Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1980-11-05 / 262. szám, szerda
A MUNKÁSOK ÉS TECHNIKUSOK SZOROS KAPCSOLATA LÁTOGATÁS A PRÁGAI CSEH HAJÓGYÁRBAN rA párt vezető szerepének mindenütt, minden tevékenységünkben meg kell nyilvánulnia. Ennek az elvnek a jegyében zajlott le a CSKP KB 11. ülése, amely kimondta, hogy a bonyolult problémák sikeresen csak a párt segítségével, a kommunisták részvételével oldhatók meg. Arról, hogy a kommunisták befolyása nélkül elképzelhetetlen a politika, gazdasági és kulturális feladatok teljesítése, mindennapi életünkben lépten-nyomon meggyőződhetünk. Különösen az 1979 elején szerzett tapasztalatok utálnak arra, hogy csak a "kommunisták rendszeres kapcsolata a többi dolgozóval, csak a dolgozók mozgósítása, illetve a rájuk gyakorolt befolyás eredményezheti felelősségérzetük, öntudaiosságuk fokozását, kezdeményezésük elmélyítését. Az élenjáró brigád Példa erre a prágai Cseh Hajógyár dolgozóinak tevékenysége. Az üzemi pártbizottság és a gazdasági vezetők szakavatott irányításával — mint minden évben — az idén is megbirkóznak igényes feladataikkal. Céljuk, hogy termékeiket — amelyeknek zömét a Szovjetunióba irányítják — az előírt minőségben, a szovjet megrendelők legnagyobb megelégedésére, határidőben adják át. Ezért nem sajnálják a fáradtságot — és szükség esetén a szabad idejüket sem. Többek között pl. a tervezők és a munkások szoros együttműködésének köszönhető az SB 900/1250 típusú, újfajta kotrógép prototípusának a napokban történt átadása, amelyről a szovjet szakemberek 13 tagú bizottsága a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott. — Igaz ugyan, hogy az utóbbi hónapokban minden szabad időnket itt töltöttük az üzemben, szombaton és vasárnap is dolgoztunk, de az eredményes munkát kiváltó elégedettség jóleső érzését mindemnél többre becsüljük — mondja Josef Pechek, az üzemi pártbizottságnak és a 26 tagú szocialista munkabrigádnak a tagja, amelynek ez a remek gyártmány a létrejöttét köszönheti. Nem véletlen egyébként, hogy az üzem éppen erre a 12 évvel ezelőtt megalakult, ma már az arany jelvényért versenyző brigádra bízta ezt a nagy szakismeretet és tapasztalatokat igénylő munkát, hiszen öntudatos tagjait — tizen- ketten közülük a párt tisztség- viselői — a Nehézgép'pari Minisztérium a hajógyár term«' lési gazdasági egységének többször kitüntetett, legjobb dolgozói között tartja számon. A munkásoknak és a technikusoknak a párt politikája iránti elkötelezettségéről tanúskodnak a szállítási határidők megtartásán és a minőség javításán kívül további értékes kötelezettségvállalásaik is. Ezek szerint az idén bejelentett újítási javaslat megvalósításával mintegy 24 000 korona értékű kenőanyagot, 30 000 korona értéket meghaladó kőolajat, valamint nagy mennyiségű fűtőanyagot és villamos áramot takarítanak meg. Nem beszélve a kb. 500 órát kitevő, ingyen végzett munkáról, mivel ezek az emberek a kisebb javításokra is vállalkoznak, amelyek legalább 25 000 koronát tesznek ki. — A lehetetlen szót régen töröltük szótárunkból — mondja Jaroslav Bílek, az üzemi szakszervezeti bizottság tagja, a termelési-gazdasági bizottság elnöke a kotrógépek gyártásával kapcsolatos, múlt évi problémáikra hivatkozva, amelyeket az üzem több szocialista munkabrigádjához intézett felhívásukkal sikerült megoldaniuk. „Szlovákiai munkatársaink a barátaink" —< Jövőre, a 7. ütéves tervidőszak első évében is igényes feladatok várnak ránk — veszi át a szót Josef Chorust, az üzemi pártbizottság alelnöke. Pályafutását 34 esztendővel ezelőtt, technikusként kezdte a hajógyárban. A párt és a szakszervezet oldalán ő is részt vett az említett szocialista munkabrigád megalakításában, ameLynek ma is aktív tagja. — Azóta sok víz lefolyt a Moldván, a sovány esztendőket jobbak követték, sokat tanultunk, " tapasztaltunk — hivatkozik a már kifejlesztett, új