Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1980-11-06 / 263. szám, csütörtök
Csehszlovákiai magyar költők szlovákul Mužný vek (Férfikor) címmel a Slovenský spisovateí kiadó gondozásában megjeleni az a a gyűjtemény, mely tizennégy csehszlovákiai magyar költő mintegy százhatvan versét tartalmazza Vojtech Kondrót fordításában és összeállításában. Már tizenkét évvel ezelőtt is tulajdonképpen Vojtech Kondrótnak volt köszönhető, hogy napvilágot látott a Most cez Dunaj (Híd a Dunán) című antológiu, ő akkor egymaga ötvennégy csehszlovákiai magyar vers szlovák változatát tette le az említett kiadó asztalára, (üt fordítással járult a kötethez Emil B. I.ukáč, kettővel-kettővel Ján Kostra és Ján Smrek). Ez egy ben azt is jelenti, hogy Vojtech Kondróton kívül — aki többek között Adynak, József Attilának, Kassáknak, Babitsnak, Illyésnek, W-jöröesnek is tolmácsa — nincs a szlovák irodalomban aktív figyelője és közvetítője költészetünknek az utóbbi esztendőkben. Akaratlanul is fölvetődik bennünk a kérdés: mi lenne, ha nem lenne ez a szlovák költő, ki vinr.é el Bábi Tiborékat, Tő zsér Árpádékat, Tóth Lászlóékat a szlovák irodalmi köztudatba, egyáltalán ki érezné szükségét, hogy abban jelen legyenek, hogy költészetünk rendszeres közvetítésével és tolmácsolásával a valóságban is „tapinthatók," legyenek azok a — közeledés, kölcsönös megismerés, együttélés, együttépítés ügyét szolgáló — eszmék és elvek, melyek ünnepi alkalmakból időről időre megfogalmazódnak. Nem véletlen, hogy Milan Pišút a Most cez Dunaj előszavában ezt mondja: „a francia irodalomról például több információt kapunk, mint magyar polgártársaink irodalmáról“. És mit mond tizenkét évvel később Ľubomír Feldek, a Mužný vek előszavának írója? Bevallja, hogy egészen eddig csak nagyon kevés ismerete volt arról, mi történik a csehszlovákiai magyar költészetben. „Ha ennek az elégtelen tájékozottságnak az okai után kutatok, főként egyet találok — a nyelvi akadályt.“ A jeles szlovák költő megerősíti Pišút állítását, ugyanakkor meglepő, hogy főként a nyelvi akadályra hivatkozik, Az irodalmi művek cseréje két fél között, még egy országon belül is, nem csupán a rnűvek értékének, a fogadó nyelv ismeretének vagy nem ismeretének a függvénye, hanem legalább annyira a kapcsolatoké (a baráti kapcsolatoké), a diplomáciáé, a szándéké és akaraté. Az okokat is elsősorban ezekben keresném. Meg hát magunkban, a mi irodalmi diplomáciánkban. Az eddig mondottak ismeretében folytassuk azzal, hogy nekünk is meg kell becsülnünk minden olyan tettet — ha érté» kés és őszinte, nem csupán gesztus —, amellyel irodalmunk át-* lépve önmaga nyelvi határát egy másik nyelvben jelenik meg, egy másik népnek nyújtva mindazt, amit az irodalom nyújtani tud. A Most cez Dunaj, Pišút által is írva: nem volt rep- rezantatív antológia. Nem az a Mužný vek sem. Legalábbis a verseket tekintve, -jóllehet vannak köztük reprezentatív darabok. Abban sem vagyok biztos, amit Feldek a kötet értékével kapcsolatban mond: pontos információt nyerünk arról a helyzetről, amelyben a csehszlovákiai magyar költészet jelen pillanatban van. Ugyanis a Mužný vek mindenekelőtt egy ízlés, személyes ízlésbeli és alkati vonzódás kifejeződése, még akkor is ha Kondrót csak egy-egy versben fedezi fel a közelséget, és nem minden költőben. Tagadhatatlan, vannak erős karakterjegyek a gyűjteményben, amely azonban nem ad, mert nem