve a műszakszám növelése. Mivel a munkatermelékenység növelésének egyik alapvető tényezője a műszaki alap jobb kihasználása, az egyes tárcákban megköveteljük a termelékenység növelése nem beruházás jellegű tényezőjének jobb kihasználását. Tökéletesíteni kell a termelés és a munka szervezését, jobban ki kell használni a munkaidőt, javítani a munkaerő struktúráját és az eddiginél hatékonyabban kell kihasználni az anyagi és erkölcsi érdekeltséget. A MUNKAIDŐ JOBB KIHASZNÁLÁSA A munkaidő jobb kihasználásában rejlő tartalékainkat az iparban 15 százalékra, az építőiparban 30 százalékra becsülik. A legnagyobb munkaidőveszteséget a betegségek és balesetek, az állásidő és az igazolatlan mulasztás okozza. Csupán tavaly Szlovákiában az iparban 207 725 napot mulasztottak igazolatlanul, az építőiparban pedig 144 830 napot. Ezekben az ágazatokban az állásidő 54 362 nap kiesését, az engedélyezett fizetett és nem fizetett szabadság 675111 munkanap kiesését jelentette. Az előzetes felmérések sze rint az idei adatok sem lesznek kedvezőbbek. A munkahelyi távolmaradások befolyásolható összetevői évente mintegy 5000 munkás munkájával és csaknem 900 millió korona értékű ter- fneléskieséssel egyenlők. A munkaerő jobb kihasználása érdekében minden munkahelyen elemezni keli a veszteségek okait és ennek alapján intézkedéseket kell foganatosítani a munka, a szolgáltatások, az egészségügyi ellátás, az üzemi étkeztetés jobb szervezésére. Ugyanakkor felelősségre kell vonni a munkatörvénykönyv értelmében azokat a dolgozókat, akik rendszeresen megsértik a munkafegyelmet, de azokat a vezetőket is, akik megtűrik a munkaidő rossz kihasználását, miközben túlórákat engedélyeznek. A munka ésszerűsítésére és a normarendszerre vonatkozó koncepció révén a tárcák figyelmét az élő munka racionális kihasználására irányítottuk. Ennek a koncepciónak az érvényesítése aktivizálta a munkafolyamat racionalizálását, az ésszerűsítés nagyobb mértékben járult hozzá a munkatermelékenység növeléséhez. Az elért termelékenységnövekedés azonban nem felel még meg a lehetőségeknek és a szükségleteknek. Ezért e tartalékok jobb kihasználása érdekében kidolgozzuk a munka racionalizálásának és normarendszerének céltudatosabb tervezését és irányítását. 1976 óta szabályozzuk a munkaerő struktúrájának alakulását, de még nem sikerült megállítanunk a munkások részarányának csökkenését, miközben növekedett áltálában a dolgozók száma. A termékek minősége, a termékszerkezet felújítása és a munkások munkatermelékenysége azt tanúsítja, hogy az eredmények nem felelnek meg a műszaki gazdasági dolgozók számának és így tehát indokolt tevékenységekben is. E feladat megoldásának fontosságát emeli ki az a tény, hogy nálunk a dolgozók 41 százaléka a termelés kiszolgáló és kisegítő folyamataiban dolgozik. Ennek egyik oka az anyagmozgatás gépesítésének alacsony szintje. A munkanormák fokozatos objektivi- zálása a 7. ötéves terv első éveiben feltételezi a bérrendszer gazdasági hatékonyságának növelését. Fejlődésünk igényes feladatainak megoldása során az anyagi érdekeltségnek elsőrendű jelentősége van. A párt- és államai szervek, az egész közvélemény figyelmének középponjtában áll ez a kérdés. Annak szükségszerűsége, hogy növelni 'kell az egész népgazdaság és minden egyén teljesítőképességét, elsődlegesen összekapcsolódik az érdemek, a konkrét munkaeredményekhez való hozzájárulás kérdésével. Az eddigi gyakorlat tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ezen a területen elvi jelentőségű intézkedéseket kell foganatosítani. A munka és a bérrendszerek racionalizálásával részben rendet teremtettünk az 5. és 6. ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem azon részének szétosztásában, amelyet évente a bérekre fordítunk. Az egyes ágazatok dolgozói jövedelmének differenciálódása azonban nyilvánvalóbb volt, mint a belső differenciálódás, vagyis a kiváló teljesítményeket, az átlagos teljesítményeket elérő, illetve a lemaradó dolgozók bére közti különbség. A jövőben következetesen érvényesíteni kell az érdemek elvét, objektívebb és szigorúbb kritériumokat kell érvényesíteni a kollektívák és az egyének érdemeinek elbírálása során, aszerint, hogy munkájuk társadalmi szempontból mennyire hasznos. Szoros összefüggést kell elérni a bérek alakulása, valamint a társadalmi munkatermelékenység között. A béreket, elsősorban mozgórészüket a hatékonyság döntő összetevőire kell irányítani, és egyúttal hatékonyan ellenőrizni kell a bérek figyelembevételével az elvégzett munka mennyiségét. A vállalatokon belül következetesen differenciálni kell a béreket az egyes kollektívák és az egyének munkaeredményei, gazdálkodása szerint, a munkahelyeken olyan légkört kell teremteni, hogy mindenki nagy igényeket támasszon a teljesítményekkel, a munka minőségével és a munkaidő kihasználásával szemben. A bérpolitika igényes feladatai megkövetelik, hogy a munkahelyek megváltoztassák az eddig alkalmazott prémiumszabályzatok és a jutalmazási kritériumok többségét, ezáltal is