típusú puttonyos kotrógépek és szívós baggerok 1981-re tervezett sorozatgyártásának megkezdésére, majd a termékeik, sőt a teher és személyszállító hajók egész országban igényelt javításával kapcsolatos szolgáltatásaikról beszél. — Különösen szlovákiai munkatársainkhoz fűz bennünket őszinte barátság — mondja. Kapcsolataink a komáromi járást sújtotta árvíz óta még inkább elmélyültek. A téli hónapokban arra is telik időnkből, hogy szakembereinkkel segítségükre legyünk a régi, elavult hajók korszerűsítésében. Hacsak tehetjük, pótalkatrészekkel és a szükséges anyagokkal is kisegítjük őket, hogy időben teljesíthessék a tervet. A párt segítsége sehol sem nélkülözhető Az elmondottak alapján önkéntelenül is arra gondol az ember, hogy megbízható, lelki- ismeretes dolgozóinak köszönhetően az üzemnek nincsenek különösebb problémái. — Ez azonban csak a látszat, mert a szokásos nehézségeket az élet hozza magával, csupán érteni kell kiküszöbölésükhöz — mondják a gyár megtekintése során kísérőim. És valóban értik a dolgukat. Ez abból is kitűnik, hogy bár a termelési-gazdasági egység annak idején nem kapcsolódott be a termelés komplex irányításának kísérleti rendszerébe, mégis — harmadik éve már — az intézkedések főbb mutatóihoz alkalmazkodik. Olyan előny ez, amely a jövő évben többé-kevésbé megkíméli őket a felesleges gondoktól, azoktól, amelyek minden új termelési rendszer bevezetésének kísérőjelenségei. Természetesen ez is a tapasztalt, céltudatos kommunisták érdeme, akiknek nem közömbös üzemük sorsa, s ezért egymás között versenyezve, egyre figyelemreméltóbb teljesítményekre törekszenek. De ők sem nélkülözhetik a párt, a gazdasági vezetők és a szak- szervezet körültekintő irányítását, s ezt a munkájuk is tükrözi. František šefl, az egykori lakatosmester, ma a népi milícia és az üzemi pártbizottság tagja, a szakszervezeti bizottság alelnöke, a pártoktatásban előadóként vesz részt. A párt- bizottság sokoldalú tevékenységét jellemezve elmondja, hogy az alapszervezetek és a pártcsoportok révén mindig idejében értesülnek a munkahelyek eredményeiről és problémáiról. A munkahelyeket feladataikról is ezen az úton tájékoztatják. — A kollektívák fegyelmezettek, vállalásaikat pontosan teljesítik, sőt azoknál valamivel többet is nyújtanak — mondja — mert tudják, hogy a munkájukkal létrehozott értékek fejében a népgazdaság számára nélkülözhetetlen nyersanyagot hozunk be a Szovjetunióból és a tőkés országokból is. ideológiai ismereteiket a gyakorlatban érvényesítik A pártszervezetnek ez a közvetlen, mindennapi kapcsolata a kommunistákkal és a párton- kívüliekkel, teszi tehát lehetővé a szükséges intézkedések foganatosítását, s ezzel a problémák gyors megoldását. — A nehézségek kiküszöbölésében azonban a pártoktatás, illetve a szocialista munkaiskola is nagy segítséget jelent. Amit mi, előadók megtanulunk, azt úgy továbbítjuk a dolgozóknak, hogy ismereteiket az üzem feltételeire alkamazva a gyakorlatban is érvényesíthessék — utal előadói tapasztalataira Šefl elvtárs. • * • Olyan eredmény ez, amely megérdemli, hogy másutt is felfigyeljenek rá. De nemcsak erre, hanem a hajógyár többi sikerére is, amelyek arról tanúskodnak, hogy a dolgozók kezdeményezése — a formalizmus és a nagy szavak kizárásával — megfelelő irányítással lényegesen fokozható. Ez a szocialista társadalom érdeke, s ehhez kell a kommunistáknak felelősségük teljes tudatában megteremteniük a feltételeket, KARDOS MÁRTA IIKHUBH LEGYEK BECSÜLETE Beszélgetés egy szövetkezet fiatal kommunistáival Korszerűsíteni, gépesíteni és becsületesen dolgozni — fogalmazta meg nagyon tömören a lényeget a Martost (Martovce) Efsz bárom fiatal kommunistája. Egy pillanatig sem vitatom ennek az óhajnak jogosságát. Már csak azért sem, mert ez a szemlélet hűen tükrözi a szövetkezet többi fiatal tagjának viszonyát is a termelő munkához. E