is adhat, teljes képet — pontos információt — sem az egyes költők tartalmi, formai, tematikai, hangvételi skálájáról, sem költészetünk alakulási folyamatairól, jelen helyzetéről — hiányoznak belőle az igazán nagy versek és azokból is csupán ízelítőként van néhány, melyek nemzetiségi létünket mondják a költészet nyelvén. Példaképpen és egyben érdekességként hadd említsem üteg, hogy a Mužný vök százhatvan verse között fél- száz sincs, amely a túlságosan szigorú válogatásnak egyáltalán nem nevezhető csehszlovákiai magyar költők antológiájában, a Jelenlétben is benne van. Kondrót mint említettem tizennégy költőt sorolt bo gyííjte menyébe: Rácz Olivért, Dénes Györgyöt, Bábi Tibort, Veres ]á nőst, Ozsvald Árpádot, Zs. Nagy Lajost, Tözsér Árpádot, Gál Sándort, Cselényi Lászlót, Tóth {'.leniért, Mikoia Anikót, Kulcsár Ferencet, Varga Imrét és Tóth Lászlót. A névsorból nyilvánvaló, hogy a most induló i öltőkön kívül valamennyi nemzedék képviselve van egy vagy több jeles és jellegzetes alakjával, tehát bizonyos mértékben a történetiség elve is közrejátszott a kötet alakításában. A tizennégy költő legalább tizennégy féle közlésrendszer. És mindezt egy tollal tolmácsolni híven, jó színvonalon: tiszteletre méltó vállalkozás. Kondrót, aki a Most cez Dunajban megjelent legfőbb versfordítást áthozta a mostani antológiába, némelyiket javított változatban, egészében véve szép munkát végzett, különösen a groteszk és ironikus hangszerelésű versekben. Ezek közül néhány a fiatalabb évjáraté, melyhez, úgy tetszik, a legközelebb érzi magát a fordító. Számos versen érződik a műgond, a költő műfordító — az alkotó — küzdeT- me, olvasás közben szinte halljuk az eredetit. (Rácz Olivér: Mint aki megtért otthonába; Tőzsér Árpád: A papír partján; valamint rövidebi) versei; Tóth László: Topográfia, Zs. Ni’gy Lajos groteszk jel stb.) Az antológiában sorakozó legjobb teljesítmények Igazolják, amit a korábbi gyűjtemény még csak sejtetett: Kondrót számára rt.om mellékes cselekvés a műfordítás, bevallottan is alkotásnak tekinti és bevallottan is a költő laljes szolgálatának alázatával közeledik a vershez.. Ez persze nem jelenti azt, hogy a találkozásból mindig jó születik. Nem szükségeltetik különösebb filologizáló összehasonlít- gatás ahhoz, hogy észrevegyük: vannak gyengébb fordítások, olyanok, amelyekben eltűnnek nemcsak az eredeti árnyalatai, hanem a lényeges jelentések is, más irányt vesz a „tartalom“, vagy a forma esik áldozatul miközben elapad az esEtétikum. Zs. Nagy Lajos Szaporodom című versének a fordításában például a „két kopasz kínoz már régen / feiisszák lassan a vérem“ úgy jelenik meg, hogy: „Plešatí dvaja ma trápia / jak svojho mladšieho brata“, az utolsó két sor pedig félreviszi az egészet. Nem lehetett köny- nyű lefordítani Tőzsér Árpád Férfikor című versét, nem is sikerült igazán, bár a Most cez Dunajban közölt változathoz képest módosult helyenként, és megvannak már az utolsó sorok is, viszont szerepelnek benne olyanok, amelyek az eredetiben nincsenek, és továbbra is megoldatlan maradt a „törjön az aranygyep / zendüljön torkom“. Bábi Tibor Híd a Dunán című versének a vége: „azóta érzem: én is, / én is / valamiképpen híd vagyok .. .