Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-14 / 270. szám, péntek

A bányamécs világlásával Gondolatok a Munkásénekkarok III. Országos Fesztiváljáról Munkásdalárdáink ízlésbeli irányát elsősorban a két há­ború közti társadalmi és szo­ciális berendezkedés kitermelte mozgalmi dalok határozzák meg, s csak másodsorban az olyan nehézségű művek, ame­lyek kóruskultúránk fejlődését hathatósabban elősegíthetnék — így lehet egy mondatban beszá­molni munkásénekkaraink III. országos fesztiváljáról, amelyet 1974 és 1977 után most azért nem Rozsnyón (Rožňava) ren­dezett meg a CSEMADOK KB, mert a füleki (Fifakovo) Mun­káskórus az idén ünnepli fenn­állásának hatvanadik évfordu­lóját. Igaz ugyan, hogy a ini munkásdalárdáink tagjai haj­landók voltak népdalt énekel­ni — Kodály szerint volt idő­szak, amikor nem énekeltek, mondván, „nem vagyunk pa­rasztok“ —, de elsősorban mozgalmi dalokat énekeltek, ezért nem nagyon fejlődtek az általános érvényű kórusművé- szet irányában. A füleki Műn- káskórus, amely eredetileg a Magyar dalkör nevet viselte, 1920-ban alakult és mint min­den osztályszempontot szem előtt tartó kórus, ez is jelen­tős politikai szereppel rendel­kezett, illetve vállalt magára. Hogy a kórusban hatvan esz­tendő alatt megfordult mun­kásdalosok nem énekelték sem Händel oratóriumait, sem Ba- chot, sem más magasabb ze­nét, az nemcsak a kórus agi- tatív jellegével magyarázható, de zenei műveltségük hiányos­ságával is. Az előttünk álló nyolcvanas években, úgy ér­zem, eljöhet . az ideje annak, hogy munkásénekkaraink na­gyobb repertóriumi független­ségre szert téve, magasabb mű­vészi igényű műveket is előad­janak. Persze, mint hagyo­mányőrzők, mozgalmi dalokat ezután is műsorukra tűznek, mivel azonban azok társadal­mi és agitatív küldetését a szocialista társadalmunk elérte eredmények gyakorlatilag le­csökkentették, az egyébként is magasabbrendű kórusművekkel többet kellene foglalkozniuk. Gondolom, a népdal hatható­sabb felemelésével egy olyan énekstílus körvonalait rajzol­hatják meg, amely jelezheti, hogy munkáskaraink műsora ■9 társadalmi lielyzettudatiiak megfelelően módosul, színvo­nala ugrásszerűen javul. Ma­gyarán, az agitáció ars poeti­cájában ezentúl nagyobb sze­repet kapjon az esztétikum mint ars poetica. Persze, az ifyen irányú halíTrlás feltétele a biztos kottaolvasás. A füleki Üzemi. Klub nagytermében ül­ve többször feltettem magam­nak a kérdést, vajon a színpa­don éneklők közül hányán tud­nak kottát olvasni. És több tu­cat felnőtt- és gyermek ének­karunk tagjai közül hányán is­merik a kottát? Mert amíg a többség nem ismeri, addig kó­rusaink állapotrajzai csak a zeneélet periférikusságát tük­rözhetik. De félre a nyilvános meditá- lással, végül is a Kodály na- pok után második legrango­sabb felnőtt énekkari fesztivá­lunkon viszonylag jól előadott kórusműveket is hallhattunk. S némi büszkeséggel tölthet el bennünket az is, hogy az egy­más szólamait túl harsogó ti- snveci férfi munkásdaüárda, és a másik vendégkórus, a Ma­gyarországot képviselő kömlői férfikar semmivel sem szere­peltek jobban, mint a legjobb csehszlovákiai magyar kóru­saink. Sőt! A Máté László, Má­té Adrienn és Debrődi D. Géza vezényelte gömörhorkai (Ge­merská Hôrka) Sa jóvölgye v 3- gyeskar, valamint a kolonyi (Koliuany) Zobor hangja ve­gyeskórus néhány dalával