megfogalmazásban van egy sóhajtásnyi célzás is arra, hogy bár a szövetkezetben örvendetesen nő a fiatalok száma, de vannak ágazatok, ahol még mindig inkább az idősebbek dolgoznak, ilyen például a növénytermesztés és az állat- tenyésztés. Hamran Borbála, aki két éve párttag, az alapiskola elvégzése után szintén a növénytermesztésben kezdte A miértre ő így válaszol: — Ott kezdem, hogy a négy testvér közül én vagyok a legfiatalabb. A továbbtanuláshoz nem volt elég akaratom. Az igazsághoz tartozik az is, hogy gyermekkorom óta élt bennem valami ösztönös vágy a mező- gazdaság iránt. S amikor végül a szövetkezet mellett döntöttem, azt is számításba vettem, hogy helyben dolgozhatom, nem kell naponta utazgatnom. korán kelnem, későn hazajönnöm. — Hány éve dolgozik a szövetkezetben? — A tizenharmadik éve. Közben két évig állatgondozó is voltam. Ott nagyon nehéz volt, nem bírtam tovább. Sajnos, az utóbbi évtizedekben az állattenyésztésben történt nálunk is a legkevesebb változás. Az istállók régiek, a munka nehéz, rossz a munkakörnyezet. Nem csoda, hogy oda nem vágynak a fiatalok. Igaz, már nálunk is megkezdték az új istállók építését, az állattenyésztés korszerűsítését. — Nem sokkal jobb a helyzet a növénytermesztésben sem — mondja a 25 éves Jancsár József. — ön is itt kezdte? — Én az Állami Autóközlekedési Vállalatnál sofőrköd- tem. Csak két éve dolgozom a a szövetkezetben, tehergépko- cstvezető vagyok. — Miért hagyta ott az előző munkahelyét? ■— Itt jobb, együtt vagyok a családdal, a fizetésem is nagyobb, bár már hamarabb hazajöttem volna. Igaz, itt nincs szabad szombat, néha még vasárnap is dolgozni kell, de meg is fizetik. Eddig nem pamasz- kodhatom. Szeretem a munkámat becsületesen elvégezni, neOKULTAK A TAPASZTALATOKBÓL A Szlovák Műszaki Üveggyár dúbravkai üzeme Bratislava fiatal üzemei közé tartozik —, 1965-ben indult meg benne a termelés. A tizenötéves évfordulót jó eredményekkel köszönthetik az üzem dolgozói, s ez főként az üzemi pártbizottság, valamint a pártalapszervezetek jó munkájának köszönhető. Az idei évre előírt terv- feladataik értéke koronában kifejezve 155 millió 581 ezer ko- korona — ebből nyolc hónap alatt 156 millió 44 ezret teljesítettek. Július Báštit, *az üzemi párt- bizottság elnökét arra kértem, hogy vázolja a gyár életének legfontosabb mozzanatait: — Üzemünk főként üvegcsöveket állít elő — az élelmiszeripar, a mezőgazdaság és a népgazdaság számos más ágazata számára. Az ízzólámpabú- rák, a laboratóriumi üveg. a hőmérő monopolgyártói vagyunk, sőt az izomatot, az autók hő- és hangbetétjeit is mi készítjük. — Az elmúlt években sok gondot okozott önöknek a tervfeladatok teljesítése. Az idén viszont nagyot lépett előre az üzem. Mi ennek a titka? — Igen, bátran kijelenthetem, hogy az idén jól állunk a terv teljesítésével. S ez annak is köszönhető, hogy tavaly, okulván a keserű tapasztalatokból, a pártmunkát javarészt a népgazdasági feladatok teljesítésére irányítottuk. A tagsági könyvek cseréjekor folytatott beszélgetéseken konkrét feladatokkal bíztuk meg az egyes kommunistákat, s teljesítésüket rendszeresen ellenőriztük. A többi dolgozóval beszélgetéseket szervezetünk, amelyek kapcsán igyekeztünk rávilágítani, melyek a legfontosabb tennivalók. — Tudjuk, nem lehet jó munkát követelni anyagi elismerés, jutalmazás nélkül. Nos, üzemünk e téren is sokat tett, egy dolgozó átlagkeresete 2650 korona. Alkalmazottaink nem mind fővárosiak, a széles környékről járnak ide dolgozni emberek, akiktől a mindennapi utazás bizony sok időt rabolna el. A gyár kényelmes, tiszta, szép munkásszállókban biztosítja ezeknek a dolgozóknak a munka után megérdemelt pihenést. A legjobb dolgozóink évente hazai vagy külföldi jutalomüdülésen vehetnek részt. — A pártbizottság — mondja végezetül a pártelnök — a szak- szervezet, a SZISZ üzemi bizottságával és a többi társadalmi