“ maradt mint volt: „sám / som / most“. Cselényi László Einsteiniének elejéről újfent elmaradt az In- feld-ldézet. Szürkére sikeredett Gál Sándor A Költészet eredetéről című versének a tolmácsolása, a középső vprsszak: „Valahol a tapintható kristályok / s a végtelen összekötő / sugarak ívén“ szép hangzása, ritmusa, jelentése is elveszik a fordításban: „kdesi v priesečníku / dvoch / rovnobežiek“, nem beszélve a vers végének a megoldásáról. Amilyen hiteles Mi- kóla Anikó A hegedik éjszaka című versének a fordítása, annyira erőllen, az eredetinek csak árnyéka A kőtábláké, például két sora: „A rovásírás is túlnövi tán / a mindent kioltó végzetet“ így hangzik Kondrót- nál: „Pre hieroglyfy koniec sveta / tiež pomaly nič neznamená". A kevésbé értékes megoldások nem a két nyelv közötti lényegi eltérésekből adódnak. Ha több ideje lett volna Kondrótnak az érlelésre — tudomásom szerint rövid néhány hónap állt rendelkezésére —, másképpen jelennek meg ugyanezek a versek. Emellett szól az is, hogy nemegy igényesebbnek, bonyolultabbnak tetsző verssel eredményesen birkózott meg. Visszakanyarodva a bevezetőhöz, szeretnénk hinni Ľubomír Földekkel együtt, hogy a Mužný vek ledönti azokat a korlátokat, melyek eddig megakadályozták, hogy a csehszlovákiai magyar költészet eljusson a szlovák irodalmi köztudatba, meg azt, hogy a jelképes cím —• Mužný vek — Férfikor kapcsolatainkra is jellemző lesz. Szeretnénk hinni, bármennyire is motoszkál bennünk a kétely, mivelhogy az antológia mindössze 1000 példányban jelent meg (ugyanakkor, amikor a Madách kiadóban a hazai piacra jóval 1000-en felül egy magyar nyelvű válogatás éppen Feldektől, korábban Miroslav Válektől, Pavel Bunčák- tól). És nem hagyhatjuk szó nélkül azl sem, amit bizonyára nemcsak a verseskönyvek formájához szokott szem vesz észre: egy oldalon két-három vers is összesűrítve. Nem éppen megtisztelő ez a takarékosság sem a költészetünkre, sem a fordítóra, és hát annak az 1000 példánynak az olvasójára nézve sem. Az antológia költőiről Kon- csol Lűszló készített velős életrajzi összefoglalókat, melyek a fordító utószava után következnek. Az adatok tények, szintjén bizonyára sok új ismeretet nyújtanak a szlovák olvasónak nemzetiségtörténetünk utóbbi harmincöt esztendejéről. BODNÁR GYULA AJTMATOV BEMUTATÓ A THÁLIA SZÍNPADON Csingiz Ajtmatov, a Lenin-dí- jas szovjet-kirgiz korlárs író egy kisfiúnak és nagyapjának a történetét állítja műve középpontjába, A fiú szülei elváltak; az egyetlen, akihez ragaszkodhat még: a ma is ősi szokások szerint élő nagyapa. Életüket naponta megkeseríti Orozkul, a rokon erdőőr. A kisfiú a még sohasem látott, bátor apa segítségét várja, nagyapa pedig az ősök szellemét idézi bátorításul, mondván: Ha az ember nem tartja számon az őseit, akkor hová tartozik? És kinek felel a tetteiért? Közben zajlik körülöttük az élet. Az ősök szokásai erkölcsi törvénnyé változnak át a kisfiúban. Amikor a durva Orozkul lemészárolja a kirgizek „ősanyját“, a Koronás Csoda- szarvas Anyát, a kisfiú hallá változik, hogy a távoli fehér hajóról segítségül hívja erős karú apját, a nagyapa pedig „az ősök nogy-nngy családjába távozik“... Ezl a színjátékot a szovjet kultúra napjai alkalmából mutatjuk be közönségünknek — olvasható a Magyar Területi Színház lUŕiO/81-es évadára kiadott műsortájékoztatóban. A MATESZ Thália Színpadának legújabb bemutatóját magyarországi vendégrendező, a Kassán (Košice) már többször bemutatkozott Nagy András László állítja színre. A díszleteket Platzner Tibor tervezte, segédrendezőként először mutatkozik be Kiss László. A Fehér hajó című