egé­szen kiválót nyújtott. A kolo- nyiak karnagva, Simek Viktor még arra is rászedte a zobor- aljai lányokat és feltűnően fia­tal asszonyokat, hogy moso­lyogjanak, hogy ne csak a hangjukkal, de egész lényük­kel ott legyenek a színpadon. A Bocsárszky Pálné vezényelte rozsnyói Munkásénekkar sok­szor énekelt dalokkal mutat­kozott be — kivételt Dunajev- szkij csiszolást delejező Ébredj niár Dunatáj című műve ké­pez —, nem így a buzitai (Bu- zica) vegyeskórus, amelynek karnagya, Schreiber István el­mondta, hogy előadott dalaik zöme most hangzott el először — kultivált éneklésben. A Vas- sányi Aurélné dirigálta füleki női kar két esztendeje műkö­dik, bemutatkozásuk ösztönzést érdemel. Dicséretet érdemel a füleki Munkáskórus karnagya, Csaba Miklós, aki szokatlanul új hangzású mozgalmi dalt, Vanczák—Révfi Titán vagy nép című szerzeményét is műsorra tűzte. Remélhető, hogy ez a kis énekstílusbeli módosulás előjelzője annak a törekvés­nek, amelynek célja, hogy e hatvan esztendős kórus az ál­talános érvényű magas művé­szet irányába lépjen. És nem­csak ez a kórusunk, de vala­mennyi. „Mert — ismét Ko­dályt idézve — kultúra annyi: mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, el­veszteni könnyű. Ne bizakod­junk el egy-két, rendkívüli erő­feszítéssel megszerzett { .. ■ I sikertől: akkor beszélhetünk kultúráról, ha ez a kivétele­sen. rövid időre elért színvo­nal maradandó és általános lesz.“ Maradandó és általános. Ez azonban csak úgy érhető el, ha a kórusok valamennyi tag­ja fokozatosan nagyobb igé­nyeket támaszt önmagával (kottaolvasás) és vezetőivel (a repertoár igényessé tétele) szemben. A vezetővel szemben pedig csak azok támaszthat­nak nagyobb igényt, akik ze­nei műveltségük révén bele tudnak szólni a dolgok alaku­lásába. Hiszem, hogy az önmagával szemben egyre nagyobb művé­szi igényeket támasztó mun­káskórusaink sokáig fognak még énekelni országszerte. Köztük a jubiláns füleki Mun­káskórus is, amelynek tagjait az egyesült vegyeskarok kon­certzáró műsora előtt vala­mennyi jelen levő kórus aján­dékkal köszöntött. A 116 esz­tendős rozsnyói Munkásének­kar nevében a több mint negy­ven éve éneklő Vasas József nyújtotta át az ajándékot. So­rait hadd tegyem valamennyi énekkarunkra * vonatkoztatha­tóan általános hitvallássá és akarássá: „Ha a következő hatvan évben sötét felhők tor­nyosulnának a kórus felett, ez­zel a bányaméccsel találják meg a kivezető utat.“ A bánya­mécs ebben az esetben jelké­pezze a magasabb igényű kó­rusművek messzire világlását. A meglevő értékből kibonta­kozásra váró és kisugárzó ma­gasabb értéket. Ama majdanit. SZIGETI LÄSZLČ Fehér hajó AJTMATOV BEMUTATÓ A THÄLIÄBAIM Bizonyára még a merészebb képzeletű dramaturgok közöl is csak kevesen gondoltak arra a Fehér hajó olvasása közben, hogy ezt a szép, folklórral, mí­toszokkal átszőtt, sőt, belőlük táplálkozó kisregényt színpad­ra lehet állítani, meg lehet je­leníteni a hegyek, erdők közé zárt világot, melyben egyszer­re van jelen a jóság és a ke­gyetlenség. folytonosan titköz ve egymással, az emberekben és emberek között konfliktuso­kat szülve, növelve az elvisel - hetetlenségig. Kevesen gondol hatták azt is, h::gy meg lehet őrizni, ki lehet emelni annyit a Fehér hajóból, amennyit Komlós Jánosnak sikerült, aki korábban Csingiz Ajtmcitov má­sik felejthetetlen alkotását, A versenyló halálát dramatizálta. Természetesen sok minden el­veszik az átiratban, elsősorban a költészet, az entberközi kap csolatok érzékletesen ábrázolt mélysége, és a kisregény jobb a maga műfajában, mint a nyomán készüli színmű, amely azonban így is értékes tar­talmak hordozoja, rendezőnek és színésznek jó lehetőséget kínál az önkife.