növelve ezek ösztönző erejét. Az átlagbérek alacsonyabb növekedési üteme ellenére jobban kell érvényesíteni a differenciálást a jutalmazásban, az elért eredményektől és minőségtől függően. Anyagi és etfkölcsi ösztönzőkkel kell támogatni a kiváló teljesítményeket elérő munkásokat, műszaki-gazdasági dolgozókat. A bérpolitika céljai és a gyakorlat közti összhang megteremtése megköveteli, hogy nemcsak az egyes ágazatokban és középszintű irányítási szerveikben javítsuk az irányítás és ellenőrzés színvonalát, hanem a nemzeti bizottságokban is. NÖVELJÜK A MUNKA VONZEREJÉT Az anyagi ösztnözők mellett a munkaerő stabilizálásában és a teljesítmények növelésében rendkívüli jelentősége van a munka- és életkörülmények tervszerű javításának, annak, hogy a munkát érdekessé és vonzóvá tegyük. A 6. ötéves tervidőszakban számos pozitív eredményt értünk el ezen a téren a dolgozókról való gondoskodás komplex programjainak megvalósítása révén. A következő időszakban tovább ikell tökéletesítenünk ezeket a programokat. Ezért a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsával együttműködve a káder-, személyzeti és szociális fejlesztési terveket elsősorban azokra a tevékenységekre irányítjuk, amelyek a legszorosabban összekapcsolódnak a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem kialakításával. A nemzeti bizottságoknak együtt kell működniük az általuk irányított területeken az egyes szervezetekkel a területek személyzeti és szociális fejlesztése feladatainak megvalósítása során, a munkaerő elosztását, a létfeltételeket, a közlekedést, a közétkeztetést, a kulturális és sporttevékenységet, a gyermekintézményeket illetően. A gazdasági és szociális fejlődés igényes feladatainak teljesítése során kifejtett áldozatkész munka eredményeképpen a 6. ötéves terv éveiben egyes problémák ellenére az iparban, az építőiparban és a mezőgazdaságban is növekedett az anyagi források kialakítása. Ez lehetővé tette a termelési-műszaki alap kibővítését és kialakultak a feltételek az életszínvonal emeléséhez, a lakosság szociális biztonságának megszilárdításához. Miközben a lakosság bérekből és jutalmakból származó bevétele 21,9 százalékkal növekedett a szociális juttatások 23,5 százalékkal lettek nagyobbak. A 6. ötéves tervidőszak éveiben Szlovákiában évente átlag 100 000 gyerek született. A népesedés alakulását kedvezően befolyásolta a családoknak nyújtott társadalmi támogatás — Szlovákiában évente 11 milliárd koronát fordítunk ezekre a célokra. A nyugdíj ellátási rendszer tökéletesítése eredményeképpen az 1975. évi 8,1 milliárd koronáról a 6. ötéves tervidőszak végére 11,4 milliárd koronára növekedett az erre a célra fordítót összeg. HOGYAN TOVÁBB? Ezen a területen továbbra is a szociális ellátásról szóló törvény következetes megvalósítására törekszünk. Ezért elsősorban arra ügyelünk, hogy a szociális ügyekkel foglalkozó szer- vek, főleg a nemzeti bizottságok, a szociális juttatásokra és szolgáltatásokra vonatkozó döntéseknél mindig felelősségteljesen mérjék fel a helyzetet és csak azokat az állampolgárokat részesítsék ilyen futtatásokban, akik valóban rászorulnak ezekre. Az egyes gazdasági szervezeteknek is az eddiginél jobban kell teljesíteniük a szociális ellátásra vonatkozó törvényből eredő feladataikat, erre fel kell használni a kulturális és szociális alapjukat is. A fogyatékos állampolgárok ellátása terén az egyes szerveknek és intézményeknek szorosabban együtt kell működni ük az orvosi és a foglalkozási rehabilitáció szervezése során. Többet kell tenniük azért, hogy a megváltozott munkaképességű állampolgárok számára megfelelő munkaalkalmat biztosítsanak. A szociális szolgáltatások töikélete- sitése és fejlesztése során hangsúlyt helyezünk a szociális intézetek hálózatának bővítésére. A nemzeti bizottságoknak a következő időszakban fokozott figyelmet kell szentelniük e kérdéseknek. A 7. ötéves időszakra jóváhagyott koncepció értelmében a nyugdíjasok és a fogyatékosok számára létesített szociális intézetek ágyainak száma 3500-zal bővül. Természetesen összhangot kell teremteni a kialakított források és e források felhasználása között. Ezért, abból az elvből kell a továbbiakban is kiindulni, hogy csupán azt oszthatjuk szét, amit szorgalmas munkánkkal előállítottunk. Sokkal következetesebben ügyelünk' majd arra, hogy a személyi és társadalmi fogyasztásban jobban érvényesüljön az érdemek elve. Ugyanakkor a nemzeti bizottságoknak az eddiginél hatékonyabban kell kihasználniuk a szociális ellátásra előirányzott összegeket. A CSKP KB 18. ülése és az SZLKP KB októberi ülése határozataival összhangban a mi tárcánk is hozzá akar járulni pártunk stratégiai irányvonalának megvalósításához — fokozott erőfeszítéssel, mindennemű munka minőségének javításával akarjuk elősegíteni népgazdaságunk hatékonyságának növelését. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy csakis a gazdasági fejlődés gyorsabb dinamikája teszi lehetővé a lakosság egyre növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését.