előadásban majdnem valamennyi Thália-színész szerepel. A főbb szerepekben Gombos Ilonát, Kövesdi Szabó Máriát, Tóth Erzsébetet, Csendes Lászlót és Várady Bélát láthatjuk. Premierelőadás: ma este, hét órakor. —szeg — Még egyszer az elsősökről Szép, de nehéz feladat hárul az első osztályosok tanítóira: életre, emberségre kell nevelniük ' tanítványaikat és megfelelő tudást kell nyújtaniuk, amely elindítja őket az egész életen át tartó önképzés felé. E céi elérését szolgálja az új ábécéskönyv, melyet a korábbi szokásoknak megfelelően a Magyar Népköztársaságból vettünk at. A tankönyv szerzői — a Romankovícs házaspár és Meixner Ildikó pszichológus — új olvasási módszert dolgoztak ki. Az Olvasni tanulok és a második félévben használatra kerülő Olvasókönyv, valamint az ehhez tartozó feladatlapok megírása folyamán a szerzők figyelembe vették a gyermek fejlettségi szintjét, életkori sajátosságait, és ezek alapján határozták meg az el sajátítandó tananyag tartalmát és a tanítás módszerét. Az Olvasni tanulókban a még fejletlen olvasási készség miatt a képekkel, szavakkal végzett műveletek, a munkáltatás, kapnak hansúlyt. Az összefüggő szöveget a program elején képsorok, illetve eseményképek helyettesítik, amelyekről a gyermekek beszélgetnek, rövid szövegeiket alkotnak. A kisiskolások ilyen jellegű beszéd- készségének és minden más szóbeli megnyilvánulásának a fejlesztése nagy jelentőségű mind a nyelvművelés, mind a gyermek t fejlődése szempontjából. A későbbiek folyamán ezt segítik a meséltetés és a mesék, illetve az eseményképek dramatizált sága. Tapasztalhatjuk, hogy számos gyereket nehéz bekapcsolni a nyelvi tevékenységbe. Ennek oka valószínűleg a beszéd félelem vagy a beszédgátoltság. Ezek kiküszöbölése során a pedagógusoknak nagyon tapintatosan kell eljárniuk, hogy bizalmas kapcsolatuk továbbra is zavartalan legyen. Az írástanulást az olvasástanítással egyidejűleg készítjük elő. Ebben a szakaszban arra kell felkészíteni a tanulókat, hogy alkalmassá váljanak az írástechnika és a megfelelő helyesírás elsajátítására. Sokáig azt tartották célszerűnek, hogy a helyesírás megalapozásában a pontos artikuláción kívül nagyon fontos a szótagoló olvasás gyakorlása. Ez a szemlélet az utóbbi években, de főleg a mostani módszer bevezetésekor már idejét múlta. Az új módszer értelmében a szó kimondásának segítségével történik a hangok sorrendbe szedése, ami a helyesírás kialakulásának a feltétele. Gyakran teszik fel a kérdést szakembereknek és pedagógusoknak: az új olvasási módszer miben hozott újat és mennyiben eltérő az előző olvasástanításiéi? A cél: értő-olvasó, írni tudó gyerekek nevelése, nem változott. De változott a módszer, amellyel a kívánt célt elérjük. Az olvasást 1980. szeptember 1-től szóképes elő- programmal tanítják pedagógusaink. Lényege, hogy a gyerekek egyszerre tanulják meg a szavak alaki és tartalmi jellegzetességeit. E módszer alkalmazását több pszichológus is helyesnek tartja azzal a megindoklással, hogy az olvasástanulás kezdetén a gyerek a konkrét szemlélethez közelebb áll szóképekkel, mint elvont fogalmakkal (hang és betűtanulással ). E program további fontos feladata, hogy a gyerekeket minél előbb aktív olvasóvá nevelje. Ennek alapja pedig a szavak felismerése és készséggé fejlesztése. Mint a helyesírás megalapozásában, szótagolással itt sem tarthatjuk vissza az olvasási tempót, hiszen a szótagolásnak „lélekölő szerepe volt“ és a gyereket sokszor elriasztotta az olvasástól. Mivel a hangsúly az olvasottak megértésén van, az iskolai teljesítmények közül a jó olva.s- nitudás a legfontosabb a többi tantárgy sikeres elsajátítása szempontjából. További újdonsága a módszernek. hogy a gyerekok először önállóan ismerkednek meg a feladatokkal. Némán (magukban) olvassák, végiggondolják a megoldás útját, és csak ezután kerül sor a szöveg, illetve a feladat hangos elolvasására. A' hangos olvasással szemben most a néma olvasás került előtérbe. Ez azonban nem jelenti a hangos olvasás elhanyagolását. Hangos olvasás során a pedagógusok hagyomá« nyos módon javítják a hibá< kat. E program előnye az is, hogy. minden gyermeknek önbizalmat növelő sikerélményt nyújt. A felsorolt pozitívumok el lenére az új módszer sikeres bevezetését néhány objektív akadály nehezítette. Az első nehézség a központi lektorok átképzésén merült fel, mivel a tankönyvek és a módszertani útmutató okkor még nem jelentek meg. Csak néhány magyarországi példány állt a lektorok rendelkezésére. A szerzők és a hazai előadók azonban mindent elkövettek, hogy tájékoztatásuk érthető len gyen. A lektorok így mindazokra a gyakorlati és elméleti ismeretekre szert tettek, amelyeket az augusztusi átképzéseken aztán ők továbbítottak pedagógustársaiknak. Ennek megkönnyítésére a Bratislava! Pedagógiai Kutatóintézet idejében. eljuttatta minden lektor-i hoz a tantervet, a tanmenetet, az írástanítás módszertanát és a Magyarországon kiadott Hogyan tanítsunk az ábécés olva- sókönyvből! című útmutatót. A’ dokumentumokat megfelelő példányszámban a járási pedagógiai központok is megkap* ták, hogy ők továbbítsák az első osztályban tanító pedagógusokhoz. Néhány járási átképzésen mi is részt vettünk, és az iskola-« év kezdetétől folyamatosan fi-* gyeljük az első osztályok mun-* kaját. Örömmel tapasztaljuk, hogy pedagógusaink többsége megbirkózott a nehézségekkel, és elmondhatjuk: szép eredményeket értek el. Nem volt ez könnyű, mert például a segédeszközkészlet hiánya komoly feladat elé állította őket, azokat saját maguknak kellett elkészíteniük. A napokban kapott értesülések szerint -a segédeszközök már megérkeztek Magyarországról. Most már csak idő kérdése, hogy mikorra jutnak el - kis elsősökhöz. A' Banská Bystrica-i tanszerellá- tó' vállalat tájékoztatása alapján november végére minden iskola megkapja kellő példányban a képes betűkártyát, a szókártya-készletet és a szó- tagkártya készletet. Megkésve érkeznek a segédeszközök, de nem elkésve, hiszen még csak a betflismertetés első szakaszában tartunk. A tanulók tehál még ebben a szakaszban, főleg pedig a betűismertetés második szakaszában már teljes egészében dolgozhatnak a rendelkezésre álló segédanyaggal. A nehézségek kezdetben aggodalomra adtak okot, annál is inkább, mert tárgyi, módszertani nehézségek is felmerültek. A módszer túlságosan „új“ volt mindenki számára. Minden új — legyen az tanterv vagy bármi más — bevezetése bizonyos időt igényel, míg a célokat megértjük és a módszert is megfelelően alkalmazzuk. Ebben a tanévben pedagógusainknak átállási, „érési“ időre van szükségük, hogy a jövőben mindazt az újat, amelyet a módszer tartalmaz, egyre sikeresebben tudják alkalmazni oktató-nevelő munkájukban FEDOR ERIKA, a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa 1980. Xi. s. E hónapban megérkeznek a segédeszközök