“zésre, nem ke­vésbé egy k izösség érzüle'é- nek, magatartásának a kifeje zésére — és ugyanakkor a for málására. A történet ezekkel a szavak kai indul: „A kisfiúnak két mesé/e volt. Ai tgyik csak az övé, arról nem tudott senki. A másik az, amit a nagyapja szo­kott mesélni neki Aztán egy meséje sem warridt. Erről lesz szó.“ Vagyis arról, hogyan rop­pan össze egy anya-, apa-ha­gyott hétéves gyermek a felnőt­tek között egy hegvi tanyán, ahol egyedül a nagyapja van számára — szeretetével, jósá­gával és meséjével a Koronás Szarvas Anyáról, nemzel(i)sé- gük ősszülőjéről, rkit nem tisztelni, akiről elfelejtkezni: az öreg erkölcsi felfogása sze­rint egyet jelent az önfeladás­sal, az elértéktelenedéssel, a halállal, ö, Momun, a múltat őrzi a még kialakulatlan jelen­ben, melybe a történelmi (tár­sadalmi) változásokból Is egye­lőre annyi jutott el, amennyi csak még Inkább fölerősíti az álmokat, vágyakat, egyben lé- lekgyötrön növeli a távolságot köztük, továbbá az eredetmon­da Koronás Szarvas Anyája (egy népcsoport összetartozá­sának és megmaradásának a jelképe), a fehér hajó (a kis­fiú által annyira vágyott mész­Kisfaludy — másképp HARAG GYÖRGY PRÓBÁJÁN Ködös koradélelőtt, ásítozásra inger­lő. A győri Kisfaludy Színház színészi büféjének presszógépe nem győzi a főzést. Sorba kell állni a kávéért. Fáradt arcú színészek váltanak fél­mondatokat. Késő éjszakába nyúlt a tegnapi próba. Másfél hét múlva be­mutató. Az ügyelő szólítja a színészeket. Hir­telen valamiféle csoda történik. A szín­padra lép Harag György, a kolozsvári Magyar Állami Színház főrendezője és minden unalom, bágyadtság pillanatok alatt szertefoszlik. — Kezdjük, leikecskéim — mondja, és a levegő megtelik feszültséggel. A kellékes vizes vödröt tesz a szín­pad szélére. Feltehetően nemcsak tűz­biztonsági okok miatt, hanem azért is, mert nincs akkora hamutartó, amely­ben elférne az a töméntelen cigaretta­vég, amennyit az európai hírű ven­dégrendező elszív egy délelőtti próba alatt. A Kisfaludy-játék záródarabját, a Zách Klárát próbálják Lejjebb kell mennem a második sorba, hogy ért­sem Harag instrukcióit. Ö a tanácsai­val is légkört teremt. — Ezt a darabot ne történelmi egy az egűben játsszuk, legyen ez történel­mi mese. Legyen olyan hangulata, mint Arany balladáinak. Vigi/ázzatok a gesztusokra, ne legyenek lágyak, ez nem Moliére vagy Goldoni udvara. Szögletes mozdulatokat, hirtelen vál­tásokat kérek. Megszámoltam: tizenhatszor próbál­ták ugyanazt az egy mondatot. Harag Gvörgv felrohan és most ordít: — Ez leckefelmondás! Próbálj be­fűteni a szövegedben Nem kell rohan­ni a szavakkal, árnyald őket. Ebben a mondatban sok minden van! Elmondja és előjátssza az epizódot. Visszaül, de fél perc múlva újra a színpadon van: — Ne ordíts, gyűlölj! Óriási különb­ség. Itt nincs szünet, próbáljatok rög­tön bemenni a konfliktusba, halálfe­szült legyen ez a rész. Zách Klára és a királyné jelenete következik. Haragnak nem tetszik a beállítás. — Éjszaka volt egy csodás