szervezettel karöltve mindent megtesz annak érdekében, hogy az itt dolgozók elégedettek legyenek, megkapjanak mindent, ami munkájukhoz szükséges. S hogy nem eredménytelenül, arról beszél az a tény is, hogy az elmúlt évvel szemben 20,3 százalékkal növekedett termelésünk. A dúbravkai üzemet járva valóban azt tapasztaltam, hogy a dolgozók mindent megtesznek a gazdasági feladatok elvégzése érdekében, hogy a hetedik ötéves terv rajtjának sikerébe« ők is hozzájáruljanak. —ff/— kém nem kell kétszer mondani, hogy ezt vagy azt csináljam. Tudom a kötelességemet. Azzal, hogy párttag vagyok, még sohasem dicsekedtem, nem is hivatkoztam rá. Munkámmal bizonyítom politikai hovatartozásomat, s úgy érzem, nemcsak a vezetők, hanem a munkatársaim is megbecsülnek. — Ebből az is következik, hogy itt van becsülete a munkának? összenéznek. Látom, a kérdésem egy kissé váratlanul érte őket. Aztán Héder Ferenc vállalkozott a válaszra. Ű egyébként elvégezte a mezőgazdasági szakközépiskolát, jelenleg a terményszárító vezetője. —- Én, igaz, még csak párttagjelölt vagyok, de a párt- gyűléseken már eddig is azt tapasztaltam, hogy az itteni kommunisták nyíltan, őszintén beszélnek a gondokról, problémákról. Kiváltképpen sok sző esik a termelésről, a munkaidő jobb kihasználásáról. Sokszor fogalmazódik meg úgy a kérdés: Ne annak legyen becsülete, aki csak szájjal, hanem aki dolgozik. — És van-e? — Ügy érzem, hogy van. Mi mással magyarázhatnánk pél-^ dául azt, hogy a fiatalok többsége itthon marad, itt alapít családot, és a szövetkezetben igyekszik a jövőjét biztosítani. — Tehát nem közömbös a fiatalok számára, hogyan alakítják viszonyukat a szövetkezethez, miként tekintenek a szüleik által alapított és megerősített szövetkezetre? — Nézze, apáink kezéből lassan kihullik a szerszám, iki vegye azt fel, ha nem mi? Énazl hiszem sokan egyetértenek velem abban, hogy már Martoson Is tud a fiatalság nagyüzemi méretekben gondolkodni, tér“ vezni, intézkedni. És ami a le* nyeges, aki a szövetkezetbe jön dolgozni és itt marad, az magáénak vallja a szövetkazetet. Másfelől az is igaz, hogy ma még a fiatalokat leginkább a gépek körül találhatjuk. — Szerintem ez természete» dolog. A technikához való vonzódás életkori sajátság a fiataloknál. — Ezért is kell a teljes gépesítésre törekedni a szövetkezet minden ágazatában, mert valóban, ki lép majd holnap az apáink helyébe? — mondja elgondolkozva Jancsár József. —. Én például — folytatja — a gépkocsivezetésen túl értek a szereléshez és a javításhoz is« így vannak ezzel a többi fiatalok is. Ha a jövő felöl közelítjük meg e gondolatokat, akkor a generációváltás nem okos majd komolyabb problémát a martosi szövetkezetben sem. Persze ehhez szükséges a megoldatlan problémák, elsősorban a gépesítés és a korszerűsítés folyamatos megoldása is. Ez a feladat egyre sürgetőbb. Nem véletlenül fogalmazta meg beszélgetés közben a három fiatal kommunista többször is ezt az igényt. Aztán komolyan oda kell figyelni a munka becsületéről vallott szemléletükre is, mert ez a szemlélet, mint egyre szilárduló erkölcsi norma magával hozza az új emberi viszonyok kialakulását is. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg szinte önmaga megnyugtatására Háder Ferenc: — Nálunk a dolgos paraszti erkölcstől mindig is idegen volt a „ne láss szemem, nem fáj fe- jem“-szemlélet. S ma egyre inkább érvényre jut az a felfogás: az ember értéke, becsülete és joga elválaszthatatlan a végzett munkájától. — Én csak egyszerű ember vagyok — szól közbe Jancsár József —, de azt azért már magamban én is régein megfogalmaztam, hogy az ember értékét nem a henye, léha magatartás, hanem a becsületesen elvégzett munka növeli igazán. S nálunk egyre többen gondolkodnak ígyTŰRÖK ELEMÉR Anton Drgo művezető és M. Fialkiewlczová az üvegcsövek automatikus elosztása közben (Ivart Haraslín felvétele) mmm 19Q0. XI. a.