ötletem, de nem írtam fel. Leikecskéim, célpré­miumot tűzök ki annak, aki megren­dezi ezt a jelenetet! Baranyai Ibolya magyaráz, Harag György mosolyog: — Ilyen színésznőt még nem lát­tam, még az emelvényt is el akarja játszani. Ilyen humoros mondatok lazítják idő­ről időre a pattanásig feszült idegeket. Két óra múlva. Héttől éjfélig vagy tovább, újra próba. Nem számoltam ma már hányadik feketéjét issza. Az újságíró elmarad­hatatlan miértjeire várom a választ Harag Györgytől. — Azt hiszem, egyik nemes köteles­ségünk újra felfedezni kallódó, már- már elfelejtett értékeinket. Kisfaludy Károly termékeny drámaíró volt, hiszen több mint ötven művet írt olyan korban, amikor nem nagyon születtek ilyen alkotások. Színpadon szerettem volna kipróbálni, milyen szerző, sike­rült, méghozzá a győri Kisfaludy Szín­házban. — Nem kegyeleti játékot csinálunk. Nem úgy alkotunk totális színházat, hogy a színészek verbális részen kívül énekelnek vagy táncolnak. A színészek azt a nehéz feladatot kapják, hogy játékukkal felidézzék azokat a szerep­lőket, akik a reformkorban eijátszhat- ták volna Kisfaludyt. Mindezt úgy, hogy a maguk művészi gyötrelmeiről is valljanak. — Eredetileg három Kisfaludy-műből akartunk játékot kreálni, végül is öt darabból állítottuk össze a szöveget. Az öt darab: A talárok Magyarország­ban, a Stibor vajda, a Kérők, a Csaló­dások és a Zách Klára. Különböző stí­lusú művek ezek, van közöttük ro­mantikus dráma, történelmi témájú da­rab és vígjáték is. — Hogy állnak ezek össze egységes, öntörvényű alkotássá? Széttárja a karját: — Ne kérdezzen nehezet, ezt én is csak a bemutatón tudom meg. Aztán arról beszél hogy a színház kísérletező alkotóműhely. Aki soha sem botlott, azt jelenti, sohasem mert lépni, csak a kitaposott ösvényen állt vagy lépdelt, ö most is megpróbál eleddig ismeretlen utat keresni botlás nélkül. A próbákról kérdezem. — Az első négu hét volt betyárne- héz. A színészekbe beleidegződött, hogy többnyire rendező» instrukciókat hajtanak végre. Nálam ők is alkotók, sokszor társrendezők. Igazi laborató­riumi csapatmunka ez. Mindenki anya­got gyűjtött a reformkorról, közösen beszéltük meg a jeleneteket, sok ötlet a színészektől származik. A szöveget is közösen formáltuk. Egyébként a vég­leges szöveg most sincs kész. Nézze: ez a legesleáúiabb szövegkönyv. Tele húzásokkal, betoldásokkal. Megismer­tük egymást s ma már olyan kis kö­zösség vagyunk, amelyet megcsapott az alkotás láza, öröme, az önfeledt já­ték mámorító érzése. Egyébként most látom, mennyire hajlékonyak, nyitottak a magyar színészek Rendező kell, aki utat talál hozzájuk. A titkárságon telefonok csörögnek. Jegyeket igényelnek a november 1-i bemutatóra. Takács László művészeti titkár szól hozzám: — Sokan járnak hozzánk a Csalló­közből és Rratislavából. A Kísfaludy- játékra szintén s?eretpttel váriuk cseh­szlovákiai nézőinké* SZILVÄSSY JÓZSEF szeség, tisztaság jelképe) és a valóság között, melyei Oroz kul. a részeges, becstelen Ss durva lelkületű erdőkerülő ural, patriarkális eszközökkel Hogyne roppant volna össze a gyermek? I Számtalanszor lát­ta, egyebek között mint üde geli Orozkul a feleségét. a nagyapa másik lányát, aki nem tudott neki gyereket szülni; számtalanszor látta és átélte, mint alázza meg nagyapái mindenkinek buzgón kedvében járó öreget, akit végül arra is rá tud kényszeríteni, hogy a saját kezével lője agyon » vt dékre tévedt iramszarvasok egyikét, melyben a Koronás Szarvas Anya elevenedett meg az öreg előtt nagy boldogságá ra. Sőt, arra is, hogy egyen a húsából. Ekkor dőlt össze a kisfiúban minden, ami jóság, szépség, tisztaság volt számá­ra abban a feszültséggel teli zárt, de már közvetlenül a föl­bomlás — változás — előtt álló világban. Nagy András László vendég- rendező tulajdonképpen Ismé­telt a MATESZ Thália Színpa­dán, ugyanis ezt a darabot idestova öt évvel ezelőtt éppen ö vitte színre a Mikroszkóp Színpadof. Telitalálatos meg­oldásokkal, helyenként szépen kiemelt közösségépítő-megtar- tó üzenetekkel, ugyanakkor azonban nem kevés zökkenővel, stílusrontó eszközzel vezeti vé­gig az előadást. A kisfiú csu­pán a hangjával van jelen (magnóról), de atmoszférate- remtőn, besugározva az egész előadást. Volt egy hatásos kó­rusjelenet, amikor a különféle jellemek eggyé válnak a le­genda fölmondásában-megje- lenítésében. Színházunkban mostanság ritkábban tapasztal­ható hiteles erővel zajlott le Momun és Orozkul szóváltást jelenete a favontatás során, mi­közben a díszletek is ügyesen vannak használva. Volt aztán egy rosszul időzített szünet, voltak színes diaképek, melyek nemcsak az ajtmatovi világba nem illettek, az előadás han­gulatába se és minduntalan ki­lógtak a színpadképből. Di­daktikusnak és egyben fölös­legesnek tűnt föl annak a Ko- lubeknek, a szovhoz katonaru­hás sofőrjének a szerepeltetése narrátorként az előadás elején és végén, akit egyébiránt pél­daképül választott a kisfiú, no­ha csak egyszer találkozott ve­le. Megérezte benne az igaz embert, a jót és bátrat, álmá­ban is megjelenik úgy mint apja, a fehér hajó kapitánya­ként. Valamennyi színész látható akarással-igyekezettel játszott, kereste és többnyire meg is találta helyét, szerepét a fehér hajóban. A mezőnyből Csendes László alakítása emelkedett ki Orozkul alakjában. Egyaránt tudta éles vonalakban érzé­keltetni, ennek a jellemtelen, nyers embernek az önmarcan­goló fájdalmát, környezetét kínzó magaviseletét, nemzet/i/- sége iránti viszonyát, és azt, hogy Orozkulnak is van vágya, jelentkezzen bár az csupán ak­kor, ha részeg. Várady Béla szép lehetőséget kapott a nagyapa szerepével, de ezzel, legaláb­bis a bemutatón, még nem tu­dott igazán élni, ami részben a rendező hibája is. Azt elját­szotta Momunból, ,,aki tisztel­teim magát csak nem tanul­ta meg soha“, „készségesen szolgálatára állt akárkinek akármi dologban“, de azt már kevésbé, ami erkölcs ami hit és költészet ebben az öregben. Minden naivsága ellenére is kellene, hogy naggyá nőjön szemünkben, hogy megrendí- tőbb legyen az a pillanat, ami­kor beleharap az iramszarvas húsába, nemcsak megsértve, hanem elpusztítva ezzel önma­gát. mindazt a nemes eszményt, melynek a jegyében élt és ne­velte a kisfiút. Ha valahova, ide szükségeltetik a mélyebb, árnyaltabb szerepformálás. A többi szerepekben Gombos Ilo­na, Kövesdi Szabó Mária, Ér­sek György, Tóth Erzsébet, Ko­vács József, Lengyel Ferenc, László Géza és Szőgyéni Tibor alakított nagyobb hibák nélkül. A nem különösebben igényes de eredményesen kihasznált díszleteket Platzner Tibor ter­vezte, a leimezeket Egedu Fdit, a zene Simon 7n*Mn rrmnMin. BODNÄR GYULA 19B0. XI. 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents